Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám

HITELEK Tavaly az ipari és me­zőgazdasági üzemek a me­gyében 67 millió forinttal több hitelt igényeltek ter­melésük bővítésére mint egy évvel korábban. Igen jelentős arányt képviselt az állami gazdaságok hi­teligénye, s figyelemre mél­tó az is, hogy a kért ősz- szegeknek 38 százalékát hústermelésük növelésére fordították. A lakosság részére vég­zett javító-szolgáltató te­vékenység fejlesztésére 15 millió forint hitelt enge­délyeztek. Ennek 75 száza­lékát a ktsz-ek kérték és kapták meg. Sajnos a vál­lalatok már kevésbé vették igénybe a javító-szolgáltató tevékenységük javítására kínálkozó lehetőségeket és csak az év vége felé for­dultak hitelkérelmekkel a Beruházási Bankhoz. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Ottó Fiatal intézet - fiatal tudomány Ha azt mondjuk: piac — más-más asszociációk tá­madnak az emberekben. Egyfelől mindannyiunk szeme előtt megjelenik ama hagyományos, helyhez kötött kép: a zsibongó csarnokok, hétvégi bevásárlók, falu­széli hetivásárok színes világa, másfelől azonban, a közgazdasági gondolkodás térhódításával egyre többen érzékeljük tágabb jelentésében is a szót. „Mindazon jelenségek összessége, amelyek az áciforgalom lebo­nyolításával kapcsolatosak” — így h£ározza meg eb­ben az értelemben a piacot az egyetemi tankönyv. Írója nem más, mint dr. Szabó László, az Országos Piackutató Intézet igazgatója. Ö alapította meg 1959- ben a Belkereskedelmi Minisztérium Piackutató Iro­dáját, majd 1967. január elsejével a mai intézetet. A piackutatás témaköreit is az említett tankönyvből — Szabó László adja elő ezeket a tudnivalókat a Közgaz­daságtudományi Egyetemen — idézzük; eszerint van úgynevezett szükségletkutatás, keresletkutatás, továbbá kínálat- és fogyasztáskutatás. Az igazgatói iroda falán jókora, téglalapalakú füg­göny. Vajon mit takarhat? Magyarország térképét, amelyre egy nagy, s számtalan kisebb kört rajzoltak. A nagy kör közepén Budapest található, a piros és zöld körök városokat és falvakat — háztartások ezreit jelzik. Panelek — Információs panelnek mondjuk szaknyelven ezt a térképet — tájékoztat az igazgató. — Hat ilyen pa­nelja van az intézetnek, mindegyikük két és fél, illetve háromezer, önzésén tehát 16—17 ezer háztartás sta­tisztikáján alapul. Az itt látható panel elkészítése előtt hatvanezer felkérő ívet adtunk postára; hozzá­vetőleg 20—30 százalék válaszolta azt, hogy hajlandó közreműködni felméréseinkben, nekik tehát már kérdő­íveket küldtünk. — Mitől függ, hogy milyen arányban hajlandó köz­reműködni a lakosság egy-egy vizsgálatban, illetve panelkészítésben, tehát rendszeres kapcsolatban? — Tapasztalataink szerint elsősorban az általános gazdasági és politikai helyzettől — válaszolja Szabó íjászló. — Régebben, úgy tíz évvel ezelőtt például meglehetősen bizalmatlanok voltak a parasztemberek. Tőlük jött a legkevesebb „igen” — a legtöbb az ér­telmiségiektől, majd az alkalmazottaktól, s a munká­soktól. Ma a paraszti réteg ebben a tekintetben az alkalmazottakkal azonos nívón áll, vagyis zömében készségesen felel különféle kérdéseinkre. Prognózisok karbantartása Az intézet megbízásainak mindössze 25 százalékát kezdeményezik a megbízók, a többi munkát úgy kap­ják, hogy fölhívják a vállalatok figyelmét egy-egy témakörre, illetve arra, hogy mit nyerhetne a cég a javasolt vizsgálat elvégeztetésével. Követelmény, hogy az egyszer elkészített prognózisokat — szakszóval — karbantartsák, vagyis a változásoknak megfelelően időközönként módosítsák. Erre szolgálnak a panelek is, bár a piackutatók meglehetősen szép számú egyéb forma és eszköz felhasználásával adnak választ a föl­merülő dilemmákra. Egy-egy közvéleménykutatás al­kalmával 2—4 ezer háztartást kérdeznek meg, azontúl figyelembe veszik a szakértők véleményét is. — Sokan úgy képzelik el a piackutatást — mondja az igazgató —, hogy az nem más, mint a rendelke­zésre álló idősorok meghosszabbítása, a múlt tenden­ciáiból való következtetés a jövőre. Ez azonban ko­ránt sincs így: a lakosság jövedelmének alakulása, a vállalatok pénzügyi helyzete, a termékek termelési adatai, a külkereskedelmi lehetőségek mind-mind olyan tényezők, amelyeket számításba kell vennünk. De igen gyakran olyan tényezők befolyásolják a prog­nózis megvalósulását, amelyeket nem lehet látni előre. Ha például elrendelnek egy árváltozást, nyilvánvaló, hogy megváltozik a kereslet... Átlagéletkor 25 év — Mennyi témán dolgozik most az intézet? — Negyven vizsgálat van folyamatban... Ez bizony sok, különösen, ha tudjuk: mindössze száz munkatársa van az intézetnek. A munkatársak átlag- életkora alacsony, mindössze 25 év! Az utánpótlás megfelelő, hiszen azon túl, hogy Szabó László az egye­temen is előad, tehát közvetlen kapcsolatban áll a jövő diplomásaival, fölvették az érintkezést a Műegye­temmel, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátó Fő­iskolával is. Fontos ez, hiszen az Országos Piackutató Intézet — miként az igazgató mondja — „még a fej­lesztés stádiumában van”. A gazdasági reform elmé­lyülése nyilvánvalóan azt eredményezi majd, hogy mindinkább igénybeveszik a vállalatok e fiatal tudo­mány fiatal művelőinek munkáját. K. N. 530 millió ipari fejlesztésre Befejezés előtt a ZIM-rekonstrukciő Megyeszerte az idén 530 millió forint értékű beruházást hajtanak végre az iparban. Több új üzemrész lép be a ter­melésbe, amelyek közül kiemelkedik Ba­ján a Kismotor- és Gépgyár, Kecskemé­ten a Szerszám- és Gépelemgyár új gyár­telepe stb. Ezek közül bemutatjuk a Zo­máncipari Művek kecskeméti gyáregysé­gének rekonstrukció ját. Az elavult teclliológia korszerűsítése, a gyártási kapacitás növelése, valamint az egészségtelen és nehéz munkakörül­mények megszüntetése a célja annak a nagyarányú munkának, amelynek során megvalósul végre a Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységének rekonstruk­ciója. A KGMTI és az Iparterv munkatár­sainak tervei alapján már 1964-ben meg­kezdték az építkezéseket: anyagtéri és melegüzemi csarnokot, zománcalapanyag- raktárt, potériaműhelyt, szociális épüle­tet emeltek, a telepítés egyébként sok gondot okozott. A rekonstrukciót ugyanis kerítésen belül, s úgy kellett megoldani, hogy az építkezés a meglevő üzemré­sze^ munkáját ne zavarja. Végül is sike­rült, ám a túlzott betelepítést a gyáron belüli közlekedés sínyli meg. A rekonstrukció előreláthatóan ez év végére befejeződik. Ennek eredménye­képpen száműzhetik a gyárból a nehéz fizikai munkát: gépesítéssel, nagyfokú automatizálással. Az előzetes számítások arról tanús­kodnak, hogy a rekonstrukcióval nem­csak a termék, hanem a gyártási folya­mat is eléri a világszínvonalat. A kapa­citás pedig ugrásszerűen megnő. A fürdő­kádgyártás 87 ezer darabról 210 ezer da­rabra, az egészségügyi berendezések gyártása 25 százalékkal, míg a zománc­gyártás 2900 tonnáról 4700 tonnára emel­kedik évente. így lehetővé válik, hogy a hazai igényeket teljes egészében kielé­gítsék, sőt növelhetik az exportot is. Képünkön a már elkészült és üzembe helyezett melegüzemi nagycsarnok látható. Heg több szakembert várnak a falvak A legújabb statisztika szerint az országban je­lenleg mintegy 82 ezer kisiparos dolgozik. (Ebből Bács-Kiskun megyében 4700.) Hosszú évek óta ez a legmagasabb szám. Ér­demes megjegyezni, hogy amíg 1968-ban havonta átlagosan 285 volt az emelkedés, 1969. január óta ez 467-re emelkedett. Az új iparosok jelenté­keny része falvakban — vagy ami ezekkel hason­ló elbírálás alá esik — városok külső kerületei­ben kezdte meg a mun­káját. Rendkívül figyelemre méltó ' eredmények ezek, amelyek azt mutatják, hogy a kormány célkitű­zései nyomán az iparható­ságok erőfeszítései már kezdik meghozni gyümöl­csüket. A, sokat emlegetett feliét Mlak .m£££züiiMé= se érdekében egyre több újszerű, sikeres intézkedés látott napvilágot. Ezek természetesen helyenként mások és mások voltak, hiszen a problémák is el­térően vetődnek fel, pél­dául Nógrádban a bá­nyásztelepülések közelé­ben, vagy Bács-Kiskun megyében és egyéb me­zőgazdasági jellegű vidé­keken. Érdemes kiragadni né­hány ügyes kezdeménye­zést. Kecskeméten elhatá­rozták, hogy az új lakó­telepen épülő házakban kisiparosoknak is kell műhelyt biztosítani. Sza­bolcs és Bács-Kiskun me­gyében a tanácsok, vala­mint a KIOSZ dolgozói szervezetten és rendsze­resen felkeresik az ipar gyakorlására alkalmas szakembereket, s jó részt ennek eredményeként.iűhb száz falusi mester váltott iparengedélyt. A bajai és kalocsai járásban például 120-szal emelkedett ily módon a kisiparosok szá­ma egy év alatt. A Zala megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága érdekes kér­désre hívta fel a figyel­met: — Elő kell segíteni, hogy a tanácsi vállalatok­nál és szövetkezeteknél feleslegessé vált, de még használható gépi berende­zéseket a kisiparosok kedvező feltételek mellett megvásárolhassák. Az említett példák is bizonyítják, hogy a lakos­sági szolgáltatások jelen­tős növelése érdekében ta­valy októberben megje­lent kormányhatározat jótékonyan hatott. Lénye­gesen módosították az­óta az általános iövede- lemadó^roűiMeiet. Koráb­ban az ötezer lakoson alu­li községekben szolgálta­tó vagy javító kisiparos csak úgy kaphatott mun­kája megkezdésekor két évi adómentességet, ha kizárólag helyben dolgo­zott. Ezentúl megilleti az adómentesség akkor is, ha a járás bármelyik kisközségében vállal mun­kát. Régi kívánságot orvo­soltak akkor, amikor lehe­tővé tették, hogy az újon­nan beszerzett gépekre, felszerelésekre, vagy az új műhelyépületekre kiadott költségeket a jövedelem- adó kivetésénél figyelem­be vegyék. Természetesen korai lenne a megnyugvás, mert vannak még kellően ki nem használt lehetőségek: az eddiginél lényegesen több nyugdíjast kellene megnyerni arra, hogy nyugdíjának lehetővé vált megtartása mellett kérjen működési engedélyt. A közeli gyárak, vagy tsz-ek szakmunkás dolgozói is nagyobb számmal vállal­kozhatnának arra, hogy munkájukból hazatérve törvényes keretek között elvégezzék a környék la­kóinál a kisebb-nagyobb javításokat. A városokban szakmunkás-képesítést szerzett fiatalokat is visz- sza lehet csalogatni szü­lőfalujukba, ha látják, hogy ott is megtalálhat­ják számításukat, még­hozzá családi környezet­ben, kényelmesebb körül­mények között. Ilyen vo­natkozásban egyébként jó tapasztalatok vannak Bács-Kiskun megyében, ahol 1969 februárjában 261, 1970 februárjában pedig már 537 nyugdíjas, illetve üzemben dolgozó szakmunkás kért műkö­dési engedélyt. Végül két fontos felté­tel, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a falvakban zavartalanul dolgozhassanak a kisipa­rosok. Az egyik a helyi­ség biztosítása. A legtöbb faluban, községben akad nélkülözhető szoba, rak­tárnak, vagy csűrnek használt helyiség, amely kis költséggel és némi jó­akarattal alkalmassá te­hető műhelynek. Az újon­nan épülő lakótelepek tervezésénél sem volna szabad megfeledkezni ar­ról, hogy a majdani la­kók hajat akarnak vágatni, rádiójukat, televíziójukat, cipőjüket szeretnék hely­ben és gyorsan javíttatni. Helyesen intézkedtek Ba­ján, ahol a társasház­építkezésnél bevették a . kisiparosokat is a társulás­ba, s lehetővé tették szá­mukra, hogy üzlethelyi­séget létesítsenek. Másik probléma az anyagellátás megjavítása, az egyes alkatrészek sem­mivel sem indokolható hiányának megszüntetése, vagyis a javítások elvég­zésének megkönnyítése. A kereskedelemnek jobban kellene ügyelni az anyag, illetve áruterítésre. Emel­lett a kisiparosok szer­vezetének, a KIOSZ-nak, illetve az ott dolgozó „anyagosoknak” kellene az eddiginél sokkal mozgé­konyabbnak, alkalmazko- dóbbnak, ötletesebbnek bizonyulniok. K. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom