Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-12 / 60. szám
Konzervipari gépexport A Kohó- és Gépipari Mi- idei konzervszezonra üzem- nisztérium Gépexport Vál- behelyik, Konzervgyári lalata a trebisovi konzerv- feldolgozó gépsorokat, gyárhoz szállít berendező- gépeket szállítanak 1970— seket 480 ezer rubel érték- 72. években az NDK- ben. A csehszlovákiai gyá- ba, mintegy 15 millió forint rat magyar szakemberek értékben. Irakba egy 2000 irányításával szerelik, s az kilogram óránkénti teljesítményű datolyaszirup készítő gyárat létesít a Gépexport Vállalat. A Szovjetunióba 29 M—2 típusú konzervgyárat létesítenek 9,8 millió rubel értékben. Ebből az utolsó 12 konzervgyárat az idén szállítják le a megrendelőnek. Ulan Bátorba hús- és konzervüzem berendezéseinek szállítását kezdik meg júliusban. Az előző ötéves terv időszakában telepített nagyüzemi szőlőskertjeink termőre fordultak. Ezzel párhuzamosan megnőtt a járulékos beruházások fontossága, szükségessé vált a tárolótér-bővítés, a műszaki fejlesztés, a borászat korszerűsítése. A legnagyobb szőlőfeldolgozó és borfelvásárló megyénkben a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzeme. Ez az üzem évről évre jelentősen bővíti a tárolóteret, fejleszti gépparkját. Nemrég a vállalat áttekintette az elmúlt húsz esztendőben elért fejlődést. A számok azt bizonyítják, hogy két évtized alatt sokat fejlődött a feldolgozás, a borászat. Elmaradt program A mezőgazdaság átszervezése után az egyéni tárolótér fokozatosan csökkent. Közös pincék nem épültek, a termelői kínálat emelkedett. Sürgős intézkedésekre volt tehát szükség. A bővítés nem volt folyamatos, inkább kampányszerű. Egy-egy nagyobb termés után, mindig napirendre került a pinceépítés. Az 1958. étá szüret után például 1959-ben íoo ezer hektoliterrel, az 1964. évi szüret után, 1965-ben csaknem negyedmillió hektoliterrel nőtt a tárolótér. Jelenleg az üzem kereken 600 ezer hektoliter bor tárolását tudja megoldani. Ez azonban még mindig kevés a szüret időszakában jelentkező nagy mennyiségű áru zavartalan elhelyezéséhez. Az 1965-ben előirányzott fejlesztési programból ezideig jóformán semmi sem valósult meg az anyagi eszközök hiánya miatt. Egyedül Kecskeméten épül egy 50 ezer hektoliteres pince, ami előreláthatólag ez év harmadik negyedében kerül átadásra. A vállalat vezetőinek véleménye szerint még legalább 250—300 ezer hektoliteres tárolótér építése volna Tárolótérgondok Műszaki fejlesztés a pincészetekben szükséges ahhoz, hogy a várható, az újtelepítésű szőlők termőrefordulásával jelentkező, előreláthatólag folyamatossá váló nagyobb termés elhelyezhető legyen. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a jövőben nagyobb meny- nyiségű átmenő készlettel is számolni kell, éppen a nagyobb terméseredmények következtében, akkor még- inkább indokolt a tárolótér bővítése. Az újonnan alakult termelőszövetkezetek kezdetben még nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy felkészüljenek termésük feldolgozására. A pincegazdaság alföldi üzeme egymás után létesítette a szőlőfeldolgozó telepeket, először csak három működött, jelenleg már 12. Olcsóbb, gazdaságosabb Ä vállalat megalakulásának időszakában, korszerűtlen, kis teljesítményű, gyenge minőséget adó feldolgozó gépekkel rendelkezett. Ezeket fokozatosan kicserélte és az akkor jónak minősített horizontál-présekkel szerelték fel az átvevőtelepeket. Közben ezek fölött is lassan elhaladt az idő, mert ma már ezek, ha nem is korszerűtlenek, de az új típusú, folyamatosan működő, nagy teljesítményű gépek mellett gazdaságtalanok. A tavalyi szüretkor Izsákon egy francia gyártmányú, folyton működő csigaprést, Kecskeméten pedig egy ugyanilyen szovjet prést üzemeltettek kísérletképpen. Az izsáki gép óránként 250, a kecskeméti kisebb prés óránként 70 mázsa szőlőt dolgozott fel. Ezeknek a gépeknek a horizontál-présekkel szembeni előnye, hogy lényegesen olcsóbbak, termelékenyebbek, kevesebb munkaerőt igényelnek, a feldolgozást folyamatossá teszik és a nagy teljesítmény ezúttal azt is jelenti, hogy számottevően csökken a szállítóeszközök állásideje. Az izsáki telepen a korábbi 50—55 személy helyett a folyton működő préshez csak 15—20 személy volt szükséges. Ugyanez vonatkozik a Kecskeméten üzemelő présre is. Együttműködési lehetőség A jövő útja tehát az ilyen típusú prések beszerzése. Természetesen nemcsak az állami pincegazdaság, hanem a nagyobb termelő üzemek is jól hasznosíthatják. Így az együttműködés is jobban megoldható a termelő gazdaság, a feldolgozó üzem, illetve a nagykereskedelmi vállalat között, ugyanis az azonos típusú feldolgozó berendezéssel rendelkező telepek összehangoltan végezhetik munkájukat Az alkatrészellátás is egységesen, gazdaságosan szervezhető meg a megye egész területén. Bármilyen gond, akadály esetén könnyebbé válik egymás segítése. A megyében 250 nagyüzem és csaknem 100 ezer család sorsát befolyásolja a szőlőtermesztés és a felvásárlás, feldolgozás. A sok egyéb tennivaló mellett fontos az is, hogy a szüret idején minél zökkenőmente- sebb legyen az átvétel. Pár hét alatt a pincegazdaságnak több száz ezer hektoliter árut kell átvenni. Ehhez korszerű műszaki felszerelés és tárolótér kell, mert nem közömbös, hogy a termelőknek mennyi ideje telik el a termés értékesítésével. Ax étkezési burgonyafogyasztás Észak- és Nyu- gat-Európában a legnagyobb, ahol a termesztés feltételei is a legkedvezőbbek. Lengyelországban 200 kilogramm az egy személyre jutó fogyasztás, ez Európában a legmagasabb. A Német Demokratikus Köztársaságban 150 kilogramm körül van, hazánkban pedig 80—85 kilogramm. Bár fontos népélelmezési cikk a burgonya, de az utóbbi időben világviszonylatban csökken a fogyasztása különösen a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban. Ez szoros összefüggésben van a biológiailag értékesebb fehérjékben, vitaminokban gazdagabb élelmiszerek választékának bővülésével. Ugyanakkor viszont fokozódik a burgonya élelmiNyolcvan mázsán felül szeripari feldolgozása, konyhakész és félkésztermékek előállítása, forga- lombahozatala. Hazánkban a 1 hábbWf előtti években még 130 kilogramm volt- az egy főre. jutó burgonyafelhasználás és ezzel az országok közötti rangsorban a hetedik helyen álltunk. Az életszínvonal növekedésével, a változatosabb táplálkozással csökkent a fogyasztás az előbb említett szintre. Nálunk azonban más gondok is jelentkeznek. Egyrészt a termeléssel kapcsolatosan vannak hibák és ennek következménye az ismételt burgonyahiány. A vásárlói ízlésnek nem felel meg a fajtaválaszték és a minőség. Sokszor zavarok mutatkoznak a forgalmazás- bem. Esetenként magasak a fogyasztói árak. A világ burgonyater- m'esztésében a hozamok egyenletes gyorsütemű növekedése -tapasztalható. Hollandiában 1967-ben 351 mázsa burgonyát takarítottak be egy hektárról, száz mázsával többet, mint az 1950-es évek elején. • Nálunk a burgonyatermesztést a rohamosan csökkenő vetésterület, az alacsony termésátlag és nagy termésingadozás jellemzi. A felszabadulást megelőző években még több mint 500 ezer holdon a szántóterület 5 százalékán termeltek burgonyát. Tavaly már csak 242 ezer hold, a szántóterület 3 százaléka volt e fontos növénnyel bevetve. A statisztikai adatok szerint a burgonya vetésterülete a nagyüzemekben gyorsabban csökken, mint a háztáji és kisüzemi gazdaságokban. A megyében is hasonló a helyzet. Míg az 1960-as évek elején 25 ezer hold körül volt a burgonyával bevetett terület a közös, valamint a kisüzemi gazdaságokban, addig az elmúlt esztendő csak 17 500 holdon termelték. Igaz, hogy megyénk éghajlat és talaj adottságai miatt kevésbé alkalmas burgonyatermesztésre, ami miatt nagymértékű a leromlás, de ilyen csökkenés nem indokolt. Az előző években Bács-Kiskun ki volt zárva a burgonyaszaporításból. Emiatt vetőmagtermesztésre nem volt kijelölve egyetlen gazdaság sem. Most már folyik vetőmagtermesztés. A közgazdászok szerint 80 mázsa holdankénti termés esetén a jelenlegi fel- vásárlási árakat alapulvé- ve, egységnyi területen a burgonya adja szántóföldi növényeink közül a legnagyobb bruttó termelési értéket. Ugyanakkor viszont az is megállapítható, hogy — a dohányt kivéve — e növénynél legmagasabb a termelési költség is. A számítások azt bizonyítják, hogy jelenleg 60 mázsa alatt veszteséges a termesztés. 60—70 mázsa holdankénti termés esetén már gazdaságos, de nagyobb jövedelem csak 80 mázsa holdankénti termés felett érhető el. A f elsőszenti váni Vörös Október Termelőszövetkezet évek óta foglalkozik burgonyatermesztéssel. A legutóbbi 3 év átlagában számítva jóval száz mázsa feletti termést ért el. Hegedűs Mihály, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy egy holdról 20 ezer forinton felüli bruttó termelési értéket nyernek. Száz mázsa feletti átlagtermést ért el a kecskeméti Boldogulás, a tassi Petőfi, a hartai Üj Élet termelőszövetkezet. Különösen kiemelkedő a tassi Petőfi termésátlaga, amely az Amsei nevű fajtából 35 katasztrális holdon átlagosan csaknem 168 mázsa termést ért el holdanként. A kedvező adottságú területen tehát különösen érdemes megyénkben is foglalkozni a burgonya nagyüzemi termesztésével. K. S. Dr. Megyeri Endre; JÖVEDELMEZŐSÉG ÉS VÁLLALATI ÉRDEKELTSÉG AZ ÜJ GAZDASÄGI MECHANIZMUSBAN (Közgazdasági és Jogi Kiadó) A vállalati gazdálkodás főbb közgazdasági problémáival foglalkozó sorozat első kötetét bocsátja közre a kiadó ezzel a könyvvel. Az indító kötet központi témája az érdekeltségi viszonyok vizsgálata. a vállalati érdek elemzése — állapítja meg a szerző a könyv előszavában — mind a népgazdaság, mind a mikro- ökonómia szempontjából súlyponti kérdés. Gazdasági megoldás nem létezik az érdekviszonyoktól függetlenül. A vállalati magatartás céljának a népgazdasági célkitűzésekkel — az érdekeltségen keresztül — egységben kell lennie. Ezt a nem ellentmondás mentes harmóniát boncolgatja dr. Megyeri Endre a nyereségelosztás jelenlegi rendszerében. A bér- és nyereségérdekeltség, valamint a fejlesztési és a részesedési alap; a jelen és a jövő ellentmondásosságát konkrét számításokkal, példákkal érzékelteti. A meglevő feszültségeket — az időtényező bekapcsolásával — a fejlesztésben való érdekeltségben oldja fel, Minden vállalat érdeke, hogy a termelési tényezők (munkaerő, munkaeszközök) termelésbe való bevonásával a közöttük kialakítandó arányok meghatározásánál a bázisszintű bérre jutó nyereség maximumát tartsák szem előtt. Erre a nagyon is kézzelfogható — helyenként ösztönösen, helyenként tudatosan követett — törekvésre a számok játékával döbbenti rá az olvasót. A könyv tömörsége mellett is érthető és világos. Az elméleti anyagot gyakorlati példákkal kiegészítve, a vállalati közgazdász szerencsés ötvözetét kapja az igényes és jól hasznosítható szakkönyvnek. MUNKASZERVEZÉSRŐL VEZETŐKNEK (Kossuth Kiadó) A tudományos és technikai forradalom különösen nagy fejlődést eredményezett a vezetéstudomány területén. Az emberi tényezők szerepének vizsgálata — erre az utóbbi időkben egyre több tanulmány mutat rá _ rendkívül fontos a munka, a termelés, szempontjából. A könyv elsősorban a szervezéstudomány eddigi hazai eredményeit összegezi, 's mintegy segédeszközül szolgál gazdasági és társadalmi életünk különböző szinten dolgozó vezetőinek. Már bevezetőjében cáfolja azt a — nálunk eléggé széles körben elterjedt nézetet —, hogy munkaszervezésről csak a közvetlen termelő tevékenység kapcsán kell beszélni. Leszögezi, hogy a munkaszervezés nemcsak a gyártási folyamatokra korlátozódik, hanem módszerei alkalmazhatók — többek között — a szállításban, az irodai munkában és a katonaságnál. A szerzők behatóan foglalkoznak a személyiség megismerésének módjával, s a szerzett adatok munka során való felhasználásával. A munka- és időelemzéssel vezetik el az olvasót a normák megállapításához, a teljesítmények vizsgálatához, a szalagrendszerű folyamatok analizálásához. A teljesítmények értékelésének tükröződniök kell — az anyagi ösztönzés rendszerén keresztül — a személyi jövedelmekben. Ezekkel az összefüggésekkel nemcsak a vezetőknek, hanem a termelés alanyainak, tehát valamennyiünknek hasznos megismerkednünk. Az ábrákkal, táblázatokkal és számításokkal gazdagon tűzdelt könyvet minél szélesebb körben kellene olvasóinknak megismerniök. Dr. Magyar Lajosné; A MUNKAIDŐ-CSÖKKENTÉS ELVI ÉS GYAKORLATI PROBLÉMÁI (Kossuth Kiadó) Közgazdasági életünk és mindennapjaink talán legtöbbet vitatott — valamennyiünket közvetlenül érintő — kérdését, a munkaidő-csökkentést és az azzal összefüggő gazdasági környezetet tárgyalja könyvében a szerző. Pártunk és kormányunk határozataiból is egyértelműen kitűnik; életszínvonalpolitikánk szerves és igen lényeges ösz- szetevője a munkaidő rövidítése. Ez egyfelől mint ösztönző ragadható meg, másfelől viszont — amint azt a szerző is leszögezi — gazdasági fejlődésünk lényeges előfeltétele is. Milyen feltételek mellett és milyen formában csökkenthető a munkaidő az egyes vállalatoknál és a népgazdaság egészében, a munkaidő rövidítésével, a szabadnapok számának növelésével? E kérdéseket vizsgálja sokoldalúan a szerző. A munkaidő csökkentése azonban nem lehet öncélú. A vállalati „önerőnek” — jobb termelésszervezéssel műszaki — kapacitás (gép és létszám) és üzemidő-ki- használlással — biztosítania kell a termelés már elért szintjének tartását, sőt növelését. Fontos szerepet kap e tényezők között a karbantartási tevékenység jobb megszervezése. Feltárja a munkaidőcsökkentés, a bérezés, a szabadságolás, az ingázás összefüggéseit. Konkrét számításokkal mutat be néhány vállalati szinten alkalmazható munkarendi variációt. A munkaidőcsökkentés hazai problémái mellett körképet ad a szocialista országokban elért eredményekről is. A könyv értékei közé tartozik a világos, könnyen érthető előadásmód és a gyakorlatiasságra törekvés. Elsősorban vállalati vezetők és munkaügyi kérdésekkel foglalkozó közgazdászok kaphatnak — a könyv elolvasásával — megszívlelendő útmutatást. Bercsényi Bolond
