Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

1970. február 11. szerda 5. oldal Egy óvodai kísérlet tapasztalatai Harc Rómáért A szökőkúí- juhász Kunszentmiklósnak, a „ju- hászváros”-nak főterén egy juhásznak maszkírozott emberaiak a legtermészet- eltenesebb és legízléstele­nebb testtartásban: ha­nyatt, a két karjára dőlve, behajlítot térdekkel, hát- rabicsaklott nyakkal, tehát a legkényelmetlenebb és legmegerőltetőbb helyzeté­ben az emberi testnek, — már évek óta fecskendezi égre tartott szájából a vi­zet. Sem a pusztai, sem a városi járókelő, sem az ide­vetődött idegen nem bír beletörődni ebbe a torz, szűnni nem akaró látvány­ba. Sem a juhászok, sem a nem-juhászok szeme nem tud belenyugodni, hogy ép­pen Kunszentmiklós juhá­sza (Petőfi juhásza!) álljon be szökőkútnak, mivel erre a feladatra sem az élő, sem az élettelen természetben nála alkalmasabb figura nincs. És ráadásul ebben a legjuhásztalanabb, az em­beri és népi önérzetet, méltóságérzetet legmegcsú- folóbb testhelyzetben! Ha valaki nem tudná, mit jelent a képzőművé­szetben a szecesszió, ami­kor egy alkotás elemeinek egymáshoz és környezetük­höz annyira nincs semmi­féle természetes, szerves, indokolt kapcsolata, mint itt a juhásznak ehhez a testtartáshoz és a vízkö­péshez — ebből a kútfigu- rából megtanulhatja. És azt is, mi az, ami ellenke­zik a realista szemlélettel. Mert amikor a népi önér­zetünket sértő módon mu­latságos, sőt szánalmas fi­gurává torzítja a juhászt, ezt a szerencsétlen, dantei kínokat szenvedő alakot a legvalószínűtlenebb, leg- irreálisabb viszonylatba kényszeríti a vízokádással. A nép legelőször juhász alakjában lépett be a ma­gyar szobrászatba 1862-ben Izsó- Miklós híres „Búsuló juhász”-ával. Elhisszük, hogy most kevesebb okuk van a juhászoknak a bú- sulásra, mint akkoriban. De egészséges ízlésük még leg­jobb kedvükben is tiltakoz­nék, hogy éppen ők állja­nak be szökőkútnak. Csordás Nagy Dezső A gyilkosságnak gyorsan híre ment a faluban. Egyik este, talán éppen karácsony másnapján megtudtuk, hogy B. Gusztáv a községben, a szeszfőzde tulajdonosánál rejtőzködik. Előállítottuk, s kihallgattuk. A bérlő úr ha­lálsápadt arccal, reszketve az életéért, azonnal vallott. — December közepe táján értem vissza a faluba. Ak­kor tudtam meg, hogy szét­hordták ingóságaimat. A tol­vajok között volt Dani is. Vissza akartam szerezni a holmikat, s a rendőrpa­rancsnokhoz fordultam, de az nem adott segítséget. Néhány nap múlva talál­koztam R. Károllyal, aki vörös karszalaggal járkált az utcán. Megkértem, szerezze vissza holmijaimat, s ezért napidíjat kínáltam neki. .. R. Károly letartóztatását Az oktatási reform kere­tén belül az Országos Peda­gógiai Intézet irányelvei alapján 1967-ben érdekes kísérletet kezdtek a lenin- városi óvodában. A kísérlet lényegét így sűríthetjük: a gyermekek óvodai életének közvetlenebb, természete­sebb kialakítása azáltal, hogy megszüntetik a köte­lező foglalkozásokat. így az önkéntes, spontán foglala­toskodás családias légkört teremt, s az óvónőknek na­gyobb lehetőségük nyílik a gyermekekkel való egyéni foglalkozásra. A felesleges, passzivitásra kényszerítő idő szinte teljesen megszű­nik, ami a jobb időkihasz­nálás következtében egész­napos folyamatosságot biz­tosít a gyermeki tevékeny­ségben. A megyei óvodákban fo­lyó kísérleteket Tövis Fe- rencné kecskeméti vezető óvónő irányítja, aki egyben a megyei óvodai szakfel­ügyelői állást is betölti. Ve­le beszélgetünk most ta­pasztalatairól. — Ügy tudjuk, ma már több helyen is folytatnak ilyen kísérletet a megyé­ben? — 1967-ben egy csoport­ban kezdtük, itt, a lenin- városi óvodában. Természe­tesen ez az újszervezésű nevelés végigkíséri a gyer­mekeket óvodai életük mindhárom évében. Ma már a megye minden já­rásában és városában van legalább egy kísérleti cso­port — Milyen tapasztalato­kat szereztek? — Annak ellenére, hogy nincs kötelező foglalkozás (leszámítva a heti egyszeri testnevelést), az óvónőknek sikerül sokoldalú kezdemé­nyezésekkel magukra von­ni a figyelmet, s így a gyermekek önkéntessége alapján valóra váltani a nevelési elképzeléseket. — Ez azt jelenti, hogy a gyerekek nagyobb szabad­sága, a kötetlenség nem okozza a céltudatos neve­lés háttérbe szorítását? — Pontosan így van. Sőt: azt tapasztaljuk, hogy a azonnal elrendeltük. Any- nyit már tudtunk róla, hogy a község aknaszedőként al­kalmazta, ugyanis a határ tele volt fel nem robbant lövedékekkel. R. Károlyt, amikor behozták a szobá­ba. s meglátta a még ottle­vő bérlő urat. tisztában volt azzal, hogy mindent tu­dunk. Pedig még sok min­den hiányzott ahhoz, hogy részleteiben is megismerjük e bestiális rablógyilkossá­got. amelynek értelmi szer­zője B. Gusztáv nagybérlő volt... A bérlő úr a faluban ösz- szetalálkozott R. Károllyal, akinek elpanaszolta, hogy nincs hatalom ebben az or­szágban, amely visszasze­rezze az 6 „jogos tulajdo­nát”. ezektől az éhenkórá­szoktól. A hatósági személy szerepében tetszelgő akna­felszabadultabb, családias légkörben az ismeretszer­zést tekintve a kísérleti csoportok nem maradnak el a hagyományos szervezé­sű csoportoktól. Ugyanak­kor az egyéni adottságok, teljesítőképességek erőtelje­sebben bontakozhatnak ki. Ez érthető is, hiszen a gát­lások ilyen körülmények közt feloldódnak, s a pozi­tív tulajdonságok jobban előtérbe kerülhetnek. — Hogyan fogadták az óvónők ezt az alapjában új nevelési rendszert? — Óvónőink nem idegen­kednek az újtól. Ezért csak dicsérni lehet őket. Rend­kívüli terhek vannak a vál­lukon, így nem könnyű a pedagógiai korszerűsítés folyamatába bekapcsolód­niuk, mégis kedvezően fo­gadták a kísérletet. — Ellenkezés, ellenzés nem akadt? — Nem tagadhatom: van­nak, akik még nem értik az újra való áttérés jelen­tőségét. Egyesek ellenérzé­se érthető is, jogos is. Ért­hető, mert alapjában új do­log ez, s alig van még szé­lesebb körben tapasztalat; és jogos, mivel a heti 39 kötelező óraszám túlságo­san is sok, és az átlagos 35-ös csoportlétszám — A Finomposztó Vállalat bajai munkásklubjában a felszabadulás 25. évfor­dulója tiszteletére indított szellemi vetélkedő máso­dik fordulójára került sor. A vetélkedőn az elődön­tők négy győztes csapata — a Finomposztó Válla­lat újpesti gyárának Kál­lai Éva és Műszál brigád­ja, a bajai gyár Zója és Tóth Kálmán brigádja vett részt. A játékvezető Tatár Eszter, a Nemzeti Színház rendezője volt. Hazánk felszabadulás utá­ni társadalmi és gazdaság­szedő. amikor a bérlő a na- pidíjat emlegette, kihúzta magát. — Rendet leszek én te­kintetes úr! Bízza csak rám... Néhány nap múlva R Károly összeakadt két ba­rátjával. — Van egy megbízatá­som ... Rendet kellene te­remteni a majorban... A jutalom nem marad el! — csillantotta fel a pénzszer­zés reményét. December 23-án akcióba léptek. R. Károly társaival, a bérlő úr lovagi kocsiján el­indultak tettük végrehajtá­sára. S hogy a rendcsinálás biztosabban sikerüljön, előt­te bepálinkáztak, és kézi­gránátokkal tömték tele zsebeiket. A major szélén álló tanyát körülfogták. Egy darabig csendben la­pultak, aztán betörték az ajtót, összekötözték a vé­dekező Dani kezét, s lelök­ték a pincébe. A szegényes lakást felforgatták, enni-in- nivaló után kutattak. A ko­rábban már részeg „rend- csinálók” vedelték a talált bort, s a rémületében kiál­tozó Daninak „megnyugta­tásul” R. Károly röhögve lekiabált: nyugodtan mondhatom így — emberfeletti erőkifejtés­re készteti az óvónőt, még a hagyományos módszer mellett is. — Ezt úgy kell érteni, hogy az új szervezésű ok­tatás nagyobb terhet jelent az óvónőnek? — Sokkod nagyobbat! Nem nehéz elképzelni, ha példával illusztrálom. Min­den gyerek a teremben. Mind zt csinál, amit akar: játsziK, szalad, beszélget, ül, járkál, rajzol, és így to­vább. Az óvónő belekezd valamibe, mire a gyerekek felfigyelnek, odasereglenek, s így a szabad légkörön belül máris folyik a „hiva­talos” foglalkozás, mind­végig szabadon. Közben az óvónő az egész csoportra figyel. Ha kell, közbelép, segít, tanácsot ad. És új meg új foglalkozásba kezd: Rendkívüli energia kell eh­hez, erős idegzet, biztonság- érzet. — A szavaiból azt vet­tem ki: teljes mértékben eredményes volt a kísérlet. — Igen. Ezért született meg a döntés, hogy szep­temberben a megye ösz- szes óvodai csoportjában áttérünk az új, korszerűbb nevelési módszerre. Varga Mihály politikájával, valamint iro­dalmával kapcsolatos kér­dések nagy tájékozottsá­got igényeltek a részt­vevőktől. A vetélkedő győztese minimális pontelőnnyel az újpesti Műszál brigád lett, a második helyen a bajai Tóth Kálmán brigád vég­zett. Az elért helyezéstől füg­gően minden brigád ka­pott pénzjutalmat. Az első két helyezett azonban részt vehet március köze­pén Budapesten, a szak- szervezet szakmai döntő­jén. — Neked már úgysem lesz szükséged semmire! Egy óra sem telt el, ami­kor az összekötözött Danit feldobták a kocsira. A sze­kér a Csóti-féle kocsma fe­lé tartott, de az addig kia­báló Dani Boldizsár nyelvét már megbénította a halál- félelem. Néhány méterre az erdőtől leszállították a volt cselédet — Indulj előre te tolvaj! — kiáltott rá R. Károly, majd intett a kocsisnak, menjen haza. Az erdő csupasz fái, mint a kísértetek álltak a négy ember felett. Az egyik tá­madó ásni kezdett. Mélyült a gödör. — Elég! — vetette oda R. Károly. — Állj a szélére! — lökött egyet Danin, s ebben a pillanatban lesújtott egy bottal a férfi fejére. A volt gazdasági cseléd, akinek csupán az volt a bűne. hogy néhány apróbb holmit ho­zott el a bérlőtől, eszmé­letlenül hullott sírjába. — Még él! — suttogta az, aki a gödröt ásta. s akinek R. Károly szemmel paran­csolt, temesse be. — Nem sokáig! — kapta ki kezéből az ásót az akna­szedő, s néhány ütést mért Mit akartak ezzel a film­mel mondani az alkotók, mit akartak? Szinte átte- kinthetelenül kavarognak fejemben a kétrészes, ro­mán—nyugatnémet kopro­dukció bonyodalmai, ame­lyek annyira primitívek, hogy a vásári komédia a dramaturgia magasiskoláját jelenti hozzájuk képest. ,,Látványos tömegjelene­tek, világhírű sztárok” — ajánlgatja portékáját a ma­gyar filmforgalmazás, és ez­zel szó szerint nem hazu­dik, mert van látvány, oly­kor az ízléstelenség leg­szélső határáig, tömeg is van, olyan mennyiségben, hogy kavargásukon lehetet­len kiigazodni, Laurence Harwey, Sylva Koscina, Or­són Welles, Harriet Ander- sson pedig elrettentő példáit adják a tehetség méltatlan felhasználásának. (Laurence Harwey egyébként ragyo­góan játszik.) Történelmi kalandfilm — legyinthetnénk könnyed mozdulattal, de mi az, hogy történelmi kalandfilm? Va­jon a történelem olyan va­dászmező, ahol szabadon lehet portyázni a legtisz­tességtelenebb fegyverek­kel, a leghomályosabb cé­lok érdekében? Megenge­dem, hogy egy-egy korszak mai szemmel nézve már mulatságos elentmondásait, dekoratív külsőségeit fel­használva lehet kellemes, szórakoztatóipari terméket produkálni, mint amilyen a Királylány a feleségem és számtalan többé-kevésbé sikerült társa volt. A néző egy pillanatig se veszi ko­molyan, amit lát, élvezi a mesét. De a Harc Rómáért igaz­mondásként tálalt esztelen vadromantikája, benne va­lóságos történelmi szemé­lyek operettfigurákként va­ló mejelenítése, alapvető társadalmi tények gátlás­talan meghamisítása még akkor is megengedhetetlen egy szocialista ország film­gyártásának, ha koproduk- ciós partnere történetesen nyugati cég. A történelmi kiindulást a keleti gótok itáliai ki­a vonagló ember nyakszirt- jére. — No, ezzel végez­tünk! — ugrott a gödörbe, s a mozdulatlanul fekvő Daniról leemelte a kabátot, kiforgatta a zsebeit. Pénz­tárcáját. igazolványát gyor­san elrejtette. Másnap R. Károly beko­pogott a szeszfőzdébe. A bérlő úr várakozóan nézett a jövevény arcába. — Tekintetes úr. kint voltunk a majorban. Rendet csináltunk! Az illetőt el­küldtük Szibériába... A tekintetes úr értette, miről van szó. elővette de­geszre tömött tárcáját, s két ropogós százpengőst nyo­mott a kezébe. — A napidíjuk, ahogy megígértem!... Egy szót se senkinek... Az ügyet viszonylag rö­vid idő múlva tárgyalta a kecskeméti törvényszék, 1945. március 21-én R. Ká­rolyt életfogytig tartó fegy- házra ítélték. A gyilkosság értelmi szerzőjét B. Gusztá­vot azonban nem állították a vádlottak padjára. A bí­róság régi urakból állt. akik igyekeztek a volt uralkodó osztály érdekeit nem csor­bítani. (Következik: A cipőfolt nyomra vezetett.) rályságának utolsó évtize­dei szolgáltatják. (Lehet, hogy azért választották ezt a viszonylag ismeretlen kor­szakot, hogy ne nagyon le­hessen ellenőrizni?) A ke­leti gótok katonai demok­ráciában élő barbár törzsei az 5. század végén hódítot­ták meg Itáliát, és tökéle­tes parazita uralmat tartot­tak fenn vagy 60 évig az egykori nyugatrómai bi­rodalom felett, míg végté­re is Justitianus bizánci császár, akinek majdnem sikerült visszaállítani a klasszikus római impériu- mot, kisöpörte őket a fél- szigetrőL Vajon mi oka lehet an­nak, hogy a gót arisztok­raták létalapja a katonai terror volt, a filmben ve- lamiféle tisztalelkű pász­tornépként jelennek meg, és a római patríciusok, akik­kel pedig valójában szövet­ségre léptek népeik ellen, itt a romlottság, az elvte- lenség megtestesítői? Na persze, miért hány- torgatjuk fel éppen ezt, amikor arra a „csekélység­re” semminemű célzás sincs, hogy ebben az idő­ben is az osztályharcok — a rabszolgák és a colonusok Bizáncban is, Itáliában is hatalmas méretű lázongásai — szabták meg a történe­lem fő vonalait. Dehogy beszél erről a film! Adva vannak a deka­dens rómaiak, akiket szem­mel láthatóan magasabb rendű gótok egy dáciaí (hol Volt ekkor Dácia? herceg vezérletével alapo­san rhóresra tanítanak Hogy az ostoba nagyhata­lomként ábrázolt Bizánc végül is elzavarja a szökt, gotokat, az egyszerű pech-, ként fogható fel. Várják őket a vikingek (!?) testve ri hajói, és nagyon úgy mennek el, mint akik majd egyszer viszaj önnek. Amit nem a gótok kiváló­sága és a bizánciak erőfölé­nye dönt el a filmben, a-, kizárólag az ágyviszonyokon múlik. Szent Theodora csá­szárnő például olyan vérbő hetéra, hogy rendszeresen államtitkokat árul egy-egy kiadós ölelésért. Egy gót király pedig abba bukik be­le, hogy nem hajlandó a királynővel kötött házas­ságát tettleg is megpecsé­telni, mert hű akar ma­radni parasztasszony hit­veséhez. Van aztán egy nagy komplex jelenet is. Percekig a kamera előtt le­beg fedetlenül egy rugal­mas női kebelpár, miköz­ben tulajdonosa éppen hal­doklik. Azt se tudtam, hogy a horrort nézzem vagy a szexet, de ha leveszem a szemem a vászonról, még eszembe jut, hogy magyar moziban ülök, és elkesere­dem. Sz. J. Baján a József Attila Művelődési Központ­ban 3 hónapos szabás—varrás tanfolyam kezdődik Február 16-án 5 óra­kor. Előzetes jelentkezés: a művelődési központ­ban. 797 GÉMES GÁBOR: 1-------------------------­----1 HARC a bűnözök ellen A tekintetes úr gyilkoltat (II.) Jubileumi vetélkedő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom