Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
1 oldal 1970. február 22. vasárnap A csillag fényesen ragyog Ötvenkét évvel ezelőtt, isis. február 23-AN, es ,narva terse gében a forradalmi OROSZORSZÁG KATONAI .ERES HARCBAN DÖNTÖ CSAPÁST MÉRTEK A CSA ;ZARI NÉMETORSZÁG CSA- ETTÖL a NAPTOL SZÁMÍTJÁK A VÖRÖS HADSEREG MEGSZÜLETÉS T, AMELY AZ INTERVENCIÓ ÉVEIBEN, A MÁSODIK VILAGHABORŰBAN VÉ??^?,z7=E,^^SZOVJE,TUNI yr A Külső ellenség TAMADASAITÖL, SAJÁT B vRLANGJABAN végezve A FASISZTA FENE VADDAL. Pjotr Dimitrijevics Szí- tudtak rajturuc inni, mert livanov alezredessel, a Ma- megelőztük őket- Harcko- gyarországom ideiglenesen csijainkkal áttörtük a gyűállomásozó egyik szovjet rűt, s szerencsésein, vesz- katonai alakulat parancs- teség nélkül tértünk visz- nokával, a Szovjetunió Hő- sza a mieinkhez. Sziliva- sével egy aprócska szobá- nov főhadnagyot ezért tikiban beszélgettünk. Sok tették ki a Szovjetunió Hőkérdést szerettem volna se aranycsillagával és a egyszerre feltenni, de még- Lenin Renddel, is az izgatott a legjobban, hogyan lett egy Moszkva .... melletti kisváros ruhagyárának villanyszerelőjéből, a Szovjetunió Hőse, történelemtanár és hivatásos katona. Egyáltalán, hogyan alakult az élete 1941. májusától, amikor újoncként bevonult a hadseregbe. Az alezredes elmosolyodott a kér- désözönön, s jó tanárhoz, katonához illő bölcsességgel megállított — Menjünk sorjába, egyszerre ezekre a kérdésekre aligha tudnék válaszolni... Bevonulásom után egy hónappal a fasiszták megtámadták a Szovjetuniót Tiszti iskolára jelentkeztem, ahol nyolc hónapig tanultam a harckocsi működését, fegyverzetét és a vele való harcot. A következő év januárjában avattak fel hadnaggyá, s 1942. júliusában vetették harcba egységünket, a Leningrad melletti Volkov városánál. Akkor egy T—34-es harckocsi parancsnoka voltam. Én is, elvtársaim is jól tudtuk, az ország legszebb harcolt városában hónapok óta dü- mentén, harckocsik is lángba borultak ... A csata után néhány nappal maga Tol- buhin marsall tűzte fel zubbonyomra az Alekszandr Nyevszkij Érdemérmet... Magyarországon még Veszprém és Szombathely emlékezetes számára, ahonnan Ausztriába űzték a németeket — A háború után elvégeztem a pedagógiai főiskolát, s feleségemmel Szim- feropolbam telepedtünk le. A tanári diplomát jól hasznosítottam a hadseregben, s tudtam segíteni feleségemnek, Vera Alekszandrovna Szilivanovának, aki a város 39-es számú középiskolájában tanított öt évvel ezelőtt Magyarországra helyeztek, de orvostanhallgató kislányom, Klarisza Petrovna még mindig Szim- feropolban, a Gogol utca 32-ben lakik. Szeretem Szimfero- polt, a Krímet, hiszen ott született kisfiam, Pjotr is ... No, de ezek mellékes dolgok, inkább másról szeretnék beszélni. Tudom, a magyar nép most ünnepli felszabadulásának 25. évfordulóját. Amióta itt vagyok az önök szép országában, magam is meggyőződtem arról, hogy a szovjet emberek nem hiába ontották vérüket a magyar nép szabadságáért. Nemcsak begyógyították a háború ütötte sebeket, de új üzemeket, gyárakat, iskolákat, Szilivanov százados, 1944- kórházakat építettek, egy ben a Harmadik Ukrán olyan tórsadalom aiapját Front 26. hadseregének harckocsi századparancsno- raktak le> a villanyZárszámadások mérlege kaként, Dunaföldvánnál A Sió-csatorna Enying és Cece höng az éhség, százával között kerültek bevetésre, halnak meg gyerekek, őre- 1945. március 9-ére virra- gek. A németek acélgyű- dó éjszaka. Százötven kilo- rűjébe zárt katonák kitar- méteres menettel elfoglal- tottak, nem engedték be ták Seregélyest, a fasisztákat Leningrádba. Elkeseredett, nagy veszteszerelőkből lehetnek mérnökök, tanárok, s ha kell hő6Ök is ... Gémes Gábor Befejeződtek megyénkben is a szövetkezeti zárszámadó közgyűlések. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy rendkívül nagy érdeklődéssel kísérték a gazdák ezeket a rendezvényeket. A tagság 80—90 százaléka részt vett a közgyűléseken, eljöttek a nyugdíjas, járadékos tagok, sőt sok helyen a családtagok is. A zárszámadások általános hangulata jó volt, a beszámolók elemzőek, minőségi javulást tükröztek. Ezt elősegítette, hogy a téli tanfolyamokon a tagok között már előzőleg megbeszélték a zárszámadás várható eredményeit. Egyes szövetkezetekben az idei terveket is a zárszámadó közgyűléseken tárgyalták meg. A gazdálkodás fejlesztésének elemzése, a differenciált értékelés egyre inkább jellemző a terveknél is. Különösen jónak ítélhető a bajai Micsurin, a bácsbo- kodi Szalvai, a felsőszent- iváni és a katymári Űj Élet Termelőszövetkezetek vezetőségi beszámolója. Sokat javult az ellenőrző bizottságok beszámolóinak színvonala. Krítiku- sabbá, szakszerűbbé váltak. Erezhető volt, hogy a termelőszövetkezetek területi szövetségei sok segítséget adtak az ellenőrző bizottsági elnököknek. A közgyűléseken sort kerítettek a munkában élenjárók jutalmazására. Számos szövetkezetben ez alkalommal adták át a Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó, valamint a törzs- gárdajelvényeket és a velük járó pénzjutalmakat. A tagság bírálata Az általános fejlődés ellenére sok helyen vannak még gondok. Ahol jók a természeti, közgazdasági adottságok és a termelőszö. vetkezet mérleghiányos, a tagság elkeseredetten vette tudomásul, hogy a részesedésből évközben visszatartott húsz százalék nem kerülhet kifizetésre. Hyen esetekben éles kritikával illették a vezetőséget. A jánoshalmi Üj Alkotmány és Kossuth Termelőszövetkezet tagsága az ellenőrző bizottságot is hibáztatta, mert nem állt a sarkára év közbn. Egyes gazdaságokban, elsősorban a kisebb területen működő termelőszövetkezetekben szóvá tették azt is a tagok, hogy egyesülni kellene a szomszédos közös gazdasággal, mert a nagyüzemi termelés feltételeit együtt könnyebben megteremthe- nék. A kis gazdaságokban számos korlát és nehézség akadályozza a fejlődést. Az idén nagyobb arányú tagfelvétel nem volt a zárszámadási közgyűléseken. A beszámolók töb- bé-kevésbé változatlan taglétszámról adtak képet. Egyedülálló a tiszakécskei Béke Termelőszövetkezet, ahol 60 új tagot vettek fel. Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben viszont, ahol 32 személlyel csökkent a létszám, nem volt belépő. Mostoha háztáfi A munkaerőhiány enyhítése érdekében pedig szükség lenne egyes helyeken a nagyobb létszámra. A termelőszövetkezetekben ugyanis továbbra is elöregedés tapasztalható. A szakszövetkezetekben ez még nagyobb arányú. Az utóbbiakról szólva érdemes megjegyezni, hogy a zárszámadási beszámolók nem foglalkoztak elemzően a gazdák tagsági földterületének helyzetével, termelésben betöltött fontos szerepével. A szakszövetkezete*. u>s- sági földterületének megművelése egyre nagyobb gondot okoz. A munkaerő- hiány miatt a családi gazdaságok mindinkább külterjessé válnak, hiányzik a talajerőutánpótlás, pusztulnak a szőlők és a gyümölcsösök. A beszámolók általában nem tértek ki a háztáji állattenyésztés fejlesztésének fontosságára és arra, hogy milyen segítséget akarnak adni a közös részéről. Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben a tagság azt is szóvá tette, hogy a vezetőség nem adott elég segítséget a háztájiban termelt áruk értékesítésében. A gazdálkodás alapját képező földterület az előző esztendőhöz Viszonyítva változatlan maradt. Az elmúlt évben jelentős földterületek kerültek szövetkezeti tulajdonba a földtörvény végrehajtása során. Növekedtek a takar- ménytermő területek. Említést érdemel, hogy a Kecskemét—Kiskunfélegyháza környéki szövetkezetekben mintegy 3—4 ezer hold gyenge termőképességű homokot kikapcsoltak a művelésből, ezzel is csökkentették a gazdálkodás veszteségét. Növekvő tervek Néhány szövetkezetnél a nagyarányú saját beruházás megbillentette a gazdasági egyensúlyt. Ezzel összefüggésben meg kell állapítanunk, hogy egyre több gazdaságban okoz gondot a beruházási hitelek hiánya. Szinte kivétel nélkül növekedtek a tagságot érintő adóterhek az elmúlt esztendőben. Kiskunmajsa és Szánk környékén az egy aranykoronára jutó teher tavaly 10-től 24 forinttal volt magasabb, mint az előző évben. A nagyobb közös területtel rendelkező szakszövetkezeteknél gondot jelent az ártámogatás hiánya. Ez közvetlenül vagy közvetve érinti az állattenyésztést és az árutermelést. A zárszámadási közgyűlések vitáinak tanulságait levonva az idén várhatóan további előrelépés lesz a szövetkezeti gazdálkodásban. BERKI ENDRE a megyei pártbizottság munkatársa — Hajnalodon, amikor beástuk a harckocsikat, s ségekkel járó támadások az őrökön kívül mindenki sorozatát indítottuk a bio- nyugovóra tért Alig kelt kád áttörésére, de ez csak fel a nap, amikor felébaz 1943. januári offenzívá- val sikerült... Egy évvel később Szili- vanov főhadnagy, egy harckocsiszázad parancsnoka azt a feladatot kapta: szabadítsa fel a Pszkov és Riga közötti országutat. Tíz harckocsi indult el dübörögve Riga felé. A várostól mintegy 25 kilométerre, Valga falu közelében a tíz szovjet T—34-est bekerítették a németek. — Saját csapatainktól húsz kilométerre lehettünk, minden harckocsink járóképes, tűzkész volt. A németek tankokkal, roham- lövegekkel, tüzérséggel támadtak ránk. Az első nap délutánján 12 német harcresztettek, a parancsnokom keresett rádión. — Pjotr Dimitrijevics — hallottam a hangját —, mit látsz magad előtt? — Harckocsikat —. feleltem, mert kiemelkedve a T—34-es tornyából, valóban azt láttam. — Fasiszták? — kérdeztem. — Igen! — mondta. — Rád vár a feladat... — A német harckocsikból hatvanötöt számoltam meg. Közöttük jó néhány Tigris, Királytigris közeledett a mi, tíz T—34-esünk felé. Idegek játéka volt. A hatalmas acélszömyek — akkor úgy éreztem kocsit lőttünk ki, de ezzel elnyelnek bennünket. A elfogyott valamennyi grá- parancs értelmében egé- nátunk, lényegében harc- szén közel engedtük maképtelenné váltunk. Körű- gunkhoz őket, hogy sikere- löttünk lánctalpaiktól meg- sen vehessük fel a harcot, fosztott, fasiszta tankok Nyolcszáz méterre lehet- hevertek... A kényszer tek, amikor tüzet nyitotadta az ötletet. Csörlőink- kel az éj leple alatt a közelünkbe húztuk a feketekeresztes gépeket, s ettől tunk rájuk. Az első öt percben, negyvenöt fasiszta tank gyulladt ki. A többiek visszavonultak, de a pillanattól már a német nem véglegesen, csak azért, harckocsik lövegeivel tü Zeitünk a német állásokra tankokra. Tizenhét napig hogy oldalról támadhassanak ránk. A következő félórára nehéz visszaemlétartott, amíg a cselt észre- keznem, mert megsebesül vették a fasiszták, de nem tem, de a maradék német Huszonöt éve történt így éltünk akkor 1945 első hónapjai. Nehéz szerélésére. Munkásain*: idők voltak, mégis mégha- egymást értesítették, hogy tottan gondolnak vissza er- lehet már dolgozni, s nőre az időszakra e történél- vember 4-én meg is kezdőmi napok tanúi. Mert hős- dött a munka a gyárban, kor volt ez. még csak kós- Az anyagtartalékok azon- tolgattuk a szabadságot, ban hamar éli viaskodva a múlttal egy or- Szovjetunióból szág romjain. Akiknek a harang szólt ban hamar elfogytak, de a rövidesen érkezett vas és koksz, s folytatni tudták a termelést. A vasút helyreállításához készítettek öntvényeket, a forgácsoló műhelyben pedig a szovjet harci jármű- — Hogy is volt csak? elkopott alkatrészeit Hát bizony ... 1944. október pótolták Élelmiszerhez ne- 24-én dolgoztunk utoljára, héz volt hozzájutni akkori- s jött ? kiürítési parancs. A oan de nem nélkülöztünk, gépeket leszereltették a né- mert a szovjet hadsereg metek. de szerencsére el- konyhája főzött a gépgyá- szállítani már nem tudták, ríak részére is. az előretörő szovjet csapatok felszabadították a várost. A lakosság jó része — a mi munkásaink is — itt bújkáltak a közeli tanyákon. Azután Tóth László, a Az önellátás kora A városban állomásozó város későbbi polgármeste- szovjet csapatok a tél ütőire meghúzatta a Nagytemp- só napjaiban felkerekedtek, lom harangjait, az erőmű hogy csatlakoznak a Berlin kéménye is füstölni kéz- felé nyomuló seregekhez. A dett Ezek voltak az első gyár dolgozói önellátásra jelek hogv visszatérhet a lakosság a városba. A kecs rendezkedtek be. A repülőtéren felrobbantott német keméti Gépgyárban egyKo- Gigant típusú szállítógépek csenko név." szovjet tiszt alumínium alkatrészeit bejelent meg. Átvette az üzem hordták a gyárba és edé- felettl parancsnokságot és nyékét öntöttek belőlük, utasítást adott a gépek fel- Gyártottunk szecskavágó gépeket, kukoricadarálókat, szőlőpréseket stb. — s ezeket élelmiszerre cseréltük be. Nagy Antal, Kakucs Albert járta a falvakat. Az alumínium lábasokat például azzal reklámozták, hogy törhetetlen. s bizonyításként a kőre ejtették. A gyárban a felszabadulást követő hetekben megalakult a Magyar Kommunista Párt és a szakszervezet. (A Szociáldemokrata Párt, pedig már korábban is működöt.) A kommunista pártszervezet titkára. Halász Pál lett. Amikor visz- sza akarták helyezni a volt főmérnököt a munkások akarata ellenére. Halász elvtárs a dolgozók mellé állt. Felülről iövő szociáldemokrata nyomásra azonban mégis visszakerült, a főmérnök. Halász Pál ekkor első elkeseredésében lemondott funkciójáról. A főmérnök sem maradt azonban sokáig a gyárban. A kommunista pártszervezet nagy gondot fordított a munkások politikai öntudatának fejlesztésére. A legjobb kommunista szónokokat hívta meg az üzemi gyűlésekre Sűrűn kiiárt az üzembe, többek között Saf- rankó Emánuel. akit nagyra becsültek a gépgyári dolgozók. Ha a városban voltak hasonló rendezvények. azokat csoportosan látogattuk. Nem egyszer hallgattuk Molnár Erik politikai tájékoztatóit, beszédeit. Sakkszakkör Jól együttműködött a pártszervezet a szakszervezettel, amelynek a vezetője Virág Ferenc volt. A szak- szervezet például könyvtárat hozott létre. A könyveket — amelyek között addig sokak előtt ismeretien kommunista politikai mű volt — maguk a mozgalomban korábban is részt vett dolgozók adományozták, így megismerhettük a marxizmus—leninizmus eszméit. A szakszervezet kapcsolatot teremtet Tóth Lászlóval is, aki jó néhány gépgyárit bevont a városi sakkszakkörbe Ám nemcsak sakkozni tanította a dolgozókat Laci bácsi, hanem sok kulturális rendezvényt is kezdeményezett. Egyszer — sohä sem felejtem el — Tersánszki Józsi Jenőt — a kedves tollú magyar írót hívta meg városunkba. A Cifrapalotában találkoztunk vele. Akkor láttam először élő írót életemben. Hát így éltünk, küszködtünk. harcoltunk, szórakoztunk. művelődtünk akkortájt. amikor átléptük a szabadság kapuját. Elmondta: Cs. Tóth Lászlóné a ZIM kecskeméti gyárának dolgozója Feljegyezte: Nagy Ottó
