Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

1970. február 15. vasárnap ». oldal Kiderült az ég Buda felett... főváros felszabadult. Határ­talan volt az örömünk, lel­kesedésünk. A további har­cokban nem vettünk részt, Budán, a Várban sétál­gatunk. Kiss Sándor alez­redessel. néphadseregünk egyik megyénkben állomá­sozó egységének parancsno­kával. időnként kikukucs­kál a szélhaitotta felhők mögül a napfény, idehallat- szik az utca zaja. A telje­sen ősz de mindössze 45 éves katona emlékezik. A negyed évszázaddal ezelőtt ten állt. amikor légitáma­dást kaptunk. Kreisz Ká­rollyal. egyik budapesti ba­rátommal kihasználtuk az alkalmat és megszöktünk. Bujkáltunk a németek, a nyilasok elől. néhány hétig a Lampartnál dolgoztunk. December 20-án igazoltat­tak bennünket. Szerencsére sikerült elhitetnünk a jár­őrrel. hogy az alakulatun­Ut harcoltam 23 évvel ezelőtt — mutatja Kiss Sándor alezredes. történtekre, fogságba esésé­re. Buda felszabadítására, a harcokra. Lassan kibonta­kozik előttem, hogyan lett egy parasztgyerekből ma­gas rangú, kiválóan képzett tiszt, aki éppen 25 évvel ez­előtt fogadta meg: egész életét hazánk fegyveres vé­delmének szenteli. — Tizenkilenc éves vol­tom 1944 nyarán, amikor behívót kaptam. Minket, le­ventéket. először Nagyvá­radra, majd Balmazújváros­ba vezényeltek. Kétszer is megszöktem, de a csend­őrök már vártak rám ott­hon, a Bihar megyei Ko- kad községben, és ismét vissza kellett térnem az A kitüntetés. lakulathoz. Késő ősszel az szerelvény, amellyel Né- íetországba akartak hur- olni bennünket, Budapes­kat keressük. Budára, a Marcibányi térre kísértek bennünket, s ott beosztottak a 13. rohamtüzérosztály ál­lományába ... A parancsnok akkor már egy tartalékos tiszt volt, aki voltaképpen annyit sem értett a tüzérséghez, mint összeverbuvált katonái, hi­szen évtizedekig egy iskolá­ban tanítóskodott, Ö is, akárcsak a tizenkilenc- húszéves fiúk, gyűlölte a németeket az országvesztő nyilasokat, az esztelen öl­döklést. a véres tobzódást, amely az ország fővárosá­ban ütött tanyát. Az Avar utca 1. számú házban a la­kók talán nyugodtabbak voltak, ugyanis a rohamtü­zérosztály katonái megsem-, nősítették, felgyújtották ne-! hézfegyvereiket. s a Déli­pályaudvar mélyen fekvő vágányaira dobálták. Egye­dül puskáikat tartották meg. — Jól emlékszem a nap­ra. December 25-én Buda­pest körül bezárult a gyűrű, ■ valamennyiünknek egyet­len kívánsága volt: épség­ben megúszni az ostromot. Pesten már dúlt az utcai csata, amikor 1945. február első napjaiban két német katona három szovjet hadi­foglyot kísért be a körlet­be. Az volt a kívánságuk, hogy őrizzük őket, vissza­jönnek értük A rohamtü- ■érosztály negyven embe­re. közöttük magam is né­zegettük ezeket a ftiegtört, fáradt, éhes embereket. El­határoztuk. hogy elrejtjük a foglyokat, s ha a néme­tek keresik, fegyverrel véd­jük meg az életüket. Nem került sor lövöldözésre, mert a fasiszták visszajöt­tek ugyan, de egy kibonta­kozó szovjet támadás tü- sérségi előkészítése során elmenekültek 1945. február 8-a Kiss Sándor életének forduló­pontja volt. Előző este fel-, hozták a pincéből a meg-1 mentett hadifoglyokat, s körülményesen elmagyaráz­ták nekik: a közelben egy szovjet felderítökből álló csoport fészkelte be magát, menjenek oda, s adják hí­rül: szeretnének átállni, jöjjenek értük. A három fo­goly eltűnt az éjszakában. Szorongással telt el az a néhány óra, ami reggelig hátra volt Hajnalodott. s az egész éjszaka tartó ágyú­dörgés csendesedni kezdett. Az Avar utca 1. számú ház kapuja alatt álló őr egy bajúszos kozáktisztet kísért a földszinti lakásba — Drasztvutye — kö­szönt. s sietve hozzátette: — Davaj, pasli... Elindultak utána, örákig mentek szótlanul, remegve a félelemtől, át a frontvo­nalon, a tüzérség gyűrűjén, a hadtápkörletig. A feszült­séget egy csajka húsoskása oldotta fel. amelyet meg­érkezésükkor a kezükbe nyomtak. A hónapokig tar­tó éhezés után végre jól­laktak. Alig nyelték le az utolsó falatokat amikor egy szovjet tiszt tört magyar­sággal megkérdezte: — Ki akar harcolni a németek ellen? — Az elsők között lép­tem ki a sorból. A negyven katona közül húszán dön­töttünk ígv a többiek fél­reálltak. ök sértetlenül ha­zamehettek, mi fegyvert kaptunk, igazolványt, s pi­ros szalagot a sapkánkra, a zubbonyunkra. Másnap mintegy század­nyi magyar katona, közöt­tük Kiss Sándor, a III. Ukrán Front katonájaként bevetésre került A Gellért Szálló, a Citadella, a Vár megtisztítása várt rájuk. Harcoltak becsülettel, hő­siesen. Kiss Sándor sokszor került életveszélybe, né­hány bajtársa mellette halt meg a felszabadításért ví­vott küzdelemben — 1945 február 13-án délután szakadozott kö­penyben fáradtan tértünk vissza a Várba. Ott tudtuk meg. hogv megszűnt az el­lenállás Budán, s ezzel a Kiss ezelőtt. ugyanis a magyar századot Jászberénybe irányították, majd március 21-én meg­alakult az első magyar ez­red, amelynek tüzérütegét május 1-én útnak indítot­ták Ausztriába. Pápán ért bennünket a hír május 9-én; vége a háborúnak... Attól az időtől kezdve va­gyok katona. 1946-ban lép­tem a kommunista pártba, s a Budapest Felszabadítá­sáért Emlékérmet a Szov­jetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnökségétől 1947- ben, a Kossuth Akadémián kaptam meg. 1949 március 15-től kezdve — akkor avattak tisztté — felelős be­osztásokban dolgoztam, s teszem ezt ma is... S hogy jó katona, bizo­nyítja az a nyolc magas kitüntetés, amelyet 25 éves szolgálata alatt adományoz­tak számára... A Halászbástyán sétál­tunk már. amikor felragyo­gott a napfény A szél el­sodorta a felhőket, az utca zaia is elcsendesedett. Kide­rült, az ég Buda felett. Gémes Gábor Tábornok a csatornában Báró Lindenau alezredes reszkető térddel jelentette Pfeffer Wildenbruch SS ve­zérezredesnek, Budapest né­met városparancsnokának, hogy a beérkezett csapatok felkészültek a kitörésre. — Milyen állapotban vannak a királyi vár alat­ti alagutak? — kérdezte a vezérezredes, mert esze ágában sem volt részt ven­ni a kitörésben. — Jelentem: nem felel­nek meg az elképzelések­nek. Rajtuk keresztül nem juthatunk ki az ostromlott területről... Egy megoldás maradt: az Ördögárok csa­torna. — Hogyan?! — hördült fel a tábornok. — Kanális­ba akar vinni engem?!... Hát patkány vagyok én? — Jelentem nincs más megoldás, mindent számba vettünk. — Legyen a csatorna! De hozzon egy legénységi kö­penyt! * Zagorján főhadnagy ép­pen tárat cserélt, amikor odakúszott melléje egyik katonája. — Főhadnagy elvtárs,.. Ott, balra, hitleristák buk­kantak elő a föld alól... A tiszt különös hangsúl­lyal rákérdezett a katoná­ra. — A föld alól? — Igen... Mire észbe­kaptam, már berohantak abba a hatalmas épület­be... Mindössze kettőt tud­tam leteríteni belőlük ... A vegyvédelmi szakasz parancsnoka óvatosan ki­kémlelt a fedezéke mögül. Valóban, két sáros katona­test hevert az említett irányban. — Mit gondol? — kezdte, de szavát elvágta egy fer­geteges össztűz. A beosz­tottja által mutatott út­menti házból — ahonnét fél órával előbb egyetlen lövést sem adtak le rájuk — most sortüzek roppan­tak. A szakaszparancsnok lát­ta, hogy többszörös túlerő­vel áll szemben. Itt felesle­ges volna tovább kockáz­tatni az emberek életét. Hirtelen új ötlete támadt. Odaintette a legközelebbi vegyvédelmistát. mm Ünnepelj velünk! A KISZ Központ Bi­zottsága és a Magyar Te­levízió által meghirdetett, Ünnepelj velünk! című vetélkedősorozat olyan programnak ígérkezik, amely — ha Na szervezőik sok jó ötlettel és életko­rukhoz illő lelkesedéssel járulnak hozzá a felhívás adta lehetőségekhez —, egész évre gerince lehet a magyar ifjúsági mozga­lom kulturális életének. Az alkalmat és a témát, mint a címből is kitűnik, hazánk felszat>adulásának negyedszázados évforduló­ja adta: ehhez kapcsolód­va, _ sokoldalú felkészült­ségről, a tehetség és a köz­életi aktivitás igen sokféle formájáról adhatnak szá­mot a résztvevők. A vetélkedőt három ka­tegóriában hirdették meg. A társadalomtudományi vetélkedőre benevezett fia­taloknak történelmi, ak­tuális politikai, gazdasági és kulturális ismereteikkel kell rendelkezniük, ezek közül egyben speciális, a többiben általános tájéko­zottsággal. A rendező szer­vek nem annyira a lexi­kális ismereteket, mint in­kább a haladószellemű ideológiai koncepciót és a vitait és zséget tartják fon­tosnak. Ez szabja meg a selejtező rendezvények le­bonyolítási formáját is, s egyben ez támaszt minden eddiginél magasabb fokú igényt a játékvezetők, zsű- rorok rátermettsége, lelki­ismeretessége iránt. A tár­sadalomtudományi vetélke­dő az alapszervezeti dön­tőkkel kezdődik, amelyeket április 4-ig kell lebonyolí­tani. Ehhez a megyei KISZ-bizottság jelentős se­gítséget nyújt az alapszer­vezeteknek, számos írásos segédanyag és személyes tanácsadás formájában. Az Ünnepelj velünk! ve­télkedő másik kategóriája Nagyszabású vetélkedőt hirdet a KISZ és a Tv az előadók, együttesek ne­vezetesen énekes és hang­szeres szólisták, kamara- együttesek, kórusok, zene­karok, vers- és prózamon­dók, irodalmi színpadok, színjátszók, táncosok, báb- és pantominjátékosok ver­sengése, amelynek járási döntőire április 15-ig ke­rül sor. A vetélkedőnek ez a része lényegében a min­den évben sorra kerülő kulturális seregszemlékhez hasonlít, azzal a különb­séggel, hogy nem művé­szeti áganként rendezik meg a járási döntőket, és így kiküszöbölik a korábbi évek ilyen típusú rendez­vényeinek közönségriasztó egyhangúságát. Mivel a rendezvénysorozattól első­sorban az ifjúság életkori sajátosságainak megfelelő politikai tartalmat várnak elsősorban, ezúttal a tánc­dal és a tánczene sem sze­repel versenyszámként. En­nek a vetélkedőnek megyei döntője nem lesz, de áp- rilis_ végén a legjobb részt­vevők felléptével gálaest­re kerül sor. A harmadik kategóriába be sem kell nevezni. Ezen a vetélkedőn azok a 30 év alatti fiatalok vehetnek részt, akik kiemelkedő eredményeket értek el a KISZ Központi Bizottsága vagy bármely megyei szerv által a felszabadulási év­fordulóra meghirdetett gazdaságpolitikai, honisme. réti, irodalmi, képzőművé­szeti, film- és fotópályáza­ton. A megyei KlSZ-bizott- ság hívja meg őket a ver­sengésre. A végső tét mindhárom kategóriában a Tv nyilvá­nossága és számos értékes díj, de legfőbb cél az a ne­velőhatás, amellyel minden résztvevő gazdagodhat, ha alaposan felkészül, gondol­kodva vesz részt a nemes vetélkedésben. Sz. J. — Indulj ... Kerítsd elő azt a magyart, aki beszél németül! Tíz perc múlva az em­ber óvatosan kúszni kez­dett az épülethez, majd kis idő múltán visszatért. — Megadják magukat — mondta. — Két feltétellel... Az egyik: önök szavatolják az életüket... A másik: legalább őrnagyi rendfoko­zatú tiszt fogja el őket... Zagorján főhadnagy má­sodszor lepődött meg ezen a napon, őrnagy. Nos, le­gyen. Küldöncöt indított a hadosztály vegyvédelmi fő­nökéért. Szkripkin őrnagyért — Furcsa — morfondíro­zott az őrnagy. — Minden­esetre tehetünk egy próbát. Térképtáskájából tiszta papírt vett elő és a követ­kezőket írta rá németül: „Én1 Szkripkin őrnagy, a Vörös Hadsereg főtisztje, hajlandó vagyok fogságba fogadni mindazokat, akik önként megadják magukat.” A magyar átvette az írást, ismét visszatért az épületbe — s nem sokkal később kitárult a kapu mindkét szárnya. Négyes sorokban mintegy száz szürke ruhás katona mene­telt ki rajta, fehér zászló­val. Valamennyien sárosak, iszaposak, mocskosak vol­tak és szinte kibírhatatlan bűz áradt belőlük.---------------------------------r — És ezeknek kellett fő­tiszt?! — jegyezte meg a főhadnagy. i Ekkor egy tiszti egyen­ruhás alak pattant ki a sorból: — Báró Lindenau alez­redes, jelentem ... Az elfo­gattak között külön elbá­nást kérek a birodalmi SS vezérezredese, Pfeffer Wil­denbruch Öméltósága szá­mára ... A vegyvédelmisták te­kintete a mocskos társa­ságra siklott. Bolondját akarják járatni velük? De nem. A sorok mozgo­lódni kezdtek, és tipegő lép­tekkel, egy közlegényi kö­penyt és sapkát viselő idő­sebb férfi baktatott eléjük. — Pfeffer Wildenbruch vezérezredes ... Budapest német katonai parancsnoka vagyok — mutatkozott be és idegesen fricskázta le magáról az iszapmacskot. — Kérem, én minden felelős­séget elhárítok ... Csak pa­rancsot teljesítettem... Hit­ler vezér és..2 Szkripkin őrnagy a sza­kaszparancsnokra nézett és csak ennyit szisszent anya­nyelvén: — Patkányok. Aztán intett a katonák­nak és az émelyítő szagú csatornatöltelékeket hátra­kísértette o hadosztálytörzs­höz ..: Barkó vita István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom