Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
1970. február 15. vasárnap ». oldal Kiderült az ég Buda felett... főváros felszabadult. Határtalan volt az örömünk, lelkesedésünk. A további harcokban nem vettünk részt, Budán, a Várban sétálgatunk. Kiss Sándor alezredessel. néphadseregünk egyik megyénkben állomásozó egységének parancsnokával. időnként kikukucskál a szélhaitotta felhők mögül a napfény, idehallat- szik az utca zaja. A teljesen ősz de mindössze 45 éves katona emlékezik. A negyed évszázaddal ezelőtt ten állt. amikor légitámadást kaptunk. Kreisz Károllyal. egyik budapesti barátommal kihasználtuk az alkalmat és megszöktünk. Bujkáltunk a németek, a nyilasok elől. néhány hétig a Lampartnál dolgoztunk. December 20-án igazoltattak bennünket. Szerencsére sikerült elhitetnünk a járőrrel. hogy az alakulatunUt harcoltam 23 évvel ezelőtt — mutatja Kiss Sándor alezredes. történtekre, fogságba esésére. Buda felszabadítására, a harcokra. Lassan kibontakozik előttem, hogyan lett egy parasztgyerekből magas rangú, kiválóan képzett tiszt, aki éppen 25 évvel ezelőtt fogadta meg: egész életét hazánk fegyveres védelmének szenteli. — Tizenkilenc éves voltom 1944 nyarán, amikor behívót kaptam. Minket, leventéket. először Nagyváradra, majd Balmazújvárosba vezényeltek. Kétszer is megszöktem, de a csendőrök már vártak rám otthon, a Bihar megyei Ko- kad községben, és ismét vissza kellett térnem az A kitüntetés. lakulathoz. Késő ősszel az szerelvény, amellyel Né- íetországba akartak hur- olni bennünket, Budapeskat keressük. Budára, a Marcibányi térre kísértek bennünket, s ott beosztottak a 13. rohamtüzérosztály állományába ... A parancsnok akkor már egy tartalékos tiszt volt, aki voltaképpen annyit sem értett a tüzérséghez, mint összeverbuvált katonái, hiszen évtizedekig egy iskolában tanítóskodott, Ö is, akárcsak a tizenkilenc- húszéves fiúk, gyűlölte a németeket az országvesztő nyilasokat, az esztelen öldöklést. a véres tobzódást, amely az ország fővárosában ütött tanyát. Az Avar utca 1. számú házban a lakók talán nyugodtabbak voltak, ugyanis a rohamtüzérosztály katonái megsem-, nősítették, felgyújtották ne-! hézfegyvereiket. s a Délipályaudvar mélyen fekvő vágányaira dobálták. Egyedül puskáikat tartották meg. — Jól emlékszem a napra. December 25-én Budapest körül bezárult a gyűrű, ■ valamennyiünknek egyetlen kívánsága volt: épségben megúszni az ostromot. Pesten már dúlt az utcai csata, amikor 1945. február első napjaiban két német katona három szovjet hadifoglyot kísért be a körletbe. Az volt a kívánságuk, hogy őrizzük őket, visszajönnek értük A rohamtü- ■érosztály negyven embere. közöttük magam is nézegettük ezeket a ftiegtört, fáradt, éhes embereket. Elhatároztuk. hogy elrejtjük a foglyokat, s ha a németek keresik, fegyverrel védjük meg az életüket. Nem került sor lövöldözésre, mert a fasiszták visszajöttek ugyan, de egy kibontakozó szovjet támadás tü- sérségi előkészítése során elmenekültek 1945. február 8-a Kiss Sándor életének fordulópontja volt. Előző este fel-, hozták a pincéből a meg-1 mentett hadifoglyokat, s körülményesen elmagyarázták nekik: a közelben egy szovjet felderítökből álló csoport fészkelte be magát, menjenek oda, s adják hírül: szeretnének átállni, jöjjenek értük. A három fogoly eltűnt az éjszakában. Szorongással telt el az a néhány óra, ami reggelig hátra volt Hajnalodott. s az egész éjszaka tartó ágyúdörgés csendesedni kezdett. Az Avar utca 1. számú ház kapuja alatt álló őr egy bajúszos kozáktisztet kísért a földszinti lakásba — Drasztvutye — köszönt. s sietve hozzátette: — Davaj, pasli... Elindultak utána, örákig mentek szótlanul, remegve a félelemtől, át a frontvonalon, a tüzérség gyűrűjén, a hadtápkörletig. A feszültséget egy csajka húsoskása oldotta fel. amelyet megérkezésükkor a kezükbe nyomtak. A hónapokig tartó éhezés után végre jóllaktak. Alig nyelték le az utolsó falatokat amikor egy szovjet tiszt tört magyarsággal megkérdezte: — Ki akar harcolni a németek ellen? — Az elsők között léptem ki a sorból. A negyven katona közül húszán döntöttünk ígv a többiek félreálltak. ök sértetlenül hazamehettek, mi fegyvert kaptunk, igazolványt, s piros szalagot a sapkánkra, a zubbonyunkra. Másnap mintegy századnyi magyar katona, közöttük Kiss Sándor, a III. Ukrán Front katonájaként bevetésre került A Gellért Szálló, a Citadella, a Vár megtisztítása várt rájuk. Harcoltak becsülettel, hősiesen. Kiss Sándor sokszor került életveszélybe, néhány bajtársa mellette halt meg a felszabadításért vívott küzdelemben — 1945 február 13-án délután szakadozott köpenyben fáradtan tértünk vissza a Várba. Ott tudtuk meg. hogv megszűnt az ellenállás Budán, s ezzel a Kiss ezelőtt. ugyanis a magyar századot Jászberénybe irányították, majd március 21-én megalakult az első magyar ezred, amelynek tüzérütegét május 1-én útnak indították Ausztriába. Pápán ért bennünket a hír május 9-én; vége a háborúnak... Attól az időtől kezdve vagyok katona. 1946-ban léptem a kommunista pártba, s a Budapest Felszabadításáért Emlékérmet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségétől 1947- ben, a Kossuth Akadémián kaptam meg. 1949 március 15-től kezdve — akkor avattak tisztté — felelős beosztásokban dolgoztam, s teszem ezt ma is... S hogy jó katona, bizonyítja az a nyolc magas kitüntetés, amelyet 25 éves szolgálata alatt adományoztak számára... A Halászbástyán sétáltunk már. amikor felragyogott a napfény A szél elsodorta a felhőket, az utca zaia is elcsendesedett. Kiderült, az ég Buda felett. Gémes Gábor Tábornok a csatornában Báró Lindenau alezredes reszkető térddel jelentette Pfeffer Wildenbruch SS vezérezredesnek, Budapest német városparancsnokának, hogy a beérkezett csapatok felkészültek a kitörésre. — Milyen állapotban vannak a királyi vár alatti alagutak? — kérdezte a vezérezredes, mert esze ágában sem volt részt venni a kitörésben. — Jelentem: nem felelnek meg az elképzeléseknek. Rajtuk keresztül nem juthatunk ki az ostromlott területről... Egy megoldás maradt: az Ördögárok csatorna. — Hogyan?! — hördült fel a tábornok. — Kanálisba akar vinni engem?!... Hát patkány vagyok én? — Jelentem nincs más megoldás, mindent számba vettünk. — Legyen a csatorna! De hozzon egy legénységi köpenyt! * Zagorján főhadnagy éppen tárat cserélt, amikor odakúszott melléje egyik katonája. — Főhadnagy elvtárs,.. Ott, balra, hitleristák bukkantak elő a föld alól... A tiszt különös hangsúllyal rákérdezett a katonára. — A föld alól? — Igen... Mire észbekaptam, már berohantak abba a hatalmas épületbe... Mindössze kettőt tudtam leteríteni belőlük ... A vegyvédelmi szakasz parancsnoka óvatosan kikémlelt a fedezéke mögül. Valóban, két sáros katonatest hevert az említett irányban. — Mit gondol? — kezdte, de szavát elvágta egy fergeteges össztűz. A beosztottja által mutatott útmenti házból — ahonnét fél órával előbb egyetlen lövést sem adtak le rájuk — most sortüzek roppantak. A szakaszparancsnok látta, hogy többszörös túlerővel áll szemben. Itt felesleges volna tovább kockáztatni az emberek életét. Hirtelen új ötlete támadt. Odaintette a legközelebbi vegyvédelmistát. mm Ünnepelj velünk! A KISZ Központ Bizottsága és a Magyar Televízió által meghirdetett, Ünnepelj velünk! című vetélkedősorozat olyan programnak ígérkezik, amely — ha Na szervezőik sok jó ötlettel és életkorukhoz illő lelkesedéssel járulnak hozzá a felhívás adta lehetőségekhez —, egész évre gerince lehet a magyar ifjúsági mozgalom kulturális életének. Az alkalmat és a témát, mint a címből is kitűnik, hazánk felszat>adulásának negyedszázados évfordulója adta: ehhez kapcsolódva, _ sokoldalú felkészültségről, a tehetség és a közéleti aktivitás igen sokféle formájáról adhatnak számot a résztvevők. A vetélkedőt három kategóriában hirdették meg. A társadalomtudományi vetélkedőre benevezett fiataloknak történelmi, aktuális politikai, gazdasági és kulturális ismereteikkel kell rendelkezniük, ezek közül egyben speciális, a többiben általános tájékozottsággal. A rendező szervek nem annyira a lexikális ismereteket, mint inkább a haladószellemű ideológiai koncepciót és a vitait és zséget tartják fontosnak. Ez szabja meg a selejtező rendezvények lebonyolítási formáját is, s egyben ez támaszt minden eddiginél magasabb fokú igényt a játékvezetők, zsű- rorok rátermettsége, lelkiismeretessége iránt. A társadalomtudományi vetélkedő az alapszervezeti döntőkkel kezdődik, amelyeket április 4-ig kell lebonyolítani. Ehhez a megyei KISZ-bizottság jelentős segítséget nyújt az alapszervezeteknek, számos írásos segédanyag és személyes tanácsadás formájában. Az Ünnepelj velünk! vetélkedő másik kategóriája Nagyszabású vetélkedőt hirdet a KISZ és a Tv az előadók, együttesek nevezetesen énekes és hangszeres szólisták, kamara- együttesek, kórusok, zenekarok, vers- és prózamondók, irodalmi színpadok, színjátszók, táncosok, báb- és pantominjátékosok versengése, amelynek járási döntőire április 15-ig kerül sor. A vetélkedőnek ez a része lényegében a minden évben sorra kerülő kulturális seregszemlékhez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy nem művészeti áganként rendezik meg a járási döntőket, és így kiküszöbölik a korábbi évek ilyen típusú rendezvényeinek közönségriasztó egyhangúságát. Mivel a rendezvénysorozattól elsősorban az ifjúság életkori sajátosságainak megfelelő politikai tartalmat várnak elsősorban, ezúttal a táncdal és a tánczene sem szerepel versenyszámként. Ennek a vetélkedőnek megyei döntője nem lesz, de áp- rilis_ végén a legjobb résztvevők felléptével gálaestre kerül sor. A harmadik kategóriába be sem kell nevezni. Ezen a vetélkedőn azok a 30 év alatti fiatalok vehetnek részt, akik kiemelkedő eredményeket értek el a KISZ Központi Bizottsága vagy bármely megyei szerv által a felszabadulási évfordulóra meghirdetett gazdaságpolitikai, honisme. réti, irodalmi, képzőművészeti, film- és fotópályázaton. A megyei KlSZ-bizott- ság hívja meg őket a versengésre. A végső tét mindhárom kategóriában a Tv nyilvánossága és számos értékes díj, de legfőbb cél az a nevelőhatás, amellyel minden résztvevő gazdagodhat, ha alaposan felkészül, gondolkodva vesz részt a nemes vetélkedésben. Sz. J. — Indulj ... Kerítsd elő azt a magyart, aki beszél németül! Tíz perc múlva az ember óvatosan kúszni kezdett az épülethez, majd kis idő múltán visszatért. — Megadják magukat — mondta. — Két feltétellel... Az egyik: önök szavatolják az életüket... A másik: legalább őrnagyi rendfokozatú tiszt fogja el őket... Zagorján főhadnagy másodszor lepődött meg ezen a napon, őrnagy. Nos, legyen. Küldöncöt indított a hadosztály vegyvédelmi főnökéért. Szkripkin őrnagyért — Furcsa — morfondírozott az őrnagy. — Mindenesetre tehetünk egy próbát. Térképtáskájából tiszta papírt vett elő és a következőket írta rá németül: „Én1 Szkripkin őrnagy, a Vörös Hadsereg főtisztje, hajlandó vagyok fogságba fogadni mindazokat, akik önként megadják magukat.” A magyar átvette az írást, ismét visszatért az épületbe — s nem sokkal később kitárult a kapu mindkét szárnya. Négyes sorokban mintegy száz szürke ruhás katona menetelt ki rajta, fehér zászlóval. Valamennyien sárosak, iszaposak, mocskosak voltak és szinte kibírhatatlan bűz áradt belőlük.---------------------------------r — És ezeknek kellett főtiszt?! — jegyezte meg a főhadnagy. i Ekkor egy tiszti egyenruhás alak pattant ki a sorból: — Báró Lindenau alezredes, jelentem ... Az elfogattak között külön elbánást kérek a birodalmi SS vezérezredese, Pfeffer Wildenbruch Öméltósága számára ... A vegyvédelmisták tekintete a mocskos társaságra siklott. Bolondját akarják járatni velük? De nem. A sorok mozgolódni kezdtek, és tipegő léptekkel, egy közlegényi köpenyt és sapkát viselő idősebb férfi baktatott eléjük. — Pfeffer Wildenbruch vezérezredes ... Budapest német katonai parancsnoka vagyok — mutatkozott be és idegesen fricskázta le magáról az iszapmacskot. — Kérem, én minden felelősséget elhárítok ... Csak parancsot teljesítettem... Hitler vezér és..2 Szkripkin őrnagy a szakaszparancsnokra nézett és csak ennyit szisszent anyanyelvén: — Patkányok. Aztán intett a katonáknak és az émelyítő szagú csatornatöltelékeket hátrakísértette o hadosztálytörzshöz ..: Barkó vita István