Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

kültek az ti^mi híradók, amelyek színesek, agitatí- »ak. (Például: ÉPSZER, vagy Konzervgyári Híradó atb.) Ezek propagálják a helyes gazdasági célkitűzése- ■et, a kollektívák erőfeszítéseit, eredményeit, elemzik az üzem belső életét, légkörét, a vállalatok kapcsola­tait, stb. Az üzemi híradók — mint egyik agitációs fó. rum — szervezője és gazdája mindenütt a pártszerve­zet. A megye gazdasági egységeibe a termelési feladatok teljesítésében, s a nevelő munkában jelentős szerep« van az állandóan szélesedő versenymozgalomnak. A szo­cialista brigádmozgalom a kerete: „a szocialista módon élni, dolgozni és tanulni” alapgondolatnak. Ez évben vette kezdetét a hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulójára indult termelési és kulturális versenymozga­lom. A megyei pártsajtóban, a Petőfi Népében, rendsze­resen jelentek meg 1969-ben is a megye gazdasági fej­lődését, a vállalatok és tsz-ek gazdálkodását elemző Írások. A reform kibontakozása kapcsán negatív tapasztala­tok is felszínre kerültek. Hangsúlyozni kell, hogy a bírált fogyatékosságok nem önmagából a mechanizmus rendszeréből fakadnak. A harmadik ötéves terv befe­jező éveinek feszültsége megyénkben is alapvetően a munkatermelékenység problémáira vezethetők vissza. A valóságos érdekviszonyok nyíltabb jelentkezése a megye gazdasági egységei közötti érdek-konfliktusokat is felszínre hozott. Az érdekösszeütközések döntően a következő formában jelentkeznek: A megyénkben működő üzemek egy jelentős része mint gyáregység működik, amelyek sajátos érdekei nem mindig esnek egybe a vállalati központ célkitű­zéseivel, intézkedéseivel. Van bizonyos munkaerő-csábítás, magasabb bérrel való csalogatás és sajnos, a vállalatok, tsz-ek ebben túllicitálják egymást, extenzív fejlesztésre törekednek, holott a legtöbb üzemben magas a lekötött létszám a termelés és a forgalom jelenlegi színvonalához képest. Ennek is része van abban, hogy a munkafegyelem nem kielégítő, sőt a dolgozók egy részénél lazult a termelői tudat, a dolgozói kötelesség elsekélyesedett. Ennek az is oka, hogy a reformot talán csak a boltban, a pia­con érzékeli, a munkahelyén, üzemében, a termelésben, az anyagi ösztönzésben még csak kismértékben, vagy alig. Az érdekösszeütközések következő csoportja az üze­men, csoporton belüli ellentétek. Egyes vállalatoknál éppen az anyagi és erkölcsi ösztönzés fogyatékosságai miatt születtek ellentétek a dolgozók között, vagy ép­pen gyengült a kollektíva összetartó ereje, s az átla­gosnál nagyobb a munkaerő-vándorlás. Az üzemek, ter­melőszövetkezetek pártszervezeteiben bizonytalanság van a konkrétan megjelenő érdek megítélésében. A területi és üzemi pártszervek gazdaságpolitikai ak­tivitása fejlődik és általában eredményes. Munkájuk gyengesége azonban, hogy a gazdasági hatékonyságot mint politikai követelményt nem közvetítik hatásosan a gazdasági vezetőknek és a dolgozói kollektíváknak. Míg korábban a döntő hangulati elem, a kategórizá- lás kérdéseire irányult, addig ma az életszínvonal fe­lett élénkülnek a viták. Tapasztalható bizonyos gazda­sági, anyagi eredetű feszültség is, azonban ezt helyen­ként eltúlozzák. Van néhány olyan pártszervezetünk is, amely be­zárkózik és szinte csak a párttagság ügyes-bajos dol­gaival foglalkozik. Tapasztalható, hogy egyes alapszer­vezetek csak szervezik a politikai tömegmunkát, de a mondanivalót felsőbb szervektől várják. A politikai munka hatékonysága nagymértékben függ a káderek felkészültségétől, politikai készségétől; A közép, és alsóbb szintű vezetők egy része viszont még nem tudott átállni az új irányítási rendszernek megfelelő munkastílusra. Egyik leggyengébb pontunk, hogy a politikai munkát végzők nem eléggé tájékoztat­tak, olvasottak, ily módon előfordul, hogy nem tudnak érdemben válaszolni, vagy ami még nagyobb hiba, he­lyenként önkényes és torz magyarázatok születnek emiatt. A megye 1969. évi gazdaságpolitikai feladatainak megvalósításában tevékenyen részt vettek a társadalmi és tömegszervezetek, a szakszervezetek, a KISZ stb. Tevékenységük középpontjában a gazdasági feladatok végrehajtására való mozgósítás, a dolgozók érdekvédel­me, az érdekstruktúra (egyéni, vállalati és társadalmi érdek) összhangja megteremtésére irányuló törekvés állott. Az SZMT és a KISZ megyei bizottsága közös felhívásban széles körű akcióprogramot bontakoztatott ki a feladatok megvalósítására, amelynek része a ha­zánk felszabadulása 25. évfordulójára indult termelési és kulturális versenymozgalom. A negyedik ötéves terv előkészítése A megyei pártbizottság 1969. január 29-i ülése a párt. és állami szervek feladatául jelölte meg a ne­gyedik ötéves terv előkészítésének megkezdését. A me­gyei párt-végrehajtóbizottság az előkészítéssel kapcso. latban már több részfeladatot megtárgyalt. Fő vonalai­ban kialakultak a negyedik ötéves terv-program irány­elvei. Megkezdődtek, illetve folyamatban vannak a tár­gyalások a különböző főhatóságokkal. Előrehaladás tör­tént a lakásépítés, közlekedés, iparfejlesztés, az élelmi­szergazdaság, valamint a szolgáltatási feladatok ki­alakításában. Az előkészületek jelenlegi állapotából ar­ra következtethetünk, hogy megfelelő gondossággal — a megye igényeinek és lehetőségeinek figyelembevé­telével — az 1970-es esztendő közepére elkészülhet a megye negyedik ötéves tervének fejlesztési program­ja, alkalmazkodva a népgazdaság egészének lehetősé­geihez, célkitűzéseihez, mérlegelve az üzemek gazda­sági elképzeléseit. A megye gazdaságának 1970. évi fejlesztésével kapcsolatos feladatok Ä Központi Bizottság határozatát és az 1970. évi nép- gazdasági célkitűzéseket mérlegelve a megyei pártbi­zottság elfogadta az 1970. évi megyei gazdasági felada­tokra vonatkozó javaslatokat — elemezve a vállalati elhatározásokat —, melyek megvalósításával biztosít­hatjuk a megyei párt­TEW&.fflpg I melléklete 4. oldal a értekezlet határozatai­nak a harmadik öt­éves terv gazdasági, politikai céljainak el­érését, illetve a tervek túlteljesítését. Ennek érdekében 1970-ben: — a hatékonyság növelésével biztosítani kell a har­madik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását, ez­zel alapot teremtve a negyedik ötéves terv kialakítá­sához, — tovább kell erősítenünk az új gazdaságirányítási rendszert a bevezetése óta eltelt időszak jelenségeinek elemzésével, — a megyei pártértekezletre készülve ki kell dol­gozni a megye gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Ipar9 építőipar A megye szocialista iparának 1970. évi fejlődési üte­me megfelel az elmúlt évek átlagának. Termelési elő­irányzata 8—9 százalékkal — mintegy 800—900 millió forinttal — növekszik. Az élelmiszer- és a könnyűipa­ri ágazat valamivel az átlag alatt, a vasipari ágazat pedig dinamikusabban mint eddig, 11—12 százalékkal növekszik. Több új üzemrész lép be a termelésbe, ame. lyek közül kiemelkedik Baján a Kismotor-és Gépgyár, Kecskeméten a Szerszám, és Gépelemgyár új gyárte­lepe, Kalocsán az EKA új üzemcsarnoka stb. Az ex­portelőirányzat megközelíti a 2,5 milliárd forintot, amely mintegy 200 millió forinttal haladja meg az el­múlt évit. Az eddiginél mérsékeltebben, de tovább nö­vekszik a foglalkoztatottság, mintegy 2000—2500-an he­lyezkedhetnek el az iparban, elsősorban az új tárca­ipari üzemekben. A rendelésállomány alakulása jóval kedvezőbb, mint az elmúlt évben volt. Számos vasipari üzem nem tud­ja kielégíteni már a megrendelők igényeit. Nem csők. ken a kereskedelem rendelésének intenzitása a köny- nyűiparban sem. Megfelelő ütemben folynak az élel­miszeripar szerződéskötései a termelőkkel. Az anyag­megrendelések a termelési előirányzatoknak megfele­lően történtek, s az anyagellátásban tapasztalható ja­vulás tovább erősödik. Változatlan ütemben haladnak az ipari beruházá­sok. Ez évre a megye iparában 530 millió forint ér­tékű fejlesztésre kerül sor. Az új termelőegységek mel­lett jelentősen javul az üzemekben a szociális és mun­kásellát ás is. A szocialista ipar idei termelési és fejlesztési elő­irányzatainak megvalósításával több vonatkozásban túlhaladjuk a pártértekezlet által a harmadik ötéves tervidőszakban meghatározott célkitűzéseket. Teljesül, nek a megye sajátos helyzetéből adódó feladatok, ugyanakkor érvényesülnek a fejlesztés intenzív és strukturális követelményei is. Az ipar 1970. évi felada­tainak teljesítése során érvényesíteni kell mindazokat a minőségre ható követelményeket, amelyeket a Köz­ponti Bizottság novemberi határozata megkövetel. — Ennek érdekében a vezetők támasszanak maga­sabb erkölcsi követelményeket a műszakiak és mun­káskollektívák elé, szüntessék meg a felelősség alóli kibúvás lehetőségeit, a problémák feletti megalkuvást, a fegyelmezetlenkedést stb. — Gondoskodjanak a folyamatos termelés feltételei­ről, növeljék a munkahelyi szervezettséget, a gyártás­előkészítés színvonalát, az eszközök nagyobb fokú ki­használást. — Használják ki az anyagi lehetőségeket, a műszaki és technológiai eljárások korszerűsítésére, a gyárt­mányfejlesztésre. Alkalmazzák minél szélesebb kör­ben az élenjáró termelési eljárásokat. — Nagyobb gondot kell fordítani a piac, főleg a fo­gyasztási piac igényeinek kielégítésére. A miniszté­riumi könnyűipar, valamint a helyi ipari szektorok piackutató tevékenysége mozduljon ki a kezdetleges állapotából. A jelenleginél sokkal több új, korszerű termékkel, a választék bővítésével javítsák a lakos­ság áruellátását. — Meg kell szüntetni a bér- és munkaerőgazdálko­dás torz jelenségeit. Igen fontos, hogy érvényre jus­son a jó és lelkiismeretesen végzett munka anyagi és •rkölcsi megbecsülése. A munkafegyelmet rendszere­sen megsértők, munkájukat hanyagul végzők pedig érezzék a vezetés határozott intézkedéseit magukkal szemben. Igen fontos, hogy ne legyen felesleges mun­kaerő sem az irodákban, sem a termelőhelyeken. — A munkatermelékenység növelése az egész kol­lektíva ügyévé váljon az üzemekben. A vezetés in­tézkedései egyértelműen hassanak a termelékenység állandó növelésére. A termelés hatékonysága olyan alapvető mutató, amely a vezetés munkájának meg­ítélésében is fontos szerepet játszik. Minden eszköz­zel meg kell akadályozni a termelékenység visszaesé­sét, illetve stagnálását. — A szabályozók részleges változásai közvetlenül érintik a vállalati gazdálkodást. Ezért a vezetők gon­doskodjanak arról, hogy a gazdálkodás hatékonysága javuljon. Elengedhetetlen, hogy ezzel kapcsolatos in­tézkedéseik körültekintő elemzéseken alapuljanak. Ke­rüljön előtérbe a vállalati tartalékok számbavétele és felhasználása. — A nyereség növekedése társadalmilag akkor he­lyeselhető, ha az hatékonyabb gazdasági munkával a a termelékenység fokozásával és az önköltség csökken­tésével összefüggésben jön létre. Az életszínvonal emelése csak a nemzeti jövedelem növekedése alap­ján biztosítható. Ezért nem elég csak általában be­szélnünk a munkatermelékenység növeléséről, az ön­költség csökkentéséről, hanem minden üzemre vonat­kozóan meg kell azt határozni, hogy az életszínvonal emelése, a reáljövedelem növekedése, az életkörülmé­nyek javítása lehetséges legyen. — Az éves feladatok teljesítésének lényeges felté­tele a vezetés színvonalának növelése, a vállalat ösz- szes dolgozóinak aktív részvétele a termelési felada­tok és problémák megoldásában. Ezért a vezetők a vállalati terveket, a menetközben adódó gondokat idő­ben ismertessék a dolgozókkal. Ezáltal szélesítik az üzemi demokráciát, elősegítik a jó üzemi légkör meg­teremtését. Az elmúlt négy évet jellemző dinamikus beruházási ütem 1970-ben tovább tart, s így várhatóan a beru­házási piac feszültsége sem szűnik meg. A harmadik ötéves terv megyei fejlesztési célkitűzései megkíván­ják, hogy az építőipari szervezetek 1970. évi termelési előirányzata 7—8 százalékkal magasabb legyen az 1969. évinél, és a termelés volumene haladja meg az 1,8 milliárd forintot. Takarékos létszámgazdálkodás­sal, az eszközök, gépek koncentrálásával, körültekintő rnunkaszervezóssel, új építési technológiák bevezeté­sével tovább kell javítani a termelékenység színvona­lát. Szélesíteni kell az építőipari szervezetek között az együttműködést a meglevő eszközök, termelőkapacitá­sok jobb kihasználása érdekében, különösen a blokkos lakásépítkezéseknél. Megkülönböztetett figyelmet for­dítsanak a kiemelt ipari, mezőgazdasági beruházások és lakásépítkezések tervszerű kivitelezésére. Javítsák a beruházások előkészítését, lebonyolításuk színvona­lát. A negyedik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseinek és konkrét programjainak kidolgozásánál figyelembe kell venni az építőipari szervezetek területi elhelyez­kedését, azok műszaki, technikai felkészültségét. Meg­felelően elő kell készíteni a korszerű lakásépítési technológiát biztosító intézkedéseket és beruházásokat. Mezőgazdaság Az idei esztendő a harmadik ötéves terv utolsó, g a negyedik ötéves terv végleges megalapozásának éve. Ezért kiemelt feladat a harmadik ötéves terv célkitű­zéseinek teljesítése, ami a mezőgazdaságban az össz­termelés 4 százalékos növelését követeli meg. Ezen belül külön figyelmet fordítsunk: — A növénytermelési főágazat specializációjára, a komplexen gépesíthető növénykultúrák továbbfejlesz­tésére és a kertészeti ágazat optimális arányú fej­lesztésére, továbbá az ültetvény-rekonstrukció időará­nyos megvalósítására. — Az állattenyésztési főágazatban tovább kell nö­velni az állatlétszámot és ezzel egyenes arányban az árutermelést, elsősorban a szarvasmarha- és sertés- állomány számszerű növelésével. Ennek módozatai: — Az új gazdaságpolitikai ösztönzők által biztosi­TErmmpm melléklet« 5. oldal tott lehetőségek maxi­mális kihasználásával fejleszteni — még ha­gyományos módon is — az állatállományt. — Termőhelyi adottsá­guknak megfelelően, ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom