Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

latfajonként koncentrálni a termelést iparszerű üzemek létesítésével (ilyen például a Bajai Állami Gazdaság elképzelése 200 ezer darab sertés évi kibocsátására).

— Fejleszteni kell a háztáji állattartást oly módon, hogy a szövetkezeti tag ebben érdekeltté váljon. Ezért bővítsék a takarmányjuttatások körét és nyújtsanak lehetőséget — a helyi viszonyoknak megfelelően — ahhoz, hogy a tagok a háztáji árutermelésben eltöltött munkaidő után munkanap-jóváírásban részesüljenek. A közös gazdaság ezenkívül biztosítson tenyészalapot a háztáji gazdaságok részére.

— A takarmánygazdálkodás területén törekedjenek a szerkezet minőségi javítására. A nagyarányú takarmánykeményítő termelés mellett figyelmet kell fordítani a fehérjetakarmányok fokozására, elsősorban importmentes takarmányfélékből. Javítsák ezek termelési, feldolgozási és tárolási technológiáját.

— Következetesen folytatni kell a tbc-mentesítési programot.

— Az alaptevékenységen kívül, úgynevezett melléküzemágak fejlesztése továbbra is szükségszerű, egyrészt a tagok folyamatos foglalkoztatása és a lakosság áruválasztékának bővülése, másrészt az üzemi jövedelemforrások növelése céljából. A fejlesztést azonban úgy kell meghatározni, hogy a melléküzemágak közül elsődleges szerepe — az alaptevékenységhez legközelebb álló — feldolgozó tevékenységnek legyen. Másodsorban a szolgáltató tevékenység bővítése a célszerű. Harmadsorban pedig az építőipari tevékenységet kell előtérbe helyezni. Különösen indokolt továbbra is erőteljesen fejleszteni a kereskedelmi tevékenységet, különösen az inaktív területek áruellátása céljából.

— Megyénkben igen fontos feladat a homoki területek gazdaságos hasznosítása. Üzemi szintű közgazdasági vizsgálódással kell kidolgozni a legcélszerűbb

termelési szerkezeteket, figyelemmel a rendelkezésre álló anyagi alapokra, a terület eltartóképességére, annak növelésére, a megtermelt termékek jövedelmező értékesítési lehetőségeire.

A mezőgazdasági beruházások vonatkozásában törekedni kell a célszerűségre, szakítva a korábbi hagyományokkal, miszerint egyes helyeken a beruházást nem a lehetőségek adta gazdasági cél, hanem az állami szubvenció mértéke határozza meg. Égetően sürgős feladat az erőgéppark felújítása. Évente mintegy 400 darab új erőgép beszerzése válik szükségessé. Ehhez a tárgyi feltételek előreláthatóan biztosítottak lesznek. Emellett azonban tovább kell lépni a műszaki ellátottság fokozásában is, különösen a speciális kertészeti, valamint feldolgozó- és tárológépek beszerzésében.

A meliorációs kereteket általában a gyenge tsz-ek kapják, amelyek nem tudjuk fedezni a sajáterős 50 százalékot, ezért jelentős összegű keret marad évről évre felhasználatlanul. Nagyobb figyelmet kell fordítani e keretek odaítélésére és célszerű kikérni ehhez a területi szövetségek véleményét is. Hasonlóképpen kell eljárni az állami szubvenció odaítélésénél is, mert itt a gyakorlat éppen fordított. A szubvenció zömét ugyanis a gazdaságilag erősebb szövetkezetek kapják. Amit a gyengék kapnak, az nem elég a termelés bővítésére, csupán a minimális szinten tartást segíti elő.

Ki kell dolgozni a megye élelmiszergazdaságának hűtő- és hűtött tárolótér rendszerét. Oldják fel azokat a kötöttségeket, melyek jelenleg a tárolótér bérbeadása esetén merülnek fel. (Dotációs visszavonás.) Tovább fejlesztjük a szőlőfeldolgozó és bortároló-kapa- citást. Kívánatos növelni az öntözhető területeket: Harta, Tass, (Tiszakécske), Kecskemét öntözőtelepei építésének meggyorsításával, azok mielőbbi belépésével és egyéb lehetőségek keresésével.

Áruforgalmazás

A mezőgazdasági termelés növekedési arányának megfelelően az árutermelés 1970-ben 6—7 százalékkal növelhető. A többcsatornás értékesítési rendszerben elsődleges szerepe — az alaptevékenységhez legköze- kedelennek. Ahhoz azonban, hogy a termelő részéről a termelési biztonság, a felvásárló részéről pedig a szükséges árualap meglegyen, olyan kétoldalú megállapodások szükségesek, amelyek lehetővé teszik a nyerészkedéstől mentes, egyenrangú és kölcsönösen előnyös kapcsolatot.

Tovább kell szélesíteni a hosszútávú védőáras szerződési rendszerek körét. A szerződéssel le nem kötött árufeleslegeket a termelő üzemek elsősorban a helyi lakosság igényeinek kielégítése útján értékesítsék, majd pedig azokra a területekre irányítsák, ahol a nem kielégítő áru terítés miatt arra kereslet mutatkozik.

Az élelmiszergazdaság továbbfejlesztésének egyik igen fontos eszköze a társulások, együttműködések ki- fejlesztése. A jelenlegi helyzetnek megfelelően ezek dinamikusabb fejlődését egyrészt a hatályban levő jogszabályok gátló körülményei (szektorális megkülönböztetések), másrészt a tőkehiány fékezi. E kapcsolatok fejlesztésénél az alábbiakat vegyék figyelembe:

— A szervezeti formák keresésénél csak az lehet az Irányadó, hogy az adott viszonyok között milyen módon növelhető leggazdaságosabban a termelés, a feldolgozás és a termékforgalom.

— Az együttműködés bármely formája csakis az abban résztvevők érdekeinek kölcsönös előnyök alapján történő összekapcsolása esetén életképes.

‘PBTOmfEPE

melléklete 6, oldal

— Az áru- és pénz- kapcsolatok minél hatékonyabb kibontakoztatása mindenekelőtt a vállalati önállóság és a vállalkozási kedv további fokozását igényli. Ennek érdekében célszerű az eddigi szerződésformákat fokozatosan átalakítani a kölcsönös érdekeltségen alapuló, de a vállalati önállóságot kiterjesztő együttműködéssé.

TERMELŐSZÖVETKEZETEK vonatkozásában:

— Fokozzuk a közös alapok továbbfejlesztését.

A közös alap fejlesztése az elsődleges, amelyet — arányaiban — a tagrészesedés nem előzhet meg.

— Szüntessük meg az egyes szövetkezetek között esetenként tapasztalható elvtelen versengést a jövedelemosztásban.

— Fejlesszük a szövetkezeti bizonylati rend megszilárdítását. Számoljuk fel a mérleg-kozmetikázásra irányuló törekvéseket.

— A szövetkezetek — tulajdonosi szemléletű — belső ellenőrzését oly módon szervezzék meg, hogy az ellenőrző bizottsági tagok önmaguk szakmai képzésén túlmenően, az ellenőrzés folyamán vegyenek igénybe külső szakértői segítséget. Ennek legjárhatóbb útja a területi szövetségek mellett létrehozandó revíziós csoport tevékenysége, felkérés alapján.

— Külön fontos figyelmet fordítani a szövetkezetek választott bizottságainak munkájára, valamint a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésére.

— A termelés vonatkozásában törekedjenek a munkatermelékenység növelésére és a helyi adottságok maximális kihasználására.

— Állandó jelleggel szem előtt kell tartani a tagság és vezetők szakmai és politikai továbbképzését.

— Fordítsunk nagy gondot a szocialista munkaver- seny folyamatos fejlesztésére és az élenjárók jutalmazására.

— Növelni kell az idős, munkaképtelen nyugdíjas és járadékos tagok anyagi megsegítését.

— Elsőrendű feladatként jelentkezik a gyenge tsz- ekkel való foglalkozás. Az elmúlt évek tapasztalatai

zások, csökkent az átfutási idő, javult a kivitelezés minősége is. Az ipari beruházások értéke meghaladja a 600 millió forintot. Ezen belül a tárcaipar beruházása 556 millió forint, míg a két helyiipari szektoré 64 millió forint volt. Az ipari fejlesztések jelentős műszaki* technológiai korszerűsítést eredményeznek a jármű-, élelmiszer- és könnyűiparban, valamint a műanyagfeldolgozásban.

A mezőgazdáságban is növekedett a beruházási igény. Az ártámogatás új módszere eredményeként a mezőgazdasági üzemek főleg a nagy ártámogatást élvező beruházásokat (szarvasmarha-, sertésférőhelyek)

helyezték előtérbe. Ugyanakkor háttérbe szorultak ; gépi beruházások, aminek hatása 1970—1971-ben úgy fog érvényesülni, hogy ugrásszerűen megnövekszik a gépvásárlási igény. Ennek jelei már most is tapasztalhatók. A megyében 9 szakosított sertéstelep építése <35 ezer férőhellyel) kezdődött meg, illetve folytatódott 1969-ben. Ebből a mélykúti Üj Élet Tsz sertéstelepe átadásra került és üzemel. A gépek elhasználódása mellett a tsz-tagság elöregedése is szükségszerűen megköveteli, hogy a kézi munkaerőt korszerű gépek beállításával pótolják. Nem mellőzhető a rakodás gépesítése sem a mezőgazdaságban.

A lakosság életkörülményei

A korábbi évekhez hasonlóan, 1969-ben is kedvezően alakultak a lakosság életkörülményei. Az év folyamán megyénk lakosságának pénzbevételei 11 százalékkal emelkedtek és mintegy 600 millió forinttal haladják meg az 1968 évit. Továbbra is magas a betét- állomány növekedési üteme. 1969 első 9 hónapjában 202 millió forinttal, vagyis 14 százalékkal nőtt a betétállomány és megközelíti az 1,7 milliárd forintot.

1969-ben a megyében 3032 lakás épült, ebből 829 állami finanszírozással. A lakásépítés elősegítésére az OTP 186 millió forint kölcsönt folyósított, 17 százalékkal többet az előirányzottnál.

Az ipar, építőipar, valamint az ehhez kapcsolódó más ágazatoknál 106 üzem, vállalat tért át a 44 órás munkahétre. A munkaidő-csökkentés a megyében közel 60 ezer dolgozót érintett. 1967-hez mérten kétszeresére növekedett a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő dolgozó nők száma. A kisgyermekes anyák mintegy 75 százaléka veszi igénybe a rendelkezések adta lehetőségeket.

Az életkörülmények javulását előnyösen befolyásolja a tanácsok költségvetési gazdálkodása. A költségvetési kiadások a lakosságot leginkább érintő egészség- ügyi, szociális, kulturális ágazatban több mint 70 millió forinttal növekedtek. 1969-ben 42 kilométer új út, 20 kilométer villanyhálózat, 2,5 kilométer gázvezeték, 70 kilométer vízvezeték és 2,5 kilométer csatorna épült. A lakás- és kommunális fejlesztésre fordított összeg megközelíti a 300 millió forintot.

1969-ben a megye kiskereskedelmét a korábbi években megindult dinamikus fejlődés jellemzi. A kiskereskedelmi forgalom az elmúlt évekhez képest 9,5 százalékkal nőtt és elérte az 5,7 milliárd forintot. A fejlődési ütem megközelíti az országosat, amely 10

százalékra tehető. A forgalom fejlődése ellenére, az ellátottság színvonala csökken, szűkült a választék, nőtt a hiánycikkek köre.

Az első félévben — a múlt év kedvezőtlen időjárása következtében — jelentős gondot okozott a mező- gazdasági termékekkel való ellátás, főként zöldségből és gyümölcsből. Ebben az időszakban a megnövekedett vásárlóerő — nyereségrészesedés és egyéb juttatások révén — más területen is keresletnövekedést eredményezett. A kiugró keresletnövekedést sem a vállalatok, sem a szövetkezetek megfelelő árukínálattal nem tudták követni. Ehhez nagymértékben hozzájárult a kellően meg nem fontolt hitelpolitika, a készletgazdálkodás túlzott megszigorítása és egyéb központi1 intézkedések is.

Az ellátási gondok enyhítésére a kereskedelmi szer- vek_ keveset kezdeményeztek, nem használták ki a lehetőségeket. Az év folyamán alapvető problémaként jelentkezett, hogy a kereskedelmi szervek — nagy- és kiskereskedelmi vállalatok — nem elsősorban a fogyasztói, hanem a vállalati érdekeket tartották szem előtt. Nem a forgalom, hanem a nyereség növelésére törekedtek. Kevés volt az önálló kezdeményezés. a meglevő gondok megoldását, az ellátási színvonal javítását többnyire központi intézkedésektől várták. Felelősségérzetük az ellátási színvonal javítására való törekvésben nem bontakozott ki kellően. A megye kereskedelmi forgalmában az élelmiszerek árszínvonala viszonylag stabil volt, a ruházati cikkeknél 2.8—3, a vegyes iparcikkeknél 1,5—1,8 százalékos növekedés tapasztalható. A kiskereskedelmi forgalomban az árszínvonal 1,5 százalékos növekedése megfelel az országos átlagnak.

A pártszervezetek gazdasági szervező- és propagandatevékenysége

A megye politikai életében változatlanul központi helyet foglalnak el a gazdasági kérdések. A termelési struktúra változása a termelés és fogyasztás fokozódó egymásra hatása, a gazdasági hatékonyság módosult követelményei új feltételeket teremtenek nemcsak a gazdasági vezetők, hanem a politikai munkát végzők számára is. A politikai tevékenység iránti követelmény új módszereket igényel a pártszervezetek politikai munkájában is. A reform bevezetése óta eltelt két évben a tömegpolitikai tevékenység fő célkitűzésének tekintettük a reform kibontakozásával kapcsolatos problémák folyamatos megértetését. Ebben az elmúlt esztendőben is a közgazdasági propaganda és agitáció foglalta el a vezető helyet. A fő kérdésekben sikerült a bizalmat megszilárdítani a gazdasági reformmal kapcsolatban. Ily módon a gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés nem okozott törést a megye fejlődésében.

A megye pártszervei az elmúlt időszakban is a tömegpolitikai feladatok megvalósításának irányítói, élharcosai voltak. A járási, városi pártbizottságok nagy figyelmet fordítottak a politikai tömegmunkára és meghatározták a konkrét helyi feladatokat. Ez azt eredményezte, hogy megyénkben tovább nőtt a párt- szervezetek befolyása. A pártszervek céltudatosabban használták fel a különböző fórumokat a párttagok és az üzemek dolgozóinak rendszeres tájékoztatására. A pártnapok bevált fórumai a politikai tömegmunkának, különösen az elmúlt évben a pártalapszervezetek összegyűjtötték a dolgozók kérdéseit, azokra reagáltak. Mai helyzetünk új vonásaként — gazdasági kérdésekben — a megye gazdasági egységeinek valóságos érdekviszonyai a korábbinál jobban, nyíltabban jelentkeznek és a legszélesebb fórumokon demokratikus képviseletet kapnak.

A pártszervek kezdeményezői, irányítói voltak a reform adta lehetőségek gyors, rugalmas kiaknázásának. Különösen a megye élelmiszer-gazdaságának teljes ver- tikumú fejlesztése terén vannak követésre méltó kezdeményezések.

Komolyabb változás következett be a megye gazdasági egységeinek belső mechanizmusában. Míg a reform első évében a vállalatvezetők figyelmét elsősorban az állam és a vállalatok között kialakult új viszony rendezése kötötte le, addig tavaly a vezetők már több időt fordítottak a vállalat belső mechanizmusának módosítására. Erre a járási, városi pártbizottságok — a megyei pártbizottság 1969. január 29-i határozata alapján — is ösztönözték a vállalatvezetőket, s támogatták szervezési, strukturális és rekonstrukciós folyamatok változtatására irányuló törekvéseiket.

Rendszeresebbé és színvonalasabbá vált az aktivisták és a propagandisták informálása, képzése. Feléiénvarmwere

melléklete

3. oldal