Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-13 / 10. szám
4. oldal 1970. január J3. kedd Vita a jegyzőkönyvvel Fontos értekezlet jegyző, könyvét olvasom. Egyik részleténél „lelassítok”, az. tán meg is állok. Hogy kissé „kitisztázzunk” — nem egészen jól értelmezett fogalmakat. A vállalati KISZ-titkár mondja: — Nem egyszer kell vitába szállnunk olyan kérdéssel, hogy — „Miért eny- nyit kerestem? Más vállalatnál miért mások a feltételek?” — és így tovább. Szerintem jó, hogy ez így van. Természetes dolog, hogy kérdeznek a fia talok. Azt bizonyítja ez, hogy „széjjelnéznek”, mér. legelnek, összehasonlítanak, érdeklődnek afelől, amiben közvetlenül érdekeltek. Ugyanúgy dicséretes, hogy a KISZ-ben minderről v i- tatkoznak is, nem ódzkodnak a nézetek szembesítésétől. Így lehet igazán „testhezálló” fóruma a KISZ a vállalat ifjúságának. KISZ-titkár: — Találkozunk még, nem is ritkán, az anyagiassággal. Olyan megnyilvánulások is vannak — igaz, ez egy kisebb rétegnél jelent, kezik —, hogy nem érdekli őket más, csupán a pénz, » ezek egy részének életmódja sem a legmegnyugtatóbb . , . Úgy vélem, egyetérthetünk. Ha konkrét példák nincsenek is, az anyagiasok bizonyos hányadának az életmódjával, emberi magatartásával kapcsolatos megjegyzés arra enged következtetni, hogy — a részt, vevők s az előadó részletezés nélkül is értik, kikről van szó. KISZ-vezetőségi tag, fiatal műszaki: — Ne ítéljük el a fogalmat, hogy anyagiasság, de azt igen, hegy túlzott anyagiasság. Hogy valaki anyagias, nem rossz tulajdonság. Kevés az olyan dolgozó, aki azért vállalna többet, hogy több kötelezettsége legyen. Az elvégzett munkáért pénz jár, a dolgozók ezért a pénzért igyekeznek. Ne ítéljük el a fogalmat, mert esetleg téves szemléleti felfogás származik belőle.. Majdnem „bedőltem”, mivel úgy éreztem — értem, hogy mit akar mondani. Ezt a hozzászólás második fele sugallta. Persze, hogy úgy van: a jól végzett munkáért járó pénzt — a jobb munkáért több pénzt elvárni jogos, magától értetődő igény, s nem túlzott anyagiasság —, ítéltem ekként, de aztán észbekaptam, mintha valaki rám szólt volna: „Vigyázz, ne ugorj be, hogy a „túlzott anyagiasság” másnemű valami, mint az „anyagiasság”. Ez félrevezető okoskodás. A kettő egynemű, szemléletbeli ka. tegória, és csak ezen belül fjelentenek más fokozatot. Mondhatjuk, az egyik rossz, a másik mégrosszabb, ha, tegyük fel, két — egyformán anyagias természetű egyén összehasonlításáról van szó. Ez az okoskodás, hogy az „anyagiasság” nem elítélendő, csak ennek túlzott válfaja — fals, a szó eredeti jelentésének átértelmezéséből ered. Azaz, az anyagiasság fogalmának helytelen megítélése van mögötte.” Mert lássuk csak a szó igazi jelentését az Értelmező szótár szerint. Anyagias az „olyan személy, aki csak a saját maga boldogulásával törődik.” — Jó, jó — szinte hallom a felszólaló ellenvetését: „Ez doktrinerség, szőrszálhaso- gatás. Mit kell egy fogalom körül ilyen nüanszos hűhót csapni? A lényeget enélkül is értjük...” Most már. De éppen ott volt a hiba, hogy az anyagiasság lényegének értelmezésébe tisztázatlanság elegyült, ami viszont kicsit már nézetbeli engedékenységhez vezetett (s ha ezt „jóindulatból” elfogadnánk, megalkudnánk az anyagias szemlélettel, egyben következményeivel). S ha megint úgy érvelne valaki, hogy „nem olyan veszélyes ez a gyakorlatban; nem vagyunk mindnyájan nyelvművelők” — „csak” arra hívjuk fel a figyelmét: a gondolatoknak — fogalmaknak az építőkövei. Ha a jó, kifogástalan kövek közé torzak keverednek, a gondolat sínyli meg, az is torzul. S ha már „gyakorlati érvényesülésénél” tartjuk szemmel a hibás gondolatot — késő a meglepetés, vakarhatjuk a fejünket, hogy ezt „nem így gondoltuk”. Mint ahogy egy lakóépületbe sem helyezhetnek el — mondjuk 12 méteres panelt oda, ahová 6 méteres kell. Az az épületrész egy. szercsak összeroskadna. T. I. iezőgazdasága iá és holnap Szórják a műtrágyát A gabonaföldeken a megvékonyodott hótakaró lehetővé tette, hogv munkába álljanak a műtrágyaszóró gépek. A téli fejtrágyázásra kijelölt gabonaföldekre 150 gép vonult ki a hét első napján. A felszabnduiást követő negyedszázad építő munkája és ebben a termelőszövetkezeti mozgalom most záruló két évtizede figyelemre méltó eredményeket hozott a Eácskában is. A körzet mezőgazdaságának termelési értéke 1969-ben már megközelítette a kétmilliárd forintot. A mezőgazdasági eredmények összegezése, tudományos értékelése és jövőbe mutató elemzése hasznos lehet a következő időszakban várható fejlődés megalapozásához. Így kezdi Erdei Ferenc a Bácska mezőgazdasága ma és holnap című kiadvány előszavát. A csaknem 300 oldalas, igen szép kivitelű könyv a körzet párt- és tanácsi irányító szerveinek és a Bácskai Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének közös kiadványa. Összeállításánál az Agrártudományi Kutató Intézet és a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet munkatársai működtek közre, tudományos alapossággal. A könyv — amelyet Márton János szerkesztett — foglalkozik a körzet természeti adottságaival, a társadalmi és gazdasági környezet kialakulásával. Külön fejezetben a mun200 ezer almafacsemete exportra Ki a felelős o kecskeméti állomás tisztaságáért? Télen kellemetlen vonat-1 Paái Sándorné budapesti ra várakozni. A rosszul fű-! lakos. tött csarnok, a fapados vá-1 E kifogásokkal, panaszkaerőhelyzettel, a technikai felszereltséggel, gépesítéssel, az árutermeléssel. A második rész az ember szerepével, amely legfőbb formálója a gazdasági fejlődésnek. A harmadik rész a távlati elképzeléseket részletezi. Ezek a fejezetek a mező- gazdasági nagyüzemek tervein alapulnak, összhangba hozva az irányító szervek elképzeléseivel. Külön részben szerepelnek a kritikai észrevételek a szövetkezeti gazdaságok előterveit illetően. Itt főként a hibákat elemzik a szerzők. Többek között a termésátlagok és a hozamok tervezésénél nem eléggé vették figyelembe a lehetőségeket, ezért túlságosan pesszimista képet tűk. röznek ezek a tervek. Például 1975-re általában a járás területén jelenleg ismert legjobb eredményeket vélték elérhetőnek, de a későbbi évekre további emelést nem tartottak reálisnak. Nem foglalkoznak eléggé a sertéstenyésztésnek az adottságokhoz igazodó fejlesztésével. Ezzel szemben áll a kukorica és a többi szemestakarmány termés, átlagainak állandó emelkedése, ami még indokoltabbá teszi az állattenyésztés minden ágazatának fejlesztését. A szerzők megjegyzik, hogy az említett hibák ellenére a termelőszövetkezetek távlati tervei jelentős segítséget adnak a to-j vábbi munkához. Kiilön fejezet foglalkozik a fejlesztés olyan lehetőségeivel amelyekkel az üzemek eddig nem eléggé számoltak. A szerzők ajánlásokat tesznek a művelési ágakra, a szántóföldi termesztésre, a kertészet fejlesztésére vonatkozóan. Igen részletesen foglalkoznak az állattenyésztés bővítési lehetőségeivel. Hangsúlyozzák azonban, hogy csak az előrehaladás lehetőségeinek főbb vonalait vázolták. Kerülni akarták a gazdasági vezetők képzelőerejének korlátozását. Ezért is hiányoznak a tanulmányból a tervszámítások részletei. Néhány kisebb módszertani utalással példával és illusztrációval csupán a tudományos következtetések gyakorlati alkalmazását kívánták segíteni. Az ajánlásokban szereplő példákat, illetőleg az üzemi élet részleteire vonatkozó ismertetéseket és elgondolásokat nem lehet általános receptként, kritikátlanul alkalmazható sémaként felfogni. A könyvet több színes melléklet teszi szemléletes-; sé. A körzet párt-és állami vezető kollektívájának és a tudományos kutatók példamutató együttműködésének terméke ez a kiadvány, amely bizonyára sokat segít a körzet mező- gazdaságának további fejlesztésében. K. S. róterem, vagy a füstös rés- : szál. javaslatokkal kerestük ti. s a zsúfolt peron, szem-1 fel Mosonyi Gyulát, a kecsKéményseprők ¥1 ár már eltfelt' jó né- hány nap szilvesz_ tér éjszakája óta, mi az új mel láthatóan felidegesíti j keméti vasútállomás pénz- | esztendőben is gondoltunk tárfőnökét. Elmondotta, I a kéményseprőkre, az óévet hogy kis túlzással ugyan, j búcsúztató mulatságok de igaz: piszkos, szemetes kedves alakjaira az utazóközönséget, s ha olykor a zajba, kiabálásokba elvegyül a hangszóró búgása. melytől senki sem az állomás, összesen hat [ Nemrégiben egy derA Badacsonyi Állami Gazdaság alsótekeresi üzemegységében egymillió facsemetét nevelnek. Ebből 400 ezer az almafacsemete, melynek felét a Szovjetunióba küldik. A vásárlók ezenkívül őszibarack-, meggy-, cse- resznyecsemeték. különféle dísznövények és díszcserjék között válogathatnak. Képünkön: Szedik, kötözik az exportra kerülő almafacsemetéket (MTI-foto —■ Fehérváry Ferenc felv.) lesz „okosabb”, mint fel- bolydult méhkas a kecskeméti vasútállomás. Azután ismét „megnyugszik” a tömeg. tökmagot rágnak, esznek, isznak, kiabálnak. A csarnokot füst tartósítja ... Vonat érkezik, indul, jön- nek-mennek az utasok. Néhány átutazó vendéggel beszélgettem. — Képzelje el. 120 percet késik a vonatom — mondta bosszúsan Keresztes Péter. — Győrből jöttem, itt megszakítottam az utam. s most Szegedre indulnék. Hogyan töltsem el ezt a kétórányi időt? Le sem ülhetek, piszkos, szemetes minden. Talán nincs takarítónő? Igaz. általában az állomások nem híresek a tisztaságukról, de ami sok, az sok. Nézze, ott tökmag- héjkupac, amott csikkek tornyosulnak, s a füsttől alig látni. Az előbb ittam egy nagyfröccsöt, de mára pohártól elment a gusztusom ... — Az „elit” hely — vágott az előbbi utas szavába Varró István. — Miskolci vagyok. Az ottani vasútállomás viszonylag tiszta. Pedig a takarítójuk van. három nő,1 mesztő hideg, téli napon a három férfi. Tizenkét óránként váltják egymást. Egyszerre ketten vannak szolgálatban. folyamatosan takarítanak. — A legnagyobb forgalom hajnalban van. A zsúfolásig megtelt csarnokban moccanni sem tudnak a seprűvel, lapáttal a takarítók. S amint felseprik és felmossák a kőpadlót, fél óra sem telik bele, máris úgy néz ki. mintha sohasem takarították volna. Egy bizonyos; a gépesített takarítással könnyebb lenne rendet teremteni. Ilyen gépek azonban még csak elenyésző számban találhatók. Állomásunkat jelenleg nem biztatják azzal sem, hogy 2—3 év múlva kapunk a porszívóhoz hasonló takarítógépből. AZ Utasellátó a szerződés szerint nem a MÁV reszortja. Mivel teljesen különálló vállalat, így a takarítás nem a vasút vállát nyomja. Mégis, szinte elké- Utasellato^^sem I peisz^gen Bjsz]íos szemetes ""a söntés. Az Utasellátó pedig nem is küszködik olyan problémákkal, mint a vasút. hiszen a MÁV apparátusa a váltóknál, síneknél dolgozik jelenleg, szinte város meglehetősen kormos. Itt Kecskeméten fordított í emberíelettre7őveí. a helyzet. A város rendes, tiszta. Ha az utazóközönség egy kicsit jobban vigyázna a — Ha a MÁV nem ha- j rendre tisztaságra, s a ta- ragszik meg érte, javaslom, karítónők talán serénveb- hogy a budapesti Nyugati ben sepregetnének, bizo- pályaudvar módszereihez Pyára minden utas meg- hasonlóan. itt is takarítsák elégedve távozna a kecske- folyamatosan fűrészporral méti állomásról a csarnokot — tanácsolta! xarnai László Kecskeméti Konzervgyár 70 méteres ' kéményének tövéből törpeként feltekintve, másként néztünk rájuk. Tizenhárom ember kétnapos erőfeszítésének eredménye a tiszta gyárkémény lett. Az itt dolgozók közt találtuk a Kecskeméti Kéményseprő és Cserépkályhaépítő Vállalat legidősebb és legfiatalabb kéményseprőjét egyaránt. Székely János 1934. ^ január 1-e óta kéményseprő. — Miért választotta ezt a pályát? — Érettségi után akkoriban legfeljebb hivatalnoknak mehettem volna, nagyon kevés pénzért. No, meg családi hagyomány is ez. Édesapám kéményseprő volt, s mindkét fia ezt a pályát választotta. A rokonságból még hatan űzik a mesterséget. Szeretem a munkám, mert önállóságot követel, Hatszáz-hétszáz ház tartozik az én körzetemhez. Különleges, szép szakma a mienk és jól is keresünk. A havi átlagfizetésem 3000—3500 forint. — Mit csinál szabad idejében legszívesebben? — Behúzódom otthon a jó meleg szobába, s olvasgatok, rádiózom. Eleget vagyok levegőn munka közben ... Valóban, szilveszter táján gondolnak ránk leginkább. És persze, ha valami baj van a kéménnyel, kályhával. Régi szokás, szinte hagyomány, hogy nagyobb mulatságokra éjfélkor betoppan a kéményseprő, karjában az újévi malaccal, és boldog, szerencsés új évet kíván. — Szerencsés embernek tartja-e magát? )—Igen. Sok nehéz és keserves dolgon mentem keresztül korosztályommal együtt. És túléltem. Harmonikus a családi életem. Mi kell még? A legérdekesebb élményem: egyszer munka közben a padlásról a beázott mennyezeten keresztül lezuhantam a szobába, pontosan a gyerekágy mellé. Sem a gyereknek, sem nekem nem lett az ijedtségen kívül más bajunk. Ez is szerencse volt. A legfiatalabb Németh Gusztáv, mindösz- sze 18 esztendős. Szeptember óta dolgozik és tanulja a szakmát a vállalatnál. — Autó- és motorszerelő szerettem volna lenni, de nem vettek fel. Rokonságunk jó néhány tagja kéményseprő. Talán a velük folytatott beszélgetések hatására döntöttem így, s nem bántam meg. Bár én még nem vagyok „kész” kéményseprő, de szerencsés már igen. Hiszen olyan munkát végezhetek, ami tetszik nekem, találtam egy olyan kislányt, amilyet elképzeltem és nemrégiben dobfelszerélést vettem magamnak. Barátaimmal sokat zenélünk, ez a legkedvesebb szórakozásom. Ifyffi pedig, ha kicéit késve is, nagyon boldog új esztendőt kívánunk a kéményseprőknek, a szerencse jelképeinek. Kocsis Anna
