Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-30 / 25. szám
*. oldal 1970. január 30. péntek Szakadék Dusnokon — Ha rövid életet akar, menjen ki maga is tsz-el- nöknek! Ügy hangzik ez, mint az utolsó adu. Zsilinszky László dusnoki tsz-elnök annak is szánta. Egy másfél órás beszélgetés csattanójául. De nem azért töltöttem el egy teljes napot Dusnokon. hogy az életévek száma és a különböző foglalkozások közötti összefüggésekről meditáljak. Inkább azt szerettem volna megtudni: miben, hogyan és miért következett be az egyet nem értés az Egyesült Munkás-Paraszt Tsz tagsága és vezetése között. S hogy ennek nyomán milyen légkör alakult ki a Duna menti faluban. Szabadi János főkönyvelő: — Volt tavaly 27 holdas kertészetünk. Mindenféle zöldséggel. Itt például az történt, hogy az előirányzottnál nagyobb volt a felhasznált munkabér, ugyanakkor a bruttó bevétel nem érte el a tervezettet ... Ideje, hogy közbeszóljak: — Tehát ráfizettek. Ügy is lehet mondani. Már ott kezdődött a baj, hogy nem is szerződtünk a termésre. Meg a palántanevelő sem készült el idejében. Így aztán kései, gyengécske palántákat ültettünk ki. főleg a prita- min- és a csereszmyepap- rikából. Valójában az egészet azért csináltuk, hogy a harminc körüli, az iskolából nemrég kikerült fiatal leányzónak foglalkoztatást nyújtsunk. Sajnos, állhatatlanságukkal nem számoltunk. Ősz elején, amikor sorra került a betakarítás, egymás után szedték a sátorfát és elmentek a bajai varrodába. A 6100 holdas nagygazdaságot persze nem rázták meg különösebben a kis konyhakertészet veszteségei » Pontosabban: a „zöld- séffr.iesés” nem oka. hanem következménye egy, nem eléggé átgondolt gazdaságvezetési koncepciónak. Kétségkívül, tavaly 2—2.5 milliót költöttek olyan beruházásokra, amelyek közvetlenül nem hoztak a konyhára, részint még az idén sem hoznak. Megvették a gépjavító állomást és a BOV (Baromfiipari Országos Vállalat) kacsatelepét. Űjabb sereg gond szakadt a nyakukba. Ugyanakkor csaknem teljesen felszámolták a sertéstelepet. A szomszédos fajszi Kék Duna Tsz évek óta kilátástalan versengésre sarkallja a dusnoki akat. Ott 1968-ban 100 forint körüli volt a munkaegység értéke, itt 60 forint. Ez sem rossz. Az elnök azt mondja: ennyit most is elérnek, bár végleges adatok még nincsenek. De a munkaegység szerinti jövedelmet csak a tagság egy részének fizetik: a vezetőknek és a növénytermesztés állandó dolgozóinak. A segédüzemben és a gépműhelyben dolgozók, valamint a traktorosok készpénzfizetést kapnak. Az állatgondozók munkaegvséges részesedését tel'erítménybérrel kombinálják. S ezenkívül százalékos művelésben van a fűszer- paprika a cseresznyepaprika. a kukorica, és a cukorrépa. Nem számítva a csekély kivételt, ebből a gazdák mindegyike részt vállal. A jövedelemelosztás rendszerének ez a bonyolultsága nehézkes, önmagában is sok súrlódásra ad alkalmat a gazdák között, de a gazdák és a vezetők között is. Igaz, részint emberi gyarlóságból: sokan a saját jövedelmüket kisebbnek, a másokét nagyobbnak látják a valóságosnál. De vannak valóságos „feszültségek” is. A százalékos művelők több tekintetben hátrányos helyzetben vannak: a kukoricából 30 százalékot részelnek, ha a szárat is letakarítják, de részarányosán kell hozzájárulniuk az olyan dologi költségekhez, mint a biztosítás. a vetőmag és a műtrágyázás Aztán: minden százalékos terület megművelésére meghatá-* rozott munkanapot számítanak, méghozzá naptári időszak szerint. S aki ez idő alatt a tsz közös munkájában is részt vesz, annak az ott töltött napjait nem számítják be a háztáji juttatáshoz szükséges munkanapok éves számába, amely a férfiaknál 160, a nőknél 140. Azzal az indokkal. hogy ne a családtagok munkája jóvoltából kerekedjék ki a szükséges mennyiségű munkanap. Csakhogy ez az álláspont teljesen formális, következményeként pedig a szorgalom lefékezése mutatkozik: hátrányos az egész szövetkezetre nézve. A gazdák, akikkel találkozom a faluban, felpanaszolják: — Harminc háztáji tehenet sem talál már a községben. A tsz birkái tavasszal letiporják a legelőt. aztán úgy adja ki a tsz, drága pénzért. — Hízóértékesítéssel évek óta nem keres meg bennünket az állatforgalmi. Azt mondják, értékesítsünk a közösön keresztül. De az a helyzet, hogy az átadás után a hízó árát sokszor csak két hónap elteltével kapjuk meg. Mi jogon rendelkezik a tsz a pénzünkkel? — A háztáji kukoricaszár géppel való levágását a tsz holdanként 200 forintért vállalta. Kitűzték a határidőt, hogy eddig vagy addig a napig fizessük be Aki ezt elmulasztotta. attól már másnap 400 forintot követeltek ... — Nincs alomszalma sem. A. nyáron a tsz a tarlón égette el a szalmát. A városból kell hozni gya- luforgácsot, fűrészport. ■ ■ ■ ■ Mit válaszolnak erre a vezetők? — Dusnokon a háztájiban sohasem virult a marhatartás. Igaz. hogy a közös juhállományt is kihajtjuk a legelőre, de ahová a rengeteg háztáji liba odarondít, ott sem legel többé a marha. — A hízók árának kifizetésénél előfordult néha a két-három hetes késés. egyszer-kétszer talán négy-öt hetes is. De a fizetési határidőt a velünk kapcsolatban álló vállalatok is elmulasztották olykor. — A duplájára emelt térítést, az orkánozásért inkább csak fenyegetésnek szántuk. Valójában egyszer sem hajtottuk be rajtuk. Holott még most is tartoznak néhányan. — Igaz, hogy most alomszalmát nem adunk ki. De a nyáron vihettek volna, amennyit akarnak. Csak össze kellett volna gyűjteni a kombájn után. Persze a legtöbben bálázott szalmára számítottak. De- hát a lucernaszéna bálázását fontosabbnak tartottuk ■ ■ ■ ■ Járkálok az utcákon, kiérek az autóbusz-megálló kis térségére, ahová odaképzelem a sok arcú Dusnoki justicia szobrát. Karnyújtásnyira van a Vajas, amelynek olvadó jegére libacsapatok ereszkednek le a partra meredeken rá- hajló portákról. Mindez idill is lehetne... A csatornán túlról, a műúttal párhuzamosan idevillog az új lakótelep, az utóbbi pár évben épült 75—80 új komfortos családi házával; némelyik fürdőszobába vi. rágkehely alakű fürdőkádat építettek be. sakktáb- la-csempézéssel. a házakat zömmel a Bajára és Kalocsára. valamint a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba eljárók építették; az új háztulajdonos tsz- gazdákat a félkezünk ujjam meg lehet számolni. Előző nap adták át az ÁFÉSZ úi ABC-áruházát, Sok gyereket látni az utcákon, a nem egészen 4000 lakosú Dusnok általános iskolájába 700-an járnak. A sima felszín alatt a megválaszolatlan kérdések örvényei kavarognak. Délután, nem sokkal három előtt a tsz vontatós pótkocsijára amelyre házilag lécekből és farostlemezből készített „karosz- szériát” emeltek, felkapaszkodnak a telepekre induló állatgondozók, takar- mányosok. A fiatal traktoros megengedi, hogy velük tartsak. S a néhány perces út során újból a panaszok áradatával vesznek körül. Egyenként a bajok nem súlyosak, könnyen megszüntethetek volnának. De mostanra az indulatok forrásaivá váltak. A vezetők és a tagság között rés támadt. amely ma már inkább szakadékhoz hasonlít, s az áthidaláshoz bizony egyik oldalról sem tapasztalható méltó erőfeszítés ... Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a gazdák. akikkel beszéltem, sorra lelkemre kötötték: nehogy a nevüket akárhol megszellőztessem, mert a vezetőknek ezer és egy alkalmuk van a retorzióra. Ami nyilvánvalóan túlzás, de a jelenség egészében mégis egyfajta rossz közérzetre utal. Az is. hogy a vezetők — ők maguk ismerik be — havonta kapnak két-három névtelen levelet. Nyílt beszédre, közös szót értésre volna szükség Dusnokon, s nem pedig különállásra bezárkózásra. Mielőtt a szakadék végképp áthidalhatatlanná válik. Hatvani Dániel Februárban mezőgazdasági könyvhónap Könyvkiállítások, szakelőadások. író-olvasó találkozók, könyv, és folyóirat- ankétok, könyvbemutatók, árusítással. filmvetítéssel. Január 31-én — az idén tizenharmadszor — Szek- szárdon nyitja meg dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a mezőgazdasági könyvhónapot. S mivel ez az esemény egyúttal a Mezőgazdasági Könyvkiadó fennállásának 20. évfordulója — érthető, hogy gazdag választékkal. sok érdekes, hasznos könyvvel lépnek a közönség elé. Ezenkívül az Akadémiai, a Műszaki, a Közgazdasági és Jogi, valamint a Kossuth Könyvkiadó könyvei is szerepelnek a választékban, összesen harminc könyv — több mint másfél százezer példányban. Olyan művek jelennek meg erre az alkalomra, mint a Horváth Sándor szerkesztette Magyar mező. gazdaság zsebkönyve, Kerekes József Gyógynövénytermesztés. Barabás Endre Takarmányozas. dr. Hara- csi Lajos Erdészeti növény- kortan. kiadják a kertészek, a méhészek, és a legelő- gazdálkodás zsebkönyvét, növénynemesítési, gomba- termeiési. állattenyésztési szakkönyvek, ismeretterjesztő írások látnak napvilágot. Érdekes kezdeményezés a Natura 60rozat megjelentetése — e sorozat könyveinek célja a szórakoztatva tanítás, az ismeretterjesztést A Natura sorozatban jelent meg M. Ionescu; A zöldség, a gyümölcs, ég a szépségápolás. Gombos Zoltán: Budavári kertek és Kapocsi György: Madarat tolláról című könyve. Nemcsak új, hanem már néhány hónappal korábban megjelent könyveket is pro. pagálnak. mint a hatodik kiadást megért Hajas-Rázsó féle Mezőgazdaság számokban. vagy a negyed'k kiadásban* megjelenő Ti- csénszky Marianna könyvét. a Virág a házban, és a ház körül elműt. Az idei mezőgazdasági könyvhónapnak a könyvek általános megismertetésén kívül más célja is van. Nevezetesen az üzemi kézikönyvtárak megteremtése, szorgalmazása. Már évekkel ezelőtt ajánlották — konkrét javaslattal — a mezőgazda- sági üzemeknek, hogy alap- és szakkönyvtárat, valamint brigádkönyvtárat állítsanak fel. A jól választott és használt könyvállomány szinte munkaeszköz lehet, amely segíti a különböző munkakörök ellátását. Az alapkönyvtárat most újból gazdag választékkal egészíthetik ki az üzemek általános szakkönyveket ajánlanak: a vegyszeres gyomirtás gyakorlatáról, a mezőgazdasági gépek üzemeltetéséről, a vízgazdálkodásról, a vetésforgókról, a növényvédőszerekről. a mezőgazdasági építészetről. A szakosított könyvtárakban a növény- termesztési. a kertészeti, az állattenyésztési és a gazdaságtudományi szakkönyvek a speciális ágazatok fokozott szakirodalmi igényeinek kielégítését szolgálják. A brigádkönyvtár a szakmunkásoknak szól — gépkarbantartásról. gépjavításról. építészetről, szarvas- marha-. sertés-, juh. baromfi- és kisállattenyésztésről, egyes növényfélék termesztéséről. K. M. Téli továbbképző tanfolyam Vége felé közeledik Kunszálláson a 24 előadásból álló téli továbbképző tanfolyam, melyet az Alkotmány Tsz vezetősége a tagság részére szervezett. Minden előadást más témakörből választottak, valamennyit telt ház előtt tartották. A legutóbbi előadáson az Állami Biztosító kiskunfélegyházi járási fiókjának helyettes vezetője: Szondi Károly ismertette a korszerű biztosítást, azon belül a tsz-tag- ságot legjobban érdeklő mezőgazdasági és CSÉB biztosítást. Az előadást vita, majd vetélkedő követte, amelyen mind a 11 ajándéktárgy gazdára talált T. M. A tél divatja A címhez az is hozzátartozik, hogy a tél nem éppen kellemes divatja a gépjavítás, generálozás. Ilyenkor van rá idő, ilyenkor kell csinálni. A gazdaságokban a téli hónapokban legkisebb a vonóigény, a munkagépek is állnak. A szerelők, traktorosok szorgalmát, helytállását dicséri, hogy a mostoha időjárás ellenére megyeszerte jól haladnak a javítások, a munkák egy- harmadát már mindenütt elvégezték. Fotóriporterünk a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezetbe látogatott el. Az egyik műhelyben éppen az RS —09-as eszközhordozó traktorokat javították. Vattai Béla műhelyvezető elmondotta, hogy a gépeket típus szerint csoportosan generálozzák, így a kevésbé szakképzett dolgozók is begyakorolják a munkafolyamai»]rp + A traktor sebességváltóját javítja Kovács László szerelő és Illés István, az I. István Gimnázium és Mező- gazdasági Szakközépiskola diákja, akinek osztálya heti egy alkalommal a szerelőműhelyben végzi az üzemi gyakorlatot. A tanulók munkájával egyébként elégedettek a műhely dolgozói és a szövetkezet vezetői is, minden esztendőben akad olyan diák, aki az iskola elvégzése után a szövetkezetbe jön dolgozni. Egy műtrágyaszóró javítására nyolcvan munkaórát ad a normakönyv. Gutrai Gyula (jobb oldali képünkön) a forgótányérok kiszerelését végzi. A munkagépek javítása, az erőgépekhez hasonlóan jó ütemben halad az Iszkra műhelyeiben.
