Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

1 oldal 19*0. január 29. csütörtök Ma már nem luxus Vízvezeték kétezer lakásba Kis teljesítményű, gyak­ran 100 éves artézi kutak, rosszabb esetben egészség­telen ásott kutak a portá­kon: alig 10 évvel ezelőtt ez jellemezte a dunavecesei járás vízellátásit. Az pe­dig ritkaságszámba ment, luxusnak számított, ha va­laki a vizet is bevezette újonnan épült lakásába. Jól példázza ezt egy 1960-as adat: a járásban mindösz- sze 26 lakást kapcsoltak be a vízvezeték-hálózatba. Azóta ugrásszerű válto­zás, fejlődés ment végbe A kiskunfélegyházi járás 15 általános iskolájában az 1968—1969. tanévben 690 ta­nuló fejezte be általános is­kolai tanulmányait. Közü­lük 72 gimnáziumba, 1 gazdasági szakközépiskolá­ba, 21 közgazdasági techni­kumba, 29 ipari szakközép- iskolába. 2 gyors- és gép­író iskolába, 301 ipari tanu­lónak, 40 mezőgazdasági ta­nulónak, 37 pedig segéd­munkásnak ment. Az otthon maradók szá­A hazai kisfilmek gyár­tásában az utóbbi években bekövetkezett fellendülés jótékonyan hatott a mező- gazdasági és élelmiszeripari szakfilmek készítésére is; kiderült, hogy a termeszté­si és a feldolgozási techno­lógiát is lehet érdekesen, izgalmasan és gondolatgaz­dagon „szalagra vinni’’. Nem kis részben ez a meg­újhodás adta az ötletet a megyei mezőgazdasági szak­propaganda felelőseinek, hogy március közepe tá­ján megyei szakfilmhetet rendezzenek. Az említett Időszakban a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium vetítő vándorkocsija segítségével bonyolítják le a bemutatót, továbbá a tsz- és szakszö­vetkezeti területi szövetsé­gek aktív szervezői támo­gatásával. Egy-egy hely­ségben a fél-, vagy egész napos vetítések műsorát az érdeklődés és az adott te­rület termesztési kultúrája szerint állítják össze, abból a mintegy harminc, egyen­ként 10—15 perces időtar­tamú kisfilmből, amelyet a minisztérium a bemutató rendelkezésére bocsát. A kisfilmeknek a mozikban, vagv a művelődési ottho­nokban történő vetítését bárki díjtalanul tekintheti meg. A tavaly készített mező- gazdasági szakfilmek kö­zül érdekesnek ígérkezik a szálastak ármány gépesíté­sét, a cukorrépa-termesztést és feldolgozást, a kaisziter- mesztést, a borsó és para­dicsom gván előkészítését, a tartósítás különböző mód­szereit, a szövetkezeti se­gédüzemági lehetőségeket ábrázoló kisfilm. Jubileumi dokumentumfilmet mutat­nak be a szövetkezeti moz­galomról továbbá a szak­munkásképző tanfolyamok­ról, „Ahol várják a fiatalo­ezen a területen is. Stílu­sosan fogalmazva; sok víz kifolyt a közkutakon. Űjabb és újabb kilométe­rekkel gyarapodott a víz­hálózat hosszúsága és hat híján 2600 lakáéba vezet­ték be a vizet. Evés közben jön meg az étvágy! — tartja a szólás­mondás. s nem is minden ok nélkül, a lakosság ré­széről ugyanig egyre gyak­rabban hangzik el a sür­gető igény a további fej­lesztésre, bővítésre, össze­függ ez a családi lakóház ma elég magas: 184. Csó- lyospáloson például a 31 nyolcadikos közül 19 ma­radt otthon, viszont Kígyó­son mind a 13 végzős vá­lasztott magának pályát. Az ipari pályát legtöbben az alpáriak közül válasz­tották: 81-ből 44-en. Gim­náziumba legtöbben Kis- kunmajsán iratkoztak, 186- ból 34-en, ez érthető is, mi­vel helyben van a gimná­zium. T. M. lag a szakfilmhét idejére forgalmazásra, s így egy­úttal vetítésre kerül dr. Gergely István mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi. niszterhelyettas által készí. tett amerikai mezőgazdasági útifilm is. amely minden bizonnyal a bemutató szén. zációja lesz. Az egyhetes bemutatót követően a legsikeresebb kisfilmeket. a megyei nép­művelési tanács megvásá­rolja. s kérésre kikölcsönzi. 37. A vacsora után a pincér kávét és két pohár- ka likőrt hozott. így hát bele lehetett vágni a lé­nyegbe. — Tudod. Artur, egyre csak családom jövőjéről gondolkozom: három gyer­kőcömről. Hannieről. s per. sze, magamról is — jelen­tette ki Rolf. — Igaz, hogy szolgálati időm alatt elér­tem valamit, de kizárólag ebből nem sokáig lehet megélni. — Mikor azonban Artur arcán' gúnyos mo­solyt látott, sietve hozzá­tette: — Régi barátok va­gyunk és elég jól Ismerjük egymást... Artur rábólintott, hiszen jól értette ő: Rolf máris hozzálátott, hogy mentse a bőrét. Rolf folytatta: — Nem akarok élelmi­szerjegyekkel. különböző értékekkel kereskedni, s le­fizetni sem engedem ma­építés növekvő ütemével, s egyben jelzi az életszínvo­nal emelkedését is: ami nem is olyan régen luxus­nak számított, az manap­ság természetes, hétköznapi igénnyé lépett, elő. Ezeknek az igényeknek messzemenő figyelembevé­telével alakította ki a Du- navecsei Járási Tanács V. B. tervcsoport ja az elkö­vetkezendő évek hálózatbő­vítési és rekonstrukciós el­képzeléseit. A program meghatározásánál a terve­ző munkálatok során új­szerű és jelentős szempon­tot jelentett az a tény, hogy a járás nagy lélekszámú községei — Solt. Harta, Kunszentmiklós. Szabad- szállás és Dunavecse — eb­ben az évben szerveződnek nagyközségekké. E küszö­bön álló változás következ­tében nélkülözheteften a sok irányú fejlesztésük, kü­lönösen pedig a kommuná­lis ellátás magasabb szint­re emelése. Jelenleg két törpe vízmű építése van folyamatban a járás területén. Dunatetét- lenen már fel is állították a község új büszkeségét, a közel negyedmillió forint értékű hidroglóbust. Duna- egyházán pedig nemrégiben kezdték meg egy új. nagy teljesítményű kút fúrását, amely a törpe vízmű vízel­látását biztosítja majd. Ez év végére tervezik a két létesítmény befejezését, és vele egy időben kialakítják a kapcsolódó csőhálózatot is. Mint azt Miklán István­tól. a tervcsoport vezetőjé­től megtudtuk, az idén csak. nem 40 kilométer vízveze­ték-hálózat létesül a járás­ban. Ezáltal újabb 2000 la­kás bekapcsolása válik le­hetővé. A legnagyobb erő­feszítéseket a városiasodó Kunszentmiklóson teszik a vízellátás megjavítására. A községben működő, fejlődő ipari üzemek és a termelő- szövetkezetek növekvő víz­igénye. s nem utolsósorban a lakosság ellátása a vízmű teljes rekonstrukcióját te­szik szükségessé. * gam. mint néhány társam az SS-ben. Sokkal inkább valami jövedelmező ég re­ményteljes dologgal foglal­koznék, olyannal, amely jól eltartana, bármiként is vég­ződik a háború. Draieck itt kérdőn Artúr­ra pillantott. Szóval Rolf, aki habozás nélkül bebörtönöztetett an­tifasisztákat. embereket ugrasztott egymásnak, ra­vasz provokációkat eszelt ki. most menhelyet keres, valami jól jövedelmező mentsvárat, hogy elkerülje a büntetést majd a háború után ... Nos. igen, ennek Artur még hasznát is lát­hatja. Csak nyugodtan, nem szabad elsietni! Hiszen Draieck őszinteség! rohama könnyen lehet a Gestapo csapdája is. — Nézd csak. Rolf, lás­sunk nyomban munkához. A lényeget! — nézett „ba­rátjára’’ pillanatnyi hallga­tás után Artur. — Van egy Milyen pályát választottak? Mezőgazdaságunk a celluloidszalagon Megyei szakíilmhét márciusban kát*’ címmel. Előrelátható­Cs. I». ■■ Ünnep Orgoványon Havas, fehér táj, kékes­lila köddel, mintha Tóth Menyhért festette volna ezt az egész orgoványi világot. Néhány fázós ember baktat az utcákon, különben mint­ha mély álmában nyújtóz­kodna a falu. Csak a varázsdoboz-ékes- ségű palota eleven: az új művelődési ház. A leg­szebb a megyében. Méltó környezet a mai ünnephez. Az Operaház művészei az öltözőkben nyüzsögnek, évődnek, csevegnek, köny- nyedek, vidámak, mégis: valami alig észrevehető ün­nepélyes feszültség látszik rajtuk. — Hetekig készültek, hogy szép legyen ez a mű­sor — mondja az Operaház párttitkára, aki elkísérte ide a művészeket. Közben megérkeztek a tévések is: kisfilmet készí­tenek az Iskolatelevízió ré­szére. Rövid megbeszélés a tanács vezetőivel, és máris: iránv a külterületi iskola! Jön, jön a közönség, az impozáns nézőtér zsúfolásig megtelik, időre. Meghitten ünnepélyes a hangulat: mintha az Operaházban len­nénk, nem érzem a különb­séget. Abody Béla beszél a mű­vészek nevében. Két televí­ziót is adott az Operaház az orgoványi gyerkünknek Es von Salz nevű cementgyá­ros. akit az apósom egy se­reg oknál fogva ki nem áll­hat. Az egyik, franciaorszá­gi rendkívül titkos objek­tumban nagy disznóság pattant ki: ócska cementet szállítottak az építkezéshez, mégpedig von Salz gyárai­ból. Ezért Gleckner. a fegy­verkezési és haditermelés­ügyi minisztérium tisztvise­lője megvesztegetésként szép kis pénzt kapott. Egy bizottság tüzetes vizsgálatot folytatott, melynek ered­ményét Berlinbe küldték. Ennek több mint egy hó­napja és ez a Gleckner most is korábbi állásában van, előbbi irodájában pöf- feszkedik. ez a von Salz pedig továbbra is jobbról- balról egyaránt nagyszerű megrendeléseket kap. Pél­dául az apósom is úgy véli, hogy ennek a disznóságnak sürgősen véget kell vetni... Szerinted?... Draieck némán rábólin- fott: nincs mit 'tenni, a ’eckét föladták neki... — Most pedig hallgass meg figyelmesen — hajolt hozzá Artúr hivatalos han­got ütve meg. — Ez a Gleckner túlságosan nem ’■rdckli az apósomat, ha­nem ez a von Salz — nos, őt kellene kiütni, bár előre eljöttek a művészek, hogy a tiszta muzsika hangján is tolmácsolják szeretetüket. Ezután Rossini, Puccini. Bizet, Verdi, Mozart és Er­kel gyönyörű műveivel szólnak az énekesek: Erőt adott a kecskemétiek egy­kori kedvence, Karizs Béla. Belénk hasított a mély em­beri fájdalom Moldován Stefánia hangjából. Fellel­kesített, átforrósftott Doma- hídy László Ágay Karola a székekhez szegezett ben­nünket szuggesztív erejével Dermesztőén gyönyörű a csend a nézőtéren. Átlénye­gül mindenki. Nem igaz. hogy idegen a néptől az igazi művészet. A két ajándékkészülék ott van a színpadon. Szim­bólum. Jönnek tovább a művé­szek: Bende Zsolt, Erese Margit, Sudlik Mária Mindnyájan tisztelik ezt a közönséget Látszik rajtuk. Benne van minden mozdu­latukban. Este a művészek és a helybeli vezetők találkozó­ja. Itt vannak persze a já­rásiak is. a megyei vezetők is, szép számmal. Ismerke­dés kölcsönösen, közös em­lékek felelevenítése, ki­fogyhatatlan beszélgetések. Előzőleg már megjöttek a tanya világból a tévések: A közönség odaado ugye- iemmel hallgatja a művé­szeket felvették a műsort most már falatozhatnak, pihen­hetnek, s ilyenkor termé­szetes az is, hogy koccinta­nak a közös munkára, kö­zös erőfeszítésekre, barát­ságra, további együttműkö­désre. Varga Mihály Moldován Stefánia operaénekesnő a Hindu-dalt énekli. figyelmeztetlek, nehéz em­ber. Csak arra kérlek, ne­hogy szabotázzsal, és füh- rerellenességgel vádold, hi­szen ez közönséges bűn­ügy; vacak áru. megveszte­getés, háromszáz százalékos haszon. Ha ügyes vagy. ak­kor arra kényszerítheted von Salzot. hogy két gyárát eladja. — De hát. Artúr, vedd fi­gyelembe. hogy ezt a von Salzot nem olyan könnyű megmami. Jól ismerem ezt a nevet: régi párttag, aki, mint hallottam, 1933-ig pénzelte is a pártot — Mindezt én is tudom, Rolf. De ne feledd: minél nagyobb erőfeszítéseket te­szel, annál gazdagabb lesz a haszon. Ettől kezdve Artúr és Rolf meglehetősen gyakran találkozott egymással. s Draieck meglehetősen őszin­tén beszámolt néhány ügy­ről. amely foglalkoztatta: a birodalmi kancelláriából az ő füléig is elérő pletykák­ról, meg a Gestapo-tisztek közötti marakodásról is. Schellenberg alighogy megtekintette a Bad-Aus- seeből Berlinbe szállított filmet a titkos támaszpont ton folyó kísérletekről, nyomban magához rendelte Kreutzert. A filmen elég jól kive­hettek a halálra sebzett Heinz arcát, s az SD szak­értői már dolgoztak is a képen. Így már csak idő kérdése volt, hogy azono­sítsák a merénylő szemé­lyét. Schellenberg ki is ad­ta az ezzel kapcsolatos uta­sításokat. az SD-ügynökök különleges csoportja ugrás­ra készen várta, hogy kéz­hez kapja a fényképet, s munkához láthasson. Heinz fényképe az orosz rezidens­hez vezethetett! Ez egyéb­ként Schellenberg előtt is kétségtelennek tűnt. bár nem akarta, hogy bizonyos­ságáról Kreutzer is tudjon. A századosnak ugyanis éreznie kellett felelősség teljes súlyát a fekete táska elveszítése miatt. Kreutzer azt is észrevette a vetítés alatti félhomályban, hogy Schellenberg szinte belemé, szott a vászonba, annyira előredőlve figyelte a szik­láról lezuhanó alak derék­szíjához csatolt láncot. (Heinz ugyanis a derékszí­jához erősítette a táskát, hogy mindkét kezével sza­badon kapaszkodhasson a sziklába.! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom