Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
1989. december 21, vasárnap 5. oldal TALÁLKOZÁSOK Emlékezés az oratórium csendjéban. (Kovács János felvétele) A két veterán kommunista otthonosan hajol össze a puritán faragású,szürkére festett padban. Pedig megható pillanatokat élnek át. Csak hát kemény — ahogy regényekben írják — tölgyből faragott emberek, s elég edzettek ahhoz, hogy legyűrjék el- érzékenyülésüket. Valami ilyesfélét mondanak egymásnak. Olyan halkan, hogy a fényképezőgép vaku jának fénylő lobbaná- sától alig hallani. — Emlékszel, Miska? ... — Pontosan ... Én ott ültem — mutat a szószéktől balra a világos ablak irányába Tóth Mihály. — Hát te, Guszti? — Én meg emitt — fordul kissé féloldalt Básti Ágoston, és a karzat alá int. — Huszonöt esztendeje már... Amikor az urak elmentek.... Tudja-e a két idős vasember, hogy egy szó hozzáadásával a felszabadult Debrecen első újságja vezércikkének első mondatát idézték: „Az urak elmentek ...”-í^rnnepélyes csend ve- szí körül a két elvtársat. Pedig a munka szolid zajai meg-meg- libbentik a téli délutáni félhomályt. A történelmi évfordulóra itt-ott renoválnak, csinosítanak a nevezetes debreceni Református Kollégium oratóriumában ... A boltívek alatt felgyűlt árnyakba — legfelül az orgonasípok ezüstje olvad. A karzatot tartó ion oszlopok szintén szürkék, s tompán fényesek, mint a padok, melyek egyikében most a két idős ember feledkezik a mesz- szi időkbe. Szemben velük a lépcsőfeljáratú, sötétbarna szószék ... 1849- ben Kossuth Lajos ugyanitt hirdette ki a Habsburgok trónfosztását... 1944. december 21-én, most negyedszázada, új törvények alkotására és kormány- alakításra ugyanitt ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés ... Melynek tagja volt Básti Ágoston, az MKP kecskeméti szervezetének első titkára és 7. Artur fejéből egy pillanat alatt eltűnt az öreg minden tanítása, intelme, s elhagyta türelme is. Előredobta magát, hatalmas ütéssel gyomorszájon vágta a rohamosztagost, majd a fájdalomtól meggörnyedt fiú hátára csapott össz- kulcsolt karjával. A rohamlegény az asztal mellé omlott, melynél a barátja ült. Pár pillanat múlva két ■rendőr került elő, s Artur meg Elisabeth csakhamar az őrszobán találta magát. A lány innen azonnal hazatelefonált, s az őrszobára csakhamar berontott az apja egy oberscharführeri (főtörzsőrmester) rendfokozati jelzést viselő, vadember külsejű SS-legény kíséretében, aki először meg akarta ütni az egyik ro- hamosz tagost, de aztán megTóth Mihály, a kommunista párt debreceni bizottságának tagja is ... Kettőjüknek akkor — 25 esztendeje is — emlékezetes találkozása volt itt s a pártházban, ahol a kommunista küldöttek összegyűltek. Hogy is volt csak?... B eült az egyik padba Básti Ágoston — félszem*! fekete kötés, régi gyári baleset nyomát takarja —, s újságjába merült. Lassan megtelt a terem. Egyszer- csak — közvetlen mellette — ismerős zengésű hangra, ízes hajdúsági tájszólásra lett figyelmes. Leteszi az újságot, jól oldalt fordul, hogy szem- től-szembe lássa szomszédját. De már mondja is. — Szervusz Miska! — Az elvtárs kicsoda?. ” — Még az lenne szép, ha nem ismernél meg.:. — Guszti, drága barátom! Ekkor már egymást ropogtatja a két erős alkatú ember, és nincs mit restellni azon, nedvesedik a szemük alja. Látja ezt Gerő Ernő az elnökségben. Odaszól. — Milyen találkozás ez a Bács megyei és a hajdúsági küldött elvtársak közt... Mondják már el nekünk is ... Hallhatták is... 1932 — Budapest. Básti elvtárs — akkor már 1918 óta a mozgalomban; 1924 óta az illegális MSZMP tagja — összekötőjétől ilyen utasítást kap. — Felülsz az Újpestre menő ... jelzésű villamosra. Itt és itt, a kocsi elején felszáll egy elvtárs, egyik kezében újság, a másikban kalap. X megállónál leszálltok. Elkíséred őt H. elvtárs lakására. El kell bujtatni... Leszálltak, gyalog mentek tovább. A másik elvtárs elől, Básti Ágoston utána. Az utcán nem csatlakoztak egymáshoz, csak mindketten ugyanabba a házba tértek be. A fiatal kommunista, akit azelőtt sose látott Básti elvtárs —, Tóth Mihály volt. A Hajdú megyei illegális kommunista gondolta magát, s csak ennyit dörmögött. — Ügy látszik, keveset kaptatok harmincnégyben! (Hitler ekkor számolt le az SS közreműködésével Röhmmel, a rohamosztagok parancsnokával és vezérkarával — a ford.). Elisabeth minden bizonynyal részletesen beszámolt apjának a történtekről, mert az nyomban Artúrhoz sietett és köszönetét mondott, hogy „megvédte a lányomat a gazemberektől”, végül pedig bemutatkozott: — Bingel kereskedelmi tanácsos! Másnap bécsi barátja, Rolf Draieck hívta fél telefonon Artúrt. A szökés után a fiú abbahagyta a tanulást, s nagyon gyors karriert csinált az SS-ben. — Ravasz fickó vagy te! — kiáltotta a telefonba. Micsoda tyúkocskát is fogtál te! mozgalom egyik vezetője. Akkor nagy lefogások voltak az Alföldön. Ellene is országos körözést adtak ki. A párt Pesten rejtette el. Az elvtárs, akinek a lakásán meghúzódott, ma is él Szolnokon. — Emlékszel, kalap volt a kezedben? — idézi most Básti Ágoston. — Nekem, aki sose hordott kalapot — bazsalyog Tóth Mihály. — De nyakkendőt se hordtál, télen, nyáron kigombolt nyakú ingben jártál..» Évődik a két barát, a két edzett vasmunkás. S tény, hogy most is csak a kedves zsörtölődésre — „Azért már ilyen alkalomból ne fényképezzenek nyakkendő nélkül!” —, felesége határozott unszolására alkudott meg Tóth Mihály. A kalapig viszont nem engedett. S az 1944. december 21-i találkozásig micsoda idők, harcok, letartóztatások, börtönök, vallatások, rendő- ri-csendőri felügyelet,feketelista — jártak a két elvtárs fölött! S a szenvedéseket nem részletezik. Csupán egy-két szerény utalás esik olyan mozzanatokra, melyekből kiérzik, hogy a mozgalom igazába, győzelmébe vetett hitük a végveszély perceiben is töretlen maradt ... — Mikor harmincháromban mégis lebuktál, Miska, úgy emlegettünk az elvtársakkal: „Attól nem kell tartani, hogy Tóth Mihályból kínzásokká is kiszednek valamit” k is tagjai voltak az Ideiglenes Nemzet- gyűlésnek, és ezen ! is lemérhető, hogy annak szerepe és összetétele merőben új volt a magvar politikai életben. A Tanácsköztársaság óta a nemzet első népképviselete lett. A Nemzetgyűlés az ország népéhez intézett szózatot fogadott el, megválasztotta az Ideiglenes Kormányt, meghallgatta, és megvitatta a kormány nyilatkozatát. Mindkét okmány azokat az alap— Nem értem, miről be- ízélsz — értetlenkedett Ar- ur. — Arról, hogy Bingel agtársunk jól menő pénz- anber és nagyiparos, s távolról sem nevezhető szegénynek. S ami a legfőbb, mokafivére, Rudolf Bingel, a Siemens-Schuckert cég vezérigazgatója egyúttal tagja Himmler SS- Reichsführer baráti körének. Elképzelheted ezek után, miért sietett kimentésedre egyik legényünk. Nos, épp az unokafivér miatt. Egyébként hát hagyd a fenébe az egyetemet és gyere hozzánk az SS-be. Ragyogó karrier vár rád. Akárhogy is, de annyi bizonyos, hogy Artur ezek után szívesen látott vendég volt Elisabethék házánál. Artur 1937 nyarán okleveles mérnök lett, fél esztendő múltán pedig befejezte doktori értekezését, 1938 márciusában, amikor a führer az eszelős tömeg üdvrivalgása közepette nyitott Mercedesén végigvonult a náci Németország által megszállt osztrák állam fővárosán. Becsen, elveket és tennivalókat foglalta össze, amelyeket a Magyar Kommunista Párt dolgozott ki, s amelyeket a demokratikus pártok által életre hívott Nemzeti Függetlenségi Front programjába iktatott. A két okmány az ország társadalmi életének két fő tennivalóját emelte ki: a demokratikus hazafias erők összefogását és a földreform megvalósítását ... Lent vagyunk már a kollégium előtti havas- lucskos téren. Előttünk a Nagytemplom. Két — nyugalmat árasztó tornya elnéz a nagyvárosi nyüzsgés felett, ök néma tanúi, milyen romokból épült újjá az a városrész, amely előttük villogtatja neonjait, görgeti az autók regimentjét, csillogtatja üzleteit, hömpölyögteti az ünnepre készülő népet, a mind sűrűbben égre szökő üveg-acél-beton paloták között... Jobbra a hírneves Aranybika Szálló, sosem öregedő patinájával. — Emlékszel, csupa pi- ros-fehér-zöld színzuhatag volt... Artur Lindeman mérnök- doktor ünnepélyesen feleségül vette Elisabeth Bin- gelt. Így kezdődött az útja fölfelé a lépcsőn ... * Stumpf még mindig bizalmatlanul, hitetlenkedve nézett Artúrra, fejében tökéletes zűrzavar uralkodott: egyfelől az az ukrán kölyök képe, s itt ez a ki- kent-kifent, dölyfös SS- tiszt, aki előtt Schissel igazgató úgy remegett! Meg kell bolondulni attól a gondolattól, mely most Hans Stumpf fejében kavargóit! És mégis hitt, mert hinnie kellett Artúrnak, aki aprólékosan fölidézte Stumpf háromhónapos partizánkodását egészen addig, amíg le nem kellett vágni a lábát. Újra töltöttek hát és orosz módra egy hajtásra ki itták a bort. — Kevés időnk van — pillantott órájára Artur — Elég hát a merengésből, lássunk inkább munkához. Szóval három emberből áll a csoportod. (Hans rábólintott.) A továbbiakhoz ez elég kevés, de majd meg— Óriási Petőfi-kép a kapu fölött... Ott fogadtak bennünket. — Mennyi lelkes ember!. 5. Mindenki -boldog volt... — Este szovjet művészek adtak műsort... Most is hallom, ahogy egyikük dalolta — magyarul: „A kanyargós Tisza mentén...” S mennyit, de menynyit kellene, lehetne beszélni az azóta eltelt 25 évről. A két elvtárs sorsában is tükröződik, mit jelentett az, hogy azóta a nép szabadon dönthetett sorsa felett ..; De regényben férne el, mennyit dolgoztak ők ketten is — csak az újjáépítés időszakában!... Aztán Básti Ágostont Kecskemétről — Zalába, később a Nyírségbe küldte a párt. Másfél évtizeden át állami gazdaságok igazgatójaként, a végén tsz-elnökként is tevékenykedett. Keze alatt országos hírű gazdaságok fejlődtek ... Mikor a nagyüzem fennállása 20. évfordulójára már mint nyugdíjast meghívták egykori munkatársai, taleljük a kiutat. Hallgass tehát figyelmesen: a csoportodba provokátort építettek be: Sepp Emsch- müllert, a főtervező jobb kezét — Artur itt egy pillanatnyi szünetet tartott, mert látta, hogy Stumpf megrándult. — A konspi- rációs szabályok legnyíltabb megsejtését vállaltam, amikor kapcsolatba léptem veled. Ezt ugyanis valaki másnak kellett volna megtennie a mieink közül. Csakhogy az idő sürgetett, mert Emschmüller- nek Himmler irodájához küldött jelentéséből érződött, hogy már majdnem a föld alatti csoport nyomára bukkant — folytatta nyugodtan Artur. — Az ördögbe is, így van! — vágott közbe Stumpf. — Már épp arra készülődtem, hogy megbeszéljem vele a soronkö- vetkező munkát. Átkozott gazember! — Szerencsére Emsch- müller senkit sem nevezett meg a jelentésében.* Éppen ezért — jelentette ki] keményen Artúr — a következő két napban el kell hallgattatni! (Folytatjuk.) Hitványaiból lett vezetők, egyszerű tehenészek egyaránt meghatott szeretettel fogták körül. — Ez tízezer forintoknál is jobban esett.;, nyugtázza csendesen. Tóth Mihály az ötvenes évek első felében a Gépállomások Országos Központjának politikai osztályvezetője volt. Majd odahaza pártfunkciók következtek, vállalati igazgató lett. Ma már ő is nyugdíjas... És olyan „sorok közé lopva” ejt róla szót, hogy majdnem elkerülné a figyelmem. — Ezerkilencszázötven- ben Koissuth-díjat is kaptam ..; M ielőtt Debrecentől búcsút vennénk, benézünk Tóthék kis pompás otthonába, a Kis- hadházi úton. Tóth Mi- hályné éppoly vendégszerető asszony, mint Básti Ágostonné — Szolnokon. Az élet itt sem, ott sem csak a ház körüli kis kertre, a jól megérdemelt, problémátlan nyugalom élvezetére szorítkozik. Tóth Mihály jelenleg is pártbizottsági tag. Megírta emlékezéseit, s olyan pontosan, hitelesen, hogy a debreceni elvtársak nem győzik dicsérni... Básti Ágoston a szolnoki II. körzeti alapszervezet titkára — 66 évesén... S mennyi áradása ebben a barátságos otthonban is az emlékeknek! Az első, felszabadulás utáni pártiskola — Debrecenben ... Nevek — Apró Antal, Komócsin Zoltán, s a többiek, akikkel együtt voltak hallgatók __Tóth Mih ályné is, aki ma is jól- esően gondol igen jó minősítésére ... Falujárás, előadások, harcos akciók... — S nekem is azé^-t volt könnyebb a megpróbáltatások elviselése — jegyzi meg egyszer már hazafelé jövet az autóban Básti elvtárs —, mert a feleségem mindvégig kitartott, s vállalta a sokszor keserves köv"*’-"-- ményeket... Az kü’ön biztonságot adott... Hnwv szép, derék gyerekei nk vannak, az ő... M kor ezeket mondta meglassúdtak szavai. Akkor vptb»m észre, hogy szemin’"«™ mögött furcsán fénvlik n szeme, s a nagydarab em bér fejet hajtva eme!' meg kucsmáját... TÓTH ISTVÁN
