Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

1989. december 21, vasárnap 5. oldal TALÁLKOZÁSOK Emlékezés az oratórium csendjéban. (Kovács János felvétele) A két veterán kom­munista otthonosan hajol össze a puri­tán faragású,szürkére fes­tett padban. Pedig meg­ható pillanatokat élnek át. Csak hát kemény — ahogy regényekben írják — tölgyből faragott em­berek, s elég edzettek ahhoz, hogy legyűrjék el- érzékenyülésüket. Valami ilyesfélét mondanak egy­másnak. Olyan halkan, hogy a fényképezőgép va­ku jának fénylő lobbaná- sától alig hallani. — Emlékszel, Miska? ... — Pontosan ... Én ott ültem — mutat a szószék­től balra a világos ablak irányába Tóth Mihály. — Hát te, Guszti? — Én meg emitt — for­dul kissé féloldalt Básti Ágoston, és a karzat alá int. — Huszonöt esztendeje már... Amikor az urak elmentek.... Tudja-e a két idős vas­ember, hogy egy szó hozzáadásával a felszaba­dult Debrecen első újság­ja vezércikkének első mondatát idézték: „Az urak elmentek ...”-í^rnnepélyes csend ve- szí körül a két elv­társat. Pedig a mun­ka szolid zajai meg-meg- libbentik a téli délutáni félhomályt. A történelmi évfordulóra itt-ott reno­válnak, csinosítanak a ne­vezetes debreceni Refor­mátus Kollégium oratóri­umában ... A boltívek alatt felgyűlt árnyakba — legfelül az orgonasípok ezüstje olvad. A karzatot tartó ion oszlopok szintén szürkék, s tompán fénye­sek, mint a padok, melyek egyikében most a két idős ember feledkezik a mesz- szi időkbe. Szemben ve­lük a lépcsőfeljáratú, sö­tétbarna szószék ... 1849- ben Kossuth Lajos ugyan­itt hirdette ki a Habsbur­gok trónfosztását... 1944. december 21-én, most ne­gyedszázada, új törvények alkotására és kormány- alakításra ugyanitt ült össze az Ideiglenes Nem­zetgyűlés ... Melynek tag­ja volt Básti Ágoston, az MKP kecskeméti szerve­zetének első titkára és 7. Artur fejéből egy pilla­nat alatt eltűnt az öreg minden tanítása, intelme, s elhagyta türelme is. Elő­redobta magát, hatalmas ütéssel gyomorszájon vágta a rohamosztagost, majd a fájdalomtól meggörnyedt fiú hátára csapott össz- kulcsolt karjával. A ro­hamlegény az asztal mellé omlott, melynél a barátja ült. Pár pillanat múlva két ■rendőr került elő, s Artur meg Elisabeth csakhamar az őrszobán találta magát. A lány innen azonnal ha­zatelefonált, s az őrszobá­ra csakhamar berontott az apja egy oberscharführeri (főtörzsőrmester) rendfoko­zati jelzést viselő, vadem­ber külsejű SS-legény kí­séretében, aki először meg akarta ütni az egyik ro- hamosz tagost, de aztán meg­Tóth Mihály, a kommu­nista párt debreceni bi­zottságának tagja is ... Kettőjüknek akkor — 25 esztendeje is — emlé­kezetes találkozása volt itt s a pártházban, ahol a kommunista küldöttek összegyűltek. Hogy is volt csak?... B eült az egyik padba Básti Ágoston — félszem*! fekete kötés, régi gyári baleset nyomát takarja —, s új­ságjába merült. Lassan megtelt a terem. Egyszer- csak — közvetlen mellet­te — ismerős zengésű hangra, ízes hajdúsági tájszólásra lett figyelmes. Leteszi az újságot, jól ol­dalt fordul, hogy szem- től-szembe lássa szom­szédját. De már mond­ja is. — Szervusz Miska! — Az elvtárs kicsoda?. ” — Még az lenne szép, ha nem ismernél meg.:. — Guszti, drága bará­tom! Ekkor már egymást ro­pogtatja a két erős al­katú ember, és nincs mit restellni azon, nedvesedik a szemük alja. Látja ezt Gerő Ernő az elnökségben. Odaszól. — Milyen találkozás ez a Bács megyei és a haj­dúsági küldött elvtársak közt... Mondják már el nekünk is ... Hallhatták is... 1932 — Budapest. Básti elvtárs — akkor már 1918 óta a mozgalomban; 1924 óta az illegális MSZMP tagja — összekötőjétől ilyen utasítást kap. — Felülsz az Újpestre menő ... jelzésű villa­mosra. Itt és itt, a kocsi elején felszáll egy elvtárs, egyik kezében újság, a másikban kalap. X meg­állónál leszálltok. Elkísé­red őt H. elvtárs lakásá­ra. El kell bujtatni... Leszálltak, gyalog men­tek tovább. A másik elv­társ elől, Básti Ágoston utána. Az utcán nem csat­lakoztak egymáshoz, csak mindketten ugyanabba a házba tértek be. A fiatal kommunista, akit azelőtt sose látott Básti elvtárs —, Tóth Mi­hály volt. A Hajdú me­gyei illegális kommunista gondolta magát, s csak ennyit dörmögött. — Ügy látszik, keveset kaptatok harmincnégyben! (Hitler ekkor számolt le az SS közreműködésével Röhmmel, a rohamoszta­gok parancsnokával és ve­zérkarával — a ford.). Elisabeth minden bizony­nyal részletesen beszámolt apjának a történtekről, mert az nyomban Artúrhoz sietett és köszönetét mon­dott, hogy „megvédte a lá­nyomat a gazemberektől”, végül pedig bemutatkozott: — Bingel kereskedelmi tanácsos! Másnap bécsi barátja, Rolf Draieck hívta fél te­lefonon Artúrt. A szökés után a fiú abbahagyta a tanulást, s nagyon gyors karriert csinált az SS-ben. — Ravasz fickó vagy te! — kiáltotta a telefonba. Micsoda tyúkocskát is fog­tál te! mozgalom egyik vezetője. Akkor nagy lefogások voltak az Alföldön. Elle­ne is országos körözést adtak ki. A párt Pesten rejtette el. Az elvtárs, akinek a lakásán meghú­zódott, ma is él Szolno­kon. — Emlékszel, kalap volt a kezedben? — idézi most Básti Ágoston. — Nekem, aki sose hor­dott kalapot — bazsalyog Tóth Mihály. — De nyakkendőt se hordtál, télen, nyáron ki­gombolt nyakú ingben jártál..» Évődik a két barát, a két edzett vasmunkás. S tény, hogy most is csak a kedves zsörtölődésre — „Azért már ilyen alka­lomból ne fényképezze­nek nyakkendő nélkül!” —, felesége határozott unszolására alkudott meg Tóth Mihály. A kalapig viszont nem engedett. S az 1944. december 21-i találkozásig micsoda idők, har­cok, letartóztatások, bör­tönök, vallatások, rendő- ri-csendőri felügyelet,fe­ketelista — jártak a két elvtárs fölött! S a szen­vedéseket nem részlete­zik. Csupán egy-két sze­rény utalás esik olyan mozzanatokra, melyekből kiérzik, hogy a mozgalom igazába, győzelmébe ve­tett hitük a végveszély perceiben is töretlen ma­radt ... — Mikor harminchá­romban mégis lebuktál, Miska, úgy emlegettünk az elvtársakkal: „Attól nem kell tartani, hogy Tóth Mihályból kínzások­ká is kiszednek valamit” k is tagjai voltak az Ideiglenes Nemzet- gyűlésnek, és ezen ! is lemérhető, hogy annak szerepe és összetétele me­rőben új volt a magvar politikai életben. A Ta­nácsköztársaság óta a nemzet első népképvise­lete lett. A Nemzetgyűlés az ország népéhez intézett szózatot fogadott el, meg­választotta az Ideiglenes Kormányt, meghallgatta, és megvitatta a kormány nyilatkozatát. Mindkét okmány azokat az alap­— Nem értem, miről be- ízélsz — értetlenkedett Ar- ur. — Arról, hogy Bingel agtársunk jól menő pénz- anber és nagyiparos, s tá­volról sem nevezhető sze­génynek. S ami a legfőbb, mokafivére, Rudolf Bin­gel, a Siemens-Schuckert cég vezérigazgatója egyút­tal tagja Himmler SS- Reichsführer baráti köré­nek. Elképzelheted ezek után, miért sietett kimen­tésedre egyik legényünk. Nos, épp az unokafivér miatt. Egyébként hát hagyd a fenébe az egyete­met és gyere hozzánk az SS-be. Ragyogó karrier vár rád. Akárhogy is, de annyi bizonyos, hogy Artur ezek után szívesen látott ven­dég volt Elisabethék házá­nál. Artur 1937 nyarán okle­veles mérnök lett, fél esz­tendő múltán pedig befe­jezte doktori értekezését, 1938 márciusában, amikor a führer az eszelős tömeg üdvrivalgása közepette nyi­tott Mercedesén végigvo­nult a náci Németország által megszállt osztrák ál­lam fővárosán. Becsen, elveket és tennivalókat foglalta össze, amelyeket a Magyar Kommunista Párt dolgozott ki, s ame­lyeket a demokratikus pártok által életre hívott Nemzeti Függetlenségi Front programjába ikta­tott. A két okmány az or­szág társadalmi életének két fő tennivalóját emelte ki: a demokratikus haza­fias erők összefogását és a földreform megvalósí­tását ... Lent vagyunk már a kollégium előtti havas- lucskos téren. Előttünk a Nagytemplom. Két — nyugalmat árasztó tornya elnéz a nagyvárosi nyüzs­gés felett, ök néma tanúi, milyen romokból épült újjá az a városrész, amely előttük villogtatja neon­jait, görgeti az autók re­gimentjét, csillogtatja üz­leteit, hömpölyögteti az ünnepre készülő népet, a mind sűrűbben égre szö­kő üveg-acél-beton palo­ták között... Jobbra a hírneves Aranybika Szál­ló, sosem öregedő patiná­jával. — Emlékszel, csupa pi- ros-fehér-zöld színzuhatag volt... Artur Lindeman mérnök- doktor ünnepélyesen fele­ségül vette Elisabeth Bin- gelt. Így kezdődött az útja fölfelé a lépcsőn ... * Stumpf még mindig bi­zalmatlanul, hitetlenkedve nézett Artúrra, fejében tö­kéletes zűrzavar uralko­dott: egyfelől az az ukrán kölyök képe, s itt ez a ki- kent-kifent, dölyfös SS- tiszt, aki előtt Schissel igazgató úgy remegett! Meg kell bolondulni attól a gondolattól, mely most Hans Stumpf fejében ka­vargóit! És mégis hitt, mert hinnie kellett Artúrnak, aki aprólékosan fölidézte Stumpf háromhónapos par­tizánkodását egészen ad­dig, amíg le nem kellett vágni a lábát. Újra töltöttek hát és orosz módra egy hajtásra ki itták a bort. — Kevés időnk van — pillantott órájára Artur — Elég hát a merengésből, lássunk inkább munkához. Szóval három emberből áll a csoportod. (Hans rábó­lintott.) A továbbiakhoz ez elég kevés, de majd meg­— Óriási Petőfi-kép a kapu fölött... Ott fogad­tak bennünket. — Mennyi lelkes em­ber!. 5. Mindenki -boldog volt... — Este szovjet művé­szek adtak műsort... Most is hallom, ahogy egyikük dalolta — magya­rul: „A kanyargós Tisza mentén...” S mennyit, de meny­nyit kellene, lehet­ne beszélni az azó­ta eltelt 25 évről. A két elvtárs sorsában is tükrö­ződik, mit jelentett az, hogy azóta a nép szaba­don dönthetett sorsa fe­lett ..; De regényben fér­ne el, mennyit dolgoztak ők ketten is — csak az újjáépítés időszakában!... Aztán Básti Ágostont Kecskemétről — Zalába, később a Nyírségbe küld­te a párt. Másfél évtize­den át állami gazdaságok igazgatójaként, a végén tsz-elnökként is tevékeny­kedett. Keze alatt orszá­gos hírű gazdaságok fej­lődtek ... Mikor a nagy­üzem fennállása 20. év­fordulójára már mint nyugdíjast meghívták egykori munkatársai, ta­leljük a kiutat. Hallgass tehát figyelmesen: a cso­portodba provokátort épí­tettek be: Sepp Emsch- müllert, a főtervező jobb kezét — Artur itt egy pil­lanatnyi szünetet tartott, mert látta, hogy Stumpf megrándult. — A konspi- rációs szabályok legnyíl­tabb megsejtését vállal­tam, amikor kapcsolatba léptem veled. Ezt ugyanis valaki másnak kellett vol­na megtennie a mieink kö­zül. Csakhogy az idő sür­getett, mert Emschmüller- nek Himmler irodájához küldött jelentéséből érző­dött, hogy már majdnem a föld alatti csoport nyo­mára bukkant — foly­tatta nyugodtan Artur. — Az ördögbe is, így van! — vágott közbe Stumpf. — Már épp arra készülődtem, hogy megbe­széljem vele a soronkö- vetkező munkát. Átkozott gazember! — Szerencsére Emsch- müller senkit sem neve­zett meg a jelentésében.* Éppen ezért — jelentette ki] keményen Artúr — a kö­vetkező két napban el kell hallgattatni! (Folytatjuk.) Hitványaiból lett vezetők, egyszerű tehenészek egy­aránt meghatott szeretet­tel fogták körül. — Ez tízezer forintok­nál is jobban esett.;, nyugtázza csendesen. Tóth Mihály az ötvenes évek első felében a Gép­állomások Országos Köz­pontjának politikai osz­tályvezetője volt. Majd odahaza pártfunkciók kö­vetkeztek, vállalati igaz­gató lett. Ma már ő is nyugdíjas... És olyan „sorok közé lopva” ejt ró­la szót, hogy majdnem el­kerülné a figyelmem. — Ezerkilencszázötven- ben Koissuth-díjat is kap­tam ..; M ielőtt Debrecentől búcsút vennénk, be­nézünk Tóthék kis pompás otthonába, a Kis- hadházi úton. Tóth Mi- hályné éppoly vendégsze­rető asszony, mint Básti Ágostonné — Szolnokon. Az élet itt sem, ott sem csak a ház körüli kis kertre, a jól megérdemelt, problémátlan nyugalom élvezetére szorítkozik. Tóth Mihály jelenleg is párt­bizottsági tag. Megírta emlékezéseit, s olyan pon­tosan, hitelesen, hogy a debreceni elvtársak nem győzik dicsérni... Básti Ágoston a szolnoki II. körzeti alapszervezet tit­kára — 66 évesén... S mennyi áradása ebben a barátságos otthonban is az emlékeknek! Az első, felszabadulás utáni párt­iskola — Debrecenben ... Nevek — Apró Antal, Komócsin Zoltán, s a töb­biek, akikkel együtt vol­tak hallgatók __Tóth Mi­h ályné is, aki ma is jól- esően gondol igen jó mi­nősítésére ... Falujárás, előadások, harcos akciók... — S nekem is azé^-t volt könnyebb a megpró­báltatások elviselése — jegyzi meg egyszer már hazafelé jövet az autóban Básti elvtárs —, mert a feleségem mindvégig ki­tartott, s vállalta a sok­szor keserves köv"*’-"-- ményeket... Az kü’ön biztonságot adott... Hnwv szép, derék gyerekei nk vannak, az ő... M kor ezeket mondta meglassúdtak sza­vai. Akkor vptb»m észre, hogy szemin’"«™ mögött furcsán fénvlik n szeme, s a nagydarab em bér fejet hajtva eme!' meg kucsmáját... TÓTH ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom