Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
A falu és a művelődés háza Nincs önállóan funkcionáló intézmény, nincsenek kizárólagos feladatok, vagy célkitűzések, amelyeket csak egyik, vagy másik eszközzel lehetne megvalósítani. Ezért a falusi művelődési házakat sem lehet úgy vizsgálni, hogy -kiragadjuk őket abból a komplex rendszerből, amelyben ott van a rádió, a televízió, a napi sajtó, könyvtár, mozi stb. Lehetőségek, szükségletek, adottságok és tradíciók keverednek és képeznek egészet a művelődés és annak egyes formái, vagy intézményei számára falun is. Ma az ország lakosságának több mint fele. 56 százaléka él falun. Igaz, hogy ezek nem mind a mező- gazdaságban foglalkoztatottak, de a művelődés összefüggésében mégis a faluhoz tartoznak. Az utóbbi 7 évben a községek lakóinak száma 3.9 százalékkal csökkent. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott keresők száma, amely 1949-ben az összke- resők több mint 50 százaléka volt. 1967-ben 31 százalékra csökkent. 1949-hez viszonyítva napjainkban hatszor több traktor, négyszázszor több arató-cséplőgép van. Ötszörösére nőtt a műtrágya-felhasználás, az öntözött területek több mint tízszeresre emelkedtek. Megszűnt tehát a kistermelő „univerzális” paraszt, és vele együtt változásnak indult az ehhez kapcsolódó művelődési igény is. A másik fontos tényező, hogy megváltozott a falusi lakosság szociálpolitikai tevékenységének feltétele is. A mezőgazdasági' szövetkezetek mint a demokrácia, a kollektivitás keretei, szintén lényegesen megváltoztatták a falu érdeklődését. A nagyüzemi termelésre történő áttérés tartalmában és szervezeti téren új feladatokat jelentett a falu művelődésében. Az új nagyüzemi gazdálkodás szabta követelmény egyre inkább érvényre jut, s ennek figyelembevételével szerveződik és alakul át a falu művelődése. Kezdetét vette falun is a munka szakmai differenciálódása és ezzel együtt a műveltségigény differenciálódása is. Más oldalról: falun is gyökeresen megváltoztak a műveltség közvetítésének technikai feltételei, s igény- bevételük úgyszintén. Minden községben van könyvtár, mozi, a falusi családok 90 százalékának van rá- 1 diója, községekben található az összes televíziók 40 vagyis ezer lakosra 100 tv jut. Ez azt jelenti, högy*í960-hez mérten a tv kivételével minden megduplázódott Tizenöt évvel ezelőtt a községekben ezer lakosra jutó napilapok számát ki lehetett fejezni egy kis értékű, kétjegyű számmal, ma viszont ez a szám meghaladja a 150-et. A vásárolt könyvek 27 százalékát veszik meg a községek lakói és az elmúlt évben több mint 200 millió forintot költöttek ilyen célra. Meglepő, hogy a falvakban csaknem 400 idegen nyelvű tanfolyam működik, több mint 7000 hallgatóval. Egyéb tanfolyamok ezrein jutnak ismeretekhez a falu dolgozói más téren is. Ezzel együtt megváltozott a falu különböző művelődési intézményeinek igénybevétele Az elmúlt 20 év alatt sikerült elérni, hogy a falu minden ezer lakosából 130 beiratkozott olvasója legyen a könyvtárnak. Alig 10 év alatt úgy elterjedt a televízió, hogy átlagosan számolva, ezer falusi lakos közül 120 ül a televízió előtt. Változás történt a szakköri tevékenység és a művészeti öntevékeny csoportokban való részvételnél is. A szakkörök és a résztvevők száma az utóbbi 8 évben megháromszorozódott. Ezzel szemben az öntevékeny ► Pálfy Gusztáv: Idő művészeti csoportokban a résztvevők száma csaknem a felére csökkent, és a műsoros esték látogatóinak száma is kevesebb lett, mint az 1950. évi fele. Érdemes nyomon kísérni a mozival kapcsolatos adatokat is. 1968-ban 36 millió falusi lakos látogatta a filmszínházakat, ami 1967-hez mérten igen nagy. 15 százalékos csökkenést jelent. Ugyanezen idő alatt a könyvtári olvasók és kölcsönzött kötetek száma nem változott. Megnőtt viszont a különböző szaktanfolyamok hallgatóinak a száma. A falun élő értelmiségiek száma is megháromszorozódott. Különösen gyorsan nőtt a mezőgazdasági munkával kapcsolatos értelmiségiek —. közgazdászok, mezőgazdászok, mérnökök stb. — száma, ami egyben azt is 'jelenti, hogy a munkahelyen jelentkező napi információ, munkával kapcsolatos instrukció is megszaporodott és magasabb szintre emelkedett. Mindez azt eredményezte, hogy tudásban, ismeretekben a falu is lényegesen fejlődött. Ez igaz rttég akkor is, ha az iskolai végzettség ezt nem bizonyítja. (A nyolc osztályt elvégzettek aránya 16 százalék —, a középiskolát 2,1 százalék végezte el, míg az egyetemet és főiskolát csak 0,8 százalék.! Ezzel szemben például a közgazdasági, a jogi. és más ismeretek — ha nem is elméleti szinten, de a mindennapi gyakorlat kapcsán _ a falusi dolgozókhoz közel kerültek. T öbbek között a közös tervezés, a munkaegységek elszámolása. a zárszámadás kényszerítette erre a parasztságot. Az érdeklődés — elsősorban a fiataloknál — a gépek felé fordult Mindazok a változások egyben azt is eredményezték, hogy a művelődési házról alkotott eddigi elképzeléseket felül kell vizsgálni. A régi felfogást, hogy az emberek a művelődési házba járnak művelődni — műveltséget kiegészíteni, új ismereteket tanulni — fel kell adni. Ma már a kultúrának azok az összetevői, amelynek terjesztésére a művelődési házak berendezkedtek _ a sajtó, a rádió, televízió, könyvtár segíts égével házhoz mégy. A művelődés nagyrészt individualizálódik és elsősorban a lakásban zajlik le. Még az olyan kollektív formák, mint a szakköri tevékenység is kettős jelegűek: egyrészt otthon egyedül művelhető, másrészt közösen a szakköri helyiségben. A szórakozási igények kielégítése is többcsatornássá vált. (Tv. mozi, színház stb.) Megváltozott a művelődési ház szociálpolitikai szerepköre is. Eddig fóruma volt a kollektivitásnak, mivel az egyénileg dolgozó parasztok találkozása itt zajlott le, függetlenül attól, hogy milyen konkrét indokkal gyűltek össze. Ma a kollektivitás szükséglete kielégül a munka és a munkához kapcsolódó tevékenységek folyamatában, hiszen a termelő tevékenység kollektív gazdaságban folyik. A megváltozott viszonyok között a művelődési házak feladata elsősorban nem magának a műveltségnek a terjesztésében jelentkezik, hanem inkább annak a befolyásolásában, illetve a művelődésre való mozgósításban, nevelésben és annak szervezésében. Központjává kell válni a különböző művelődési csatornák nyújtotta lehetőségek egységes szemléleti rendszerbe való foglalásának. Nem a részfeladatokat megoldó intézmény szerepét kell betöltenie, hanem a falu művelődési központjává kell válnia a szó igazi értelmében. Irányi, tani kell a falu művelődését. — annak minden mozzanatát. A szolgáltató szerep csak másodlagos lehet. Ma az összes művelődési otthonok 73 százaléka működik falun. (Ha figyelembe vesszük, hogy a lakosságnak csak 56 százaléka él falun, akkor már ez az összehasonlítás is értékmérő lehet.) Ezeknek a művelődési otthonoknak azonban több mint 50 százaléka építészetileg nem felei meg a korszerű követelményeknél?.. Rontja a helyzetet, ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló személyi feltételeket, amivel a kultúrház bekapcsolható a művelődés folyamatába. Itt egyaránt szerepet játszik a mennyiség és minőség. Mit mutatnak a számok? A falusi népművelők 25—30 százaléka évente fluktuál, vagyis nem sajátíthatják el a szükséges helyi ismereteket. Másrészt a falusi művelődési otthon vezetők 80 százaléka nem rendelkezik jelenlegi munkájának megfelelő képesítéssel. Az új feladatok összefüggésében ezek az arányok még tovább romlanak. A megváltozott szükségletek követelményeit, tehát sem egyszerű kinyilatkoztatással, sem jóindulattal nem lehet megoldani. Szemléleti, anyagi és személyi feltételek együttes változására van szükség. Vonsik Gyula Tajtékos a hegy cseresznyevirágtól, a fogantatástól, a feltámadástól. Nem látszik a barackfa a lila lángtól, nem látszik a hegy önmagától, a szemem a csodálkozástól, ni, szárnyaim suhog, vállamra vetett kabátom, Rügy a számban, agyamban folytatódik, kigyúlik, megsokszorozódik, elvegyül a széllel szikrázik a hegy csontja felfűzi kő-csigolyáit; tapad a napsugárhoz, rigóasőrön villámlik, lábnyomot szemlél a földön; zuhan velem, elkeveredik a fűben, az édesízűben, keserűben. Gondolatomat telíti, csontomig szól a létezés, világít bennem, mint a foszfor. Két gyöngéded gally idáig határol tenyérnyi mintát Európából, az idő ráncából, történelmi gyalogutat, elefánt-farát egy autóbusznak, temető sarkát, ahogy a színről kiszorítja; Vincze András bajai tárlatáról SZEGED mai ábrázolóművészetében a festészettel és szobrászattal együtt a grafika fejlődése is figyelemre méltó. A harmincas években Szegedről Londonba került és ott európai hírű grafikussá lett Buday Györggyel elindított rajzkultúra jelenleg szépen virágzik a Tisza-parti városban. Jól tükrözte ezt a szegedi képzőművészek Nemzeti Galériában nemrég létrehozott kiállítása is, melyen Vincze András gazdag grafikai anyaggal szerepelt. Az egykor Nagy István és Rudnay piktúrájától ösztönzött, időközben önálló művésszé érett Vincze Andrást számos tárlatot felölelő gazdag munkássága révén a legtermékenyebb szegedi festők, grafikusok közé kell sorolnunk. írói tehetsége révén pedig legalább annyira ismert novellista, mint amennyire festő és grafikus. A bajai múzeumban most megrendezett tárlata — mely ezt megelőzőleg a Szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában került sikeres bemutatásra —, kereken száz művet tesz ki. Itt látható alkotásait a gondolati, tematikai és az ábrázolásbeli, műfaji sokrétűség jellemzi. Képzelete, amint színes és fehér-fekete lapjai mutatják, olykor az űrben csapong (Térben sorozat), tekintete máskor az alföldi tájakon pihen meg (Hajnal a Tiszán). A nagy társadalmi kérdések épp úgy foglalkoztatják (A fejlődés története), mint az ember egyéni sorsa (özvegy). Kifejező eszközeit mindig a mondanivaló jellege határozza meg. A kozmoszt meghódítani igyekvő embert ábrázoló golyóstollrajzai (Utazás az ismeretlenben) elvont formálásúak. A fantasztikum egyre inkább feltáruló világát absztrakt módon érzékelteti. Ezzel szemben a meleg tónusú, ún. „petrol-képei” által megjelenített bajai részleteinek bemutatását a látott valóság színei és formái határozzák meg. A háború rémségeit drámaian tükrözik a fény és árnyék kontrasztjaira épített linó- és fametszetei (Ballada a katonáról). Ezeknek expresszív erejű, geometrikus keménysége azonban feloldódik azokon az olaj és tempera képein, melyeken a munka, a békés emberi lét, a szeretet (Testvérek) utáni vágy nyilatkozik meg. PÁLYÁJÁNAK nemcsak kiindulási helyét jelenti Baja, ahol 1926-tól 1950-ig élt, de emberré és művésszé válása is e patinás városhoz kötődik. Nem csoda tehát, hogy a festményeiben és grafikáiban szereplő bajai témák révén az itteni táj, környezet és emberek szeretete mindmáig híven tükröződik. Nagy István és Rudnay inspirálására itt kezdett el festeni és 1947-ben, valamint 1950-ben itt mutatkozott be először önálló kiállításaival is. Pályájának egy epizódja Kecskeméthez kötődik. Mikor 1954-ben Szegedre került, már ismert művész volt, mivel az alföldi kiállításokon rendszeresen részt vett és szép sikerrel szerepelt. Önálló kiállításai voltak a kiskunhalasi, ceglédi, gyulai múzeumokban és elsősorban Baján és Szegeden, több alkalommal. A Nemzeti Galéria 1967-ben rendezett szegedi kiállításán több mint harminc művével szinte önálló tárlatot képezve vett részt. Egy tollrajzával a közlekedés- és postaügyi miniszter díját nyerte el. Vincze András metszőkését, ironját és ecsetét — ahogyan ez a mostani kiállítása tükrözi — a szenvedély vezeti, legyen bár mondandója általános érvényű vagy éppen egyedi jellegű. A lelki izgatottság, a pszichikai feszültség, melyet az ábrázolási tárgyaival való azonosulás vált ki belőle, valamennyi képén ott remeg, ott izzik. EZÜTTAL bemutatott alkotásainak zöme az elmúlt években jött létre. Ezeknek nemcsak a műfaji változatosság az érdemük, hanem elsősorban az, hogy e képeken keresztül természeti, társadalmi létünk jelenségei tárulnak fel előttünk, s maradandó művészi él- ményt nyújtanak. Szelesi Zoltán tolul kőház, gépszín, füst irka-firka; egy ember arcát, a szorongás absztrahálja, szül neki magányt a magányba, néz, néz, tekintetével fordul ebbe a szivárvány-fergetegbe. Keze, mint a gyökér, olyan fogódzót akarna, vágyik, mint a viráglomb, olyan agyra. Olyan munkára, amit most kezem végez; a föld bársonyát közvetíti az észleléshez, a halál absztrakcióiba a fű tőrdöfését. A tes'.em áramkörébe vonta hegy és ég, egy -virág sejtjeiből a képzeteimbe a Nap vérrendszere kering bé, amit az idő már ki takargat, halántékomon zöld árnyékok vannak, létem, s a világ zűrzavarához agyam, s a barackfa egyensúlya arányos, ki a mindenség darazsaival ércesre marattam, most a levegő kötése rajtam, sarkamtól koponyatetőmig ember teremtődik! BIHARI SÁNDOR:Jeny£rnyj mjnj-Q EurÓpábÓl
