Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

1W». december 16, kedd B. oldal ár Erik Dr. ma lenne 75 éves Dr. Molnár Erik akadé­mikus, kétszeres Kossuth- díjas történettudós, s mindezekkel együtt a ma­gyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagy fia — ma lenne 75 éves... öt esztendővel ezelőtt szü­letésének „kerek” évfor­dulóján még személyesen beszélte el élet- de min­denekelőtt forradalmár út­jának főbb mozzanatait a Történettudományi Intézet igazgatói ; zobájának csend­jében, s', zerű környezet­ben, ah ’. új és korhatag illatú ki iyvek sűrűje, mai képek»t.; történelmi met-' szeltek v.: Lták a miliőt..., Ma md. írott forrásokra, régi jegyzetekre támasza, kodva ezólhaitunk dr. Mol­nár Erikről... Hiszen a róla készült fehér szobor- portré f : egyik legújabb a kecskeméti vasútkerft- ben. B. gos fák ter­jesztik fölé — nyáron dús lombú, most hólepbe — ágaikat, közel a múzeum lépcsőihöz, klasszikus osz­lopaihoz. Mert a nagy hazán belül Kecskeméten töltött éveire forradalmi — elméleti és gyakorlati — munkásságá­nak jelentős része esik. Amikor a „szegények ügy­védjének” tisztelte őt a közvélemény. Egykori il­legális elv társai, munká­sok, volt szegényparasz­tok ma is szeretettel em­legetik, milyen önzetlenül segített, adott tanácsokat. Kevesen tudták a hírős városban, hogy a 100%- ban, a kc/.ozsvári Korunk­ban, a li-trsadalmi Szem­lében — majd a Gondo­latban — a párt legális sajtójában. — Jeszenszky Erik, Pál ai István vagy Bzentmiklósy Lajos álné­ven Molnár Erik hirdeti, propagálja cikkeiben, ta­nulmányaiban, polemizáló írásaiban a marxizmus— leninizTius eszméit. De felfigyel a baloldali munkásság arra a beszédé­re, amelyet öccse — René — védelmében mond el a bírósági tárgyaláson, an­nak távollétében ... Mert öccse is a kommunisták védőügyvédje volt, mint az illegális Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának------------.—---------------------------------------------------------------­t agja, s a Sallai Imre kivégzése előtti sike­res és rendkívül döntő je­lentőségű konspirativ ak­ció után a letartóztatás elől a Szovjetunióba szö­kik. René távozása után Molnár Erik veszi át a fo­lyamatban levő kommu­nista perekben a védő sze­repét ... Csoda, ha most már a központi hatóságok­nak is szemet szúr mun­kássága? Pedig a politikai tevékenység kiszélesítése érdekében közéleti szerepet is vállal. Titkára a Szo­ciáldemokrata Pártnak, majd törvényhatósági bi­zottsági tagt Mindaddig, míg álneve — a 100% kecskeméti terjesztésével kapcsolatban, egy illegá­lis ifjúsági csoport lebu­kása során — dekonspirá- lódifc. Most már gyanús a helyi hatóságok előtt is. Mikor a németek bejön­nek, alig kerüli el a letar­tóztatást. Viszont rendőri felügyelet alatt tartják'... A szovjet csapatok köze­ledtével, a tábori csend­őrség — több más elvtár- sal, gyanúsnak tartott sze­méllyel együtt — letartóz­tatja. A polgárság kérésé­re engedik el... A nyila­sok elől — Tóth László segítségével sikerül meg­húzódnia ... A felszaba­dult városban nemsokára polgármester-helyettes. Megszervezik a közellá­tást, hozzáláttak az isko­lák helyreállításához. Kí­gyóit a villanyfény is a városban ... Majd megh alakították a „Szocialista- Kommunista Párt”-ot. Az- rtán a Magyar Kommunista pártot... Ezekben a napokban múlt 25 esztendeje, hogy égy roppant hideg regge­len, egy „titokzatosan hall­gató” szovjet kapitány tár­saságában kelet felé röpí­tette dr. Molnár Eriket a rrár „történelmi jármű”, a dzsip. Az Ideiglenes Nem­zetgyűlés megalakulását előkészítő bizottságba hív­ták meg... Nem sokkal később elike- fült Kecskemétről. Mint az 'ideiglenes Nemzeti Kor- jinány népjóléti miniszteré­nek — egy háború verte ország igen szűkös anyagi eszközeivel — a szétzilált egészségügyi szervezetet kellett helyreállítania, öz­vegyek, árvák, széthullott családok fájdalmát igyeke­zett enyhíteni... S a későbbi években mint a XX. század máso­dik felének reprezentáns történettudósa, a magyar történetírás nagy egyénisé­ge dolgozik fáradhatatla­nul. Forradalmár, tudósi életművének felmérését, értékelését elvégzi a tudo­mány. Munkásságának eredményei eddig is, ma is és a jövőben is hatot­tak és hatnak. Elsősorban abban a folyamatban, amelynek során nemcsak tanítványai hosszú sorá­ban, hanem • ’bennünk is igazabbá, gazdagabbá érik az új, szocialista magyar riesihzeti ludat':.. Amikor születésének 75. évfordu­lóján róla emlékezünk, „szólaltassuk meg” nagy művének egyik fő tételét: „A marxizmus tudomá­nyosságát nem haladhatja meg az idő, mert. a mar­xizmus , önmagának meg­tartása mellett önönmagá­nak folyamatos meghala­dása az időben, a marxiz­mus nem lehet dogmatikus mert egyetlen dogmája a dogmák elvetés©: nem me­revedhet meg, mert szelle­me maga a hajlékony­ság...” T. L Kultúra-,,fogyasztás" — papucsban, pizsamában A HAZAFIAS Népfront megyei bizottságának ülé­sén a kultúrpolitikai mun­káról tanácskoztak leg­utóbb. Mint arról beszá­moltunk. Gyóni Lajosnak, a megyei pártbizottság osz­tályvezetőjének vitaindító előadását a tartalmas hoz­zászólások egész sora kö­vette. Ez nem volt vélet­len. A referátum újsze­rűén világított meg fontos aktuális művelődéspoliti­kai kérdéseket, s a fejte­getéseknek mindig jól idő­zített, „életszagú” példák adtak szellemes fordula­tot. Ezek egyike volt a te­levízióval kapcsolatos gon­dolatsor. Aligha lehetne kétségbe vonni a televízió óriási je­lentőségét a tájékoztatás­ban. a közművelésben. Mégsem helyes, ha az em­berek kulturális igényei nem terjednek túl a tele­vízió nyújtotta tehetsége­ken. Nem megnyugtató, hogy a társadalom jelen­tős hányada a „pizsamás- papucsos” kultúrfogyasz- tók táboriba tartozik. Az­az. szellemi mozgékonysá­gunk sínyli meg. ha csu­pán passzív befogadói va­gyunk a kultúrának, tehát ha annyi is elég, hogy a fotelban kényelmesen el­nyúlva engedjük — zú­duljon ránk — esetleg vá­logatás nélkül — informá­ció. a szobába hozott szín­házi élmény, a tudomá­nyos szenzáció, á szocio­gráfiai felfedezés, vagy a szórakoztató zene. Nem ar- ,,.réf'ryaih szó. hogy ' nem ■ jo, tí8gy%z nem süüKSégete. Azt kell belátnunk, hogy mindez iá. nem elfjgeprtő,; (Hátha még nem is szelek­tálunk!) sajAtmagtjnkat is ösztökélni kell. hogy mű­velődési igényeinket szé­lesebb skálán próbáljuk kielégíteni. A televízió mellett ne mondjunk le a szépirodalom olvasásáról, ne sajnáljuk az időt — sok esetben talán inkább a fáradságot —. hogy meg­hallgassuk egy irodalmi színpad élő műsorát — az előadókkal, s az emberek­kel való közvetlen talál­kozás kedvéért: hogy részt vegyünk egy ankéton. ahol például városunk, közsé­günk rendezéséről, nagy beruházásairól lesz szó. s hogy a közeli holnap vagy a távolabbi jövő minél si­keresebb legyen, ahhoz a mi véleményünkre is szük­ség van; hogy akár értel­miségi foglalkozásúak va­gyunk. akár kétkeziek az iparban vagy mezőgazda­ságban, önképzésünkre is szakítsunk időt. Mert a technika, a tudomány, s ezek termelőerővé válása a gyakorlatban — nap mint nap annyi ú.i isme­rettel bővíti tudáskész­letünket, hogy átváltani, módosítani a megszokott módszereken, eligazodni a tegnapi, de akár mai fel- készültségünkkel nem len­nénk képesek. GONDOLJUNK csak a paraszti munka változá­saira már a nagyüzem ke­retei között is. Lehetett kiváló baromfiszakértő valaki eddig, de ha az iparszerű baromfinevelés, termelés új módozatait, technológiáját nem sajá­títja el. bizonytalanná, ha nem tanácstalanná válik. Érthetett a növénytermelő szakmunkás kiválóan a cukorrépához, ám ha nem tanulja meg. hogyan kell bánni például a betakarí­tásban alkalmazott telje­sen új géppel, csak fél szakember marad. Kimondhatjuk nyugod­tam az önképzés: társa­dalmi ügy. A barázdában, az esztergagép mellett égyarónfi'b'k u 1 cs embe- r e k dolgoznak. Hiszen a technika, a tudomány új ' vfvmártyht í!ótt, k gyakor­lati megvalósítók révén válnak termelőerővé. Ha ott is nem nőnek évről év­re feljebb az új követel­ményekhez — megáll a tudomány. Nehezebben ju­tunk előre; pedig az sem mindegy, lassan, vagy gyor­sabban haladunk-e. Tehát: ne csak „pizsa- más-papucsos kultúrafo­gyasztók” legyünk, hanem aktív önművelők is. Ne „kikapcsolódni” üljünk a televízió elé sem. Egyéb­ként — Gyóni elvtárs frappánsan jegyezte meg 2. A i sítől fí l g vakon, a hős','?'! :z eszméletvesz­tés hair'.! uj'ávál tapo­gatni kezdett a szekrény­ben, s ; 's fémkarikára akadt \"t meghúzta s egy -'lkát ránga­tott M szekrényből. A kazstiá'Ui kulcscsomóra, viaszra poró körpecsétre, fémpl" ' *Va lelt. de ta­lált eg'- ín”’"óval másolt, kétől lás föl jegyzést is, melyet a következőképp címez e mag: „Bohrmann SS-altábornagy birodalmi vezetőnek. Szigorúan tit­kos 1’’ Már az első sorokból is megállapíthatta Robert, hogy egy rendkívül titkos iratot tart a kezében, amely talán me-'-'lágítJa, mit is eszeltek ki itt, Peenemtin- éfében, valamint ott. Hitler kelet-poroszországi sasfész. kében. A főbejárattal ellentétes oldalon levő ablakhoz ment s párszor mélyet lélegzett, t}ogy kissé megnyugodjék őrültén zakatoló szíve. Ma­gát és az iratot csakis egy úton menthette meg: ha ki­ugrik az ablakon a hétmé­teres mélységbe... MIKROFILM BOHRMANNAK — Küldje nekem Schel­lenberget! — adta ki a pa­rancsot szárnysegédének Bohrmann. A birodalmi vezető gon­dolatai ezután máris fő el­lensége körül kalandoztak, akit egy kanál vízben is megfojtott volna... a „fe­kete lovagrend”, az SS ve­zetője és Bohrmann között már régóta gyűlölködő és kegyetlen ellenségeskedés folyt, melyről tudtak a bi­rodalmi kancellárián. Hitler vezérkarában és a Birodal­múi Biztonsági Főhivatal­ban. a náci kémszervezet­ben ... — Heil Hitler! — lökte ki karját fasiszta köszöntés­re Walter Schellenberg SS-altábornagy. a főhivatal VI. ügyosztályának főnöke. Bohrmann állva fogadta a köszönést, de asztalától nem mozdult el. Schellen- bergnek itt éreznie kellett, hogy milyen fontos helyet foglal el minden német számára a führer személyi titkára, birodalmi vezető és SS vezérezredese, Martin Bohrmann. — A führer személyes parancsára hivattam önt — közölte Bohrmann. — Nagy vonalakban ugyanis meg kell ismerkednie az A—4 jelzésű rakétával, melynek tervezési munkálatai a be­fejezéshez közelednek. A führer az éjszaka történel­mi jelentőségű elhatározás­ra jutott. Részletesebben majd az SS Reichstfürere tájékoztatja önt. (A Reichs­führer Himmler rangja volt — a ford.) Schellenberg fölfigyelt: Bohrmann gondosan kerül­te. hogy nevén nevezze Himmlert. kinek csupán a rangjáról tett említést. — Bizonyára mondanom sem kell, hogy az ellensé­ges hírszerzők milyen nagyfokú érdeklődést tanú­sítanak titkos fegyverünk iránt. A Peenemünde elleni támadás után bizonyára szeretnék megtudni, mely típusú fegyvereken dolgo­zunk. hová építjük a tit­kos gyárakat, kísérleti lő- tereket, és az A—4 üzem­behelyezéséhez szükséges föld alatti bunkereket. Az angolszászok bizonyára so­kért nem adnák, ha tudo­másukra juthatna első ret­tenetes csapásunk napja, és órája. Bohrmann most már elő­jött íróasztala mögül , és szorosan Schellenberg elé állt. — Ezt az ügynöki jelen­tést épp most kaptam a führer vezérkarától, — vett ki zubonnya zsebéből egy négyrét hajtott papírlapot, s azt átadta Schellenberg- nek „Az amerikai légihaderő parancsnoksága arra figyel­meztet. hogy ha a németek megkezdik a pilóta nélküli bombákkal való bombázást, ez teljességgel kudarcra ítélheti beavatkozási ak­ciónkat” — olvasta Schel­lenberg az ügynöki jelen­tést. A tapasztalt hírszerző tiszt azonnal fölmérte, mi­lyen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak ennek a jelen­tésnek Hitler főhadiszállá­sán. ahol már a „különle­ges fegyverrel” való első csapás helyét és napját ter­vezgették. Pedig Schellenberg még nem is tudta, hogy a führer parancsa szerint épp ak­kor kell bevetni a „meg­torló fegyvert, amikor a szövetségesek megkezdik az Overlord-műveletet (vagyis a normandiai partraszállás napján — a ford.). — A partraszállás had­seregeire mért csapásunk csakis annyiban használ bi­rodalmunknak. amilyen mértékű hatással lesz a ke­leti frontra — magyarázta Boljrmann. — Hadászati vagy pszicho­lógiai hatásról van szó? — kérdezte óvatosan Schellen­berg. — Erről is. arról is. A megtorló fegyver a mi adunk, melyet a birodalom legkritikusabb pillanatá­ban dobunk a világpolitika asztalára ... A háború után — folytatta Bohrmann. s szándékosan megnyomta az „után” szót. — az kény­szeríti a világra az akara­tát. akinek kezében lesz a roi úi fegyverünk; a jöven­dő kardja. (FolytatjukJ — ha egyszer odaülünk a készülékhez, valójában nem „ki-”, hanem „be­kapcsolódunk”. Hogy azonban ez a bekapcsoló­dás ne legyen féloldalas — ha úgy tetszik — egyolda­lú, önművelődésünkben sem maradhat ki saját közreműködésünk. ÉRDEKESSÉGE, színes­sége volt ennek a nép­frontvitának. hogy több más aspektusból is meg- hányta-vetette a televízió- kérdéskomplexumot. Mert ugyanakkor nem kerülhe­tő ki az a problémakör sem. amiről a Kossuth- díjas tudós — dr. Mészöly Gyula — éppúgy szólt, mint a tiszakécskei tsz- tag. Fekecs Gézáné. Dr. Mészöly Gyula pél­dául beszélt a rohanó élettempóról, a munkahe­lyi — s azon kívüli — tennivalók, közéleti köte­lezettségek sokaságáról, melyekből neki is. mint másoknak, mindennap ki­jut. Mikor hazamegy, több mint tucatnyi folyóirat, szaklap, újság várja. Ren­geteg újdonság, informá­ció fut magából a szak­mából is. Azok fel-, s át­vételére nappal nincs idő. Ilyenkor jut hozzá. este. De akkor idő kellene a szépirodalomra is. no meg a politikai események kommentálására is kiván­csi az ember, amire a saj­tónak tágabbak a lehető­ségei ... S mindezek vé­gén — vagy elején — hányszor örül az ember, •■ hogy fáradtan, végre leül­het tévét nézni... Pedig módot kell találnunk rá, — hangsúlyozta* dr. Mé­szöly Gyula is —. hogy önművelésünk — a tele­vízión kívül is — „több- csatornás” legyen. Fekecs Gézáné a terme­lőszövetkezeti parasztokra vonatkoztatva beszélt ar­ról, hogy a nyári 14—16 órai munka után örülnek, ha leülhetnek, s nem cso­da, ha a tévé előtt mind­járt el is alszanak. Han­goztatta. hogy éppen ezért a téli időszakot kell cél­szerűen kihasználni műve­lődéspolitikai munkára. Rámutatott, hogy helyben, a szövetkezetnél is sokat tehetnek olyan szerveze­tek. mint a KISZ vagy nő­bizottság. Legyenek nívós szórakozási alkalmak, ren­dezvények, de — s ezt aláhúzta — valóban érde­kes, színvonalas előadá­sokkal. Mert a rádióból, televízióból, sajtóból — fejlődött, megnőtt a falu­si ember igényessége is, s ha alacsony színvonalon kapja, amit mondjuk a televízióból — legyen az csupán szórakoztató mű­sor is — korszerű nívón megszokott. érdektelen számára a helyi produk­ció. ismeretterjesztő elő­adás. ha mégoly „konkrét” is. Kell az újságolvasás, a szépirodalom, a színházba járás, mozinézés is a te­levízió mellett — fogal­mazták meg a felszólalók is, saját tapasztalataikkal alátámasztva. Kell. hogy a televízió mellől embe- r ek k ö z é is menjünk. IGAZA VOLT Gyóni elvtársnak, amikor vála­szában — ezzel kapcsolat­ban — megjegyezte: itt van a csak televíziónézés­re épülő kultúrafogyasztás nagy hátránya. Befelé for­dulókká. kicsit maguknak élőkké teszi az embereket. Talán több is ez, mint hátrányos... Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom