Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-13 / 289. szám
i. «Mal t#<W. december 13, seomba* Tabdiak megújuló szőlőskertje Új ipari létesítmény ICnnszentmiklóson Rekonstrukció a gazdák hozzájárulásával A tabdi Szőlőskert Tsz gazdálkodásúnak létalapja — miként, az a szövetkezet nevéből is kitűnik — a szőlőtermesztés. Nemcsak a közös fejlesztése, hanem a tagsági jövedelem folytonos növelése tekintetében is állnia kell a versenyt a környékbeli, mind jobban megerősödő szakszövetkezetekkel. Az említett tényezők összhangjának biztosítása érdekében — amely távlatilag is a fejlődés legfőbb hajtóereje —. pár évvel ezelőtt figyelemre méltó munkaszervezést honosítottak meg. A. közös gazdaság 51 q hold. többnyire jó állami parcellás szőlővel rendelkezik. amelyet az átszervezéskor még a tagok hoztak a közösbe. Ez ma még nagyobb jelentőséggel bír mint az azóta telepített, mintegy másfél száz hold újtelepítésű szőlő. Erre tekintettel a gazdaság vezetősége pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a hagyományos parcellákat hosszúlejáratú — állagtól függően 10—15 éves —családi művelésre adja ki a tagoknak. A gazdák ezt örömmel vállalták, s a művelésből 229 család, vagyis a tagság zöme, veszi ki részét. A módszer érdekessége az. hogy a művelés minden terhe a gazdákra hárul. de a termés jelentősebb hánvada is az övéké. A közöshöz való hozzájárulás az ültetvények minősége szerint változik, holdanként átlagosan öt hektó bort illetve annak az árát számíthatjuk. Ezzel szemben a gazdák, a gondos; lelkiismeretes művelés következtében az idén is megközelítőleg 30 mázsás átlagtermést értek el a parcellás szőlőterületeken. Ez nem kis részben megmagyarázza azt a tényt, hogy a gyenge termőképességű homoki szövetkezet gazdái az idén átlagosan 30 ezer forintos jövedelemre tesznek szert Mellesleg megjegyezve: ez a jövedelem nem olyan magas, mint az az első pillantásra látszik: benne szerepel a besegítő családtagok' munkájának ellenértéke is. Másrészt a gazdák között a jövedelmet illetően nagyobb eltérés nem mutatkozik. minthogy a vállalás felső határa családonként három holdban van megszabva. A gazdákat olyan kötelezettség is terheli, hogy a szőlőket csak a közös által előírt módon művelhetik meg. A közös felhalmozás azonban nemcsak a hozzájárulásból. hanem a borértékesítésből is adódik. Az értékesítés jó megszervezése. a kedvezőbb árak elérése tehát nem lényegtelen feladat. Ennek jelenlegi módja a következő: ötezer hektó kommerszbort a pincegazdasággal és a MO- NIMPEX-szed közösen értékesítenek. Ugyancsak ötezer hektó sillert a Kunbajai Állami Gazdaság palackoz és hoz forgalomba. A 11 poharazóban mintegy négyezer hektót mérnek el. Saját részesedésükként a gazdák is tárolnak hétezer hektónyit. Az akkumuláció felhasználásénak egyik módja az új. 7500 hektós pince építésében tükröződik. Elkészültével az önálló értékesítésnek az eddiginél jóval szélesebb útja nyílik meg, már jövőre sem a pincegazdasági értékesítés lesz a meghatározó. A fejlesztés másik iránya a parcellás, kiöregedő szőlők felújításában nyilvánul meg. Itt azonban már a tagsági hozzájárulás az alapvető. Ugyanis a rekonstrukció költségét maguk a gazdák vállalják, ennek fejében nyolc évre a saját művelésükbe kerül a felújított szőlő — hozzájárulásuk arányában, de legfeljebb háromholdas részelésben. amelybe beszámít az a gondozásukban levő parcellás ültetvény is —. s az utolsó három év haszna, amikor már terem a szőlő, teljes mértékben az övéké. A művelés költsége itt is a vállalkozókra hárul, beleértve a támrendszer készítését is. Az első 50 holdas felújításhoz már megkezdték a talajelőkészítést. Itt a minőségi borfajták, a leányka, a hárslevelű és a furmint vesszői kerülnek elültetésre. Az 50 holdból való részelésre eddig huszonnégy gazda jelentkezett. H D. Budapest Főváros Tanácsa V. B. határozatából: A Textilhulladék és Fonalosztályozó Vállalat (közismertebb nevén TEMAFORG) üzemeinek egy részét 1973- ig ki kell telepíteni. Ezek sorába tartozik az angyalföldi, Népfürdő utca 21— 25. szám alatti részleg is, csakhogy itt a határidő még rövidebb: 1970. december vége. Vem gond a válattxíás E határozat kézbesítésekor a TEMAFORG vezetői nem estek kétségbe. Pillanatokon belül eldöntötték: Bács megyében létesítenek telepet. A választás azért sem okozott gondot, mert a megyével jó kapcsolatuk volt. Anélkül ugyanis, hogy bármiféle felsőbb utasítás ezt előírta volna, 1966-ban üzemet létesítettek Kisszálláson. Itt három hónap alatt berendezkedtek, 50 dolgozóval megkezdték a termelést — kötélgyártást, s egyéb len-, kenderhulladék feldolgozást —, s ma már 100 munkást foglalkoztatnak. Az újabb üzem létrehozására a Bács megyei tanács illetékesei Kunszentmiklóst javasolták. Az építkezést már el is kezdték. Egy 6500 négyzet- méter alapterületű üzemcsarnokot, továbbá raktárt, valamint 300 személyes öltözőt, fürdőt, konyhát, Dolgoznak az előkészítésen a talajjavító vállalat gyaluló és egyengető gépei. ebédlőt és művelődési termet magába foglaló szociális létesítményt építenek. Ax új üzem termékei A géptisztító rongy valaha hiánycikk volt. A kun. szentmiklósi üzem, a TEMAFORG ilyen irányú kapacitását mintegy 25—30 százalékkal emeli, ami már nemcsak a belföldi szükségleteket fedezi, hanem exportra is jut, a kapitalista országok vásárolják. A géptisztító anyagokon kívül kátránypapírgyártásra is készítenek rongyot a pesterzsébeti papírgyár számára. Lesz export — nyugati —, ebből is. Tiszteletre méltóak a tervezett termelési számok. Anyagi "okok miatt az eredetileg előirányzotthoz képest hathónapps késéssel, 1971 első felében kezdik meg a termelést száz dolgozóval. 1972 közepétől már 300 munkást foglalkoztatva teljes kapacitással üzemelnek. Még két adat Az egyiket 'ugyan már ismerjük: Kunszentmiklós- ról jelenleg 1300-an járnak naponta a fővárosba dolgozni. Az új TEMAFORG üzem 300 helybeli lakosnak ad munkát. S bár az indulásig van még vagy másfél esztendő, már készülnek a tervek az üzem továbbfejlesztésére is. B, J. Cikkünk nyomán A Petőfi Népe november 26-i számában Senki földje Jánoshalmán címmel bíráló cikk jelent meg a község ha. tárában épülő üzem állapotáról. Ezzel kapcsolatiján szükségesnek tartom az alábbiakat közölni. Az épülő üzem beruházója a Jánoshalmi Községi Tanács. A cél az, hogy a Bács-Kiskun megyei Kézműipari Vállalat által ideiglenesen használt helyiséget újból birtokba vehesse a községi KISZ-szervezet. A létesítmény ezen túlmenően — a nagyközségek iparosítására vonatkozó párt- és tanácsi határozatoknak megfelelően — lehetőséget ad arra, hogy az iskolából kikerülő és tovább nem tanuló lányok elhelyezkedhessenek, valamint szakmát szerezhessenek. A kivitelezés megindulása után, az elmúlt 'óv végén, valóban felmerült, hogy célszerűbb lenne olyan iparágban hasznosítani az épületet, amelynek termékei iránt nagyobb a kereslet. A községi és járási szervek és magunk is több vállalattal tárgyaltunk, azonban nem kaptunk elfogadható javaslatokat. Ez idő alatt megállapodásunk szerint szüneteltek az építkezés befejező munkálatai, hogy a befejezést az eset* leges új üzemeltető kívánságainak megfelelően végezhessék el a kivitelezők. Ez év közepére a textil-• feldolgozó iparág problé* mái megszűntek — főleg a megnövekedett exp ortlehe* tőségek miatt — és az ágazati minisztérium tájékoztatása szerint távlatilag is egészséges fejlődés és értékesítés várható. A községi és járási tanácsi szervekkel egyetértésben éppen ezért úgy döntöttünk, hogy az üzemet, az eredeti rendeltetésének megfelelően a Bács-Kiskun megyei Kézműipari Vállalat ..gjgjcöd- tesse. Á községi. tanácsot felkértük az építkezés folytatására. A befejezést jelenleg az anyaghiányon kívül az gátolja, hogy a beruházást és kivitelezést végző községi tanács kapacitásán felül egyéb munkákat vállalt. Az építkezés téliesítése és az állagmegóvás természetesen a kivitelező feladata. Mivel ezt időben nem tette meg, számolhat azz zal, hogy a téli időjárás okozta rongálódások többletköltségét viselnie kell. Tohai László, a megyei tanács vbi ipari osztályvezetője Otthon és SOKAN vannak, akik becsületüket éis személyüket övező tiszteletet nem különleges tettekkel érdemelték ki, hanem mindennapi munkájukkal, s magatartásuk egyértelműségével. Nincs két vagy több arcuk. Ügy beszélnek, ahogyan élnek, úgy élnek ahogyan hitük, meggyőződésük diktálja. NincS „hivatalos” meg „magán” álláspontjuk, véleményük, s odahaza vagy barátok előtt sem viselkednek, beszélnek másként, mint a munkahelyen, a nagyobb nyilvánosság előtt. Egyetlen igazi arcukat mutatják mindenkinek. Sok az ilyen egyszerű közkatonája a társadalomnak, akik egész életükkel vallanak hitükről, meggyőződésükről, elkötelezettségükről, arról, hogy: kommunisták! Az eszme hű katona'á- nak lenni önként vállalt mindenütt kötelezettség. S mert az, önszántunkból magunkra vett több, nem ismerhet megkülönböztetést. Olyasféle — elvtelen — rangsort: munkahelyen, gyűléseken elegc>t teszek a párttagsággal járó kötelezettségeknek, ám mint magánember, mint a család, a baráti kör egyik tagja mérnem. Jogos, mert természetes a kérdés: kommunista-e az, aki hitét, meggyőződését éppen legszűkebb hozzátartozói előtt nem képviseli? Hiszen valamilyen módon minden család politizál! Akár a televízióban látottakat, az újságban olvasottakat, vagy a munkahelyen történteket vitatják, akár a másoktól hallottakat adjálk tovább, így vagy úgy állást foglalnak. S éppen annak állásfoglalása maradna el, akinek ez maga vállalta kötelezettsége? Egyik-másik helyen nagyon ritkán beszélgetnek arról a pártszervezetekben, hogy a kommunistáknak odahaza, a családon belül is vannak pártfeladatai, politikai teendői. Hiszen miként teremthetne más úton erkölcsi alapot, ahhoz, hogy munkahelyén vitatkozzon, neveljen, mint az „első lépcsővel”, a családon belüli politikai tevékenységgel? S igaz a kérdés fordítottja is. Vajon hisznek-e meggyőződése, világnézete szilárdságában, őszinteségében hozzátartozói, ha azt látják, tapasztalják, hogy mint munkaköpenyt teszi le magáról, s nélkülük érkezik haza? SAJNOS, akad példa arra, hogy a párt tagjai szű- kebb környezetükben az eszme rossz katonáinak bizonyulnak. Nem is az olyan, kirívó esetekre gondolunk, amikor maga a párttag támaszt ellenérzést másokban viselkedésével, hanem a legtöbbször homályban maradó esetekre, eseményekre. A gyerek naiv nyugatimádata, » annak megnyilatkozásaira. A feleség túlzó általánosításaira, mert történetesen sok vesződéssel járt egy- ogy hivatalos ügy elintézése. A nagymama vagy a nagypapa válasz nélkül hagyott „bezzeg a mi időnkben” kezdetű, s a múltat nagyon is megszépítő véleményére. Mindarra, ami a családon belül napról- napra szóba kerül, beszédtéma, s ami igényelné az okos, tapintatos közbeavatkozást, a türelmes vitát, a szilárd ellenkezést, az érvek felsorakoztatását. Arra biztatnánk, hogy a pártszervezetek régi, s rosszemlékű módszereket elevenítsenek fel? Ne tiszteljék a magánéletet? A két véglet, a magánéletbe való megengedhetetlen beavatkozás, valamint a teljes figyelmen kívül hagyás között azért van még néhány, eltérő, betartható állomás. Vajon igazságtalanságként hatna, ha számonkémék a párttagtól, mégpedig a taggyűlés nyilvánossága előtt, hogy miként kerülhetett fia a galeribe, s randalírozhatott hónapokon át? Vajon a magánéletbe való alaptalan beavatkozás lenne-e, az, ha megkérdeznék, miért éppen egy párttag felesége az egyik legszorgalmasabb templomba járó? S egyáltalán: miért lenne bármiféle rossz mellékíze annak, ha az azonos elvet vallók közössége nem hunyna szemet tagjai „kapun kívüli”, otthoni ténykedése felett sem? Eszmei szilárdság, s következetesség mellett persze nagy tapintat, pedagógiai érzék is kell ahhoz, hogy egy-egy közösség e feladatnak is megfeleljen. Sokat tehetnek a legkisebb kommunista közösségek, a pártcsoportok ennek érdekében. Könnyebben esik itt az őszinte szó, hiszen egymást jól ismerő emberek vannak együtt, s ha nem takarnak, hallgatnak el semmit a többiek előtt, a tanács, a segítség, az útbaigazító, szó is hamar megszülethet. Helyes és_ szükséges cselekedet, ha időről-időre a pártszervezet vezetősége napirendi-« tűzi a kérdést, s taggyűlésen is beszélnek róla. Ha kell, konkrét esetek alapján, ha elegendő az is, álékor csupán elvi, eszmei síkon, a kommunisták írott és íratlan feladataként. APRÓ, de hasznos lehetőségek sora kínálkozik Segítőként. A brigádok családtagokkal együtt tartott összejövetelei éppúgy, mint az üzem pszichológusának e témába vágó előadása. Mindehhez azonban elsősorban az kell. hogy egyáltalán ráterelődjék a figyelem a pártpolitikai munka e területére, hogy a közvetlen környezetük, a családok se maradjanak ki a kommunisták mindennapi tevékenységének hatósugarából. M. O.
