Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-28 / 276. szám
i960, november 28. péntek fc. oldal Ma este Brecht-bemutató Kecskeméten "JLT ecskeméten másod- szór Játszanak Brechtet. Az első a Koldusopera volt hat éve. Méltán büszkélkedhetünk vele, hogy ez volt a legjobb magyarországi Koldusopera-előadás. Udvaros Béla rendezte. Most a Kaukázusi krétakört adják elő Kecskeméten, Horváth Jenő rendezésében. A Kaukázusi krétakör Brecht egyik legnépszerűbb műve. A háború végén írta, még amerikai emigrációban. A győzelem feletti öröm és az új világ építésének boldog tudata az alaphang/ A mese grúz környezetbe Helyezett kínai parabola. A rövid előjátékban két kolhoz vitatkozik a megszállók kiűzése után, egy termékeny völgyön. Ez alkalom Brechtnek arra, hogy elmondjon egy régi történetet. Mert „véssétek eszetekbe a régiek tanácsát: hogy minden, azoké legyen itt, akik bánni tudnak vele... S a völgy azoké, akik öntözik, hogy gyümölcsöt teremjen.” Itt és az egész világon így kellene legyen — hirdeti Brecht kommunista meggyőződéssel —, de most még csupán a szovjet rendszer az, ahol így van, ahol az Igazságosság uralkodik. A Kaukázusi krétakörben éppen a humánus mondani vaj» miatt Brecht nem él az elidegenítés eszközével, pontosabban az elidegenítés itt csupán a dráma technikájára korlátozódik. t_Mégis rendkívül nehéz feladat az előadás a hagyományos színjátszáshoz szokott hazai társulatok számára. TMfit mond erről a ren_ dező, Horváth Jenő? — Brecht Színházi kis organon című esztétikai tanulmányában azt írja, hogy színházát a tudományos korszak színházának szánja; A hagyományos színjátszás úgy van ezzel a színházzal, mint amikor teszem azt, egy tehetséges kerékpárost autóba ültetnek, hogy: tessék, vezessen! Nyilvánvaló, hogy nem sokra megy a kerékpáros tudományával. — Brecht színházában —* folytatja Horváth Jenő — a színész a konvencionális tehetségével nem tud mihez kezdeni. Brecht műveiben nem lehet figurát ábrázolni. Öt nem az érdekli: jó-e az ember, vagy rossz, hanem az, hogy mit csinál, s miért... Ebben a darabban Gruse, a cselédlány nem szereti a kormányzó gyerekét, amikor élete kockáztatásával megmenti. Nem azért menti meg, mert szereti. Nem hagyhatja ott! Belső parancsnak engedelmeskedik, amely számára szükség- szerűség... — Sokféleképpen magyarázza maga Brecht is, hogy dramaturgiája miben különbözik a régitől. Az én darabjaim nem állapotok, hanem folyamatok — mondja. A legfontosabb tehát a mozgás. Mozgásélménye a barlanglakó embernek is volt, de számára ez rendkívüli állapot volt, míg a modem embernek a folytonos mozgás, a sebesség — fizikai és főképp szellemi értelemben — az alapélmény. Ez a fajta mozgás önmagában hordja a változás-élményt. Ennek pedig következménye, hogy nem elég megmagyarázni a világot, hanem meg is kell tudni változtatni. A színház klubjában lassan odagyűlnek körénk a színészek. Figyelnek. Horváth Jenő felpillant. Most szólnak közbe először: — Mondd, mondd.. — Folytasd, nagyon érdekes ... — Most űjra látom a szerepemet a darabban... Brechtről áttérünk az előadásra: — A bérűn! Brecht-szín. házban hónapokon át próbálnak; Maga Brecht, annak idején, a bemutató után is újabb próbákat tartott Erre itt nincs idő. Máshoz is vagyunk szokva. A konvencionális színjátszásban akkor vagyunk boldogok, ha a darab „ösz_ szeállt”, s azután már csak gyakorolnak. Itt nem ösz- szeállni kell a darabnak, hanem újra és újra megtörténnie. Elismerem, hogy a különbséget megérteni sem könnyű. Nagyon megszerettem a kecskeméti együttest mert nagyon nehéz feladatot vállaltak, rendkívül nehéz körülmények között Az a véleményem, hogy ezt a bemutatót további hasonlóknak kell követniük. Az új kor új színházat követel, előrébb kell jutniuk a hazai színházaknak is. Már képesek rá. NYELVŐR Sinkovits-csal vagy Sinkovitscsal? Ä televízió múltkori Sin. kovits-estjéről előzetes tudósítás jelent meg a Rádió- és Televízióújság a heti számában. Érdeklődéssel olvastam ezt az ismertetést, de azon meglepődtem, hogy a szövegben egy helyen a -val ragot így kapcsolták kedvenc színészünk nevéhez: Sinko- vits-csal. Helyesírási szabályzatunk szerint itt a kötőjel használata felesleges. De igyekeztem túltenni magamat a pontatlan helyesíráson, gondolva, hogy azon az árva kis kötőjelen minden olvasó átsiklik. Nem így történt. Egy olvasó szóvá tehette ezt az írásmódot, mert a lap egyik későbbi számában megrökönyödve olvastam S,A szerkesztő válaszol” rovatban: „Furcsán néz ki, mégis úgy helyes, ahogy mi írtuk: Sinkovits-csal.” Ezt már nem lehet szó nélkül hagyni: így tehát nem beszélhetünk véletlen elírásról. . A- szerkesztőség felületesen ismeri a helyesírási szabályokat. A szerkesztői üzenet nemcsak hibát szentesített, hanem egy másikat el is követett „Furcsán néz ki” — olvassuk Erre csak az lehet a szomorú megjegyzésünk hogy bizony „furcsán néz ki”, hogy ezt a „néz ki”-t már'nem lehet „kinézni” a magyar nyelv, bői. Ez bizony bosszantó idegenszerűség nyelvünkben, de úgy látszik hiába küzdünk ellene. Cyrano orrmonológjának egyik mondata jutott eszembe: „Mondhatta volna szebben, kis lovag,’5 De térjünk rá a címben felvetett kérdésre. Arról van tehát szó, hogyan írjuk a -val, -vei ragot a mássalhangzóra végződő családnevek végén; Ha egy- vagy kétjegyű mássalhangzóra végződik a név, akkor teljes hasonulást találunk, akárcsak a köznevek végén. Tehát a „késsel, kormánnyal” mintájára így írjuk: Bánnal, Szekeressel, Kodállyal, Jankoviccsal. Ha a név végén régiesen írt betű van, akkor a régies betű változatlanul megmarad, és a rangot hasonult formában írjuk hozzá (természetesen kötőjel nélkül). Ilyen régies betűk: ts, eh, ez, tz, th, gh. Tehát ilyen esetben így írjuk helyesen: Sinkovitscsal, Madáchcsal, Móriczcal, Rátzcal, Tóth- tal, Véghgel. Igaz, nem történt nagy hiba, csak egy kötőjel tolakodott be valahova helytelenül. Sajnos, a kötőjellel nem ilyenfajta hiba az egyetlen, sokan visszaélnek vele az összetett szavak írásában. Pedig helyesírásunk pontosan megszabja, hogy az összetételekben mikor kell használni. De ennek a tárgyalása már nem fér bele ebbe a cikkbe. Az érdeklődők választ kaphatnak rá a helyesírási szabályzatban. Kiss István Mit követel Brecht 1 a közönségtől? — A kecskeméti közmondásosan jó közönség. Bízunk a jóindulatában. Konvencionális „tehetségével” azonban a néző sem megy semmire Brechtnél. Szerencsére, segít a modem mozi. Brecht a film vágástechnikájához hasonló módszerrel dolgozik s.. A színház azért örökérvényű művészet, mert minden bemutató, minden előadás kísérlet is egyben. Magában hordozza egy kész mű maradandóságát és a pillanat esetlegességét is. Brecht egyik legtöbbet /játszott műve ma este Kecskeméten kel életre. Ünnep lesz, mint minden színházi bemutató, Kecskeméten. De talán határkő is, amely után a Katona József Színház bátrabban nyúlhat modern művekhez. ~'> — örülnék, ha ehhez hozzájárultunk a mai előadással — búcsúzik Horváth Jenő. Búcsúzik egy időre Kecskeméttől is. A Televízió rendezője, a Kaukázusi krétakört és a Liliomfit az idén vendégként rendezte nálunk. M ire készül most? — A Televízióban Euripidész Iphigeniáját rendezem, a Gutenberg utcai új színházban pedig a nyitó- előadást, Örkény István Macskajáték című drámáját, Mester László 9. „Száz. Budapest nem ér meg egy Bécset!” Ezzel a jelszóval áldozta fel Hitler fővárosunkat Becs védelmében. Ennek szellemében utasította Pfef- fer-Wildenbruch SS-tábor- nokot, a körülzárt védősereg főparancsnokát: Budapesten egy talpalatnyi területet sem szabad harc nélkül feladni, a várost házról-házra kell védeni. Pfeffer-Wildenbruch mindent elkövetett, hogy bevehetetlen erőddé változtassa Budapestet. Csapatai ellenállási csomópontok és támpontok rendszerévé tették a lakónegyedeket, üzemeket Műszaki zárakat telepítettek, torlaszokat emeltek, állásokat építettek: ágyúkat, aknavetőket és géppuskákat helyeztek el mindenfelé, a megközelítési vonalak tűz alatt tartására. Malinovszädj és Tolbtxhin marsall meg akarták kímélni a lakosságot a hosz- szantartó ostrommal járó szenvedésektől, a várost pedig a pusztulástól. Ezért közös ultimátumban, méltányos feltételek mellett fegyverletételre szólították fel az ellenséget. Ajánlatukra a fasiszták a két parlamenter: Steinmetz és Osztapenko kapitány meggyilkolásával feleltek. Nem volt más Választás, Budapesten véres és nehéz nagy pusztítás és áldozatok árán kellett az ellenséget megsemmisíteni; a lakosságot felszabadítani a hitlerista megszállók és nyilas cinkosaik rémuralma alól. A harcok a pesti oldalon kezdődtek eL Lazko vezérőrnagy 30. lövészhadteste azt a feladatot kapta, hogy zúzza szét a német csoportosítást Rákospalota, Újpest, Pestújhely, Rákosszentmihály, Zugló körzetében és a Parlament felé támadva érje el a Dunát. A 7. román hadtest feladata Cinkota, Mátyásföld, Rákosliget és Rákoscsaba elfoglalása volt, utána a Keleti pályaudvar felé kellett támadnia. Afo- nyin vezérőrnagy 18. gárda lövészhadteste Kőbánya felé Könyv a pedagógiai tapasztalatokról A Csongrád megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya és a TIT csongrád megyei szervezete közös kiadásában látott napvilágot nemrégiben az a 243 oldalas könyv, amely az alábbi címet Viseli: Csongrád megyei nevelők pedagógiai tapasztalatainak gyűjteménye. A kötetben olvasható írások a pedagógiai kísérletekről, honvédelmi nevelésről, hazafiságról, munkaerkölcsre nevelésről, az úttörőmozgalom problémáiról és egyéb fontos, aktuális pedagógiai kérdésről szólnak. Számunkra külön érdekessége a könyvnek, hogy egyik szerzője dr. Veczkó József egyetemi adjunktus éveken át Kecskeméten tevékenyen részt vett a kulturális munkában.; előrenyomulva, Budapest egész déli részének felszabadítása várt, eközben az Erzsébet-hídnál kellett elérnie a Dunát. A körülzárt csapatok elkeseredetten védekeztek. Váltig reménykedtek Hitler ígéretében, hogy felmenti őket. „A budai hegyekben már hallható a nyugatról közeledő német csapatok harci zaja” — adta hírül január 9-én a Nemzetőr című katonaújság. A lelkesítő propaganda hatott, a védők ellenállása rendkívül heves volt. A szovjet csapatok módszeres ostrommal, lépésről-Iépésre küz- dötték magukat előre. Minden egyes épületért szívós harc folyt. Több szovjet hadosztály még 1942-ben Sztálingrádnál szerzett tapasztalatokat az utcai harcban, s azokat Budapesten hasznosította. A legfontosabb objektumokra, harckocsi és roham- lőveg összpontosításokra tüzérség és repülők mértek csapást, majd lángszórókat vetettek be a legerősebb ellenállási csomópontok és támpontok ellen. Ezt követően rohamcsapatok elszigetelték egymástól és kü- lön-külön ostromolták meg az egyes célokat. Általában a saroképületek megtisztításával kezdték a harcot. Pincétől a padlásig, vagy megfordítva; kézitusában számolták fel az ellenállást, majd a tetőn, tűzfalon vagy a pincén keresztül behatoltak a szomszédos épületekbe és folytatták tovább utcasorokon, negyedeken, kerületeken át. Magas fokú katonai tudás, haláltmegvető bátorság,' öntevékenység és határozottság voltak e harcmód legfőbb követelményei. Ezekre tanították fiatalabb bajtársaikat, a Sztálingrádnál ezer próbát kiállt tapasztalt harcosok. Január 9-ig a szovjet csapatok befejezték a külső kerületek felszabadítását, s hozzáfogtak a belső terület megtisztításához. A védősereg helyzete egyre tarthatatlanabbá vált. Mindennemű készletük fogytán volt, a hadvezetés utánpótlásról gondoskodni alig- alig tudott. Különösen gyorsan romlott a magyar csapatok harci szelleme. A Kommunista Párt röpira- tai, a Magyar Front és az Ideiglenes Kormány felhívásai nyomán a katonák egyre nagyobb tömegei értették meg, hogy a magyar nép érdekei ellen harcolnak. E felismerést fokozta bennük a németek vandalizmusa, ég a nyilas csőcselék eszeveszett garázdálkodása. Sokan civilruhába öltözve otthagyták alakulatukat, több mint 25 ezren az első adandó alkalommal megadák magukat vagy átálltak a szovjet csapatokhoz. Több mint 300 katona és tiszt a különböző kerületekben tevékenykedő partizáncsoportokhoz csatlakozott. Január 9-e után az ostrom még lendületesebben folytatódott. Az ellenség makacs ellenállását megtörve, a szovjet csapatok hat nap alatt elérték a Nagykörút vonalát. Január 16- án este Hitler rádión felhatalmazta Pfeffer-Wilden- bruch SS-tábornokot a pesti oldal kiürítésére. Másnap megkezdődött az átvonulás Budára, azután a tábornok parancsára felrobbantottták a hidakat a Dunán. 1945. január 18-án hajnali 4.20-kor a 151. lövészhadosztály 581. ezredének egyik harccsoportja, Apkarov Gurgen Makárovics vezetésével elfoglalta a Parlament épületét. Néhány óra múlva véget értek a harcok a pesti oldalon. Budán a németek még egy ideig reménykedtek a felmentésben, s megpróbálták tartani magukat. Támpontjaikat azonban egymás után vesztették el, és mind szőkébb területre szorultak össze. A harcokban a szovjet csapatok oldalán bekapcsolódott a magyar katonákból szervezett Budai önkéntes Ezred is. Miután a felmentés végképp meghiúsult, Pfeffer- Wildenbruch elhatározta, hogy a 26 ezer főre apadt csoportjával, amelyben 10 ezer sebesült volt, kitör a gyűrűből. Arra számított, hogy egy rohanással átvágja magát a budai hegyeken és Perbál körzetében eléri a német vonalakat. Február 11-én este 8 órakor megindult a kitörők lavinája. Sikerült áttörni a 180. lövészhadosztály védelmét, de az áhított célt csak 785 fő érte el. A többit megsemmisítették vagy foglyul ejtették a szovjet csapatok. Pfeffer-Wildenbruch leszedte ruhájáról SS-tábor- noki jelzéseit és néhányad- magával az Ördögárok-csatornán keresztül próbált menekülni. Felszínre érve egy nagyobb csoporttal befészkelte magát a Budakeszi út elején álló épületbe. Tizenöt szovjet katona, Za- gorjan főhadnagy parancsnoksága alatt megostromolta őket. Erejük kevésnek bizonyult, ezért a főhadnagy egy löveget húzatott a ház elé, majd egy környékbeli lakossal megadásra szólította fel a bentle- vőket. A parlamenter visz- szatérve közölte: a németek megadják magukat, ha garantálják életüket, s a foglyul ejtő tiszt legalább őrnagy lesz. Zagorjan gyorsan előkerítette Szkripkin őrnagyot, a 180. hadosztály vegyiszolgálat-főnökét, s jelentette néki a helyzetet Az őrnagy egy papírlapot vett elő és ráírta: „Én Szkripkin, a Vörös Hadsereg őrnagya kész vagyok hadifogságba fogadni mindazokat, akik megadják magukat”. A parlamenter bevitte a házba az üzenetet. Nemsokára 120 főnyi piszkos, elcsigázott német sorakozott fel és indult fogságba. Kihallgatásukkor derült ki, hogy köztük van Pfeffer- Wildenbruch. Ö kívánta, hogy foglyulejtője legalább őrnagy legyen. 1945 február 13-áu befejeződött Budapest felszabadítása. A nagy győzelmet Moszkva 324 löveg 24 össztüzével köszönte meg hős katonáinak. Következik: A Balaton és a Dráva mentén.
