Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
\ wAzoknak volt igazuk, akik ittmaradtak, mert hittek az új életben ...és nem a kételkedőknek...” — emlékeztetett Kecskemét fel- szabadulása 25. évfordulóján rendezett ünnepi ülésen Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a város országgyűlési képviselője. És visszautalt az ünnepi szónoknak, a város jeles szülöttétől: Tóth Lászlótól vett idézetére: „Egy öreg ja árnyékában elférnek annyian, ahányan iitmaradtunk..Ahányan itt maradtak és összeharangozták az új életet, nem késlekedtek az építő tettekkel. összeharangozták az új életet — a szavak igazi és képletes értelmében egyaránt Kik voltak, s mit cselekedtek? A nép igaz és hű fiai. Patrióták. Cselekvésre kész, akadályt, fáradságot nem ismerő emberek, csakhogy a szeretett város mihamarabb új életre keljen. Ez a legegyszerűbb válasz. Közülük való dr. Szabó József, akiről öt évvel ezelőtt abból az alkalomból emlékeztünk meg lapunk hasábjain, hogy miniszteri dicséretben részesült 50 éves ügyvédi munkássága elismeréséül, s aki immár két esztendeje nyugdíjasként tölti napjait Látogatásunkkor éppen írógép mellett ült a Beloiannisz tér 1. szám, alatti lakásában, hogy rögzítse a számunkra tartogatott gondolatait: „Hányatott életemnek soha nem remélt 84. évében járok, de élénken emlékszem most is a 25 év előtti sorsdöntő időkre, felszabadulásunk napjára, valamint az azt közvetlenül megelőző és követő emlékezetes napokra.. — Szemüveg nélkül, Józsi bácsi? —• kérdezem csodálkozva, amint egyenes háttal abbahagyta a billentyűk ütögetósét. — A sors jó adománya... Csak mészáré nem látok jól. Különben soha nem kellett szemüveg... — s a röpke kitérő után máris a lényegnél járunk. Józsi bácsi így folytatja: — Ami az 1944. október 24-1, a kiürítésre vonatkozó plakátok kiragasztása után történt, arról híven beszámolni én gyenge vagyok. Annyit mondhatok, hogy elszoruló szívvel láttam az utakon gyalog, talicskával, kis kézi kocsival, jószágaikkal menekülők áradatát, az idegbénító tompasággal világnak indulókat. Pár nap alatt szinte teljesen kihalt a város. Ezt nem tudja érzékelni, aki nem látta, nem élte át. Még a felszabadítók is úgy emlegették Kecskemétet, hogy ilyen elhagyatott várossal nem találkoztak. Azt pedig szintén képtelen vagyok kifejezni, hogy nekem és velem együtt 1919-es bajtársaimnak mit jelentett a negyedszázados üldözés, megbélyegzés és annyi sok fenyegetés alóli felszabadulásunk. Jómagam lakásügyi megbízott voltam 1919-ben. A Tanácsköztársaság után háromhónapi börtön, meg hosszú rendőri felügyelet lett a sorsom... Nem csoda, hogy olyan lelkülettel voltunk eltelve akkor, hogy készek voltunk a lehetetlenre is, segíteni a vá. rost új életre keltésében. Kezdő kis lépés volt mindehhez a szétszéledt nép mielőbbi visszaszólítása. — Hogyan született meg a harangok megkongatusának gondolata, Józsi bácsi? — Nézze csak, a mai udvarunk nem volt akkor elkülönítve a szomszédos kollégiumtól. Ott állt egy jó ivó- vizű kút. Akkor érték volt a víz is! Oda jártunk kannáinkkal Tóth Laci, Kovács Bálint, Kremán Sámuel, dr. Merétei Sándor barátaimmal. Itt laktunk mindannyian egy udvarra nézőn. És a kútnál rögtönöztük tanácskozásainkat. Itt született a gondolat Tóth Laci barátom Aki az új életre harangozott szólt a városparancsnoknak, Dondé őrnagynak, aki kiadta az utasítást a harangok megkondítására. így történt aztán, hogy — éppen november 4-én múlott 25 éve — reggel Kremán Sámuel barátommal, a híres karnaggyal felmásztunk a református templom tornyába és ott, mi hatvan éven felüliek, határtalan lelkesedéssel megszólaltattuk az október 23-a óta néma harangot... Most, hogy visszagondolok rá: felkapaszkodni oda és meghúzni a köteleket, bátorság is kellett hozzá. Ilyesmi kinek jutott eszébe akkor? De azt tudom, milyen nagy boldogság volt tapasztalni utána, hogy a nagyharang — számunkra odafönn dobhártya-hasogató zúgása — hivó szava kihallatszott a pusztába. Meghallották az elüzöttek és hogy hazasereglettek, az volt a legkedvesebb ajándék. Érdemem nekem ebben nincs, csak az akkori kötelesség lelkes teljesítése volt... A fiatalabb korosztályok meghatódó tiszteletével, s a szeretet érzésével nézem Józsi bácsit és könyvelem el természetéből fakadó szerénységét. Ö pedig felpattan az öreg fotelből, s a szekrényből egy fakó iratköteget vesz elő. — Ez meg tudja mi? A mezőgazdasági munka megindítására lelkesítő beszéd, amelyet 1945. január 21-én A Nagy Október nevelte forradalmárrá Bállá Mihály életútja mondtam el a város gazda- társadalma előtt. Mert pár nappal a harangozás után polgármester lett Tóth Laci barátom, aki kifogyhatatlan energiával győzte szervezni az új életet, mindenki segítségére apellálva. Rám előbb „menteni, ami menhető” jelszóval a Mezőgazdasági Kamara mintagyümölcsösének gondozását bízta. TJIrna a parasztfőiskolára küldött elindítani a munkát. Sőt, voltam újságíró is — mutat fel egy elsárgult újságot: a Kecskeméti Közlöny 1945. február 18-i számát, amelybe ő írta az új kenyér vetésére buzdító, lelkesítő hangvételű vezércikket. Valaki csenget. Józsi bácsi korát meghazudtoló rugo- nyossággal ajtót nyit, majd ezzel tér vissza: — Az ebédemet hozták... Jól főznek a Horváth Döme utcai konyhán. És látja, a cserépkályhámat gáz fűti, csak egy gyufa kell hozzá. A nyugdíjra se lehet panaszom. És ami szintén jó: soha sem unatkozom. Én böngészem át a napilapokat és osztom el a család tagjainak érdeklődési körük szerint. Például a pedagógus unokáimnak, akiket én neveltem fel, mert a második világháború elvitte édesapjukat. És én kísérem figyelemmel a tv műsorait is, hogy szólhassak, lesz-e őket érdeklő téma. Ennek fejében pedig szeretet, megbecsülés vesz körül. Így hát elmondhatom: annyi megpróbáltatás után, életem alkonyán, csakugyan elégedett ember vagyok! _ ' , Pemy íren , Szép öreg férfi. Tiszta szén huszonhat esztendős tekintete szeplőtlen lelket korában, tükröz, egyenes jellemet. Arról beszélgettünk a Szerény, s mégis — vagy nagyközségben álló tiszte- éppen ezért — méltóságtel- sen egyszerű hajlékában, jes megjelenése az öregek- hogy minek köszönhette a nek járó kötelező tisztelet- bizalmat, miként tevékenyre ráadást követel. Anélkül kedett a direktórium, s en- is, hogy tudná az ember: nek élén ő maga. ki volt fél évszázaddal ezelőtt a 76 éves Bállá Mihály. Először akkor láttam, amikor a Tanácsköztársaság öreg házmesternél laktam rövid ideig — folytatja gazdag múltjának ismertetését. — Persze, haza is látogattam, az édesanyámhoz. Rajta kívül senkim sem élt a faluban. Eljárogattam az 1918. végén megalakult paraszttanács gyűléseire. Beleszóltam a vitákba, s persze, másképp, mint a tanács tagjai. Öntudatra ébredésének az elejétől kezdte visszaemlé- ___ > ____ _____ k ezését. Onnan, hogy a fa- gn már kommunista nyel« » .a,,»,,™..«,»,™ luban kitanulta a szabó ven mondtam el a vélemé- kikiáltásának jubileumi év- szakmát, de a segedvizsgá- nyemet. fordulóján kilencedmagá- jjf uta” nemsokára nyaka- Fpvszer aztán val kitüntették a Munka Ér- baveJ:te a világot. Szokás Xf , , demrend arany fokozaté- V,A} akkoriban az iparosse- vettemeszre hogycsak en val. A többiek közt egykori üdéknél, meg akkor is ha beszelek, mindenki hallgat. zászlóaljparancsnokok, konetán helyben is akadt A gyűlés végén odajön hozzett, s gépkocsit adott a szállításhoz. — Ezt nem hagyhatjuk fiúk! — mondta Márton őrvezető. — Mindent a parancsnokok nyakába Miklós, áld már otthon volt, régi bajtársai körül sürgölődött, visszanyertté életkedvét, s azt mondta a fiúknak: — Többek vagytok, mint a testvéri! iszárok. a nroletárdikta munka: más-más vidékeket zám Csáki András bácsi, a ESy vlÄaSi látná bävlteni . «.km,!.,- Mto elnök, .megkérdik neltek — ö szórt kanta a mereteket. A valcolas oha- Hallod-e, kinek a fia vagy kitüntetést mert Tiszakécs- tatlanul azt is eredményez- te? Mondom, Bállá Márké, kén a di-rek^rium elnöki hogy tágult az öntudat, Én ismerem magát Andris tis^tót tnitstta Ka Man, .»í kristályosodott az elet- es bátyám. O nem ismert en- tisztet töltötte be. Nem ege- vüágs/emlélet - annál, aki gém. Erre ő: Nagyon örü■~“—■— nem zárta be a szívét-lelkét lök fiam, hogy eljöttél hoz- agyát a benyomások elöl. zánk. Most mit akarsz csi- Balla Mihály nem zárta be. nálni? Itthon maradsz? Kunszentmiklóson és Buda- Igen, mivel megszűnt Félpesten, majd Szabadkán egyháza és Szolnok között sem. Sőt, egyre tudatosab- a vonatközlekedés. Nem tubán kereste a társadalmi dók Pestre utazni. Érik va- jelenségek közötti összefüg- lami az országban. Gyere el géseket, az ellentmondások közénk minden nap, kért az okait, az ezek megszünteté- öreg. Így aztán naponta felsőnek lehetőségeit. Idősebb kerestem a paraszttanácsot, és szervezett munkás társai, Miután Pesten kikiáltót - s a haladó szellemű köny- ták a Tanácsköztársaságot, vek segítették hozzá a helyes válaszadáshoz. Az első világháború, a szerb front, s a volhiniai talékos honvéd házának falai készen álltak már, s az üteg egy másik vizsgára is készült. Az ösz- szefogásnak meg lett az eredménye. Az ütegben ide is jött a rendelkezés, hogy meg kell alakítani a direktóriumot. Engem is beválasztottak a tagjai közé. hadszíntér újabb iskolát jelontott _ onoo- Koyi;fn«_ leT't az elr»OK, ele o es banl entett — az orosz hadifogság, amelybe mint rang nélküli Mollináry-baka, csaknem az egész ezredével tha Imre hamarosan felmondta a szolgálatot. Idősek is voltak, meg nem is 1916-ban esett, ismét bő lehetfiséset nv,Htett márnán, kell csinálni. Én sokkal jobGyeniss« Gábor őrnagy kiváló ütege. hetőséget nyújtott számára \ meghányni-vetni a világ ban tlsztaban vo,tam sorsát, benne az övét is. így mondja: „Kezdetben mozgalommal. Ezért Félegyházáról engem neveztek többedmagammal kinyáz “ a d|£*t°rium kökének Nviknlái Mviireióio-noo ivr„t_ BaS1 Mihály napszámossal varrtunk, tegyünk mj is valamit a házért. Szerencsések voltak. A városban néhány épületet kellett lebontani. Az üteg katonái, Kákonyi Sándor szakaszvezető, Fenyvesi Géza őrvezető, Daróczi Péter őrmester, Gál Győző honvéd társaikkal a kimenő ideje alatt bontották a házakat. Fizetségül téglát, cserepet kértek. Dávid István őrmester, aki a polgári életben kőműves volt, az üteg katonáival eközben szombaton délután és vasárnap Kelebián dolgozott, alapokat ásott, falat rakott, betonozott. Gardel nek. H sem tudom mondani, mennyire örülök a segítségeteknek. A jövő sem olyan kilátástalan előttem, elhatároztam, hogy önállósítom magamat, s Kelebián, itt a házban autószerelő-műhelyt nyitok... Az idő gyorsan haladt, emelkedtek a családi ház falai, de nem szűnt meg a munka, a tanulás az ütegnél sem. A tisztesek, tiszthelyettesek téglatisztítás közben, a mosdóban, de még a megmaradt rövid pihenőidőben is egyre vizsgáztatták a fiúkat. Október elején Kelebián Gardel Miklós tarNyikoláj Nyikolájevics Máj- " J TÍ két szakasz, tizenöt kato- cseszkij birtokán dolgoztam * Lovas Bertalan asztalos na érte el a Kiváló cí- a kurszki gubernában.” ímSíl, a met, a többiek Élenjárók (Azaz herceg volt a kurszki mankahoz- Ok állták a saHogy mit művelt a mi direktóriumunk? Nem volt könnyű a dolgunk, hiszen a román burzsoázia csapatai lettek. Az üteg is meg- kormányzóságban élő fűszerezte tehát a Kiváló golytartója.) Itt érte a Nágy címet... Októberi Szocialista ForraMa sokan lesznek ott dalom, amely megadta a Gardel Miklóséknál Kele- végleges választ neki is ar- bián. Az alakulat KISZ- ra a kérdésre, hogy miként odaát a Tisza partján áll- titkára, a leszerelt kato- kell pontot tenni egy em- tak. Átlövöldözgettek a fa- nák a Nagy Októberi Szó- bertelen világ végére, s hoz- luba .Hadszíntéren éltünk: cialista Forradalom év- záfogni annak a társada- állandóan készenléti álla- fordulóján adják át a két- lomnak a megteremtéséhez, pótban kellett lennünk, szobás családi házat baj- amelyben nem a henyélőké Mégis, a közigazgatás min- társuknak, akit a kiváló a jog. a hatalom, hanem a dennapi feladatainak végmunkásoké, a dolgozóké. zése mellett tervezgettük, Ezerkilencszáztizennyolc hogy mit építünk. A többi karácsonya előtt tért visz- közt elhatároztuk azt is, sza hazája fővárosába, Bu- hogv tisztasági fürdőt épít- dapestre. tétünk, ami egvéhVént még — A régi helyemen, egy ma sincs Tiszakécskén. üteg tagjává fogadtak. A katonák, lakatosok, földművések, kőművesek, segédmunkások becsületet szereztek a tüzér ütegnek. Gémes Gábor Közben volt egyéb gondom is. Egyszer a község ügyeiben Pesten jártam, s ezalatt a románok meg* nyomták a frontot. A mié* ink bejöttek a községbe, s a hadianyag hátraszállításá- hoz kocsikat kértek direktóriumi társaimtól. Ezek meg összevesztek a vöröskatonákkal, s nem adtak kocsit. Lett ebből ribillió. Még Szamuely Tibor is eljött rendet csinálni. Pár nap múlva vége lett a proletárdiktatúrának. * Ami ezután következett Bállá Mihály életében, arról külön regényt lehetne írni. Bujkálásairól a nádasokban, egy téglagyárban, csőszkunyhókban, meneküléséről Budapestre, ahol a következő évben két osztályidegen tiszakécskei felismerte és feljelentette. Másfél évig tartották Kecskeméten vizsgálati fogságban, míg végül elítélték. Kiszabadulása után családot alapított, bedolgozója volt néhány szabóműhelynek, hazánk felszabadulásáig nyomor, állandó csendőri felügyelet, rettegés jutott neki osztályrészül. Nyola gyermeket nevelt fel ilyen körülmények között — s az otthonában esténként politikai megbeszéléseket tartott a község több haladó emberével. A végén, 1944 őszén, a családjával együtt a nagykőrösi szőlők egyik kunyhójába kellett menekülnie a németek elől, akik egy kommunista barátját agyonlőtték. Hazánk felszabadulása hozta meg számára is a biztonságot. Nem ölhetett kézzel nézte az új világ kibontakozását, nyugdíjaztatásáig, 65 éves koráig, a Dunakeszi Vasgyárban mint rendész dolgozott. Szívből kívánjuk, hogy még sokáig élvezhesse nyugdíját, az iránta megnyilvánuló tiszteletet, s mind többet lásson megvalósulni abból, amiért ő már fél évszázada küzdött. Tarján István
