Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-05 / 257. szám

1969. november 5. szerda 5. oldal A mozik novemberi műsorából Á novemberi moziműsor jük a komoly művek kö­legnagyobb hazai eseménye a Szemüvegesek című új magyar film bemutatója lesz. A filmet a locarnói nemzetközi fesztiválon „Le- opárd”-díjjai tüntették ki, úgynevezett szerzői film, írója-rendezője az elsőmű­ves Simó Sándor. A Szem­üvegesek a mai fiatalok problémáiról szól, a húsz­egynéhány évesekről, akik „szeretnének valamit elér­ni az életben”. Hőse egy fiatal építészmérnök, aki végre önálló megbízatást kap, s mikor lelkesen neki­látna, hogy megmutassa legjobb képességeit, akkor kezdődnek a soha nem sej­tett bonyodalmak. A főszerepekben Bujtor Istvánt, Törőcsik Marit, Ro- nyecz Máriát és Avar Ist­vánt láthatjuk. A külföldiek közül ki­emelkedik a Z, vagy egy politikai gyilkosság anató­miája című színes francia­algériai filmdráma, az em­lékezetes A tökéletes bűn­tény című film rendezőjé­nek, Costa-Gavrasnak al­kotása. A történet egy el­képzelt országban játszódik, témája akár a Kennedy- gyilkosság is lehetne, any- nyira hasonlóak, egyszer­smind vérlázítóak, újra meg újra a hideg fővel ki­tervelt politikai merényle­tek korunk „demokratikus” tőkés társadalmaiban. A film parádés szereposztás­ban készült, Z-t Yves Mon­tand alakítja. A Galileo Galilei című bolgár-olasz film a nagy tudós ismert történetének állít emléket. Galilei az em- beriség egyik legnagyobb alakja, harca az egyház* a maradiság ellen, a tudás szabadságáért örökérvényű tanulsággal szolgál és min­dig izgalmas téma lesz a művészet számára. A Lenfilm Stúdió értékes produkciója az Élő holttest című, Lev Tolsztoj drámá­jából készült kétrészes, szé­lesvásznú szovjet film. A főszerepet a nálunk is nép­szerű Alekszej Batalov játssza. Végül a Ha hallod a harangokat című jugo­szláv partizánfilmet említ­züL A vidám műfajban a példátlanul hosszú című „Sikerül-e hőseinknek meg­találniuk Afrikában titok­zatosan eltűnt barátjukat?” olasz színes vígjáték lesz a hónap szenzációja Alberto Sordi és Nino Manfredi fő­szereplésével. A hírek sze­rint kitűnő természetfilm a tenger mélyének életéről az A nagy korallzátony című színes belga film. Említsük meg a legérde­kesebb felújításokat is: Is­mét láthatjuk az Estély habfürdővel és Az elrabolt expressz című színes ameri­kai filmeket, a Telemark hőseit, A nagyítás című vi­lághírű angol filmet, s vi­szontlátunk újra egy nagy sikert aratott természetfll- met, Az utolsó Édent. Rali ét <í fi oh és rádiósok |Cj könyvekről ­néhány sorban — Uttörőkatonák? — Az túlzás, hogy ka­tonák, de a katonai élettel ismerkedő fiatalok. Olyan gyerekek, akik komolyan érdeklődnek a katonai élet iránt. Megismerkednek a fegyvernemekkel, az álta­lános katonai szabályzatok­kal, megismerik a rendfo­kozatokat, azokat az álta­lános honvédelmi ismere­teket, melyek nem képezik titok tárgyát. — Szívesen vesznek részt a gyerekek ebben a mun­kában? — Nyugodtan mondha­tom, nagy örömmel. A meginduláskor is ők sür­gettek bennünket. Bizo­nyítja ezt az is, hogy nyolcvannál több tanuló jelentkezett. Szappanos Albert tanár­ral beszélgetünk. Róla Vécsy György, a Kecske­méti Zrínyi Hona Általá­nos Iskola igazgatója már előzőleg elmondta: szere­tettel, sőt szenvedéllyel végzi ezt a munkát ö az úttörő honvédelmi század parancsnoka. Biológia-föld­rajz szakos tanár egyben kitűnő sportoló is: ezért esett rá a választás, ami­kor századparancsnokot kerestek. (Jelenleg a KTE labdarúgócsapat játékosa) A szépen bekötött, hatal­mas naplót nézegetjük. Sok fénykép, jegyzőkönyv, ese­mény leírása szerepel ben. ne. A krónikaírók színes beszámolói. A tavaly no­vemberben alakult század már eddig is sok érdekes foglalkozást tartott. Ilye­neket találunk a naplóban: ismerkedés munkásőrök­kel; előadás Mezősi István­ról, névadójukról, a hős repülőről; kirándulás a Budapesti Hadtörténeti Múzeumban; találkozás szovjet katonákkal, — Lehetne valamit hal­lani az idei tervekről? Szappanos Albert máris lapozza a tervet. — Most rendezzük be sa­ját lőterünket. Az idén már ott gyakorol a lövész sza­Aranydiploma — Az én diplomá­mat, kedvesem, a ~ Ä budai ta- mát. nítóképzőbe jártam. ra kellett járni egy tonatelepi általános évet, így kaptam iskolából ment meg huszonegyben nyugdíjba öt éve. másodszor a diplo-. Szabad idejében került? maga idejében nem amikor behívtak a ismerték el. Az el- frontra, tizennyolc sőt ugye, amit most tavaszán. Másodéves mosolyog: fúr-farag most is, S akkor hová néha előveszi még hegedűjét, más­Felemeli a kezét, icor a gyűjteményét rendezgeti. Lapok­Még akkor is ból kivágott grafi­ötven éve szerez- voltam. Csak any- tem. Milyen jóleső nyit mondhatok, sehova. Sok volt a kákát figyelem és igaz- szerencsére nekem tanító. Gondoltam már fél évig se tar- egy merészet: gye- tott a háború, ősz- rekkorom óta na­szel folytathattam a gyón szerettem ker- A kecskeméti Vá- képzőt rosi moziban meg- A Tanácsköztár- gyakornoknak egy tartott ünnepségen saság kikiáltása gazdaságba^ utána adták át a díszes ok- után, amikor a mun- még három év fa­levelet Borbély Fe- káshatalom veszély- nulás ben forgott, nem Így szereztem meg ságtevés, hogy még­is erre kaptam meg az aranydiplomát renc nyugdíjas ta­nárnak. A pedagó­gus szakszervezet nevében. Elhomá­lyosult szemmel nézi; — Nagyon, na­— Nem érték, tu­dom — mondja —, de én órák hosszat tészkedni! * Beálltam el tudom nézegetni. Csillog a szeme, mosolyog, virul. ___ __ _ Megkérdezem; bol­k övetkezett dog? — Hogyne vol­volt maradásunk az a műkertészi okle- nék? Én ugyan már iskolapadban. Még velet Huszonhat nehezen járok, de éves voltam, ami­kor először elhe­letettük a vizsgá­kat — ekkor kap­tam meg az első ta­nítói oklevelemet a feleségem, szin­tén nyugdíjas peda­gyon köszönöm J.. —, s újra egyenru- Ti fiatalok nem is hát öltöttünk. Be­tudjátok, mennyi vonultunk a Vörös vábbképző gazdasá- kísérleti intézetben lyezkedtem. Altkor gógus, jó egészség- aztán mindjárt ve- ben van. A nagyob- zető lettem, itt bik fiam agrármér- Kecskeméten, a to- nők, egy nyírségi erőt merítünk mi Hadseregbe. Szol abból, hogy emlé- nők mellett, a ti- keznek még ránk szai fronton ért a és becsülnek ben­nünket — Hogy is mond- állásom, de amikor ta, Feri bácsi — el akartam helyez- kérdezem. — Miért kedni, nem ismerték el an- hogy a nak idején az okle- mánkat veiét? lennek tekintik. Üj­gi népiskolában. Akkortól számít' ja magát kecskémé- gazdasági képesíté- bukás... Nekem tinek. Másfél évti- se van, a kisebbik addig még nem volt zedre ugyan elke- fiam pedig ka.tona- rült innen, Békés tiszt. Révbe jutot- megyei, hajdúsági, tak. Nekik mennyi­közölték, nyírségi iskolákban vei könnyebb volt, mi diplo- tanított, 1955-ben mint nekem annak érvényte- aztán visszakérte idején! ...j magát újra A ka-. dolgozik. A lá­nyomnak is mező­M. L. kaszunk. Rádiósaink ebben az évben már önállóan fog­ják kezelni az adó-ve vő készülékeket Meglátogat­juk a jászszentlászlói rá­diósklubot. A rakétások eb­ben az évben már kétlép­csős rakétát építenek. Ta­valy sikerrel zárultak az egylépcsős rakétaépítési gyakorlatok. Tovább szer­vezzük a találkozásokat rendőrökkel, munkásőrök­kel, katonákkal. Megtekin­tünk egy éjszakai repülést a repülőtéren. Ezt előzi meg a legnagyobb várako­zás. Sokáig beszélgetünk még az eredményekről, tervek­ről. A századparancsnok is, az igazgató is hangsúlyoz­za: a gyerekek hasznos sza­badidő-felhasználásán, s a célszerű testi nevelésen kí­vül van még egy rendkí­vüli jelentősége ennek a munkának: a hazaszeretet­re és internacionalista gon­dolkodásra nevelés. Az el­méleti és gyakorlati fog­lalkozásokon sokféle mó­dot, lehetőséget találnak az úttörő honvédelmi század vezetői arra, hogy a mar­xista szellemű nevelésnek ezt a két nagyon fontos, egymással szorosan össze­függő ágát ki tudják virá- goztatni. Végezetül, úgy gondo­lom, érdemes helyt adni Vécsy György igazgató és Szappanos Albert tanár ké­résének, hogy említsük meg azokat a tanárokat, akik oly nagy szeretettel működ­nek közre, mint szakasz­parancsnokok ebben a munkában. Fodor Viola a híradósokat, Goóg Tibomé a rakétásokat, és Bozsó An­tal a lövészeket vezeti eredményesen. Azzal búcsúzunk, hogy legközelebb részt veszünk egy honvédelmi gyakorla- Varga Mihály Radó György; SZOMSZÉDUNK UKRAJNA Az Egy ország — egy könyv sorozat új köteteként látott napvilágot. Sok kép díszíti, számtalan érdekes­séget tartogat az olvasó számára. A magyarul meg­jelent ukrán könyvek jegy­zéke különösen azoknak nyújt segítséget, akik köze­lebbről érdeklődnek Ukraj­na története és kultúrája iránt. VILÁGPOLITIKÁI Atlasz A Kossuth Könyvkiadó jelentette meg ezt a vékony füzetecskét. mely az állan­dóan változó világ legújabb térképeit tartalmazza, a legfőbb és legjellemzőbb politikai sajátosságok fel­tüntetésével. LÁNYOK ÉVKÖNYVE 70 Az immár hagyományos­sá vált — és méltán nép­szerű — Lányok évkönyve az eddigieknél is több fi­gyelmet érdemel. Különö- sen az irodalom és a mű­vészet megszerettetését cél­zó fejezetére hívjuk fel a fiatal olvasók figyelmét. (A felnőttekét is!) Érdekes ré­sze a szép kiállítású kötet­nek a jövö századdal fog­lalkozó összeállítás V, M. Testvérvárosunk Szimferopol rádiója, no­vember 7-e tiszteletére ün­nepi műsorral köszönti a kecskeméti hallgatókat, amelyet a Szolnoki Rádió a 222-es középhullámon, 18 órakor K. L. november 7-én, sugároz. A Ceglédi Füzetek új száma A ceglédi Kossuth Mú­zeum kiadványsorozata, a Ceglédi Füzetek, már rég felhívta magára a figyel­met. Az eddig megjelent 19 szám gazdag helytörté­neti anyagot foglal magá­ban, segíti megismertetni a szomszéd város múltját és jelenét. Legutóbb a sorozatban 1918—1919 Cegléden cím­mel tanulmányok és visz­szaemlékezések jelentek meg az 50. évforduló al­kalmából. A szép kiállítá­sú, 140 oldalas kötetet I. Sándor Ildikó szerkesztet­te. A tanulmányok szerzői: Merényi László kandidátus és Pataki Ferenc tanár. A Tanácsköztársaság ve­teránjainak visszaemléke­zései teszik még gazdagab­bá és érdekesebbé a köte­tet. Kunszabó Ferenc: Mi szeretnék lenni? A Magyar Bácska c. monográfiához anyagot gyűjtve, ez év tavaszán a bajai járásban megkértünk kettőszáz­nyolcvanhét gyereket, írjanak vágyaikról, elképzelése­ikről. A dolgozatok elemzését itt közöljük. I. Tudomásunk szerint a fel. szabadulás óta ilyen .felvé­telt még nem készítettek, vagy legalábbis nem publi­káltak Magyarországon. A második világháború előtt a falukutatók több hasonló vizsgálatot csináltak, me­lyek közül Szabó Zoltán tar- di felmérését tartjuk leg­jobbnak, mert megrázóan hiteles, és mert pontos és tiszta képet ad a tardi — de mint cseppben a tenger: az egész magyar — társada. lem vonulatairól. Tárd, ez az apró Mezőkö­vesd melletti község kilo­méterekben számolva per­sze meglehetősen messze esik a Bácskától, és még azt sem mondhatjuk, hogy akár a múltban, akár ma azo­nosak a gazdasági körülmé­nyek. feltételek. A két há­ború közötti Tárd egyszerű­en nem tudott megélni a mezőgazdálkodásból, szem­ben a Bácskával; másrészt viszont előnyösebb volt a helyzete, mert a Budapest— Miskolc vasútvonal mellett feküdvén, a nincstelenek gyorsabban és könnyebben munkához juthattak; Tárd mezőgazdasági kultúrája és talajának minősége ma is elmarad a bácskai viszo­nyok mögött, de termelőszö­vetkezeti közössége ma már igazán eredményesen gaz­dálkodik, míg a község fel­nőtt lakosságának jelentős része ma is kijáró munkás — ugyanakkor a Bácskában is egyre szaporodnak az ipar­ban vagy egyéb népgazda­sági ágakban dolgozó ke­nyérkeresők. Ebben tehát bizonyos nivellálódást lá­tunk a két terület között. de van ennél egy sokkal lé­nyegesebb, mely alapot ad­hat a történelmi távlatú összehasonlításra: a tardi gyerekek majd negyven év­vel ezelőtt egy reményte­len államszervezet által megdermesztett reményte­len társadalomban nőttek bele — míg ma mind Tar- don, mind a Bácskában a lehetőségek széles íve fe­szül az életbe induló kis- magyarok elé. De nézzük először a doku­mentumokat, majd a mai dolgozatokat: Szabó Zoltán Tardi helyzet c. szociográ­fiájából (Cserépfalvi kiadás 205. oldaltól). „Talán furcsának látszik, hogy szinte országos súlyú társadalmi jelenséget gye­rekektől származó doku­mentumokkal is bizonyítok, de — amit a gyerekek leír­tak, ők csak leírták — a mentalitás nem az övék hanem a falué. Tizenkét esztendős tardi fiúkkal írattam dolgozatot arról, hogy milyen pályát szeret­nének masuknak. Nem sza­bad elfelejtenünk, hogy ez az életkor relatív, és egy. tizenkétéves parasztgyerek sokkal-sokkal öregebb, mint egy ugyanilyen korú polgárfiú. Egy esztendő múlva a „gyerek” már fé- lig-meddig családfenntartó, mert summásmunkába jár. írásaik mögött ott érezni az öregek beszélgetéseit, me­lyekben meghányták-vetet- ték az ország és a maguk sorsát, miközben a gyerek a kuckóban fülelt és hall­gatott. A mondatok sokszor gyerekesek, néha a vágyak is, de a „nyugdíjas állás” szempontjai már a higgadt és a földből kiábrándult paraszt apák véleményeire vallanak. \ A miniszterelnök, a kép­viselő, a kutyapecér életét és keresetét kívánja magá­nak némelyik tardi gyerek. A miniszterelnökről olvas­tak az újságban, hallottak a szüleiktől, hogy most ide, most oda utazott, a képvi­selő ünneplését maguk lát­ták a faluban, a kutyape­cér munkájáról is vannak tapasztalataik... A foglal­kozás, amit választanának maguknak, komolytalan, vagy távoli, de az érvelés komoly, és a valóságos helyzet nyomásáról beszél. Az alap mindegyiküknél negatív. Nem az a lényeg, hogy mik szeretnének len­ni, hanem az, hogy nem földmívesek akarnak lenni. A gyerekes mondatok mö­gött a felnőttek keserű be­szélgetéseinek árnyéka kí­sért: — Én miniszterelnök szeretnék lenni. En azért szeretnék miniszterelnök lenni, mert jó fizetése van, meg jó módja. A minisz­terelnök beutazza a más országokat, itthon jóváte- heti. En azért ném aka­rok földműves lenni, mert sokat kell dolgozni. — Én csirkefogó szeret­nék lenni. Ha én csirke­fogó lennék, a csirkéket mind megfognám és lemé­szárolnám, elvinném a vá­sárra, és ott eladnám, és lenne sok pénzem. Ha meg tudnék, elmennék messze vidékre, és ott folytatnám a csirkefogást. Vennék egy hátizsákot, és abba raknám a csirkéket, ha kergetné­nek, bizony elszaladnék. Megfogni magam bizony nem hagynám, ám, ha ker­getnének, úgy elszaladnék, hogy senki sem látna töb­bet. En azért nem szerel­nék földműves lenni, mert nagyon sokat kell dolgozni. Inkább élek csirkefogással, mint avval a sok dologgal. — En képviselő szeret­nék lenni. Azért, mert sok pénz kapnék, meg autón járnék. Mert nem kék olyan sokat dolgozni, és repülőt vennék és a leve­gőbe járnék, és soha nem kék fáradni, a határba se kék menni dógozni. En azért nem szeretnék föld­művesnek lenni, mert a földművesek sokat szánta­nak és sokat dolgoznak. A képviselő meg mindig jó­kat eszik. — Én kutyapecér szeret­nék lenni, mert a kutya­pecér sok kutyát fogdos> és azt mind kiváltják tőle, meg megveszik. A kutya­pecér nagyon könnyen megfogja a kutyát, csak a nyakába veti a hurkot, és megfogja, és sok pénzt kap érte, megnyúzza és eladja a bőrét. Én azért nem sze­retnék földművesnek len­ni, mert nagyon sokat kell dolgozni, és nincs semmi látszatja.” (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom