Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
8. oldal 1989. november 5, szerda Újabb háromszázhuszonhat boldog család Kecskeméten Kenyérgondok — kenyérbajok Még a tél beállta előtt meleg otthonra talál Kecskeméten ismét több mint háromszáz család. Most már túl a sok-sok idegességen, a nyilvánosság előtt is elmondhatjuk, hogy jól előkészítve, sorsolás útján lehet eldönteni, melyik lakás kié legyen. Így történt ez az idén, immár háromszor. A sorsolás utáni cserélgetésre is lehetőséget teremtve, minden család megtalálta saját otthonát, boldogan hagyta el a tanácsháza dísztermét. Többet tehetnének az üzemek A gondok azonban nem csökkentek. Az igénylők száma gyorsabban növekszik, mint amennyi lakás épül. Mégis nagy öröm a tanács vb-vezetőinek, hogy fogadónapjaikon nem jelentkeznek már olyan ügyfelek, akik 1962—1963-ban adták be jogos, szövetkezeti lakásigényüket. A városi tanács vb igazgatási osztályán jelenleg több mint kétezer igényt tartanak nyilván. Az érdekeltek 190 üzemben, intézményben, vállalatnál dolgoznak és problémájukat szövetkezeti lakás vásárlásával kívánják megoldású. Legnagyobb számuk — 116 — a konzervgyárban, hetvenötén az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál, ötvennyolcán a Fémmunkás Vállalatnál, ötvenketten a kórházban dolgoznak, s így lehetne sorolni tovább a munkahelyeket. S hadd tegyem hozzá: indokolt lenne az üzemekben többet foglalkozni a lakásépítés szervezésével, az építők különböző formájú támogatásával. Állami lakásból — szövetkezeti be Az idén 326 család költözik szövetkezeti lakásba. Ilyen sokan még egyetlen évben sem jutottak lakáshoz Kecskeméten. Az új otthonok a Széchenyi városi lakótelepen és a városközponti szalagházban épültek. A lakások kétharmada kétszobás. Nagyon kevés viszont a háromszobás, pedig az igények ilyenek iránt fokozódnak. Bizonyság rá, hogy a szalagházi háromszobás lakásokért többségében kétszobás állami lakásokat kapott a lakásügyi társadalmi bizottság Több kérelmező felajánlott állami lakását nem tudták elfogadni, mivel a helyette kért nagyobb lakás nem állt rendelkezésre. Egyébként 45 olyan család kapott soron kívül szövetkezeti kétszobás lakást, akik kisebb állami lakást ajánlottak feL Jó néhány igényt azonban ebben a formában sem tudott kielégíteni a bizottság Figyelemmel kísértük e családok jövedelmi viszonyait: közülük 33 család jövedelme 4 ezer forint körüli, 12 családnak pedig ezen felüli. Gondos körültekintéssel Az elköltözések után felszabaduló lakásokat — a társadalmi bizottság és a vb-vezetés döntésének megfelelően — a további lakásépítések területét biztosító szanálásokra és az alacsony jövedelmű családok lakásgondjainak megoldására fordítják. Csak ez a lehetőség kínálkozott az ezernyi sürgős megoldásra váró problémára, mivel köztudottan a mostani két évben nem épül kiutalható állami lakás. Az igénylők körülményeinek felülvizsgálatában nagy segítséget nyújtott a lakásügyi társadalmi bizottság. A felülvizsgált 170 igénylés többségét nem javasolták kielégíteni, mert az érintettek valamilyen formában már megoldották lakásgondjukat. Példaként említést érdemel, hogy az 1963-ban benyújtott igényeknek csak egynegyede volt jogos. A költözködés izgalmait élők között 24 olyan család van, amelyek kinőtték a garzonokat, mert a legtöbbször négy-öt személy szorongott benne. Akadnak azonban olyanok is, akik a szükségállapotként kapott egyetlen barakkszobától és annak minden nyomorúságától szabadultak meg ezúttal. A megépült szövetkezeti lakások csaknem felére, a vállalatok és intézmények vezetősége adta meg a jelölést. Ez az arány — utólag megállapíthatjuk — túlzottan nagymérvű volt. Érdemes megemlíteni, hogy a társadalmi bizottság által felülvizsgált és kielégítésre javasoltak között 60 százalékos volt a munkások és műszakiak aránya. A lakáshoz jutott családok 74 százaléka három, vagy ennél nagyobb létszámú. A négy- vagy több tagú családok száma 110 volt Figyelemre méltó még, hogy a fiatal házasok aránya ez évben megközelíti a lakáshoz jutottak felét. A szövetkezeti lakásokba költözéssel 81 család albérleti nyomorúsága szűnik meg. A havonta törlesztendő összeg nem éri el az albérleti fizetettnek a felét és milyen különbség van a lakások között! Szövetkezeti lakáshoz jutott kilenc olyan család is, amely hosszabb, rövidebb ideje életveszélyes hajlékban laHorváth Ignác Világviszonylatban is új vizsgálati módszerrel ellenőrizték a Beremendi Cement- és Mészműben épített 25 méter mély kísérleti résfalas betonalapot a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat szakemberei. Izotópos szondákkal minősítették a betonfal szilárdságát, töOktóber 25-én Kecskeméten a Nagykőrösi utcában levő 1109-es boltban vásároltam. Másnap családommal kezdtük fogyasztani, de észrevettük, hogy a kenyérben ragacsos barna csomók vannak. Feltehetően az elégtelen szitá- lás következtében maradt a lisztben idegen anyag és ezt Sütötték a kenyérbe. Sajnos, a kenyéren nem találtam meg a sütőüzemet jelző kis cédulát, így nem tudom, hol követték el a mulasztást, de bízom abban, hogy az illetékesek szállítási jegyzék alapján tisztázni fogják, hol sütötték a kenyeret. Tóth József Kecskemét (Olvasónk személyesen hozta el a levelet és megmutatta a barnás-fekete csomókkal tarkított kenyeret is.) Nagy felháborodásomban írok, de napok óta olyan rossz a kenyér minősége, hogy nem tudjuk megenni. A Kuruc téri boltban vásárolunk kenyeret, de sajnos, családomból senki nem tud belőle enni, mert nincs egyáltalában megsülve, csupa kovász. A fogyasztók nem illetékesek kideríteni, hogy a sütőipari szakemberek hol követnek el hibát, de jogosan igénylik, hogy a 3,60- as kenyér átsült és ehető legyen. Szepesi Józsefné Kecskemét Örömmel látom, hogy növekszik a sütőipari termékek választéka. mörségét. A szondákat a friss betonba előzőleg elhelyezett csövekbe engedték le, s a sugárzás visszaverődő jeleiből határozták meg a beton sűrűségét, teherbírását. Ezzel a roncso- lásmentes vizsgálattal mintegy kétmillió forintot takarítottak meg. Van már rozscipó és kis zsúrkenyér, „Aranyhomok” kenyér és zsemlyecipó. Mégis szeretném, ha valamilyen módon megoldanák, hogy háromnapos kenyeret egy bolt se árusítson. Ahogyan egyes tejtermékeknél jelzik az elkészítés napját, úgy a kenyérféleségeknél is érdemes lenne feltüntetni, hol sütötték és mikor, így bizonyára figyelmesebbé rendelne a kereskedelem és hétfőn nem vásárolnának olyan kenyeret, amely már három napja szikkad a polcon. B. A.-né Kecskemét Kulturált utazás? Október 31-én este fél nyolckor autóbusszal Bajáról Hercegszántóra akartam utazni. A megállónál összesen harmincegyen voltunk Ez az autóbusz először a vasútállomáson vesz fel utasokat, igy érkezik a Béke térre. Ezen a napon a negyven személy befogadására alkalmas autóbusz már zsúfoltan érkezett a Béke téri megállóhoz. A kalauz mindent elkövetett annak érdekében, hogy valamennyien felférjúnk. A Csát- aljára utazókat másik autóbuszba szállította, de ennek elA köztudottan rendkívül nehéz körülmények között működő Kecskeméti Művelődési Központ novemberi munkaterve sok érdekes rendezvényt ígér. A Ghandi-emlékest, a gyógyszertörténeti előadás, és a szovjet könyvek kiállítása egyaránt nagy érdeklődésre tarthat számot. Több alkalommal szerepel a kecskeméti szimfonikus zenekar. Irodalmi színpad és tánccsoport, gyermekfoglalkozások és tanfolyamok, valamint a művészeti csoportok rendszeres foglalkozásai és szereplései teszik még változatosabbá a havi programot. A legutóbbi kulturális rendezvények sikere — pélTörülköző-cserebere A Kecskeméti Ruházati tetéznék Izsákon mosodafiókja. Illetve átvevö-kladóhelye van. Hetenként egyszer ide visszük munkahelyemről — a Sárfehér vendéglőből — az abroszokat, szalvétákat és törülközőket. Mindig tisztán visszakapjuk az átadott Jiolmlt — darabszámra. De az új abroszok helyett mindig szakadozott régieket, az új törülközők helyett kis, óvodás törülközőket kapunk vissza. Ha ez csak egy-két alkalommal történik így, valószínűleg nem szólnánk. De ez a cserélgetés rendszeressé vált és lassan nem merjük mosatásba adni az asztalneműt, és a törülközőket. Szabó Emma Izsák lenére legalább nyolcvanan préselődtünk emberhez nem méltó módon a kis autóbuszba. A Baja—Vaskút között közlekedő farmotoros buszban viszont bőven volt hely, ugyanúgy a Baja—Nagybaracska között közlekedő csukott autóbuszban is alig voltak. Kicserélve az autóbuszokat, jobban figyelve az utasok létszámára, bizonyára kulturáltabbá tehetnék az utazást az illetékesek. Szabolcsi Mátyás Hercegszántó dául a csillagászati hét bevezető előadása — bizonyítja: a helyiséggondokkal küzdő művelődési központ képes megbirkózni nehézségeivel. Ez annál is inkább fontos, mivel az új, modem, minden igényt kielégítő művelődési palota teljes felépüléséig még viszonylag hosszú idő fog eltelni, s addig is biztosítani kell a gazdag hagyományokra visszatekintő kulturális életet a megye- székhelyen. > A szimfonikus zenekar, néptánccsoport, irodalmi színpad, bábcsoport, kamarakórus eddigi eredményei színvonalas munkára kötelezik a város kulturális életének irányítóit. Izotópos betonvizsgálat Változatos műsor Mit ígér a Kecskeméti Művelődési Központ novemberre ? Peregnek a fákról... Csípős novemberi idő volt. Reggelenként a dér fehér lehelete alatt meghajoltak a fűszálak, a verebek dideregve kuporogtak a csupasz ágakon, s riadtan kapkodták parányi fejüket. Riadtak voltunk mi, gyerekek is. Néha kiszalad, tunk az utcára, ahol mindig történt valami, különösen most, hogy átzúgott fölöttünk a front. A községben hirtelen nagy lett a forgalom: autók, lovas kocsik, rengeteg gyalogos rohangált kiabálások hangzottak. Szokatlan volt nekünk ez az elevenség, a csendes hétköznapok után. Mégis élveztük, s a szülői tilalom és a bennünk vibráló riadalom ellenére szerettünk volna ott lenni mindenhol, mert érdekes, dolgok történtek, furcsa embereket láttunk, idegenek kavarogtak körülöttünk, nagy messze' ágyúlövések buffantak, lovak nyerítettek. Én, a kilencéves kisgyerek egy szürke német pulóverben szaladgáltam az udvaron, a szobában, az utcán. Egészen a lábszáram közepéig ért ez a pulóver. nem is tudom, hogyan került a családhoz és rám. — Nem baj kisfiam; Legalább addig nem fázol — vigasztalt anyám, amikor rámadta a meleg holmit és én nemtetszéssel néztem végig mgamon. Az. tán hamarosan megszoktam és még büszke is voltam a meleg pulóverre. Iskolába nem jártunk: háború volt. Átvonult felettünk a front. Másnap — talán november harmadika, negyediké lehetett 1944-ben — még föl sem száradt a füveket belepő dér, harsány éneklésre lettünk figyelmesek. De azonnal észrevettük azt is, hogy oroszul énekelnek, s a dal belevegyül a páncélkocsik, lovas, katonák, társzekerek zörejébe: jöttek az oroszok! Minket, gyerekeket kötéllel sem lehetett volna bent tartani a szobában. Futottunk ki az utcára. Én a nagy szürke pulóverben, vékony harisnyában és egy levágott szárú csizmában kiálltam a gesztenyefa alá és láttam, hogy az ártézi kút felől közeledik a menet. Elől nagy fekete lovon valami igen díszes ruhás katona, oldalán kard, vállán géppisztoly, derekán, széles derékszíj, fején hátrabillentett kucsma, amelynek a teteje vörös bársonnyal volt bevonva. Álltam a gesztenyefa alatt, s lassan elért a menet egészen addig, ahol reszkettem, dideregtem. Pompás látvány volt a több száz lovaskatona, a tankok, az ágyúk, a szekerek, az autók, a tábori konyha, a csizmák, derékszíjak, kardok, puskák, szu. ronyok, hátizsákok, köpenyek, kitüntetések, kucsmák, bajszos katonák, szakállas parancsnokok, tomboló csődörök, zászlók, gránátok, bakancsok, ka- tyusák, páncéltörők, aknavetők és minden. Bizonyára többen álltak körülöttem. Bizonyára ott volt az egész utca a gesztenyefák alatt, de én nem láttam mást, csak a mene. tét, nem hallottam mást, csak a férfias, katonás, kemény éneket, amiről felnőtt fejjel tudtam meg — hiszen a szavak értelem nélkül benne maradtak a fülemben —, hogy így hangzott: „Észli závtra vájná, észli vrág na pajot, észli tyomnaja szila na grányet...” Fázott a lábam a keshedt csizmában, hidegtől lila Ökleimet behúztam a pulóver ujjába és néztem, bámultam a menetet. Féltem. Nem a katonáktól kü- lön-külön, hanem az egésztől, féltem ettől a hatalmas erőtől, amely itt vonul előttem öt méterre, féltem a tankoktól, amelyeknek acél hemyótalpa marta, csikorgatta a gumi- rádlihoz szokott macskaköveket, féltem az először látott ágyúktól. De ez a félelem nem fogalmazódott neg bennem, csak ott bolyongott gyermeki mellemben, ott dörömböltek a súlyos kalapácsütések a német pulóver alatt. Mellettem a kis K. Szabó Jóska állt, apja hatalmas kucsmájában, facipőben. Egyszercsak oldalba bökött. — Öregem, én tudok oroszul — súgta oda nagy titokzatosan. Ránéztem, s hitetlenkedő tekintetemre kérdezte: — Nem hiszed, kipróbáljam? A választ nem is várta meg, hanem teljes torokból odakiáltott a menetnek. — Drasztutyi továris! Teljesen megdöbbentem ekkora bátorságra. Ezt az orosz köszönést már én is hallottam apámtól, de csak most eszméltem rá, hogy tudom. Lám, K. Szabó Jóska odakiáltotta a mene. telőknek. Ránéztem, arcán valami félelem és büszkeség féle keverékét láttam. Gondolkodásra viszont nem volt idő. Egy bajuszos, végig begombolt köpenyű, hátizsákos katona kilénett a sorból, átugrott, az árkon és felkapta Jóskát. A megszeppent gyerek szplni sem tudott, csak pislogott a nagy kucsma alól és a katona karján most már együtt haladt a menettel. Én szörnyen megijeltem. Eszembe jutott, hogy rajtam német pulóver van. Ha ezt az oroszok észreveszik, végem. Elfutni már nem mertem, hiszen akkor nyilvánvalóvá válik a menekülésem — gondoltam és a félelemtől reszketve álltam tovább a gesztenyefa alatt. Egy darabig követtem Jóskát a tekintetemmel, de hamarosan elvonták a figyelmem a dübörgő harci gépek: ágyúk, aknavetők, tankok... Negyed óra telhetett el így, amikor Jóskát pillantottam meg. A járdán szalad felém, kezében szorongat valamit. — Idenézz, öregem! — mondta pihegve és masza- tos kis tenyerét szétnyitva az orrom alá tartott egy aranyosan csillogó, gyönyö. rű piros szalaggal díszített kitüntetést. — Ezt kaptam az orosztól! — tette még hozzá, majd attól félve, hogy elveszem tőle, kopott kis nadrágja zsebébe süllyesztette. A menet elhaladt. Mi Jóskával hazamentünk. Fáztam kegyetlenül a szürke pulóverben, a levágott szárú csizmában. Leültem a kályha mellé és arra gondoltam: most már vége a háborúnak, biztosan nemsoká mehetünk iskolába. Elővettem az olvasókönyvemet és a kisszékre kuporogva olvastam: „Peregnek a fákról az őszi levelek, kit erre, kit arra kergetnek a szelek ...” De nem tudtam megbocsátani magamnak, hogy miért nem én köszöntem oda a katonáknak, most enyém lenne az aranyosan csillogó, vörös szalagos kitüntetés. Olvastam a verset, de fülemben visszhangzott a dal, az acélos robaj ú menetelés, a lovak nyerítése, a motorok zúgása. Odakint csípős novemberi idő volt. Talán harmadika, vagy negyediké lehetett, huszonöt évvel ezelőtt... Gál Sándor
