Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-20 / 269. szám
4. oldal ! oflo. november 20. esfltőrtök BERKES FERENC halálának 50. évfordulóján Tóth Sándor: És jöttek a felszabadítók Néhány évvel ezelőtt még aránylag keveset tudtunk róla. Néhány adat még a Párttörténeti Intézetben is hiányos, vagy pontatlan volt róla. Ám azóta elkészült az életrajz, amely hamarosan könyvalakban is megjelenik. ' A kutatások alapján előttünk áll egész gazdag élete. 1893-ban született Kiskunfélegyházán, szegény családból, akkor még Braunnak hívták. Édesapja szatócs volt, az ■ édesanyja tanítónő. A gyermek Berkes kitűnő tanuló volt. Egyénisége, akarata korán formálódott, s ehhez az a körülmény is hozzájárult, hogy olyan iskolában tanult, amely híres volt felvilágosult szelleméről. A neves, függetlenségi politikus, Holló Lajos testvére, Holló László volt az igazgató. Félegyháza után — megváltoztatott névvel — ékkor lett Berkes — Pestre ment. Először kitanulta a lakatos szakmát, közben megismerkedett a munkások életével, harcaival, majd kereskedelmi iskolába iratkozott. Ezt követően — miután kapcsolatba került az akkor már neves Móra Ferenccel — Szegedre ment újságírónak, a Szegedi Naplóhoz. Móra Ferenc volt a szerkesztője. A nagy író és nagy ember barátjául fogadta az egyre radikálisabban gondolkodó fiatalembert. Először a bűnügyi rovathoz osztották be, majd egyre többet bíztak rá: riportokban, glosszák- ban, lázi tó erejű cikkekben leleplezte a helybeli visz-; száságokat, a társadalmi ellentéteket. Humanizmusa, szocialista gondolkodása, mélységes emberszeretete már ezekben az időkben is megmutatkozott. Minden műfajban járatos lett: az előbbieken kívül írt recenziót, kritikát, vezércikket, lírai jegyzetet és novellát is. Ezek a novellák legtöbb esetben az elesettek, a kisemmizettek, az elnyomott szegények pártján szólnak, állásfoglalás, ítélet, tiltakozás van bennük. Tiltakozás az eljövendő, új, megtisztult társadalom nevében, a meglevő rossz ellen. 1914 nyarán, már a háború kitörésekor bevonultatták katonának. A kecskeméti Mollináry-ezredhez kerül. Innen is, és később a pesti szolgálati helyéről is tovább küldözgette írásait Szegedre. Elsősorban novellákat írt ekkor, s közben sógora, Fodor Oszkár révén kapcsolatba került a Pénzvilág című folyóirattal, s közgazdasági témák kezdték foglalkoztatni. Rendszeresen írta a tanulmányokat, leleplező, bíráló cikkeket aZ akkori Magyar- ország gazdasági helyzetéről, a rettenetes elmaradottságról, a sokféle gazdasági bajokról, problémákBáhjátszók Kiskunhalason Bábjátszó csoport alakult a Kiskunhalasi Gázon István . Művelődési Központban a Szüts József Általános Iskola tanulóiból. A kisdiákok decemberi első fellépésükre már megkezdték a próbákat. ról. Fodor Oszkár — aki az elmúlt évben halt meg Budapesten — összehozta öt sok kiváló emberrel. Rajta keresztül ismerkedett meg kora sok jelentős, haladó művészével, s nem egy kiváló közgazdásszal, többek között a világhírű tudóssal, Varga Jenővel.. A háború végén a Népszava szerkesztőségében dolgozott. Közben részt vett a szakszervezeti munkában is, kezdeményezte például a vidéki hírlapírók szervezetének létrehozását. Ebben az ügyben felvette a kapcsolatot többek között Móra Ferenccel is. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a kormányzat nagyon fontos posztra helyezte: ő lett a „Hangya’’ Szövetkezeti Központ vezetője. Helyettese Erdélyi Imre volt, aki néhány hónapijai ezelőtt halt meg szintén Budapesten, s aki a felszabadulás után elsőnek indította el a Berkesemlékek ápolását. A szocialista szövetkezetek kiépítése akkor rendkívül fontos feladat volt. Fáradhatatlanul küzdött ennek érdekében. Legelőször a régi, reakciós vezetők eltávolítását, az új vezetőréteg kialakítását, az áruellátás biztosítását, az üzlethálózat új alapokon történő fejlesztését tűzte ki célul. Nem maradhatott hosz- szú ideig ebben a beosztásában: a népi hatalom még nagyobb, felelősségteljesebb munkakörbe helyezte: ö lett Kecskemét kormányzótanácsi biztosa. Követte Sinkó Ervint, a későbbi híres írót, aki elődje volt ebben a beosztásban. Berkes nagy kedvvel látott hozzá új feladatainak végrehajtásához. A Magyar Alföld című lap — amelynek a közelmúltban Kecskeméten elhunyt Hajnal József volt a szerkesztője — hosszasan méltatta azt a beszédét, amelyet bemutatkozása alkalmával mondott. Ebben hitet tett meggyőződéses forradalmi- sága mellett. Már ekkor látszott rajta, hogy megalkuvás nélküli, következetes vezetője lesz a városnak, aki minden körülmények között a forradalom és a lakosság érdekeit tartja szem előtt. Fáradhatatlan volt a munkában. Éjjel-nappal dolgozott. Szinte mindent egyszerre akart elvégezni. Demokratizmusa, humanizmusa itt is megmutatkozott': az egyszerű embereken akart és tudott is segíteni, és mindenben kikérte a munkatársai, beosztottai véleményét. Olyan kitűnő emberekei dolgozott együtt, mint Hajma József, Tóth László, Vincze Lajos, Németh László és mások. Sinkó Ervin, Buday Dezső akkor már nem voltak Kecskeméten. Személyének és beosztásának külön rangot, jelentőséget adott az is,’ hogy ő volt egyben az I. hadtest politikai biztosa. A katonai ügyeket is rendkívüli energiával és hozzáértéssel intézte. A lakosság érdekét egy percre sem tévesztette szem elöl. A katonák is, és a polgári lakosság is megszerette. A Tanácsköztársaság bukása a fővárosban érte. Ennek ellenére még visz- szajött ide — vállalva a veszélyt — elbúcsúzni azoktól az emberektől akikkel együtt dolgozott, harcolt, elbúcsúzni a várostól, amelyet megszeretett, és amely ugyancsak megszerette őt, a nagy felkészültségű, fáradhatatlan forradalmárt. A többi társával együtt őt is kegyetlenül megkínozták bebörtönözése után, majd Orgoványon állati kegyetlenséggel ’ kivégezték. Így álltak bosszút Magyar- ország urai a hős forradalmárokon, akik egy időre új világot teremtettek az úri ország romjain. Berkes Ferenc szülei még a harmincas években meghaltak. Három leányT testvére közül már csak egy él, Budapesten, Gizella, Hirsch Györgyné, aki felmérhetetlen szolgálatokat tett a Berkes-kutatás szép 'ügyének. A város azóta már őt is szívébe zárta. Mint ahogyan köszönettel tartozik a város mindazoknak, akik rajta kívül a Berkes-életrajz teljessé tételéhez hozzájárultak. A már említett Erdélyi Imrén és Fodor Oszkáron kívül elsősorban Hajnal József és Sinkó Ervin nevét kell említeni. Szolgálja ez a néhány szerény sor Berkes Feren- cén kívül ma az ő emléA Kecskeméti Berkes Ferenc Kollégiumban név. adójuk halálának 50. évfordulója alkalmából tegnap ünnepséget rendeztek. Ez alkalommal került sor az új Berkes-szobor felavatására. Az impozáns, szép kivitelezésű szobor alkotója Imre Gábor kecskeméti szobrászművész, maga is a Tanácsköztársaság egykori harcosa. Az ünnepélyen megjelent Berkes Ferenc egyetlen élő testvére is, Hirsch Györgyné. Faragó Imre veterán megható szavakkal emlékezett a volt harcostársra, Berkes Ferenc kormányzótanácsi biztosra, Az avatóünnepség előadója Dinnyés József, a SZÖ- VOSZ főosztályvezetője volt. A 2. Ukrán Front főcsapásának irányában az 53. hadsereg az első támadási napon áttörte a védelmet. Harminc perccel a szovjet gyalogság rohamának megindulása után Heszlényi vezérezredes, a 3. magyar hadsereg parancsnoka elrendelte csapatai visszavitelét a Tisza mögé. Plijev altábornagy lovas-gépesített csoportja és a 18. harckocsihadtest gyorsan benyomult a gyalogság által tört résbe, s lendületesen haladt előre. Október 8-án a lövészcsapatok már Mezőtúr feladására kényszerítették az ellenséget, a Plijev-csoport ugyanakkor elérte Karcagot, a 18. harckocsihadtest pedig Szentesnél a Tiszát. Friessner vezérezredes, hadseregcsoport-parancs- nok aggasztónak ítélte a kialakult helyzetet. Október 8-i jelentésében leszögezte: „ ... tetemes új erők beérkezése nélkül ebben a nagy kiterjedésű térségben tartós vagy hosszabb ideig tartó ellenállást kifejteni nem lehet.” Azt is felismerte, hogy a szovjet előretörés folytán a bekerítés veszélye fenyegeti, ezért engedélyt kért az Észak- Erdélyben harcoló 8. német és a 2. magyar hadsereg Az ünnepségen műsort adott a kollégium énekkara, a Kiváló együttes címmel kitüntetett irodalmi színpad előadta Varga Mihály: Egy élet útjai című oratóriumát, amit a szerző Berkes Ferenc életéről írt. Az ünnepségen megjelent Terbe Dezső, a KISZ megyei titkára, Boros György, az MSZMP városi bizottságának titkára és Brachna János, a MÉSZÖV elnöke. A szoboravatási ünnepség után Imre Gábor, a szobor alkotója, valamint Hirsch Györgyné, és Faragó Imre elbeszélgettek a tanulókkal és a tanári karral. 2. A debreceni csata (Wöhler hadműveleti csoport) visszavonására a hegyekben húzódó „G-vonal”- nak nevezett terepszakaszra. A német csapatok egyelőre csupán a 6. gárda harckoesihadsereggel szemben védekeztek eredményesen, Nagyvárad térségében. E hadsereg harckocsiállománya már megfogyatkozott, a*g haladta meg a hadosztálynyi mennyiséget. Malinovszkij marsall, frontparancsnok a helyzet megjavítása érdkében elhatározta, hogy a Plijev-cso- portot — a Hajdúszoboszlóig jutott 6. lovashadtest kivételével visszafordítja délkeletnek és hátba támadja vele a nagyváradi ellenséges csoportosítást; a középen harcoló csapatokat pedig a jobbszámyról elvont 7. gárdahadsereggel megerősíti. Plijev tábornok lovaséi gépesített csapatainak nehéz manővere sikerrel járt. Együttműködve a 6. gárda harckocsihadsereg és a 33. lövészhadtest erőivel, bekerítette a Nagyvárad térségében tevékenykedő ellenséges csoportot, és október 12-én felszabadította a várost. E csapás jelentőségét Vörös vezérezredes, a vezérkar főnöke, Guderi- an vezérezredes, a német szárazföldi csapatok vezérkari főnökéhez intézett átiratában így értékelte: „A Nagyváradtól Kolozsváron át Máramarossziget, Uzsokig terjedő arcvonalban levő seregtestek a bekerítés veszélye előtt állnak, mely bekerítésből további kitartás esetén az erők kivonásának lehetősége igen kétséges.” Vörös vezérezredes borúlátása nem volt alaptalan. A PlijevTcsoport sikere len- dítőleg hatott az egész front tevékenységére. Jobbszárnyon a 40. hadsereg Beszterce, a 4. román hadsereg Dés, a 27. hadsereg Kolozsvár irányába támadt eredményesen. Középen az 53. hadsereg, az alárendeltségében harcoló 1. román hadsereg csapataival együtt Csongrád—Mindszent szakaszon elérte a Tiszát, és hídfőket vett birtokba a folyó nyugati partján. Október 10-én a hadsereg 297. lövészhadosztályának Tiszán átkelt ezrede kelet felől betört Kecskemétre, nagy zavart és kavarodást idézve elő a városban meglepett ellenség soraiban. Jelentős sikereket mondhatott magáénak a balszár-' nyon harcoló 46. hadsereg is. amely október 12-én felszabadította Szegedet Ebben az időben a szeptember 28-án útrakelt magyar fegyverszüneti küldöttség Moszkvában már aláírta az előzetes fegyverszüneti megállapodást. Horthy kérésére a szovjet főparancsnokság utasította Malinovszkij marsallt: a fegyverszüneti feltételek teljesítésének megkönnyítése érdekében, állítsa le csapatainak Budapest irányú tevékenységét. A frontparancsnok október 10-én este a következő parancsot adta az 53. és 46. hadseregnek: „szilárdan tartva a Tisza nyugati partján elfoglalt hídfőket, menjenek ót védelembe a Tisza keleti partján és újabb intézkedésig semmilyen további működést ne fejtsenek ki nyugati irányban”. Hogy Horthy miképpen képzelte el a fegyverszünet végrehajtását, arra jellemző példa személyes megbízottjának, Utassy vezérkari ezredesnek adott utasítása. Az ezredes október 13-án érkezett Deszkre, Malinovszkij marsall főhadiszállására, ahol az alábbi hadászati, hadműveleti képtelenséget terjesztette elő: „A szovjet csapatok lehetőleg ne Magyarországon át támadják a németeket, hanem Horvátországon és Szlovákián át.” Ugyanakkor „a fegyverbarátságra, az erő elégtelenségére és a németek bizalmatlanságára hivatkozva” kitért az elől, hogy a magyar hadsereg teljesítse a moszkvai megállapodásban vállalt kötelességét és a németek ellen forduljon. Így a magyar uralkodó körök taktikázása ideiglenesen a német „Dél” hadseregcsoport parancsnokságának kedvezett. Csapatai időt nyertek, szívósan tartották a védelemre jól berendezett helységeket; a páncélos hadosztályok pedig a szolnoki hídfőből, Berettyóújfalu körzetéből és más irányokból mért csapásokkal igyekeztek a szovjet előrenyomulást megállítani. A kialakult helyzetben Malinovszkij marsall október 12-én Nagyvárad térségéből Nyíregyházának fordította Plijev tábornok csoportját. Debrecentől délre nagyszabású páncélos csata bontakozott ki. Egy héten ót változatlan hevességgel tombolt a küzdelem, melyben csaknem 1000 harckocsi és rohamlöveg vett részt. A szovjet csapatok súlyos harcokban nyomultak előre. Október 19-én reggel értek Debrecen alá. A déli órákban megtörték az elkeseredetten védekező hitleristák ellenállását és benyomultak a városba, amelyet 20-án kora reggelre teljesen megtisztították az ellenségtől. Két nap múlva a gyors-, csapatok felszabadították Nyíregyházát, 23-án pedig Rakamaznál elérték a Tiszát. Ezzel kettévágták az ellenség arcvonalát, és elzárták a Wöhler-hadműve- leti csoport visszavonulási útját. Következik: Felszabadni a Tiszántúl Gépesített sertéstelep sorozatban A Solti Gépjavító Vállalat készíti az ország jó néhány korszerűen gépesített sertéstelepének berendezését. Su- hajda Pál, a már elkészült láncos trágyakíhordó hajtóművét szerelt össze. (Pásztor Zoltán felvétele.) küket is. Varga Mihály Szoboravatás
