Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-10 / 235. szám
4. oldal 1969. október 10, péntek Szemben az árral o-) Az eseménysorozat, amely ez év augusztus 19-től > szeptember 8-ig a keceli Kinizsi Szakszövetkezet vezetőségében lezajlott, s amely a tagság legszélesebb ré-\ tegeit érintette, a legrövidebben, s talán a legkifeje- j zőbben ezzel a jelzővel illethető: drámai. A történet \ középpontjában áll dr. Szőke János szakszövetkezeti í elnök lemondása, miután tisztségét nyolc éven át látta < el, nem érdemtelenül, s főképpen nem eredmények í nélkül. Vezetése alatt a keceli Kinizsi már évekkel ezelőtt az ország leggazdagabb szakszövetkezetévé nőtte ki magát, a múlt év végén a közös vagyon ér- S téke elérte a 41 milliót, s a lemondást szentesítő köz- \ gyűlést követő napokban adták át rendeltetésének 18 milliót érő új pince- és szőlőfeldolgozó kombinátot.! Mi okból vált a mindaddig szerte a kiskőrösi járás-) ban népszerűnek ismert dr. Szőke — szinte egyik nap-; ról a másikra — kegyvesztetté a vezetőség és a tag- 1 ság szemében? Milyen érdekek csaptak össze körötte \ és ellene? Milyen magatartásával, cselekedetével, el- í gondolásával hívta ki maga ellen gazdatársai harag- ] ját? — E kérdésekre kell választ keresnünk ahhoz, | hogy — bár bizonytalankodva és fenntartásokkal — ] eldönthessük: dr. Szőkének volt-e — van-e — igaza, ' vagy pedig az ellene fordulóknak... Előre bocsátva,\ mintegy védekezésképpen is, nem vagyunk birtokában i a bölcsek kövének; ezért tartozunk annak kijelentésé-í vei, hogy dr. Szőke igazát vagy tévedését az idő mű- j lása dönti majd eL Moha a drámainak ne1 ^ vezett bomba csak augusztusban robbant, a gyújtózsinór már év elején szikrát fogott. Méghozzá azon a március 7-én Kecskeméten megtartott megyei értekezleten, ahol — az 50/1968-as kormányrendelet végrehajtása jegyében — a tszcs- és ' szakszövetkezeti küldöttek döntöttek jogi helyzetük, az új alapszabály elkészítése, s mindezekkel együtt további fejlődésük, közös gyarapodásuk ügyében. Ott voltak a területi párt- és tanácsi vezetők, a megyei vezetők, rangos személyiségek jelentek meg a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium részéről. Csupa felelős, s amellett a jog- értelmezésben is jártas ember. De miért kell hangsúlyozni történetünk kapcsán a jogszabályértelmezést? A szóbanforgó kormány- rendelet 15. § (1) bek. nem kevesebbet mond ki, mint azt, hogy a szakszövetkezetek tagjai a tevékenységnek megfelelően kötelesek földjüket a közös művelésbe vonni. Ezt jól kiegészíti- magyarázza a Mezőgazda- sági Értesítő idei 8. számában (1969. ápr. 14) megjelent TOT irányelvek II. fejezetének 2. pontja: „A szakszövetkezetben a közös használatba adás (bevitel) kötelezettsége a szakszövetkezet mezőgazdasági tevékenységének megfelelő művelésű ágú földre terjed ki. Ha pl. szőlő- és gyümölcstermesztésre alakult a szakszövetkezet, akkor ez az általános jogszabályon alapuló kötelezettség a szőlőre, illetve a gyümölcsre terjed ki.” így a rendelet. És az értekezlet? Az előterjesztésben, amely fő pontjaiban az értekezlet által megerősítést nyert, ez olvasható: „Az eddig termelőszövetkezeti csoportként és szőlő- és gyümölcstermesztő szakszövetkezetként működött valamennyi szövetkezet részére még 1962 évig bezárólag általános földrendezést hajtottunk végre. Ennek során mindkét szövetkezeti forma általánosan elfogadott akkori alapszabálya szerint a szőlő- és gyümölcsösök kivételével beviteli kötelezettség alá esett valamennyi ingatlant nagyüzemi táblákban vor- tuk össze. Ezzel már korábban biztosítottuk a tszcs-k és szakszövetkezetek rendezett földhasználatát, és a közös nagyüzemi művelés feltételeit. •. Valamennyi tszcs és szakszövetkezet csakis a mező- gazdasági szakszövetke- tekre vonatkozó szervezeti formát választhatja és ebben a formában működhet tovább/* Az előterjesztésben szó esett a rendelet elvi alapjainak a taglalásáról is. Eszerint: *..» a mezőgazdasági szakszövetkezet a mező- gazdaság saját maga által választott egyes ágazataiban folytat csak vállalat- szerű közös nagyüzemi tevékenységet, az ezt meghaladó földek a tagok saját gazdaságaiban maradnak.” Tehát: az értekezlet állásfoglalásában az a meggondolás játszott közre, hogy a parcellás szőlő- és gyümölcskultúra még jelenleg is ,sok ezer parasztc'sa- ládnak nyújt megélhetést, s közösbe vonásuk beláthatatlan következménnyel járna. Ezért nem igyekeztek a valóságot belegyömöszölni a rendeleti keretekbe, inkább a való élet lehetőségeihez igazították a jogszabályt. E meggondolásból hagyták el a „szőlő- és gyümölcstermesztő” és vették fel a „mezőgazda- sági’’ jelzőt a szakszövetkezetek is. Dr. Szőke János is részt vett az értekezleten. De arról, hogy elmondotta volna különvéleményét, nem tanúskodik a jegyzőkönyv. A később történtek viszont azt bizonyítják, hogy már ekkor elgondolkodott a rendeletnek azon a kitételén, miszerint végülis a szak- szövetkezet határozza meg, hogy mit tekint fő művelési ágának. * Szakszövetkezetek Kiskőrösi Területi Szövetségéhez tartozó 19 szakszövetkezet közül 18 az alapszabály elkészítésénél a márciusi értekezlet állásfoglalását vette alapul. A keceli Kinizsiben ez másképp történt. Dr. Szőke olyan alapszabály-tervezetet terjesztett a vezetőség elé, amely elfogadása esetén kimondotta volna a tagsági szőlők beviteli kötelezettségét. Érthető, hogy a fogadtatás korántsem volt egyértelmű, a vezetőségi tagok többsége — valamennyiük szőlősgazda — nem osztotta véleményét az elnökkel. Többszöri vezetőségi ülés, huzavona után — bár vonakodva — ráálltak arra mégis, hogy a tervezetet a közgyűlés elé vigyék. De ragaszkodtak egy olyan értelmű módosításhoz, hogy a tagsági szőlők adása-vé- tele a bevitel után is megengedett legyen — a szak- szövetkezeten belül. Ám ekkor már a községi vezetők és dr. Szőke között is felparázslottak az ellentétek. Erről tanúskodik Be- nyó István községi párttitkárnak április 23-án a Kinizsi elnökéhez írott levele is. Kifejti, hogy a községi párt vb nem ért egyet a tervezettel, s kéri annak módosítását. Majd így folytatja: „Amennyiben módosításra nem kerülne sor, úgy utasítjuk a szakszövetkezet pártálapszervezetének titkárát és kommunistáit, hogy a közgyűlésen ismertessék a párt vb idevonatkozó határozatát, s egyben folytassanak olyan értelmű felvilágosító munkát a tagság között — o szövetkezeti tagság között —, hogy csak a fenti módosításokkal fogadják el az alapszabályt.” Ne tegyük itt most vita tárgyává a levél hangnemének helyénvalóságát, a módszer indokoltságát. A levél a közhangulatnak egy alapszituációját jelzi: dr. Szőke körül villamossággal telítődött a helyi légkör. Ezzel ő nem sokat törődött. A községi párttitkárnak két nap múlva elküldött válaszlevele tanúsítja ezt, amellett, hogy tartalmazza az elnöki koncepció lényegét. Érdemes ezért, ha csak kivonatosan is, idézni: „Véleményem szerint a beviteli kötelezettségen vitatkozni nem lehet. A kormányrendeletet az alkotmány szerint csak egyenrangú, vagy magasabb ren-i dü jogszabály hatálytalaníthatja vagy változtathatja meg. Arról, hogy a párt- alapszervezet milyen határozatot hozott, nem tudok, de jelen esetben nem is mérvadó ... Engem, de a szakszövetkezet vezetőségét sem foglalkoztatja olyan terv vagy szándék, hogy tagságunktól akár szántó, akár szőlő vonatkozásában egy talpalatnyi földet is adminisztratív úton elvegyünk, a rekonstrukciós területek biztosítását kivéve. Mi a tagságnak a saját gazdálkodásához, s a szociális ellátásához ez ideig is igen számottevő segítséget adtunk, s a jövőben még többet kívánunk adni. Ezek után nem értem, hogy miért az ideges pszichózis keltése az egyszerű, békés természetű emberek lelkében. Mi a helyi pártbizottságtól segítséget kérünk a munkánkhoz, s nem azt, hogy alapot adjon a félreértések fokozásához.” Az utolsó mondat tehát a segítségnyújtást hiányolja a községi pártvezetés részéről, amit dr. Szőke minden bizonnyal meg is kapott volna, ha álláspontját akár egy hajszálnyira is megpróbálja közelíteni ahhoz a platformhoz, amelyet nemcsak a megyei, a járási és községi vezetés foglalt el, de amely nagy rokonszenvet váltott ki a szövetkezeti tagság körében1 is. Éreznie kellett volna, hogy legjobb úton halad az elszigetelődés felé. De ekkor még bízott dinamizmusában, lehengerlő logikájában, amelyek segítségével már korábban is elérte célját. Csakhogy akkor sikerült magával ragadnia a pártfogók seregét is ... (Folytatjuk) Hatvani Dániel A számok Az elmúlt egy év alatt igen sokat fejlődtek a segéd- és melléküzemágak a városföldi Dózsa Termelő- szövetkezetben. Nemrég értékelte a vezetőség az eddigi munkát. A terv szerint a közös gazdaság évi bruttó termelése 36—40 millió forint körül alakul. Ennek mintegy 30 százalékát a mellék- és segédüzemágak adják. Ez a szám is mutatja, hogy mennyire fontosak a termelőszövetkezet gazdálkodása szempontjából. MÜHELY Kecskeméten autó- és gépjavító műhelyt létesítettek 1962-ben. Az elmúlt évi bruttó termelés meghaladta a 8 millió 700 ezer forintot, az idei első félévben pedig csaknem 5 millió 200 ezer forint volt. Az első félévi tiszta haszon kereken 720 ezer forint A műhelyben 66-an dolgoznak, az egy személyre jutó tiszta nyereség csaknem 11 ezer forint. Az új gazdaságirányítási rendszerben megnövekszik a védjegyek jelentősége a belső, fogyasztói kapcsolatokban is. Ahogy nő az áruválaszték, fokozódik a vásárlóközönség igénye, hogy az az azonos, vagy hasonló rendeltetésű különféle termékeket egymástól megkülönböztesse. Ennek jól bevált eszköze a védjegy. Védjegyjogunkat alapjában egy múlt század végi törvény szabályozza, amely ellentmondásban van megváltozott gazdasági-társadalmi rendünkkel és a modern nemzetközi áruforgalom követelményeivel. A készülő új védjegy- törvény egyik legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a forgalomban alkalmazott védjegyek mefkülönböztető képességét, elejét vegye annak, hogy a védjegy a vásárlóközönség megtévesztésére alkalmas félrevezető, valótlan elemeket tartalmazzon. Ennek biztosítéka, hogy a törvény védjegyjogi oltalomban csak azokat a jelzéseket részesíti, amelyeket az érdekelt vállalat az Országos Találmányi Hivatalnál lajstromoztat. Az így lajstromzott védjegyek alkalmasak lesznek Az igények azt követelik, hogy növeljék a gépműhelyt. Elhatározták, hogy mivel a jelenlegi nem bővíthető, egy újat építenek. CSÁRDA A „vendéglátás” szintén jó üzlet a gazdaságnak. Ebben az esetben nem a köznapi értelemben vett vendégeskedésről van szó, hanem az Erdőcsárdáról és a pecsenyesütésről. Az elmúlt év júniusában nyitották meg Nyárlőrincen a csárdát, az idén már újabb helyiséggel bővítették. Egy év alatt a forgalom csaknem másfél millió forint volt, ebből egynegyed millió a haszon. A pecsenyesütés félmillió forint árbevételt eredményezett. Kiszámították, hogy az ily módon történő értékesítéssel sertésenként 500 forint többletbevételhez jutnak. LEHETŐSÉGEK Van egy kevéssé gusztusos üzemáguk is. Foglala nemzetközi elismerésre is. Hazánk ugyanis tagja annak a nemzetközi védjegyuniónak, amely lehetővé teszi a tagországok számára, hogy egyetlen bejelentéssel valamennyi tagországban érvényes védjegyjogot szerezhessenek. A védjegyjog új szabályozása módot nyújt arra, hogy érvényesítsük a korszerű nemzetközi védjegyjogi gyakorlatban kialakult új elveket. Így például a korábbi jogszabály csak szó, vagy ábrás védjegyeket ismert, a korszerű áruforgalmazást viszont igen hatékonyan segítik a jellegzetes alakú vagy színű palackok, dobozok és hasonló csomagolóeszközök. A régi törvény csak áruhoz kapcsolódó védjegyet ismer, azóta viszont széles körben elterjedtek a szolgáltatással kapcsolatos védjegyek — például a Patyolat hattyúja —, a hirdetésekben rendszeresen alkalmazott szignálok stb. A törvényjavaslat előkészítő munkái a befejezéshez közelednek. Az új törvény elfogadása esetén kedvező feltételeket teremt a vállalatok korszerű védjegy, politikájának kialakításához. koznak a fekália, az iszap, a szennyvíz összegyűjtésével. Ez nem csak hogy jövedelmező a közös gazdaságnak, hanem segíti a ta- tajerőpótlás megoldását. Alig néhány hónap alatt 46 és fél vagon trágyát juttattak a termelőszövetkezet területére. A termelőszövetkezet vezetői egyre többet számolnak, és igyekeznek a gazdaságosságot szem előtt tartani. Csak így tudják továbbfejleszteni szövetkezetüket. A körülmények, a közgazdasági adottságok meghatározóak. A szövetkezetben igyekeznek élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek Kecskemét közelségéből fakadnak. K. S. Bevásárlás félhomályban... Kecskeméten, a Dózsa György út és az Izsáki út találkozásánál van a MÉK 53-as számú zöldség- és gyümölcsboltja. „Érdekszférájához” jó néhány bérház lakói és a szomszédos üzemek dolgozói tartoznak. Sőt, mivel itt a vevő nem zsákbamacskát kap a pénzéért, hanem a szép árunak is saját maga válogathatja a legjavát — nemcsak a közvetlen környék népe vásárol ebben a boltban, hanem sűrűn felkeresik a távolabbi lakók is. Napvilágnál nincs is különösebb problémája az 53-as eladóinak és vevő- közönségének. Ömlik a hálószatyrokba a fénylőn mosolygó, testes paprika, a paradicsom; szépen fogy az olcsó alma és időközönként teherautókon érkezik a környékbeli tsz-ekből a friss utánpótlás. Hanem amikor leszáll az alkony, diszkrét — sőt még annál is diszkrétebb — félhomály borul az almára, szőlőre, krumplira és babra. Mindeddig ugyanis nem sikerült elérni a villany bevezetését az üzlethelyiségbe. Egyetlen petróleumlámpa szomorkás világa mellett kell az eladóknak árut mérni, a mérleget ellenőrizni, a pénzt kezelni. A derék környékbeliek szürkület után még abban sem biztosak, hogy a bolt egyáltalán nyitva van-e. Mert erre semmi jel sem enged következtetni. Csak a bejárathoz érve lehet felfedezni az egyszem pilácsot, s a szegényes fénykörben mozgók sziluettjét. Ezek után azon sem csodálkozhatunk, ha némelyeket a koromsötét környezet törvénytelenségre is csábít. Nemrég betörést kísérelt meg valaki, a tetőn keresztül próbálván behatolni a helyiségbe. Mondjuk meg kereken: nincs ez rendjén. Korántsem nappali fényárt, százszínű transzparenseket hiányolunk mi az üzlet homlokzatáról. Csupán tisztességes megvilágítást a bolt belső terében. Hogy legalább annyit lássunk: mit is kapunk a pénzünkért, illetve menynyit fizetünk az áruért... —a —r Ifi az új dívái Kissé bizarr ötlet: úgy tűnik, a csinos japán leányzó is érzi: a hideg ellen,, „felöltöztették a gépkocsit is. Természetesen gondosan ügyeltek arra, hogy a „ruha” összhangban álíjon a hölgyével... (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Készül / az új védjegytörvény
