Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-10 / 235. szám
5. oldal 1969. október 10, péntek vadnyitás a színházban i Egy éj Velencében Az őszi kapunyitás, a közönséggel való első találkozás mindig egy kicsit ünnepi alkalom. Első ízben üdvözölheti a közönség a társulat már megismert és megkedvelt tagjait Ilyenkor lehet „munka közben” ismerkedni az idén szerződtetett újakkal. Ebből a szempontból tehát helyes volt a színház választása: pa tudja valamennyire is elfogadhatóvá tenni bemutatását, ráadásul a finálék, zenés jelenetek vígoperai méretű próbára teszik a főszereplőket és a kórust Márpedig ilyen adottságokkal nem minden színház rendelkezik. A magyar átdolgozások közül — érzésünk szerint — ezt, a Gáspár Margit és sa hatásos, szemet gyönyörködtető. Szépek a kosztümök (Greguss Ildikó munkái) és ragyogó, igazán fővárosi színvonalú mozgékony díszleteket, pompásan megkomponált színpadképeket álmodott Csi- nády István. Eddig azt hittük, hogy ez az operett el sem képzelhető forgószínpad nélkül. A legutóbbi főDelaqna szenátor szétválasztja a Perlekedőket (Balogh Rózsa, Szentessy Zoltán, Gyólay Viktória) nagy személyzetű, szép mu- süsikájú darabbal: Strauss, a felülmúlhatatlan bécsike- ringő-király nagyoperettjével kezdi a bemutatók 6orát. A librettó — sajnos — egyike a Strauss által megzenésített szövegkönyvek közül a legrosszabbaknak. A korabeli kritika szemrehányó hangon ír erről és megjegyzi, hogy a nagy muzsikus tulajdonképpen tévedhetetlenül a rosszab- bik szöveget szokta választani. Valóban, ez a zűrzavaros, a szálakat mesterien érthetetlenné bogozó darab nem méltó Strauss géniuszához. Mindig és mindenhol átdolgozva játszották. De nemcsak emiatt félnek tőle a rendezők. Azért is, mert rendkívül költséges jelenetek, káprázatos pomKristóf Károly nevével fémjelzettet tekinthetjük a legszerencsésebbnek. A sikerült, kedves hangulatú összekötő szövegek, melyeket a négy farsangi álarcos szájába adtak az átdolgozok, szerencsésen átsegíti a darabot a buktatókon és ha tökéletesen nem is, dé úgy nagyvonalakban követni lehet vezetésükkel az eseményszálak futását. Emellett a színház hosz- szabb távoliét után visszatért, tehetséges rendezője, Lovas Edit olyan pergő ritmusú, részleteiben is szépen kidolgozott, jó atmosz- férájú produkciót hozott össze, mely méltóképpen reprezentálja megújult és megifjodcrtt színházunk hírnevét. A színészvezetés, a tömegjelenetek dekorativitávárosi felújítás rendezője is bőven élt ezzel a lehetőséggel. A kecskeméti előadás azonban rácáfolt erre. Csinádv István szellemes, színpompás díszletei köny- nyen, gyorsan variálhatók, tökéletesen pótolják a forgószínpadot. Elismerésre méltóan működik a zenekar is Rónai Pál vezényletével. így aztán technikailag alaposan felkészült, egységes hangzású a produkció. Qorbíró Andrea koreográfiái szinte észrevétlenül simulnak bele a cselekménybe. Nem tűnnek külön életet élő betéteknek és ez a legfőbb erényük. Néhány szó a szereplőgárdáról! Az urbinói herceg nagy muzikalitást, sok- i oldalú felkészültséget igénylő szerepével sikeresen birkózik meg Rózsa Sándor. A premieren tapasztalt kezdeti elfogódottság után gördülékenyen, rokonszenves | színészi eszközökkel alakítja szerepét Gyólay Viktória ezúttal eddigi szerepkörétől elütő feladattal lép színpadra — elsöprő sikerrel játssza a féltékeny halászleány, Annina szerepét Mindvégig kirobbanó temperamentummal, egészséges humorérzékkel kelti életre ezt a groteszk, mulatságos leányalakot, aki tulajdonképpen nagyon ősi figurája az európai színpadnak Darabbeli párját, Caramellót Sárost Gábor kelti életre. 'Alakítását kellemes népi ízekkel fűszerezi, mint ahogy Sas József PappaA szakács és a huncut szobalány (Sas József és (Berta Erzsi) Caramello és a tánckar (középen Sáros! Gábor) coda szakács alakjában __ r encsésen egyesíti a com- media del arte nyersebb, erőteljesebb komikumát, a lágyabbra hangolt bécsi operettfigurák fiatalos mozgékonyságával. Balogh Rózsa Barbara elmosódott sziluettjét színes játékkal egészíti ki, teszi egyénibbé. Ciboletta szerepében sikerrel mutatkozik be Berta Erzsi, aki már első jelenetében meghódította a közönséget Vonzó adottságokkal rendelkező, kiforrott színész, úgy tűnik, szerződtetésével végre megoldódik az a bizonyos sznlw -Mi-l^probléma. Színes játékkal frissiíi fel szerepét, jól egészíti ki a főszereplők együttesét, akik egy-egy igényesen kidolgozott zenés 'jelenetben vele együtt, hamisítatlan élvezetes vígoperai hangulatot varázsolnak a színpadra. Biztató énekesi kvalitásokkal lepte meg a közönséget, kedvesen komédiázik Ábrahám István és külön elismerés illeti a négy, kirobbanó életörömöt árasztó „narrátort”, a karneváli álarcosok megszemélyesítőit: Kölgyesi Györgyöt, Budai Lászlót, Horváth Ferencet és Gombos Jánost. Szentessy Zoltán Delaqua szenátor alakítása közben nem él a szerepe adta szinte korlátlan lehetőségekkel. A kórus jőlképzett énekesei és táncosai egyenletes összteljesítménnyel járulnak hozzá a sikerhez. Az — Vársz? — ordított rá Segeal, és egy fotelba ült. — Mit vársz? Gollowich az órájára nézett. — Ferrarit várom. Mindéi* percber itt lehet. — Ferrarit? Kicsoda ez a Ferrari? — Vito Ferrari — csak ennyit mondott Gollowich. Segealben elhűlt a vér. Hatalmas mancsa oly erővel szorította a fotel karfáját, hogy kezefeje egészen belefehéredett. — Mit akarsz? Miért kell neki jönnie? Gollovich átható pillantással mérte végig Segealt. Apró fekete szeme úgy villogott mint üvegdarab a fényben. — Kértem, hogy jöjjön. Segeal lassan fölkelt. — Megőrültél? És éppen te kérted Ferrarit, hogy hozzánk utazzék? Miért? — Szerinted van még valaki, aki el tudná intézni ezt a zavaros ügyet? — kérdezte emelt hangon Gollowich. — Ha ezek ketten vallani fognak a bíróságon, mindkettőnknek befellegzett. Éppen ezért rá kell őket bírni, hogy hallgassanak. Te már megpróbáltad elnémítani őket. Én is megkíséreltem. Mindketten kudarcot vallottunk. Nos. ezután kértem a szindikátust, hogy küldje Ferrarit. — Mit szól ehhez Maurer? — kérdezte Segeal. és megnvalta kiszáradt ajkát. — Nagyon jól tudod, ki nem állja, ha a szindikátus embere felségterületére lép. — Csakhogy Maurer nine« itt. Talán ha nem megy el, akkor nem lenne szükség Ferrarira sem. Nekem viszont kötelességem megvédeni a szervezetet, s ezt csakis egyetlen ember tudja nekem biztosítani; Ferrari! Vito Ferrari nevének hallatán Segeal úgy megrémült, ahogyan a középkorban az eretnek, aki előtt az inkvizítort emlegették. Ferrari volt a szindikátus hóhéra A váratlan kopogásra Segeal összerezzent. — Tessék — szólt Gollowich, Dutch jelent meg az ajtóban. — Égv alak keresi önt — jelentette. — Jól van, engedje be. Dutch nehézkesen végigment a szobán és kinyitotta a másik aitót. — Jöjjön be — szólt ki valakinek. Bár Segeal bűnöző pályafutása alatt gyakorta hallotta Ferrari nevét, még egyszer sem találkozott vele személyesen, sőt fényképen sem látta. Ferrarit kegyeden, hatalmas erejű mindig is tagbaszakadt, embernek képzelte el. hiszen Segeal szerint csakis ilyen lehet az, akinek olyan rémületea híre van. Így Luist komoly megrázkódtatás érte, amikor Ferrari kényelmesen belépett a szobába. Ez a hivatásos gyilkos csont-bőr lénynek tűnt. s úgy lógott rajta fekete kabátja, mintha drótra akasztotta volna száradni. Ék alakú arca fölött széles homlok húzódott, alatta szögletes áll meredt előre. Horgas és túlságosan is nagynak tűnő orra majdnem a szájába lógott. Szája: kemény vonás, ajkak nélkül. Bőre sárgásán lötyögött arcán, mélyen ülő szeme halotthoz tette hasonlatossá. Ferrari levette fekete kajánját. az asztalra tette és leült. — Egy férfi és egy nő. ha jól értettem — szólt; még csak nem is köszönt. — Nagyon örülök, hogy itt üdvözölhetem és hálás vagyok, hogy Nagy Joe ... — mondta szaporán Gollowich. de Ferrari félbeszakította. — Hol vannak? — Egy Butcher Wood-i vadásziakban. — közölte sietősen Gollowich, aki épp reggel kapott kellő értesítést erről McKentől. — Van térképem is — kihúzta az asztalfiókot, kivett belőle egy gondosan összehajtogatott térképet, s az asztalon át Ferrarinak nyújtotta, aki anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rá, négyrét hajtva a asebé- be süllyesztette. — Hogyan akarja, miként végezzek velük? — kérdezte. — Belátására bízom. Csak az a fontos, hogy úgy tűnjék, mintha véletlenül haltak volna meg — adta elő kívánságát Gollowich. — És mikor kell meghal- niok? — kérdezte Ferrari. — Nem lenne célszerűbb először arról beszéli, hogyan lehet odajutni? — kérdezte Gollowich. akit egészen kihozott a sodrából Ferrari pimaszsága. — Ha ez ilyen egyszerűen menne, nem hívtam volna magát. Éjjel-nappal őrzik őket. észrevétlenül pedig senki nem közelítheti meg a házat. (Folytatjuk.) A herceg a varázsszobában (Rózsa Sándor) évadkezdő bemutatkozás megmutatta, hogy a megerősödött operettegyüttes bonyolult feladatok megoldására képes. Csáky Lajos Dürrenmatt színháza Baseli jelentés szerint a városi színház, amelyet Werner Döggelin és Friedrich Dürrenmatt vezet, azzal a gondolattal foglalkozik, hogy megszünteti a belépőjegyeket Természetes, ezt a tervet csak akkor valósíthatja meg, ha a városi hatóság a színháznak nyújtott támogatást évadonként 1,6 millió svájci frankkal felemeli. Ezzel a városi támogatás szezononként 9,6 millió frankra emelkedik. Ha ezzel a tervvel a városi hatóság egyetért, úgy Basel lenne az első város a világon, ahol a lakosság ingyen járna színházba.
