Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

i. oldat T969. október i. nwrffa ' Stílgarniíúrák — kis lakásokba Szikra helyett Félegyházi I. — Korszerűsödnek a ktsz-ek bútorai Országúton, dűlöúton A kis sárga angyal A nemzetközi országúti mentőszolgálatosokat neve­zik „sárga angyalokénak. Az utóbbi időben azonban a KPM Közúti Igazgató­ságának motoros útrendő- reit is így hívják ország­szerte. Az egyik alkalommal ép­pen előttünk haladt egy „angyal”; OA 20—18-as rendszámmal. A személyes találkozás nem váratott so­káig magára. A fülöpszállá- si úton megállt... Furdan László már több- mint tíz éve a KPM Köz­úti Igazgatósága kecskemé­ti útmesterségénél dolgozik. Először segédmunkás volt, később útőri, majd két éve motoros útrendőri beosz­tást kapott. Munkájáról így beszél: — Szerteágazó feladatom elvégzése nyáron könnyebb — mondta az útrendőr. — Persze, komoly munka, fi­gyelemre van hozzá szük­ség. A közlekedést, az utat, illetve az útmenti hiányos­ságokat, szabálytalanságo­kat kell figyelnem. Á so­főrök olykor kidöntik, s úgy hagyják a kilométer­köveket, jelzőtáblákat A helyreállítás így rám hárul a körzetemben. Tovább haladunk. Né­hány kilométerrel odébb ismét hiányosságot észlelt az útrendőr. Kerekegyházá­nál egy fa az úttestre bo­rult. 'A törzsét kis fűré­szével egy-kettőre kivágta, s az árokba húzta. Ha hibát találunk az út­pályán, a padkán, a jel­zőtáblákon. a vízelvezető csatornában kijavítjuk, vagy pedig jelentést te­szünk az útmesterségnél. Ezen a vidéken négyen va­gyunk útrendőrök. Furdan László szinte te­nyerénél is jobban ismeri a rábízott körzetet: Kecs­kemét — Fülöpszállás — Ke­rekegyháza—Kecskemét út­vonalat. Kerekegyházán született. 33 év alatt bő­ven volt idő megismerni ezt a vidéket, ahol min­denütt otthon érzi magát. Amint mondta, sokszor észre sem veszi, hogy ha­vonta 3—4 ezer kilométert motorozott... Télen a csúszós, fagyos időben nagyon kifárasztja ez a munka, melyet akkor is, s most is . szívvél-lélek- kel végez: szigorúan őrzi az országutak épségét. T. L. Sikerrel mutatkozott be a legutóbbi nagyszabású ki­állításon az őszi vásáron — új termékeivel a Kecske­méti Asztalos Ktsz. A ko­rábbiakhoz hasonlóan stíl­bútorokkal szerepeltek, ám az igényeknek megfelelően korszerűsítették a formát, s mérséklődött a termékek ára. Az újabb bútoraikat úgy tervezték meg, hogy azok a ma épülő kisebb méretű lakásokban is el­helyezhetők legyenek. A szekrények például keske­nyebbek és valamivel ala­csonyabbak. Kevesebb dí­szítő faragást alkalmaztak, elhagytak betétkiemelése­ket és kisebbekké váltak a peremek. Az érdeklődés iga­zolta az újdonságokhoz fű­zött reményeket. A jövő esztendő első negyedévére a kolóniái-, illetve az an­gol stílbútoraikból összesen 25 garnitúrát rendelt a ke­reskedelem. A gyermekek számára készült szekrény- ágyból pedig 50 darabot ké­szítenek rövidesen. Ezek a tények arra utal­nak, hogy kedvező pezsgés indult meg a szövetkezetek bútortervezésében és gyár­tásában. A megváltozott piaci igények hatására a kiskunfélegyházi Asztalos Ktsz is felhagyott a hagyo­mányos, Szikra nevű kom­binált szekrények sorozat- gyártásával. ABŰTORÉRT­nek néhány hónapja diva­tosabb szekrénysort szállí­tanak. A szóban forgó Fél­egyházi I. nevű termékük kapósnak bizonyult. A bú­tor új eljárással, poliészter­fényező technikával készül, ami a termelést is meg­gyorsítja. Kalocsán az Asztalos és Építő Kisipari Termelőszö­vetkezetnél alapos piackuta­tás előzte meg az idei mun­kát. Ennek köszönhető, hogy a tavalyi hasonló idő­szakhoz képest csaknem 30 százalékkal emelkedett az asztalos részleg termelése. Olyan cikkeket állítanak elő, amelyek keresettek. A Baranya megyei Tej­ipari Vállalat országosan egyedülálló kezdeményezést valósít meg Véménden. A község tejgyűjtő háza és a feldolgozó üzem között 800 méter hosszú, kettős cső­vezetéket építenek ki. A 32 milliméter átmérőjű, műanyag távvezetéken na­ponta 6000—7000 liter tej szállítását bonyolítják le rövidesen, áz eddiginél sok­ilyen például a szétszedhe­tő dohányzóasztal, a mo­dem kivitelű könyvszek­rény, valamint a tetszés szerint kombinálható vi­rágállvány. Az utóbbiból az idén 6000 darabot adnak át a kereskedelemnek. Gon­doltak a szállítás megköny- nyítésére is, mert a virág- állvány tartozékai egyetlen cipősdoboz nagyságú cso­magban elférnek. Érdekes­ségnek is beillik, hogy újabban falra rögzíthető le­mezjátszótok gyártásához fogtak hozzá. Október kö­zepén már útnak indítják az első, 500 darabból álló szállítmányt. H. F. kai higiénikusabb körülmé­nyek között ég várhatóan gazdaságosabban. A vezeté­ket és a csőmosó berende­zést az NDK-ból vásárol­ták és ottani szakemberek végzik a szerelést. A kí­sérleti vezeték üzemelteté­se után szerzett tapaszta­latok figyelembevételével döntenek arról, hogy má­sutt is építenek-e tejtávve­zetéket. NÉGYSZÁZ kilométer nem nagy út, legfeljebb megyei viszonylatban mondható annak. De, ha négyszáz kilométert utazik az ember nyitott szemmel a megyében nagyon sok mindent láthat, nagyon sok dologra következtethet. Olyasmire, ami általános, meg olyanokra ami csak egyedi esetekben adódhat. A határ, a szántóföldek nyögik a szárazságot, és ez különösen ott mutakozik meg, ahol késve végezték el a betakarítás után ese­dékes talaj munkákat, vagy — hogy egyedi példákkal is szolgáljak — ahol el sem végezték azokat, mint pél­dául Kalocsa—Kecel közöt­ti útmenti földek egy ré­szén. A szántás még csak megvolt, vagy most folyik, hanem gyűrűshengert, vagy boronát nemigen láttak ezek a földek. Az termé­szetes, hogy a kiszáradt ta­lajokon nem lehetett olyan munkát végezni, mint op­timális időjárás mellett, ilyenkor csak a nagyobb gondosságra apellálhatunk. Még akkor is, ha ez eset­leg több energiát, nagyobb munkaráfordítást igényel. Egyébként nem lehet eléggé dicsérni azt a gon­dosságot, amellyel a gaz­daságok az adott földterü­leteket kihasználják. Dűlő­től dűlőig minden talpalat­nyi helyet művelnek, re­méljük a vetés sem lesz kevésbé precíz. KÉZIMUNKA nagyon sok van még. Szüretelnek, puttonyoznak, gyümölcsöt szednek, kukoricát törnek — egy kilométert sem ha­ladhat úgy az ember, hogy ne találkozna a határban kétkezi munkásokkal. Nem kell túl sokáig figyelni a kukoricásokat, hogy a szá­rak fölött röpködő sárga csövekről meglehessen ál­lapítani: hol dobálják a kupacot. A kukoricatörés bizony már aligha sorol­ható a feltétlen kézimun­kák közé, csakúgy mint a rétek kaszálása. De adap­tert, gépet kapni egyikhez is másikhoz is nagyon ne­héz dolog, pedig feltalál­ták már őket, mi több, pénz is van rájuk ... A bácskai házak falán már virítanak a paprika- füzérek — már ahol még fűzik a paprikát. Itt is van „új a nap alatt”, nemegy házon láttunk füzémyi nagyságú, vékony fonal­ból készült hálózsákban szárítani a paprikát. A ké­zimunkát ezze lalaposan si­került csökkenteni, a mH nőség pedig valószínűleg ä régi szinten marad. Leg­alábbis a „hálós házak* gazdái ezt állítják. Még egy jókora ugrás, és a Kiskőrös környéki szőlők felé haladunk. A keceli át“ vevőhely előtt kilométeres sor áll, szőlővel, musttal várakoznak a fogatok és gazdáik. A SOLTVADKERTI Jó-j zsef Attila Termelőszövet­kezet Kiskőrös alatti gyü­mölcsösében néhol a fák­kal egyenlő magasságúra nőtt a gyom. Igaz, a fák alacsony törzsűek, korszer rű a telepítés, ezeket a fá­kat már ellepheti a gaa.1 De alig hinnénk, hogy ezt a tételt a József Attila Tsz-nek kell bizonyítani. A mezőgazdaságban —í helyesen — egyre inkább tért hódít az ökonómiai szemlélet, miből mennyit, mennyiért — számolgat-, ják. Növekszik a könyve-' lés súlya, a gazdaságossági számítások fontossága, és ez jól van így. De néha — és nemcsak néhol, mindé* nütt így van — nem árt ha a parasztember szemé­vel is körülnéznek a ha-J tárban. Baranyi Pál Bizalom, ó.J Nem akarjam elhinni, ami­kor először hallottam: az Aranyhomok dolgozói nem ül­hetnek be, mint vendégek — még szabadnapjukon sem —* a bárba. A saját bárjukba. Sőt, egyes felszolgálók szerint még azt is rossz szemmel né­zik, hogy csak úgy állva, a pultnál megigyanak valamit a cukrászdában. Furcsa bizalmatlanság ez. Nem tudom, hogyan van ez más helyeken, remélem, nem így?! Felmerül önkéntelenül is a kérdés: attól tart talán a vezetőség, hogy nekik bő­vebben mérik talán a kávét, vagy a konyakot? Vagy lejáratnák magukat a vendégek előtt azok a sajá,t dolgozóki akik kulturáltan le­ülve elfogyasztanák ott azt, amit megkívántak? Vagy at­tól lehet félni, hogy fizetés nélkül kapnának bármit is a munkatársaiktól? Ezek gyenge érvek lenné­nek. Attól tartunk, hogy egy túlzott bizalmatlanságon ala­puló óvatoskodó szabályról van szó. Mindenesetre nem vet ja fényt a vállalatra. Nem be­szélve arról, hogy a dolgozók is sérelmesnek minősítik ezt önmagukra. Varga Mihály Az utolsó mozzanat után, szállításra kész a Félegyházi I. nevű szekrénysor. (Kovács János felvétele) Tej-távvezeték Hogy » kutyákra ne legyen — kutyavilág És az emberekre?! Kedves kis újságot ho­zott a posta. Nyomdász — vagy tördelő szerkesztői — szemmel a következő jel­lemzők állapíthatók meg róla: A/5-ös formátumú — akkora mint egy munkás­tenyér —, rotaprint eljá­rással készült, normál sor­véges gépeléssel és 8 olda­lon. a címoldalon rajzolt kép és rajzolt cím. Mindjárt a két utóbbin kezdve; a címe — Állat­barátok Híradója, 1969. szeptember. A rajz — San­to Piroska műve — egy ülő nagymackót ábrázol, amint bocsával játszik. A medve kobakjáról borzas kokas kotyog az idillre, hosszú nyakát kíváncsian nyújtja lefelé. A lapocska az Állatvédő Eevesület kiadványa, s aki átböngészi oldalait, a kis időre különös mikrovilágba kerül. Utána „kapcsol”, hogy az apró cikkek olvas­tán az élet „nagy ügyeit” is elfelejtette. Első híradásként arról ér­tesül. hogy augusztus hó­napban 14 — Pamacs, Édi, Cili, Zeus és a kutyake- resztségben sok más nemes csengésű nevet viselő boxer kan. foxi szuka, vizsla kan, s több más fajta tűnt eí gazdája nagy bánatára. Ké­retik, hogy aki az eltűntek­ről tud valamit, jelentse be az Állatvédő Egyesületnek. — Majd a ..Kutyadol­gok . .rovatcím alatt ar­ról tájékozódunk, hogy ez év VIII. havában 26 gaz­dátlan kutyát helyeztek el a fóti menhelyen. illetve ugyanezen idő alatt 27 ebet fogadtak örökbe — ugyan­innen. Ez pedig úgy törté­nik. hogy az új gazda ki­tölt egy örökbefogadási nyi- Htkozatot. s mindössze 60 forintot fizet be — az egyesület tagsági díját. Ha pórázt, nyakörvet, szájko­sarat is hozott magával, máris elviheti a kutyát A következő cikk megle­petéssel szolgál. Emlék­szünk a Magyar Nemzet jú­lius 15-i számából arra a hírre, amely egy disszidálni akaró foglalkozás nélküli pesti fiatalember „lebuká­sáról’’ számolt be. A fiút teljesen kimerült állapot­ban, egy boxer kutya tár­saságában találta a körzeti rendőr megbízott a bajai országúton. Az ifjú előző­leg betört, több ezer forin­tot lopott. Kaposvárott ku­tyát vásárolt belőle, majd beutazta vele az országot. Nos. amikor a fiút letar­tóztatták, az Állatvédő Egyesület azonnal telefo­nált a rendőrségnek, hogy a kutyát készséggel „állami gondozásba” veszi, — ki ne irtsák, stb. A kérés meg­hallgatásra talált. A boxer rendőri kísérettel vonult be a fóti menhelyre. Most az eredeti gazda vagy te­nyésztő kiléte után nyo­moznak, hogy a kutya sze­mélyiga ___ — pardon, — törzskönyvét is ki­válthassák. Mert majd az­zal együtt kerül az eb új gazdához, — mellékletként a disszidálni próbált fiatal­ember lemondó nyilatkoza­tával. .. Mert nálunk az eb se ke­rül olyan könnyen ebek harmlncadjára ... Bizonyít­ja ezt a másik cikkecske, amely ugyan az ebek har- mincadjára került, Zsuzsi sorsát kíséri végig —, eltű­néséig — de azzal a céllal, hogy a zsemleszínű egyéves szuka kutya megkerüljön. A kutyás kálváriája ott kezdődött, hogy a gazdi, egy kedélybeteg asszony, akihez Zsuzsi vidítóként került —, kórházba ment. Zsuzsi kézről kézre járt. de mert egyik pártfogója boxerével összeverekedett kiadták az útját. Csak a kék vizű Balaton a tanúja, hová tűnhetett Füred kör­nyékéről. .. Buksi kutya megható tör­ténetének első fejezete így végződik: „De Buksi kebe­lében kutyaszív dobo­gott ...” Vajon mi lesz a sorsa. Mit tett vele gonosz gazdája, akinek „kő volt a szíve helyén, a száján meg csúnya szitok”? A kutyadolgokat galamb­ügyek követik. Megnyugta­tóan zárult a harc, amely a budapesti galambok ösz- szefogdosása körül lángolt. A Fővárosi Tanács végső döntését tartalmazza a 110 677/4/1968. sz. határozat, amely kimondja: „... a fő­város területén a MAVAD nem jogosult a parlagi ga­lambok befogdosására meg­bízást adni és azokat fel­vásárolni ...” Egy másik hír szerint szabálysértési eljárás indult azok ellen a huligánok el­len. akik mérgezett kuko­ricával 25 galamb elhuny­tét okozták... A VIII. ke­rületi rendőrkapitányság meg is kapja a köszönetét — „példamutató, humanis-; ta eljárásáért”. Híradás egy nagy állata barát főállatorvos haláláról, az állatvédő egyesület he­lyi csoportjainak taggyűlé­séről —, e sorok vezetnek át a „Nemzetközi mozaik” c. rovathoz, ahol az állatvilág izgalmas eseményeiről tá­jékozódhatnak az állatba­rátok. Például arról, hogy egy művészházaspár — gyerekei megörvendeztető- sére — a macskák, kóbor kutyák, mangusz, pingvin, boa constrictor (óriáskígyó) mellé örökbefogadott egy 20 kg-os. 6 hónapos oroszlán­bébit. A Boris nevezetű oroszlánkisasszony jelenleg még az erkélyen lakik. No de nem sokáig kell szűkös- ködniök az állatoknak a francia házaspár házatáján. Elhatározták a patronálok, hogy birtokot vásárolnak az egyre növekvő állatsereglet számára ... ... Csak a szegény, sze­rencsétlen éhező emberek millióinak lennének ilyen melegszívű pártfogói... «rth —n

Next

/
Oldalképek
Tartalom