Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

1969. október 1. szerda 5. oldal Együtt vagy külön? n. Az alacsony volumenű állattenyésztés mellett a termőföldek szervesanyag- utánpótlása is korlátozott, következésképp a termés­hozamokat sem lehet az el­ért szinten tartani huza­mosabb ideig. Ha viszont a hozamok csökkenek, a jövedelem is. csökken, s be­ruházásokra is, részesedés­re is kevesebb jut az elkö­vetkező időkben. Visszaesésre lehet számítani Ez a probléma máris sú­lyos formában jelentkezik. A szövetkezeteknek új erő­gépekre volna szüksége, az állattenyésztés felfuttatásá- sához istálló és tenyész- anyag kellene, a termésát­lagok emeléséhez több mű­trágya, több növényvédő­szer, speciális gépek, anya­gok, eszközök... De hon­nan és miből? Tudniillik, ahhoz, hogy többet ve­gyünk ki a gazdaságból, be­fektetni is többet kell. Ez gazdasági törvény, amit évek során azzal sértettek meg, hogy a termelés bő­vítéséhez szükséges alapo­kat alacsony szinten tar­tották: vagyis kevesebbet fektettek be a szükséges­nél, és többet osztottak ki a megengedhetőnél. A fejlesztési alap és a részesedési alap aránya egyre rosszabb lesz. El­torzulások az utóbbi két év adataiban az Űj Életről és a Leninről mutat na­gyon nyugtalanító képet. A fejlesztési alap száza­lékos aránya: 1967. 1968. Csök­kenés Bácska: 20,5% 18,7% 1,8% Oj Élet: 24,4% 11,3% 13,1% Lenin: 19,6% 6,8% 12,8% Nem nagyon vigasztal­ja a Bácska-belieket, hogy a mindhárom tsz-t jellem­ző irányzaton belül száza­lékosan náluk mutatkozik a legkisebb csökkenés. A bajai járásban 23 tsz van, amelyikben jobb a fejlesz­tési és részesedési alap ará­nya Azonkívül nem érdek­telen, hogy Bácska mind­össze 2100 holdon gazdál­kodik. A kisebb méretű üzem általában érzéke­nyebb: egyensúlya köny- nyebben meginog, de nehe­zebben billen- helyre mint, ha nagyobb volumenekben működne. „Év végén mindent kisöpörni” A gazdasági törvényszerű­ségekre és gazdálkodási távlatokra nem tekinthető gyakorlat könyörtelenül megbosszulja magát. Ha az ember beletekint a statisztikai adatokba, nyomban tapasztalja ezt. A község állatállománya kevés, a jelenleginek há­romszorosa is lehetne. A növénytermesztési hozamo­kat községi átlagban kife­jezve Hercegszántó a ba­jai járás községei közt na­gyon hátul van. A tagjöve­delem évek óta nem emel­kedik, inkább süllyedő irányzatú. Ha hosszadalmas elemzés helyett csak az 1965-ös zárszámadás és az idei gazdasági évre terve­zett egy főre eső jövede­lemszinteket nézem — szá­zalékosan jelezve a válto­zást — a következőket lá­tom: a Bácskában egészen jelentéktelen, 0,2 százalé­kos emelkedés mutatkozik (ha minden „bejön”), az Üj Életben 3,7, a Leninben 6,4 százalékkal csökken az egy főre eső részesedés. Annak ellenére alakultak így a dolgok, hogy a köz­ség talaj adottságai igen jók (a földek aranykorona értéke átlagosan 16), annak ellenére, hogy az állam hi­telpolitikája a korábbi é- vekben rendkívül kedvező volt a tsz-ekre nézve, s ezenkívül számos más gaz­dasági kedvezmény is segí­tett a szövetkezeteknek láb­ra kapni, megszilárdulni, a bővített újra termelést megalapozni. Mindezek el­lenére a hercegszántói kö zös gazdaságok ma is egy kezdettől fogva tartó válság­állapotban leledzenek. Nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy egy igazán rossz esztendő amilyen mostanában nem volt — mérleghiányossá tehetné mindhárom szövet­kezetét. És ez a tagokat közvetlenül is érintené, mert jövedelembiztonsági alap —- amelyből a kieső személyi jövedelmeket pó­tolni lehetne — egyik szö­vetkezetben sincs. Nem tar­talékoltak rá. Az „év vé­gén mindent kisöpreni” jel­szónak azonban lejárt az ideje. Hercegszántón mindhá­rom tsz szakvezetése egyet­ért abban, hogy előre lépni csak komolyan megalapo­zott gazdaságok tudnak. A Lenin fejleszti az állatállo­mányát és a jövőben éssze­rűsíteni fogja a növényter­mesztést. Az Üj Élet az állattenyésztés fejlesztése mellett, a mellék- és se­gédüzemági tevékenységet növeli erőteljesen: minden­nel foglalkozik, amiből pénzt lát Azonban azt is tudja a szakvezetés mind­három szövetkezetben, hogy az erők egyesítése meg­gyorsíthatná a fejlődést amit a jelenben külön-kü- lön, erőik szétaprózásával próbálnak elérni. Adottságok, lehetőségek Sok hercegszántói tsz- tag kételkedik abban, hogy kisebbek lesznek a nehéz­ségeik, ha összerakják őket. Pedig . valami ilyesmiről van szó. A szövetkezetkeze­tek egyesüléséből származó előnyök felülmúlják a szét­aprózottság miatti hátrá­nyokat. Csak néhányat em­lítek ezek közül. A kiváló tulajdonságok miatt elér­hető, hogy a termelési költ­ségek növelése nélkül csu­pán a szokványos agronó­miái eljárások betartásával (jó minőségű vetőmag, ide­jében való szántás, vetés stb.) községi szinten 5 má­zsával növekedjék a búza hozama. Ez önmagában 3— 3,5 millió forint tiszta nye­reséget jelent! Az egyesített tsz-ek a mostaninál lényegesen jobb termelésszerkezetet dolgoz­hatnának ki. A nagyobb méretű .gazdaság könnyeb­ben kialakíthatja a számá­ra legkedvezőbb üzemágí arányokat. Annyi takar­mány terem Hercegszántón, hogy a jelenlegi 2000—2500 értékesítésre kerülő serté­sek számát, 8000-re lehetne növelni. Az egyesült tsz-ek az el­ső sikeres gazdasági év után megvethetnék az alap­ját egy komplex szarvas­marha-tenyésztő telepnek. Amihez külön-külön egyi­kőjük sem képes letenni a „saját erőt” (az állami hoz­zájárulás 70 százalékos) azt együtt elérhetnék. Minden­féle szakmunkás kerül a három szövetkezetben: az egyesített építőbrigád felé­píthetné a kombinátot. To- vábbmenve: a három szö­vetkezet három gépműhelyt tart fent, három műhelyve­zetővel, három beszerzővel és nem kis költséggel, de arra egyiknek sincs ele­gendő anyagi ereje, hogy a műhelyét rendesen fel­szerelje és egy gépészmér­nököt, vagy technikust al­kalmazzon. A gyülmölcster- mesztés is profilja a gaz­dálkodásnak, tehát egy ker­tészmérnök, vagy gyakor­lott technikus bőven talál­hatna magának munkát Fontos, de nem utolsó érv, hogy a bővített újra­termeléshez megszerezhető állami kedvezményeket egy nagy szövetkezet könnyeb­ben megszerheti. (Folytatjuk.) Zám Tibor Mint a bagoly nappal „Egy film, amely komo­lyan, őszintén, fájdalmasan beszél az emberiségről” — írta az H Tempo című te­kintélyes római lap Da­miano Damiani alkotásá­nak bemutatója után. Komolyan, őszintén, fáj­dalmasan. A maffia sok komoly, őszinte és fájdal­mas olasz könyv, film té­mája volt már. írók és ren­dezők mindig tudnak újat mondani róla. Aki megpróbál behatol­ni a sűrű szövevénybe és érvényt szerezni az igaz­ságnak, hamarosan szembe­kerül a legmagasabb kor­mánykörökig érő üzleti és hatalmi érdekekkel Ebben a hálóban oltalmat lelnek a kis gonosztevők és meg- fogíhatatlanok az igazi bű­nösök, a maffia kegyel­met, halált hidegen osztó irányítói. Mindent; beborít a rettegés homálya, s a jog, az igazság téhetetlen- né válik, mint a bagoly nappal A film a számtalan fel­derítetlen szicíliai gyilkos­ság egyikével indul Meg­ölnek egy építkezési vállal­kozót, aki nem hajlandó lesleg a véletlen szemtanút is elteszik a láb alól. Szi­cíliában olcsó az ember­élet. A nyomozás során Bellodd kapitány, a csend­őrök északról idehelyezett parancsnoka mind tilosabb szálakat göngyölít fel Már tudja, hol kell keresnie az igazi bűnösöket — ezt kü­lönben mindenki tudja kez­dettől fogva —, de minél magasabbra nyúlna, annál inkább meg van kötve a keze. S amikor végre me­rész lépésre szánja magív., leváltják. A maffiának eh­hez is megvannak az össze­köttetései. A néző felháborodik. Ép­pen ezt akarta elérni a film, kifejezésre juttatva ezzel is, hogy a harcot foly­tatni kell. Rokonszenves fiatal szí­nészt ismerünk meg a ka­pitány szerepében: Franco Nérót. A női főszerepet a szép Claudia Cardinale ala­kítja. M. L. Az alvilág professzora Nem mondható, hogy a magyar filmgyártás ért vol­na el már valaha is szá­mottevő sikert a krimi mű­fajában, a rendezők mégis minden évben újra és újra próbálkoznak. Szemes Mihály, a Dani, az Üj Gilgames és még jó néhány emlékezetes film megbízható tehetségű ren­dezője alaposan elmaradt szokott színvonalától, még ha a téma igénytelenségét nem is vesszük figyelembe, csupán a megoldások mes­terségbeli részét. Álmosí- adózni a maffiának, s mel- tóam szürke tónusú képek, MEGJELENT az állami tulajdonban levő háza'* értékesítését szabályozó rendelet és végrehajtási utasítás Az állami tulajdonban levő családi ház jellegű 1—3 lakásos házak értéke­sítésére lehetőséget adó ko­rábbi rendelet óta — 10 év alatt — a tanácsok az OTP útján mintegy 60 000 la­kást adtak el a lakóknak, magánszemélyeknek. A kedvező tapasztalatok és a kertes, társasházjellegű épületek lakásainak meg­vásárlása iránti nagy ér­deklődés alapján, került sor most az újpbb kor­mányrendeletre, amely — mint ismeretes —> a 12 la­kásosnál nem nagyobb ál­lami tulajdonú épületek társasházzá alakítását és lakásainak eladását is le­hetővé teszi. A kormányrendelettel együtt megjelent az építés­ügyi és városfejlesztési, a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes végrehajtási intézkedése is, amely részletesebben meg­határozza az értékesítés feltételeit, szabályait. Ez határozza meg részletesen a házingatlanok kedvezmé­nyes árát. Az újabb rendelkezés mindenekelőtt az értékesí­tésre kerülő lakás bérlőjé­nek nyújt kedvezményt. Az új rendelet a kihir­detéssel hatályba lépett. 21. Peat szívében majdnem megállt az ütő. Egész eddig lázasan kereste az alkal­mat. hogy egyedül marad­hasson a lánnyal, de hasz­talanul. Most viszont itt a pillanat. Körülnézett. A kö­zelben. az egyik bódénál Mou állt. — Jól van. Bunty, az óriáskerék bejáratánál vá­runk benneteket — helye­selt Francis. Peat biztos volt benne, hogy Mou nem vár sokáig és ezért a leghelyesebb, ha Francist minél gyorsabban elviszi valahová, minél messzebb innét. Egy neon­felirat, mely tőle jobbra villogott, nagyszerű ötletet adott neki. ÓRIÁSI TÜKÖRLABIRINTUS AKAR-E MAGARA MA­RADNI? POMPÁSÁN EL­TÉVEDHET NÁLUNK, A VILÁG LEGNAGYOBB ÜTVESZTÖ JÉBEN! — Legalább húsz percbe telik, amíg a kocsihoz men­tek és onnan visszaértek — mondta Busternek. — Addig megnézzük ezt a la­birintust, ti majd a kijárat­nál várjatok. Rendben? — Semmi vész, tévedje­tek csak el, akár két órára is! — lelkendezett Bunty. — Nem így gondoltam. És különben is könnyű ott eligazodni, csupán mindig a folyosó baloldalán kell menni. Akkor akár tíz perc alatt is kiérhet az em­ber. Jössz. Frankie? — Jó, mehetünk — egye­zett bele a lány. • Igaz, hogy nem nagyon akart elmenni, de Peat ed­dig mindig nagyon kész­ségesen teljesítetté minden kérését. így hát (kellemet­len lett volna > egyetlen ajánlatát is visszautasítani, ,s igazságtalannak; is vélte. — Akkor hát isten vele­tek és tévedjetek csak el kedvetekre. Viszont ha fél óra múlva nem keveredtek elő, nem várunk rátok! — figyelmeztette őket Bunty. Mikor kettesben próbál­tak keresztülevickélni a tö­megen, Mou gyanakodva nézte, hogy Bunty és Buster eltávozik. Peat gyorsan Francishoz fordult. — Menjünk. Nagyszerű szórakozás lesz! — Mondd csak, ismered te ezt az embert? — kérdez­te a lány hátrapillantva. — Miféle embert? — Hát akit állandóan fi­gyelsz. Azt a sötétruhásat, aki egész nap kísérget min­ket. — Csak nem? — pró­bált közömbösséget színlel­ni Peat. — Mintha már lát­tam volna valahol. A pénztárnál Peat elége­detten vette tudomásul, hogy rajtuk kívül ma nem volt más vendége a labirintus­nak. — Ott bent mindig a bal­oldalon tartózkodjanak — figyelmeztette őket a pénz­táros nő. — Ha eltévedné­nek. nyomják meg a csen­gőgombot. Peat megköszönte a ta­nácsot, s Francishez sietett, aki már a bejáratnál várta. Elindultak a folyosón, Peat hirtelen körülnézett; Mout sehol sem látta. — Most hát mitévők le­gyünk? — kérdezte a lány, aki a férfi előtt ment. — Szörnyű meleg van itt, ugye? — Labirintusban nincs hőség, hiszen tető sincs — bizonygatta Peat. Az útvesztőt mindenütt tizenöt láb magas tükör szegélyezte. Közöttük két embernek elegendő hely volt úgy, hogy egymás mel­lett mehettek. A tükröket olyan szögben állították föl, hogy Peat és Francis nyom­ban tízszeres másukat lát­ták bennük, mihelyt az első hosszú folyosóba léptek. A rutinosan vagy csak egy­szerűen rosszul játszó szí­nészek, szokványos beáll í- tások, hangulattalan hely-« színek közvetítik a történe­tet, amelyben többé-kevés- bé előfordul minden, ami már ezernyi bűnügyi histó­riában előfordult. Gyermek, rablás, zsarolás, ékszertől pás, gyilkosság. Olyan sta­bil ritmusban következnek elő, hogy a néző meg se rezzen, szinte előre tudná jelezni, mikorra várható a következő. A bűncselekményekben az a rejtélyes, hogy semmi­képpen nem látszik köztük! az összefüggés, de az okos nyomozótiszt mégis gyanít valamit, míg óvatos, bár nem kevésbé okos kollégája nem győzi elővigyázatra in-; teni. A kettejük módszeré­ből szivárgó dialektika vi-i szí el végül a filmet a vég­kifejletig, azaz a bűnös le-; leplezésig. És hát ki a bű­nös? Ki más -lehetne, mint az, akire senki sem gondolt A nyomozók végül rádöb­bennek, hogy valaki ott lappangott mindegyik ügy hátterében, csak éppen le kell leplezni. A nyomozás valóban ügyes, de a szerzők: megfeledkeznek a krimi klasszikus szabályáról, nem avatják be a nézőt, meg­fosztják ezzel a rejtvény-; fejtés izgalmától is. Csupán Latinovits Zol­tán, a lobbanékony, intuitív nyomozó és Sinkovits Im­re, a tényékhez ragaszkodói megfontolt munkatárs sze­repében nyújtott néhány derűs percet. Sz. J. férfi megragadta Francis kezét, s a központi helyre akarta vezetni. Hátha Mou mégis csak a nyomukban van... Valamennyi folyosó ilyen volt, mindegyik végtelennek tűnt. ám hirtelen zsákutcá­ba jutottak és egészen ad­dig kellett visszafelé men­niük. amíg meg nem lel­ték a megfelelő átjárót, me­lyet elkerültek, mert észre sem vettek. Két-három perc múlva Francis kérlelni kezd­te a férfit. — Azt hiszem, jobb len­ne kijutni innen. Unalmas egy kicsit... Peat megállt, végigtekin­tett a folyosón. Kétfelől húsz szörnyű születési anya­jegy nézett farkasszemet vele. — Azért hoztalak ide, hogy megmagyarázzak vala­mit. de attól tartok, nem lesz kellemes dolog halla­ni — kezdte Peat. — Mit akarsz mondani ezzel? — Azt, hogy én nem Bert Stevens vagyok. Peat Weinernek hívnak. Arra kérlek, hogy hallgass végig és ne ijedj meg. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom