Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
Népi kerámiák, faragások ||>ODI\LO/lA Kárpáti Kamill: Mikor a muzsika... Mikor a muzsika este odazár magához s a gépszobában a nehézszagú gépek köldöklámpája sugárzott csupán, hazavittek a hegedűk, s a kürtök kutyamancsa megkaparta ajtód. Két ütőszerszám felébresztett, felültél a sötétben, azt hitted, váratlan megérkeztem, — Csak nincs valami baj? — megtapogattál. Mint két tétel közt a várakozás, olyan volt, amíg elaludtál kitakart vállal, félmosollyal. Olyan voltál, mint egy könyökben elhajolt üvegház az éjbe mosódott kertben: derengő belső fénybe vont a meleg álom. Bényei József: Hasztalan hűség üres órákat sző a csend. Kék pókfonálon leng a Nap. Tegnap a percek rácsain arcomhoz közel láttalak. Sötéten izzott a szemed, mohó ujjam indult a szádig, de nem találta csak a csend pókszálon lengő figuráit. Azóta hálót szőtt körém az időből az egyedüllét s dobol fülemben konokul a keserű és hasztalan hűség. Antalfy István versei Még nyár Ez még a nyárhoz tartozik. Fehér napokba préselődve fecskék röptét irigyelem, úgy nézek fel a buja égre. Valahol említik nevem. Mert a világ annyira zsúfolt, én mégis jól emlékezem, hogy iszonyatos háború volt. A város szélén még a nyár, még fecskék röpte, még virágok. Talán egy kicsit béke is. Talán itt egyszer megtaláltok. Oly pici volt az élet Teletűzdeltem lobogással pirosköldökü reggelek szegényszagú kamraiakén szerelmét, hogy ne féljenek. Létrafokokra telepedtek ha megjöttek az álmaik, — szegénységüket is meglopták, hogy tanulják az igazit. Ne féljetek — mondták maguknak, mert az élet oly pici volt, hogy eltévedt, aki tetőre mászott nézni; véres a hold .11 Kiállítás Kecskeméten A „HÍRŐS VÁROS” nem a fazekasságáról híres. A Duna—Tisza köze, a homok, nem fazekasvidék. Mégis; Kecskeméten is dolgozott néhány mester. Bozsó János festőművész kerámiagyűjteményéből a kecskeméti Katona József Múzeumban rendezett kiállításban választ kaphatunk; milyen edény is készült Kecskeméten? Két hiteles, mester által szignált kecskeméti cserépedényt láthatunk. Az egyik egy könyvalakú pálinkás- butella, felirata szerint ezt az „énekes könyvet” 1872- ben Kecskeméten készítette Horváth Pál fazekasmester. a másik darab kuglófsütő. nagyon szokatlanul helyezték rá a feliratot. Az aljának egyes gerezdéire vésték be a szövegnek egy-egy sorát; „Ezen kuglóf sütő készült 1860 Dik Esztendőben Márczius 3 Dik Napján Ketskeméten Üjvári János A készítő Én T. J. J. S. Németh Ignátzé’’. Így két kecskeméti fazekasmester: Üjvári János és Horváth Pál munkáival ismerkedhetünk meg. és ezek alapján következtetni tudunk további Kecskeméten készült kerámiákra. Mindkét darab cserepe vöröses színű, máza sötétzöld. Feltételezhető, hogy a környéken előkerült hasonló színezetű darabok szintén a városban készültek. Ilyen alapon a legrégibb darab egy 1797-es boroskancsó. Két kisebb kancsón az 1842-es évszám olvasható. Az egyiken oldalt kis domborműves feszület van. katolikus mester mu .kája. A másik szája duplán összenyomott, ennek valaha füle volt —. az ilyen kancsócskából a bort közvetlenül itták és kézről kézre, szájról szájra járt. Csakis Kecskeméten készült az a kulacs is, amelynek közepén fehér kecske ágaskodik. Kecskemétinek vélünk egy zötétzöld emberfejű korsót. Alpáron került elő. Az ismert „miska kancsó” csak egy szűkebb vidék specialitása volt, emberfejű korsót azonban több vidéken csináltak, a Felföldön és Erdélyben, Debrecenben és Szekszárdon, nincs kizárva, hogy Kecskeméten is készült volna. Maga a forma nagy ritkaság —, s hogy mire használhatták, milyen alkalmakkor ittak belőle, azt egyelőre közelebbi adatok híján inkább csak találgatjuk. _ A legmonumentálisabb kecskeméti darab az a hatalmas sötétmázú fazék, amelynek fedőjén újabb pici fazekat formált a fazekas. Talán mestermunkája volt, remekmű, és a kicsi fazékkal is mesterségét kívánta szimbolizálni. Jozsó János kiállításának egy részlete. A fentiekből persze még nem következik, hogy óraadón sötétzöld edény bizonyosan kecskeméti, sem az. hogy e város fazekasai kizárólag ilyen kerámiát készítettek volna. Bizonyára itt is készült egyszerű má- zatlan edény talán olyasféle, mint Kalocsán, és valószínűleg csináltak díszesebb, virágmintás darabokat is. KECSKEMÉTEN és környékén annál több a más vidékről idekerült cserépedény. A régi kecskeméti vásárokon valaha a fazekasszekerek sorának vége kint volt a város végén, eleje a kocsmánál. Csákvárról. a Dunántúl legnagyobb fazekasközpontjáról tíz-tizenkét kocsi is elment a kecskeméti vásárra — emlékezett vissza az egyik öreg edénykereskedő leszármazottja. Eljöttek ide Mezőtúr korsósai. Hódmezővásárhely tálasmesterei. A dunántúli és a tiszántúli fazekasművészet valóságos találkozója lehetett az egykori kecskeméti vásár. Ma már ennek csak halványan él az emléke, de a padlásokon megőrzött régi tárgyak, a Bozsó János által összeszedegetett gyűjtemény tanúskodik róla. hogy nyugat felől is. kelet felől is válogatott szép edényeket vásárolt a város és a környék népe. Egy-egy darab még távolabbi vidékről származik. Elsősorban Gömör megyéből, ahonnan már a török idők alatt hordtak cserépedényt az Alföldre, a Duna— Tisza közére. Nagykőrös 1661. évi számadáskönyve említi, hogy rimaszombatiaktól „öreg” (nagy) főzőfazekakat. tálakat és „bugyogós” korsókat vettek. Má- zatlan korsót, ún. „körösi korsót” a Bihari Érchegységből, a Fehér- és Fekete-Körös völgyében fekvő fazekas falvakból hoztak. Dél felől, a Balkánból nem került kerámia Magyarországra, inkább innen szállítottak oda. mégis két szép balkáni korsó bizonyítja, hogy a dunai kereskedők visszafelé egy-egy darabot emlékül mégis elhoztak magukkal. Nyugatról, Ausztria felől azonban jött edény. Már Szabó Kálmán ásatásai bizonyították, hogy a vastag falú ún. „bécsi fazék” a XIV—Xv. században használatos volt Kecskemét környékén. Ilyen fazekat a közelmúltban is használtak, egy szép darabot ki is állítottunk. Elkerült a Duna—Tisza közére a finomabb mázó fajansz is a Pozsonytól északra fekvő egykori „habán” telepekről, a korábban „újkeresztény'’ vagy anabaptista hitet valló „habánok” értették e korban legkiválóbban a fajansztechnikát, de tőlük eltanulták a környékbeli fazekasok is. A kiállított darabokból néhány a XVIII. század végéről származik, többsége azonban a XIX. század elejéről. Egy Petőfivel egyidős, 1824-es évszámot viselő tányér éppen Kiskőrösön került elő. A legkésőbbi csoport a kék díszű modori tárgyak, az 1880-as évekből valók. Bozsó János nemcsak szűkebb pátriájában gyűjtött, Kecskeméten, Kiskőrösön, Solton. Alpáron, Csépán, hanem távolabbi vidékeken is. Összekerült egy sereg tárgy a Dunántúl déli és nyugati részéről, a Sárköz vidékéről. Somogyból, Kőszeg környékéről. Innen való 'gyűjteményének legkorábbi darabja; 1670-es évszámú kályhacsemoe kétfejű sasos magyar címerrel. HOGY MI MINDEN egyéb található még a Bozsó- gyűjteményben. azt e helyütt nem is kíséreljük meg felsorolni, de e kiállítás faragott tárgyai réz- és ónedényei, válogatott üvegei fogalmat adnák a gyűjtemény jelentőségéről, nem szólva az iparművészeti jellegű tárgyakról, további kiállítások anyagáról. Dr. Kresz Mária Horváth Döme születésének 150. évfordulójára* A XIX. században nem sokan tették többet Horváth Döménél Kecskemét „közjaváért”. Gondolkozik, tervez, alkot, lelkesít, példát ad, áldoz széllé" mileg és anyagilag. s szerényen visszavonul, ha dicséretről van szó” — így jellemezték. Jeles polgártársai közül egyesek csak kulturális törekvéseket táWdntragcr Adolf; lány? mogattak, mások viszont az ipar, a gazdászat, a kereskedelem istápolásának fontosságát hangsúlyozva feleslegesnek ítélték a művelődésnek juttatott adományokat. Horváth Döme már száz esztendeje azt hirdette, hogy csak művelt nemzetek lehetnek gazdagok és pallérozott elmék nélkül okszerű gazdálkodás elképzelhetetlen. Személyes felelősséget érzett minden jó ügy sorsáért, a tehetséges emberek boldogulásáért. Jó szóval, pénzzel buzdította jeles íróinkat, költőinket. Barátságos otthonában többször vendégül látta Petőfit, Jókait, Vörös- martyt... Ez az ember, akinek nevét és műveit az irodalomtörténet is feljegyezte, egyik alapítója a Kecskemétvldéki Gazdasági Egyesületnek, majd három évtizedig példás buzgalmú elnöke. Ott látjuk a kor szükségleteinek megfelelő pénzintézetek szervezésénél, s az első helyi újság kiter- velésénél. A szabadsáoharc alatt népfölkelő biztos volt. A bukás után, ő az üldözött, vállalta a legsúlyosabb megtorlás kockázatát: a mai Batthyány utcában levő lakásának udvari szobájában hetekig bújtatta — többek között — Horváth Mihályt, az első magyar kormány miniszterét, történészt Az elnyomás éveiben is megtalálta a hazafias érzés élesz- tésének lehetőségeit. Ösztönzésére művelt kecskeméti polgárok világirodalmi remekműveket fordítanak le magyarra. Országra- szóló Kazinczy-ü nnepsége- ket rendez. Maga is ír, Goethe, Voltaire alkotásait tolmácsolja nyelvünkön. Az iskolák bőkezű mecénása. 1874-ben múzeum alapítását szorgalmazza. A polgárosodás évtizedeiben 48-as elveit részben feladja és igyekszik a kiegyezés politikai légköréhez alkalmazkodni. A Katona-kultusz elválaszthatatlan a nevétől. Kétszer is Kinyomatia a Bánk bánt. E kiadások után engedélyezik a cenzorok ismét a mű színpadi bemutatását. Megírta a drámaszerző életrajzát, rendbehozatta sírját, neves írókat hívott meg Kecskemétre, elkészíttette és felállíttatta a vasúti parkban levő Katona-portrét. Fárodazásai- nak eredményeként került márványtábla a szülőházra, s emlékeztek meg évről évre a Bánk bán szerzőjének születési évfordulójáról, idézik alakját az általa kitűzött páyázatttfc résztvevői, ö az egyik alapítója, és első elnöke a Katona József Körnek. Kétezer kötetes könyvadományával gazdagította az egyesületet. Remélhető, hogy az újjáalakult Katona József Társaság — ha késve is — méltó módon megemlékezik alapítójáról. Temetésekor így búcsúztatták: „A kortársak elismeréséhez fog csatlakozni az utókor hálája ” A városi tanács a múzeum mellett' állíttatta fel Horváth Döme szobrát, utcát neveztek el róla. „Kecskemét maholnap a magyar hazában ne csak mint népessége számára és közgazdasági viszonyaira az országnak hetedik városa szerepeljen — hangoztatta egyik cikkében — de, mint a nemzeti közműveltségnek egyik fészke, mindenkor és mindenben kiváló műveltséggel találtassák és ismertessék.” Tanácsát ma is időszerűnek érezzük. Heltai Nándor • Itt említjük meg, hogy nem október 26-án született, mini a lexikonokban olvasható« hanem 16-án.
