Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-10 / 209. szám

IMS. esepéea&fcer IS, szerda t «Mat Az Akadémián tanácskozik Európa egészségügyi parlamentje Losoncai Pál üdvözlő beszéde Kedden a Magyar Tudo­mányos Akadémia díszter­mében ünnepélyesen meg­nyitották az Egészségügyi Világszervezet európai te­rületi bizottságának XIX. ülésszakát. Részt vett a megnyitáson és az elnök­ségben foglalt helyett Lo­soncai Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, dr. Szabó Zol­tán egészségügy-miniszter, Sarlós István, a fővárosi tanács vb-elnöke, dr. Házi Vencel külügyminiszter-he­lyettes és Gömöri Pál aka­démikus, az Akadémia Or­vostudományi Osztályának titkára. A világszervezet vezetői közül jelen volt és ugyancsak az elnökségben foglalt helyet dr. L. Ber­nard főigazgató-helyettes, dr. V. Kalajdzsiev, a bol­gár egészségügy-miniszter első helyettese, az európai területi bizottság elnöke és dr. L. A. Kaprio, a testü­let igazgatója. Az európai egészségügyi parlament tanácskozását, amelyen 31 állam egész­ségügyi minisztere, illetve miniszterhelyettese vesz részt, dr. V. Kalajdzsiev nyitotta meg, majd Lo- sonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke köszöntötte az ülésszak résztvevőit. Han­goztatta: Népköztársasá­gunk kormányának politi­kai tevékenységét, gazdá­sági intézkedéseit az a tö­rekvés“ hatja át, hogy a la­kosság életkörülményei szüntelenül javuljanak. A 10 milliós Magyarországon ma már több mint 22 ezer orvos folytatja áldásos hi­vatását és az állampolgá­rok 97 százaléka ingyen ré­szesül egészségügyi ellátás­ban. Kormányunk arra tö­rekszik, hogy a lehetősé­geihez mérten országunk is hozzájáruljon az Egészség- ügyi Világszervezet ma­gasztos céljainak megvaló­sulásához. Az Elnöki Tanács elnö­kének üdvözlő szavai után dr. Szabó Zoltán egészség­ügy-miniszter emelkedett szólásra. Elmondotta töb­bek között, hogy az orvos- tudomány vívmányai az egész világ egészségügyét gazdagítják, elterjedésüket, hasznosításukat nem kor­látozhatják az államhatá­rok, miként ezek a hatá­rok nem emelnek falat a betegségek terjedése elé sem. Ez parancsolóan meg­követeli, hogy a nemzetek saját érdekükben hangol­ják össze tevékenységüket és kutatásaikat, hogy tudá­suk és tapasztalatuk álta­lánosan felhasználható és mindenütt alkalmazható közkinccsé váljék. Dr. Szabó Zoltán felszó­lalása után Sarlós István, a fővárosi tanács vb-elnöke a főváros lakosságának üd­vözletét tolmácsolta és méltatta a tanácskozás je­lentőségét az urbanizációs ártalmak és a közlekedési balesetek számának csök­kentése szempontjából. A világszervezet nevében dr. L. A. Kaprio szólalt fel és kifejezte azt a reményét, hogy a budapesti tanácsko­zás elősegíti a szervezet emberbaráti tevékenységét és tovább erősíti az európai iroda, valamint Magyaror­szág eddigi jó kapcsolatait. Ékszerkiállítás A Bajai Türr István Mú­zeumban kiállításra készí­tik elő azt a nagymennyi­ségű leletanyagot, amely Közép-Európa legnagyobb hun kori — roxolán — te­metőjéből eddig felszínre került Madara« határában. A kiásott sírok közül már csaknem 200-nak a tartal­mát restaurálták. Egyedül­álló tárgyak is akadnak az 1400—1600 éves leletek kö­zött. Ilyenek például a ko- porsószállító fakeretek. Na­gyon sok a női ékszer, használati eszköz, mivel a nagy temetőben csak női és gyerméksírokra bukkan­tak A borostyángyöngyök tömkelegé edények, bronz- karperecek. fibulák és más ruházati tartozékok kerül­tek a bajai múzeumba. A rovolán temető rendkívül gazdag és értékes lelet­anyagát az októberi mú­zeumi hónao alkalmából mutatják majd be a közön­ségnek. A Munkaügyi Minisztérium állásfoglalása: Áthelyezés esetén régi vállalatától is jár a dolgozónak a nyereségrészesedés Várnától északra /. Utazni jó Repülőgéppel két óra alatt Várnában lennék — villant át az agyamon, amint a Nyugati pályaudvar jól is­mert épülettömbjét meglát­tam. — Én azonban har­minchét órás útra vállalkoz­tam. Aztán így fűztem to­vább gondolataimat. nek természetesen az alsó fekhelyek jutottak, a fiata­labbak pedig akrobata ügyességgel kúsztak a felső­re. No persze, ez csak a fő­próba volt az esti lefekvés­re, mert előttünk állt a nap. Amikor feltűntek a távol­Érdekes elvi jelentőségű kérdésben foglalt állást a Munkaügyi Minisztérium. Egy dolgozótól, aki áthe­lyezéssel a múlt év közepén új munkahelyre került, ré­gi vállalata megtagadta a nyereségrészesedést, mivel náluk a kollektív szerződés szerint a részesedéshez leg­alább 9 havi munkaviszony szükséges. A dolgozó pana­szát a vállalat munkaügyi döntőbizottság elutasította. A területi döntőbizottság helyt adott ugyan a panasz­nak, de e döntés ellen a Fővárosi Főügyészség óvást emelt Az óvás szerint a vállalatnak joga, hogy a kollektív szerződésben na­gyobb kedvezményben ré­szesítse azokat, akik hűsé­gükkel is hozzájárultak a nyereséges gazdálkodáshoz. Az ügyészség véleménye szerint ez áthelyezés esetén sem áll ellentétben a jog­szabályokkal. Az óvással a területi munkaügyi döntő- bizottság nem értett egyet, így az ügy végső elbírálás­ra a Munkaügyi Minisztéri­umhoz került. A minisztérium is törvé­nyesnek ismerte ugyan el a vállalati kollektív szerződés említett részét, amely jogo­san köti feltételekhez a nye­reségrészesedés kifizetését. Ez azonban a minisztérium álláspontja szerint nem vo­natkozhat az áthelyezett dolgozóra. A jogszabályok értelmében ugyanis áthelye­zés esetén a régi és az új vállalatnál eltöltött munka- viszonyt együttesen kell fi­gyelembe venni, s az is mel­lékes, hogy ki kezdeményez­te az áthelyezést. Mivel a vitás esetben a régi és az új helyen együttesen meg volt a dolgozónak a kollek­tív szerződésben megszabott kilenchavi munkaviszonya, így régi vállalatától az ott eltöltött idő arányában jár neki a nyereségrészesedés. Budapesten öntik a bori rezet Néha könnyebben és job­ban meg lehet egyezni tá­volabbi, külföldi üzletféllel, mint hazaival. Ékesen bi­zonyítja ezt az újvidéki és a budapesti kábelgyár leg­újabb megállapodása is. Eszerint az újvidéki gyár számára ezután a pesti ká­belgyár közvetítésével, a magyarországi gyáróriás­nak, a Csepel gyárnak ön­tödéjében dolgozzák fel a bori rezet, s nem a sveíp- zarevói kábelgyárban, mint eddig. Az egyezmény meg­kötésének okairól és körül­ményeiről a következőket hallottuk az újvidéki gyár­ban: Az újvidéki kábelgyár­nak már évek óta nagy gondot és nehézséget okoz a bori rézbányától vásárolt réz feldolgoztatása, a réz- drót előállítása. Eddig ki­zárólag a svetozarevói ká­belgyár öntödéjére volt utalva. Mivel a svetozare­vói gyár kapacitása nem elegendő az egyre növekvő rendelések teljesítésére — s persze az is közrejátszik, hogy a két kábelgyár ver­senytársa egymásnak — az újvidékieknek szinte sza­bály szerint ötven napot kellett várniuk a feldolgo­zott rézre. Mondani sem kell. hogy a mai pénztelen­ségben milyen nehézséget okozott a gyárnak az a kö­rülmény, hogy forgóeszkö­zeinek jelentős részét kény­telen volt ilyen hosszú idő­Mi újság a Vajdaságban? re lekötni. Mivel a fizető- képtelenség ezt a gyárat is egyre jobban fenyegeti, a vállalat vezetősége abban kereste a kiutat, hogy a Budapesti Magyar Kábel­művek igazgatóságához for­dult, amellyel különben is szoros üzleti kapcsolatai vannak. Kitűnt, hogy Cse­pelen vannak kihasználat­lan öntőkapacitások, s ezért a Magyar Kábelművek haj­landó kisegíteni az újvi­déki gyárat, annál is in­kább, mert ez a csepeli ön­tödének is előnyére válik. Miután mindkét fél meg­találta gazdasági számítá­sát, egykettőre létrejött a megállapodás is. Eszerint Csepelen még az idén 1200 tonna rezet dolgoznak fel az újvidéki gyár részére, a következő két évben pedig 6000—6000 tonnát. Elkészült a Duna—Palics- csatorna terve Egy lépéssel közelebb ke­rültünk egy régóta időszerű kérdésnek. Észak-Bácska vízellátásának megoldásá­hoz. Az elmúlt évek során különféle lehetőségek me­rültek fel a vízhiány pót­lására, egy dolog azonban mindig nyilvánvaló volt; Felső-Bácskának és a ma­gyarországi Duna—Tisza köznek vízellátása szorosan összefügg. A jugoszláv—magyar víz­gazdálkodási vegyes bizott­ság legutóbb különbizott­ságot nevezett ki egy ezzel kapcsolatos tanulmány el­készítésére. Megkértük Tyahun Károly mérnököt, a tartományi mezőgazda- sági titkárság vízgazdálko­dási osztályának főnökét, a különbizottság jugoszláv ve­zetőjét, Ismertesse a tervet. — Tanulmányunkat — kezdte Tyahun mérnök — két változatban készítettük el. Mindkét változat sze­rint abban látjuk Észak- Bácska és a másik oldalon a Duna—Tisza köze vízel­látásának lehetőségét, ha a Dunát összekötjük a Pali- csi-tóval. Mindkét esetben körülbelül 90 kilométer hosszú csatornát kellene építeni. — Miben tér el egymás­tól a két változat? A déli csatorna esetében jugoszláv területen lehető­ség nyílik 205 000 hektár szántó öntözésére. Ha azon­ban az északi változatot fogadják el, számunkra csak a Palicsi-tó vizének fel- frissítésére szolgál a csa­torna. — Lássuk talán ezek sze­rint először a déli váltó­zatot. — Ebben az esetben va­lahol Baja magasságában kezdődik a csatorna, 22,5 kilométert halad magyar; területen, Ridjicánál eléri/ az országhatárt, jugoszláv; területen keleti irányt ves:^ Bajmoktól északra a Krif- vaja medrét követi, majp Szabadka alatt haladva éri el a Palicsi-tavat. — A másik, az északi változatot, hogyan képze­lik el? — Ez is Bajánál, ponto­sabban a várostól 20—25 kilométerre kezdődik. In­nen, mivel emelkedik a ta­laj, 13 kilométer hosszan csőrendszeren kell felnyom­ni a vizet, majd nyitott csa­tornával vezetjük a Körös­patakig. Onnan tovább, ré­szint a patak medrében, részint új csatornán ke­resztül kerül a friss Duna- víz a Palicsi-tóba. 400—600 literes transzport hordók eladók a Kecskeméti Kon­zervgyárban. Érdek­lődni lehet a 16—31/110 melléktelefonon.. 7138 A Kárpátok a vonatablakból. — Az emberek mindig szerettek utazni, az ismeret­len tájakban gyönyörködni. Igaz, hogy repülőgéppel jó­val hamarabb odaérnék, kényelmesebb is lenne, de egy sor örökre emlékezetes élménytől fosztanám meg magam. A sok szépségért pedig érdemes vállalni az utazás fáradalmait. Jó is, hogy az IBUSZ vonattal rendezi ezt a társasutazást. Nemcsak a bolgár tenger­partot, hanem Erdélyt, s a Kárpátokat is láthatjuk. Az­után arra is jó az ilyen hosszantartó utazás, hogy sok emberrel lehet megis­merkedni, meg új baráto­kat szerezni. 1 ban a nagyváradi domboÜ, mindenki a vonat ablakánál állt. Szerencsénk volt, még szürkület előtt elértük a Ki­rály-hágót. Csodálatosan szép látvány tárult elénk. A sziklás, szűk. kanyargó szo­rosban robogott a vonat, mi­közben az erdőkkel borított csúcsokról ózondús friss le­vegő áradt szét a kocsiban. Az éjfélt mindenki meg­várta, ekkor érkeztünk Ko­lozsvárra. Ezután megvetet­tük fekhelyeinket, s ja vonat álomba ringatott bennünket. A hajnal pírja Segesvárnál ébresztette a társasutazás részvevőit — már akit. Só­kan csak az étkező kocsi pincérjének reggelire hívó Brassói új városrész. A váróteremben már vagy kétszázan gyűltek össze a különvonat utasai. Jónéhá- nyan közülük a kecskeméti IBUSZ-irodában jelentkez­tek az útra. Nemsokára megjelent a csoport veze­tője is, aki bejelentette, hogy az elsők közé tarto­zunk, akiknek abban a sze­rencsében van részük, hogy kipróbálhatjuk a bolgárok által rendelkezésre bocsá­tott kényelmes fekvőkocsi­kat. Valóban pompásak ezek a nemrég forgalomba állított személyszállító vasúti ko­csik. A fülkék első látásra ugyanolyanok, mint a ha­gyományos kupék, azonban néhány perc alatt hat fek­helyet lehet kialakítani ben­nük, hármat jobbról, hár­mat balról. S mire az uta­sok megegyeznek, kik al­szanak felül, középen, vagy alul, addigra össze is ba­rátkoznak. A nyolc gondta­lan nap, amely előttünk állt i udvariassá, előzékennyé tett mindenkit Az idősebbek­-V szavára törölték ki az ál­mot a szemükből. A Kárpá­tok égbenyúló bérceinek le­nyűgöző látványa azonban ismét mindenkit az ablak­hoz csalt Itt láttuk igazán, milyen hatalmas hegység a Kárpá­tok. Sűrűn kattogtak ä fényképezőgépek. Fenyvesek között váltott Diesel-mozdo­nyok vontatták szerelvé­nyünket. Még a ploesti olajvidék utáni síkságon is a Tömösi hágó panorámáját a kedves hegyi patakokat, a völgyek fölött merészen ka­nyargó szerpentineket em­legettük. Ruszénél régi ismerős, a Duna köszöntött bennünket, Szélesen, kényelmesen höm­pölygőit a két országot — Romániát • és Bulgáriát — összekötő vasúti híd alatt. Esteledett amikor először egy nagy hajót pillantottunk meg a tovasuhanó fák kö­zött, majd elénk tárult a fekete-tengeri kikötő. Vár­na. tFolytatjuk) Nagy ÓM 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom