Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-10 / 209. szám

i «M al 1969. szeptember Mi, nrnrrVt Vá!aszáíon egy nagyközség II. Tanyák és igények Egy gép története Amíg elkészült a filmbepárló Izsák összlakosságának 36—38 százaléka él a ta­nyákon. Ez nagyjából meg­felel a megyei aránynak, és — kisebb léptékekben — mintha itt a megye külte­rületi problémái, ellent­mondásai is összegződné­nek. A műút mellé tele­pült Kisizsák amolyan „fi­ók-község”, a hasonló jel­legű tanyai központhoz ké­pest igen jól ellátva kom­munális létesítményekkel is, az innen nem is túl messze levő Matyópuszta viszont egyértelműen „ár­nyékos oldal”, a földhözra­gadt szegénység ma is to­vábbélő jeleivel, alkoholiz­mussal, írástudatlansággal. Változtatni a helyzeten csak többirányú megköze­lítéssel lehetséges. Az egyik — már csaknem befejezett tény — közös erőfeszítés gyümölcse: a tanyai felső­tagozatosok hétközi kollé­giuma. Százhúsz személyes, októberre készül el. Erre q község 3,6 milliót áldo­zott. Beköltözés A másik tendencia: a fo­lyamatos beköltözés. Bár sok új ház épült az elmúlt évtizedben, a külterületi lakók bevándorlása 2—3 százalékos volt csupán. Az ok azzal magyarázható, hogy a tanyai családokban elsősorban a nemzedék­szerinti különköltözés fo­lyamata erősbödik: az új építkezések felerésze a fia­tal családoknak nyújt ott­hont. Ahol1 az idősebbek Huszonöt kilós csodaszer Házikert-tulajdonos társaim- I mai együtt a napokban na­gyon megörültünk, amikor a Petőfi Népe című napilapban az egyik hirdetést elolvastuk. Ugyanis tudomásunkra hoz­ták, hogy Dimecron 50 néven szerves foszforsavésztert ho­zott forgalomba az AGRO- TRÖSZT. A vállalat a biztos siker tudatában ajánlja a cso­daszert. Néhány sort idézve: „Gyümölcsösök rovarkártevői és burgonyabogár ellen a Di­mecron 50-et ajánljuk. Hatá­sa igen gyors. Nem rontja a termés minőségét, kíméli a hasznos rovarokat. A halak­ra nem veszélyes, szagtalan, kellemes a vele való munka, stb.” Mondanom sem kell, még aznap felkerestük a szövet­kezeti növényvédő boltot, hogy néhány dekányi csoda­szert vegyünk. Csodálkoztunk azon, hogy az üzletben nem is ismerik az új vegyszert. Az üzletvezető szerint a ház­tartási boltba szállították 25 kilós csomagolásban. Egy cso­mag 25—30 ezer liter vízhez elegendő, ugyanis, mint azt a hirdetésből megtudtuk, a vegyszer felhasználási tö­ménysége 0,06—0,1 százalék. Ezek szerint 299 társat kellett szereznünk a csomag megvá­sárlásához. Magam hiába vet­tem volna meg a csodaszert, hiszen 250—300 évig kellene élnem ahhoz, hogy évi 100 li­ter permetlevet számítva „el­fogyasszam** a szerves fosz- forsavésztert. Lázas munkába fogtam, népi kis eredménnyel. Rövid időn belül már tizenhárom társat szereztem a csodaszer megvé­telére. De amint mondani szokták: mintha elvágták vol­na ... Feladtam a harcot. Amíg munkám végére érnék, már nem lenne szükség a csodaszerre, azaz vagy beér­ne a termés, vagy a férgek ennék meg. Nagyon sok „rögtönzött** vélemény alakult ki tizenhár­munk között. Csupán az bán­tott bennünket, hogy meg­jegyzéseinket sajnos, nem hallja meg az AGROTRÖSZT; ha legalább egykilós csoma­gokban árusítanák a vegy­szert, tíz kerttulajdonos köny- nyebben megvásárolhatná. Tóth Miklós jól bírják még a munkát, kinnmaradnak. De arány- számában legalább ilyen gyakori az az eset, amikor a fiatalok maradnak a ta­nyán. Közelebb vannak az állami gazdaság, a tsz te­rületéhez, a százalékos sző­lőhöz, s a nagyobb háztá-1 ji lehetőségek is kedvez­nek a fiatal családalapí­tóknak. Az okok elemzésé­re itt nincs mód, ám any- nyit nyugodtan kijelenthe­tünk, hogy a tanyai élet­forma az izsáki közös gaz­dálkodás szerkezetét még ma is alapvetően megha­tározó hagyományos sző­lőkultúra között a kölcsön­hatás nyilvánvaló. Telekvásárlási problémák De van olyan ok is, amely a község földraja fekvéséből adódik. Hossz­irányban a falu szinte be­szorult a mocsaras Kolon- tó és a Székeslapos szikes, mély fekvésű ingoványa közé. Hosszirányban a te­lepülés máris természetel­lenesen megnyúlt. Ennek tulajdonítható, hogy a ma­gánkézé forgó telkek ára csillagászati — négyszögö­lenként 3—400 forintos — magaslatot értek el. Hason­lóan magasak a házak árai is. Azt tartják az ideköl- tözők, hogy Izsákon csak építeni szabad házat, vásá­rolni nem. Építeni — de hová? Az OTP éveken át nem árusított telket. Leg­utóbb azért mégis sikerült a falu szélén 50 házhelyet kihasítani, s ezek jórészt Az Elnöki Tanács rende­let« értelmében Kapuvár 1969. október 1-től járási jogú várossá alakul. A köz­ség lakossága örömmel vár­ja a nagy napot, s mindent megtesz annak érdekében, hogy október 1-én, amikor már el is keltek. Nem vé­letlen, hogy a község táv­lati rendezési tervében erő­teljes hangsúlyt kapott az emeletes társasházak építé­se. Furcsa módon a föld­rajzi adottság is kénysze­rít a városiasodó életfor­mára. Változások a fogyasztásban Mit fogyasztanak az izsá­ki ak? — Ez is kitűnő mu­tatója az életforma-váltás­nak. A környékbelinél ma­gasabb életszínvonal ter­mészetesen alapvetően köz­rejátszik a szunnyadó igé­nyek felébresztésében, sőt kielégítésében. S az a kö­rülmény, hogy kétszázhu- szonnégy izsáki autótulaj­donost tartanak nyilván, a megnövekedett mozgási és kapcsolatteremtési lehető­ségek folytán viszonylag magas szintet szab a szó­rakozás-, a kulturálódás-, vagy a divatbeli igények­nek. Elég sok a jellemző adat. Az izsáki ÁFÉSZ for­galma 1952-ben 6,5, tavaly már 73 millió forint volt. 1962-ben 3, tavaly 67 hű­tőszekrényt vásároltak. A háztartásoknak több mint a fele gáztűzhellyel ellá­tott. összességében is so­kat mondó, hogy míg az 50-es években a ruházko­dásra fordított összegek domináltak, a jelen évti­zedben ezt a szerepet át­vették a háztartási beren­dezések, a tévé meg a mo­torkerékpár. (Folytatjuk) Hatvani Dániel reggel harsonások adnak jelt Kapuvár kék-piros zászlójának felvonására és megtartja alakuló ülését a városi tanács, külsőleg is városias képet mutasson a Hanság kapuja. A gépeknek is megvan a sajátos biográfiájuk. Sajá­tos, mert egy-egy konstruk­ció — szemben az emberi átlagos életikor meghosz- szabbodásával — mind rö- videbb ideig életképes ab­ban az értelemben, hogy a rohamos technikai fejlődés eredményképp újabb és újabb típusok jelennek meg, amelyek kiszorítják a régebbi gyártmányokat. Újdonság a rotációs film­bepárló készülék is, amely­ből kettő készült el a Kis­kunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban. A kereslet mint külföldön, mint pedig idehaza nagy a termék iránt A „szülés” azonban nem ment minden nehéz­ség nélkül. — A tervrajzokat 1967 augusztusában hozták el hozzánk a Vegyiműveket Tervező Intézet képviselői — emlékezik Steingruber István, a kiskunfélegyházi gépgyár főmérnöke. — A dokumentáció sikeres ter­méket sejtetett. Később ér­deklődtek más vállalatok is. A kísérleti gyártás fel­tételeinek a megteremtésé­ről azonban — lényegében a rizikó vállalásból —• nem vették ki a részüket. — A filmbepárló készü­lék gyártása ugyanakkor rendkívül precíz munkát igényel — folytatja a fő­mérnök. — Az előírások mindössze 0,1, illetve 0,05 század százalékos eltérése­ket, tűréseket engednek meg. A további tájékoztatás­ból kiderül, hogy egy gép világra hozása igen sok tö­rődést kíván a műszaki fej­lesztéssel foglalkozó szak­emberektől. Felismerték, hogy fantázia van a film­bepárló gyártásában, ugyan­akkor azt is tudták; hogy a saját erejükre vannak utalva. A technológiát ki­dolgozták, de a prototípus előállítására várni kellett, amíg megszerezték a szük­séges eszközöket, például egy fúró-maróművet. Ma­guk készítették el a tömítő tömbszelencéket is. Ezeket az alkatrészeket importból szereztük be eddig. Az ér- I fékükre utal, hogy dara­Október 1-től város Kapuvár — Nem mondhatnám, hogy túl nagy kedvem van még egyszer odanézni — is­merte be Barden. Paul a medence alján fekvő nő hullájára pillan­tott és enyhe szédülést ér­zett. — Biztos vagy abban, hogy ez Juhn Amo? — Teljesen biztos va­gyok benne. “ Konrad az orvoshoz for­dult. — Doktor, én láttam min­dent, amit látni akartam. Most magán a sor. Remé­lem, elküldi nekem a lát­lelet másolatát. Holms némán rábólintott. — Jól van, fiúk — szólt Barden a rendőrökhöz. — Vegyétek ki a vízből. De óvatosan! — Menjünk, beszéljünk Fiederrel. Hívd ide, kérlek — mondta Konrád. Barden rendőrt küldött Fiederért, majd Komád­hoz fordult, mikor a te­raszról leértek. — Mi a véleményed? — Azt hiszem, hogy ezt olyan ember csinálhatta, aki gyakran vendégeskedett Juhnnál. Hiszen habozás nélkül bengedte a portás. Barden valami érthetet­lent morgott. — Mondd csak, nincs olyan érzésed, hogy Fieder- nek valami köze lenne a dologhoz? — ült egy fotel­be Konrad. — Nem olyan ember, aki ilyesmibe kerülne. Meg az­tán mi okból is tenné? Egyetlen ügyfele volt a nő, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. — Egy ilyen nőnek, mint Juhn sok ellensége is lehet — így Konrad. — És aki megölte, minden bizonnyal gyűlölte is. — Úgy beszélik, piszok kis barátai voltak. Még Jack Maurert is szóba hoz­zák. Konrad egy pillanatra szinte megdermedt. — Mit fecsegnek róla? — Sejtettem, hogy harap­ni fogsz rá. Nem teszem érte tűzbe a kezemet, de úgy hírlik, hogy egészen szoros kapcsolatuk volt. — Ez teljességgel hihető. És Maurer, ez a kegyetlen fickó képes is megtenni ilyesmit. — Most egyszerűen erre a Maurerre szálltál. És biz­tos vagyok benne, hogy so­kért nem adnád, ha rács mögött láthatnád. — Nem, nem ezt szeret­ném, hanem azt, hogy a villamosszékbe kerüljön. Már túl sokáig rontotta a levegőt ezen a világon — mondta kegyetlen hang­súllyal Konrad. Egy rendőr jött be, kö- hécselt, s jelentett. — Mister Fieder, uram. Konrad es Bardea íöi­A kísérleti műhelyben készült filmbepárló sikere­sen vizsgázott az üzempróbán. Az összeszerelés so­rán Farkas László végezte el a szükséges lakatos munkákat. bonként 1500 dollárba ke­rülnek. Mint a felvételen látha­tó, a készülék már csak az elszállításra vár. A beren­dezés különféle sűrítmé­nyek előállításához szol­gál. A vízben oldott, pépes alapanyagot forgó-lengő lapátok simítják filmsze­rűen vékony rétegben az edény belső falához, ami sima-tükrös felületű, ne­hogy ráéghessen a sűrít­mény. Az oldatból ily mó­don rendkívül gazdaságo­san elpárologtatható a víz. A szükséges hő úgy kelet­kezik, hogy az edényt kí­vülről fűtik. A berendezést a konzerv­gyárak, a vegyipar és a gyógyszergyártó üzemek használják. A gyártmány iránt érdeklődött a Szov­jetunió, a Budapesti Mű­szaki Egyetem, s ajánlatot kért a Vegyigépeket Ter­vező Vállalat is. A kivite­lező Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár az el­képzelések szerint segédbe- zésekkel ellátott, hőkicseré- lőkkel, tárolókkal felsze­relt komplett „üzemrésze­ket” állít elő a jövőben. A filmbepárló tehát meg­született. Nagyreményű gyártmány. H. F. kelt. Garrison Fieder, Juhn Arno reklámfőnöke kes- hedt, élénkszemű, fittyedt ajkú emberke volt. Szája mint valami egérfogó. El­kapta Konrad kezét és ke­ményen megrázta. — Nagyon örülök, hogy Itt van. Mi történt? Juhn jól van? — Sajnos, nincs jól. Meg­ölték. — Megölték?! — kiáltott föl Fieder. — Hiszen ez nagy szenzáció. Most nem tudom, sírjak-e, neves­sek-e. — Mit akar ezzel mon­dani? — kiáltott rá dühtől vörös arccal Barden. Fieder hamisan elmoso­lyodott. — Uram, ön nem dolgo­zott vele öt, véget érni nem akaró éven át. Hogy miért siratnám meg? Lehet, hogy elveszítettem egy darabka kenyeret, de viszont senki sem fog basáskodni fölöt­tem. Ez a szemét már majdnem a sírba vitt. Ha nem ölik meg, én készülök ki. Miatta kaptam a gyo­morfekélyem is. Van fo­galmuk róla, mit kellett kiállnom ezzel a nővel? — És maga szerint ki le­hetett a tettesd — kérdezte nyugodtan Konrad, Fieder elfordította a fe­jét. — Nem, nem tudnám megmondani. Az ördögbe is! A lapok megszimatoltak már? — Nem és nem tudják meg addig, amíg elegendő bizonyítékom nem lesz — közölte dühösen Barden. — Szóval, maga szerint kit le­het gyanúsítani? — Fogalmam sincs — vont vállat Fieder. — Leg­utóbb Ralph Jordánnál szó­rakozott, bár Igaz, hogy a napokban rettenetesen ösz- szekaptak. Azt hiszem, hogy az utolsó filmet készítette Juhnnal. — Azt hiszem, beszél­nünk kell ezzel a fickóval — állapította meg Barden. — Csak azt meg ne mondják neki, hogy tőlem hallották a dolgot. Van ne­kem elég bajom enélkül is — kérte Fieder. — Nem emlékszik, ki volt még Juhn közeli ba­rátja? Már olyan barátja, aki meg tudta tenni ezt — szólalt meg most Konrad. — Nézze csak, a barátai mind alávaló gazemberek voltak. de gyilkosságra egyikük sem vetemedett volna. {Folytatjuk.) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom