Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

' I. »Mal 1069. szeptember 2, kedd Puszták — tanyák — ? ói.) MILYENNÉ FORMÁLÓDIK — FORMÁLÓDHAT — A TANYAVILÁG? EZ MA MÁR KISEBB RÉSZBEN MÜLIK AZ OTT ÉLŐK AKARATÁN. AZ ÉVSZÁ­ZADOS DÜLÖÜTAK FELETT FELTARTÓZHATAT- LAN REFLEKTOROKKÉNT VILÁGÍTANAK: A ME­ZŐGAZDASÁG TECHNOLÓGIAI FORRADALMA A FIATALOK ELVÁNDORLÁSA, AZ IPAROSÍTÁS’. A JÖVÖ FENYÖRVÉNYÉNEK KEZDETI SODRÁSA MAR A HALASI PUSZTÁKON IS MOZGATJA a NÁDTETŐKET. RÁFIZETÉSESEK A távlat csalóka; pillanat, nyilag még nehéz megítélni, mennyire közelről — vagy messziről? — pásztáz a me­zőgazdaság műszaki átala­kulásának fénykévéje. A valóságos helyzet a Kinizsi Tsz-ben egyelőre több mint nyugtalanító; a 2300 holdas összterülethez 186-os össz- létszámot prezentál a tag­névsor. A teljes értékű munkaerő alig egyharmados arányt képvisel. És van 350 holdas nagyüzemi ültetvény! A gyümölcsöst az idén két­szer kapálták meg, a szüksé­gesnek mutatkozó öt helyett. Szőlőkötözéskor, szüretkor iskolásokkal hidalják át a hiányt. S dolgozik itt még húsz hajósi ember is, egész éven át. A tsz naponta hoz- za-viszi őket. Milyen a jövedelem egy ilyen gazdaságban? — „Mi­nél gyengébb a tsz, annál többet kell fizetni a közös­ben dolgozóknak” — feleli az elnök. Rostás Imre. S noha a válasz aforisztikusan kihegyezett, nem minden igazság nélkül való. Sőt, a város nagyobb munkalehe­tőségét figyelembe véve, ki­mondottan helytálló. Tény, hogy tízórás műszakra ta­valy százforintos átlagkere­set jutott. De a csökkent munkaerejűek is elérték a 70—80 forintot, az egészen idősek pedig az 50—60-at. Mindez rendjén is volna, ha a jó kereset mögött fenn­állna a közgazdasági egyen­súly. Sajnos, nem így van. Az idén már ráfizettek a burgonyára, a kajszira és az őszibarackra. A kajsziból 700 mázsányit le sem szed­tek, 50 fillért kaptak volna csak kilójáért. Drágán ter­melnek, keveset, s feltehető­en nem a legjobb minősé­get. — Mindennek az ellen­kezőjét kellene csinálni, ad­hatnánk az egyszerű recep­tet, csakhogy a „módszerek” kikeverése bonyolult és hosszadalmas folyamat. gazdálkodást a közös minden elképzelhető módon segíti: legelővel; aki a közös útján értékesít, annak dupla lege lő jár, kaszáló juttatásával. Látni is mindenfelé szép ka­zal szénádat. Százalékos a takarmányrépa, a kukorica, sőt a cukorrépa is. A gaz­dák kapnak alomszalmát, kedvezményes fuvart, s ta­karmányt állami áron. Az idei első félévben több jó­szágot értékesítettek, mint tavaly egész évben. Szinte mindenkinek van anyakocá­ja, tehene, hízómarhája, nem is egy. A legutóbbi hónap­ban 100 ezer forint háztáji „tejpénzt” fizettek ki a gaz­dáknak. Nem túlzás tehát azt állí­tani, hogy a háztáji jövede­lem Bodogláron „lekörözi” a közösből származót. S hogy a lehetőségeket így kihasz­nálják, inkább dicséret, semmint szemrehányás ille- heti a tsz-t. Ám ez nem mentesíthet a következtetés kötelessége alól: a háztáji­nak ez a rangja beláthatat­lan időre konzerválja a ta­nyai életformát. BEKÖLTÖZŐK HÁZTÁJIAK A bodoglári Szabadság Tsz-ben az utóbbi pár év­ben már sikerült helyreállí­tani az egyensúlyt, bár igaz, túl nagy tételeket nem is raktak a serpenyőbe. Az it­teni viszonyok inkább a kül­terjes gazdálkodásnak ked­veznek, másrészt — messze lévén a város a tagsági igények is alacsonyabbak. Mindenesetre olyan muta­tókkal büszkélkedhetnek, hogy az éves fizetett szabad. Sághoz szükéges 250 mun­kanapot tavaly már a tag­ság háromnegyed része tel­jesítette, s az átlagos élet- ko" a város tsz-ei között itt a legalacsonyabb. Jó néhá- nyan, akik elmentek az iparba „szerencsét próbálni”, visszajöttek. A közgyűlésnek van is egy határozata: a próbálkozók számára csak egyszeri visszatérésre nyílik mód. . A tavalyi 11 600 forint éves átlagjövedelem igazán nem „egetrengető”. S ez az idén várhatóan 15 százalék­kal növekszik. Hol van hát a ragaszkodás magyarázata? Mint kiderült, a háztájiban. A tanyai viszonyok ^közepet­te amúgyis kedvező háztáji Vagy mégsem?... A bo­doglári külterületi tanyaköz­pontban már 38 lakóépület van. Ebből húsz az utóbbi tíz évben épült. Felerészben az építkezés tanyaelbontás­sal járt együtt. A beköltözés ütemé azonban lassúbbodik: a telekár érthetetlenül ma­gas, 50—60 forint négyszög­ölenként, bele van számítva a majdani közművesítés költsége is. A tsz ezért azt tervezi, hogy a belterület szomszédságában hasít ki telkeket a területéből, s eze­ket a gazdáknak — névle­ges térítés ellenében — ajándékképpen adja. A kis településnek van egy vegyes- és italboltja, az előbbibe 9 kilométerről is bejönnek vásárolni, a majd 300 tanya távolabbjairól. Van 600 személyes kultúr­otthon, ahol hetente kétszer vetítenek keskenyfilmet. Nagynéha akad egy-egy ze­nés előadás is. mint például legutóbb a félegyházi cite- razenekaré. A fiatalok szó­rakozni inkább a szomszé­dos községekbe mennek: Kiskunmajsára, Harkakö- tönybe, Szánkra. S persze — háztáji ide vagy oda — erő. teljesebb az elvándorlás is. Főleg a szanki olajmező je­lent nagy vonzóerőt. Leg­alább 30 olyan tanya van, ahol magános öregek élnek, párosán, vagy már egyedül. És van már 11 olyan tanya is, amelyben senki sem la­kik. Tetőik rogyadoznak, fa­laik között átfúj a pusztai szél. KINNMARADÚK A felsőbodoglári Össze­tartás Szakszövetkezetnek 170 körüli a taglétszáma, a közös terület alig 40 hold. A gazdák fő jövedelmi forrása a szőlőből, a gyümölcsből, a dinnyekertészetből és az ál­lattartásból származik. Kö­zöttük nyolc a gépkocsitu­lajdonos. Találomra behajtunk az egyik tanyához. Első pillan­tásra kiderül, a módosabbak egyikével akadtunk össze. Féltucatnyi kazal a porta bejáratánál, valóságos kis birkanyáj, sertés, kismalac, özönbaromfi. ló, tehén, hízó­marha, gazdasági épületek egész sora, s mindenfelé ta­karos rend. a színvonalas kisparaszti gazdálkodás ösz. szes hagyományos kelléké­vel. A házigazda, Bugyi Ba­lázs, feleségével együtt ép­pen almát válogat. Tetemes a munka, még így estefelé is, a 29,5 holdból, amit együtt művelnek a gazda édesapjával. 600 négyszög­öl a szőlő, 1200 a gyümöl­csös, és 400 a' konyhakerté­szet. Szerződés az ÁFÉSZ- szel, s hetente egyszer piaci árusítás Kiskunmajsán. A piacra 5—6 féle árunál ke­vesebben nem indulnak el. Minek köszönhetik sike­reiket, gyarapodásukat? A házigazda szerint annak, hogy amint kilépnek az aj­tón, nyomban termelőmun­kát végeznek. Mert az egész föld itt terül el. a tanya kö­rül. Nem telik az idő felesle­ges utazgatással. Ezért is jó a tanyán, s innen nem is akarnak mozdulni. A na­gyobbik lány kirakatrende­ző Kiskunhalason, a kiseb­bik még csak nyolcadikos, ö itthon marad, jól_ jön majd a segítség. Legfőképp a villany hiányzik, nem is a rádió, vagy a tévé miatt, ezek ma már anélkül is mű­ködnek, még a világítás is megoldható gázlámpával —, hanem amiatt, hogy a por­tán nem használhatnak vil­lanymotort. Két hetilapot járatnak, s öt-hat félét rend­szeresen megvesznek. Télen eljárnak moziba. Évente legalább egyszer felmennek Pestre, többnyire amikor ki­állítás van. Motorral vagy vonattal. Autó még nincs. Majd a kisebbik lánynak... Okos, széles látókörű em­berek; a legteljesebb élet­formát élik. amire lehetősé­gükből futja. Arról beszél­getünk, miért is mennek el a fiatalok a tanyáról. A há­zigazda ezt mondja: „A megélhetéshez ma már sok föld kell, egy kisebb család­nak is legalább 25 hold. En­nek megművelése pedig na­gyon sok munkával jár. Nem mindenki vállalja.” ök vállalják, minden bi­zonnyal életük végéig. De ezt nem mondják. A gazda pillantása a heverőre esik, ahol a kisebbik lány gitár­ja és tangóharmonikája he­ver. Zeneórákra jár a maj- sai művelődési házba. ... Mögöttük a tanya be­lemosódik az alkonyatba, a többivel együtt. Távolabb, a szanki olajmezők felett lángcsóva nyaldossa az eget. Nem pásztortűz. Talán már jövő fárosza ... Hatvani Dániel Automatizálási képzés - korszerűbben Nagyszabású, országos konferenciá­nak adott otthont az elmúlt héten a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari és Auto­matizálási Technikum. Az, hogy itt tar­tották meg a tanácskozást a tudomá­nyos egyesületek, nem volt véletlen. Je­lentette, hogy az automatizálási képzés­ben a korábbinál jóval nagyobb sze­repet kap ez az intézmény. S valóban, pénteken elrendelte az Elnöki Tanács a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolává történő fejlesztését. Az előadók, s a vitázók egyaránt az­zal foglalkoztak, hogy miként lehetne tökéletesíteni azoknak a diákoknak a villamos és automatizálási oktatását, akik egyéb szakmákban szereznek ké­pesítést, oklevelet. A hagyományos ter­melés ugyanis gyökeresen átalakul. Az automatikák, elektronikus számítógépek, amelyek jóval olcsóbban dolgoznak, s megszabadítják az embert a monoton, ismétlődő és a nehéz fizikai munkától, behatolnak az ipar minden területére. Elmosódnak a régi szakmai elkülönülés éles határvonalai. Módosulnak a fel­adatok. Egy gépész szakembernek, a nehéz- vagy könnyűiparban dolgozó gácsoló gépek elterjedését és kihaszná­lását gátolja, hogy nincs megfelelően képzett szakembergárdánk. A változtatás igénye szenvedélyes ér­velésre késztette a konferencia részt­vevőit. Nem torpantak meg az olyan divatos kifejezések hangoztatásánál, mint a gyorsuló idő, tananyagrobbanás stb. Javaslatokkal járultak hozzá az ok­tatási módszerek finomításához, a fel­dolgozandó tananyag arányainak helyes kijelöléséhez, s még a drága szemléltető eszközök beszerzésének a megkönnyíté­séhez is. Világos például, hogy a szak­emberképzésben az általánosabb jelleg­nek kell uralkodnia, ami azt jelenti, hogy a hallgatók időtálló természettu­dományos — matematikai és fizikai — ismereteket kapjanak. Olyan képzett­ségre tegyenek szert, ami alkalmassá te­szi őket a tudományos fejlődés vívmá­nyainak a felhasználására a soron követ­kező évtizedekben. Az elmúlt esztendőkben sokszor és sok helyen foglalkoztak az automatizá­lás térhódításával. De ezek a tanácsko­zások csupán egy-egy iparág feladatait mérnöknek és technikusnak ugyancsak ölelték feL Kecskeméten első alkalom­meg kell tanulni például, hogy progra­mozhatóan megfogalmazza a saját mun­kájához elengedhetetlen számításokat. Ugyanakkor ma még előfordul, hogy nem érti meg egymást egy villamos és egy gépész szakember. Anekdota számba megy, de az igazságra utal, hogy a gé­pészmérnök hallgatók csupán olyan szinten foglalkoznak az elektromos mai ültek egymás mellett az illetékes minisztériumok, az oktatási intézmé­nyek, s a fiatal szakembereket befogadó ipar képviselői. A konferencia sikerére vall, hogy szót értettek egymással. Meg­fogalmazódtak az igények, s együttesen keresték azokat a lehetőségeket, ame­lyek a nem villamos szakemberek vil­lamos és automatizálási oktatásának a áramkörökkel, s az automatizálással, korszerűsítését ígérik. Ez pedig az or- hogy a leendő munkahelyükön ne mer- szág gazdasági-műszaki fejlődésének jenek beleszólni a dolgokba. A prog- egyik zálogát jelenti. ramvezérlésű berendezések, modern for­Halász Ferenc Közös összefogás a szilvadömping fogadására Kerekegyháza a szőlő- gyüm.ólcstermelő községek közé tartozik Bács-Kiskun megyében. Nem is volt pa­nasz az idei hozamra — még kevésbé a távolabbi kilátásokra — a gyümölcs- termést illetően. De ezút­tal konkrétan a barack szezon tapasztalatairól és a szilvaszüret előkészítéséről van szó. — Nem valami dicsek­vésre méltó módon vészel­tük át a barackidényt — mondta Antalfalvi Márton, a Kerekegyházi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet felvásárlási osztályvezetője —, de be­szélni kell róla, mert a mi problémánk. Beleful­ladtunk a barackba. Ezt majdnem a szó legszoro­sabb értelmében kell fel­fogni. Ugyanis az történt, hogy sok árut nem tud­tunk átvenni a termelők­től, mert képtelenek vol­tunk elhelyezni. Negyven vagon termény leszállításá­ra kötöttünk szerződést a MÉK-kel, s ennek fejé­ben 58 vagonnal adtunk át. Az extra minőségű eladá­sával nem is volt problé­ma, de annál nagyobb gondot okozott a cefrébe való tárolása. Hiába fordul­tunk a Budapesti Likőr­ipari Vállalathoz és a Ba­jai Fmsz szeszfőzdéjéhez — egyik sem bírt raj­tunk segíteni. Hosszas töp­rengés és keresgélés után három — tíz-tíztonnás be­fogadóképességű — silós- gödröt „fedeztünk fel” a községben. Amint később kiderült, a Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló Vállalat kerekegyházi rész­legének tulajdonát képezi. Gyorsan szót értettünk Sarok Antal igazgatóval, és hároméves szerződést kötöttünk a silós-gödrök használatára. A bérleti díj fejében mi vállaltuk a megjavítását és karbantar­tását a használati idő alatt. Közben társultunk a kecskeméti Fmsz-el, mert nekik van szeszfőz­déjük. Ez különösen most, nem tekinthető egy utolsó szempontnak, hiszen a gyümölcsdömping, a szil­vaszüret közepén állunk. Most már megoldottnak mondható a szilva elhe­lyezése — okultunk a ba­rackszezon tapasztalatain, — hiszen csak a három si- lós-gödörbe több mint 30 vagon tárolható. Ezenkí­vül 10 vagon leszállítására a MÉK-kel is szerződtünk. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy e tetemes mennyiségű árun kívül többet nem exportálunk. —bi— Kalló István: Újabb aranyérem öregbítették hírnevüket a bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezet halfő­ző mesterei. Az idei, ver­senyeken újabb aranyér­mekkel tüntették ki ízle­tes főztjeiket. A legtöbb kitüntetés tulajdonosa, Far­kas József, a már országos hírű nagybaracskai halié készítő, aki az idén heted­szer nyert aranyérmet. Egyébként a bajai halfőző mesterek, szakácsok össze­sen 13 aranyérem birtoko­sai. Közel félmillió forintos nyeremény Kockás lehajtja lejét A Ritka szerencséje volt a to­tóban a 33. Játékhéten Domo­kos István. Kalocsa, Paksi köz 9. szám alatti lakosnak, aki kéthasábos szelvényével közel félmillió — pontosabban 462 ezer 295 — forintot nyert, mi­vel tizenhármas találata volt a totón. A fiatal autó- és mo­torszerelőnek a tizenhármas találaton túl az is szerencsét jelentett, hogy a 33. játékhé­ten egyedül neki volt ekkora találata. Az OTP megyei Igazgatósá­gától kapott tájékoztatás sze­rint a nyereményösszeget szep­tember 2-án, kedden fizetik ki Domokos Istvánnak Kalocsán, az új totózóban. Ebből az al­kalomból kerül sor az augusz­tus elején Kalocsán meghirde­tett tombola nyeremények sor­solására is, szintén az újonnan megnyílt totozóban. szénnel megrakott az utcára, előkészítette a autó a járda mellé mérleget a rakodáshoz. Ki­állt. Két férfi mászott ki a rugdalta a széndarabokat vezető mellől. Egyikük — alóla, ide-oda rángatta, rongyos atléta trikóban, ke- hogy jobban feküdjön, az- gében papírok zizegtek — tán vedlett kosarat dobott megnézte a háztáblát s rá. Lecsapta a támasztékot, visszaszólt a másiknak, egy — a mérleg nyelve megbil- kockás-ingűnek: — Ez az... lent. — Idenézzen, mama.' — mondta a trikós. — Kitá- rázzuk a mázsát... A piros sapkás néhány vett elő nad- s a mérlegtá- szén tetején, harmadik em- nyárba rakta. A nyelvek bér üldögélt. Piros svájci hintázni kezdtek. sapkáját egészen szemöl- < __ Van játéka, mi? — d ókéig lehúzta. Lustán, kel- folytatta a trikós és a pa- letlenül segített leengedni pírokba nézett: — Hét má- a plató hátsó oldalát. Mi- ZSa j<jr magának; tíz kosár, kor a trikós egy öregasz- mert egybe hetven kilót szony kíséretében visszatért szedünk... és bement a kapun. — Gyere hátrább egy ki­csit! — mondta a kockás a sofőrnek s mikor a Vcocsi elérte a kapu vonalát: — anyacsavart Állj! — üvöltötte. Fenn, a rágzsebéből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom