Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

Export a reszelőgyárból Mind több vállalat kap- idén újabb árukat értékesi- csolódik be a nemzetközi tenek az országhatárokon piackutatásba, mivel a gaz- túl. Egyes munkákat a daságirányítási rendszerünk kecskeméti üzemükre, a re- szabályozói az- export fo- szelőgyárra bíztak. Már- kozására ösztönöznek. Meg- ciusban például franciaikul- élénkiilt ez a tevékenység a csókát kezdtek készíteni a kéziszerszámgyárban is. Az megyeszékhelyen levő csar­PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE luíBCwaii KJfflg DBBfe trtW 100 ezer forint értékben szállítottak exportra ilyen szerszámokat. A Német Szövetségi Köztársaságnak nem csupán franciakulcso­kat, hanem barkács-készlet- be való lemezollókat is útnak indítanak innen. Pa­kisztán részére pedig kü­lönleges formájú, lapos re- szelőket gyártanak. összeállította: Nagy Ottó Hazánk villamos energiában szegény, ezért is vagyunk kénytelenek más orszá­gokból importálni. Ebből az is követke­zik, hogy az energiagazdálkodás elsőren­dű fontosságú. Kormányzatunk az egy­ségár megállapításával a fogyasztót mint­egy kényszeríti a tervszerű gazdálkodás­ra. A Bácskai Mezőgazdasági Termelő­szövetkezetek Területi Szövetségének kezdeményezésére két társulás alakult — 15—15 közös gazdaság részvételével —, amelyek egy-egy energetikust alkalmaz­nak. Feladatúk: figyelemmel kísérni a fel- használást, és gondoskodni a legkedvezőbb vételezési szerződés megkötésért, vala­mennyi üzemegységben ellenőrizni a* érintésvédelmet, és általában a villamos berendezéseket. Én az észak-bácskai körzet 15 terme­lőszövetkezetének vagyok az energetikur Kétszázezer forint megtakarítás sa. A gazdaságoknak összesen 31 önálló transzformátor állomásuk van, és vételez­nek energiát a községükben is. Az év elején felülvizsgáltuk a szerző­déseket. Húsz vételezési helyet találtam, ahol mód volt az egységár csökkentésé­re. Ennek eredményeként 140 ezer forint megtakarítást értek el az első félévben a termelőszövetkezeték. A tavalyi egy­ségárat kilowattonként 25 fillérrel sike­rült csökkenteni. Az ebből eredő megta­karítás az év végére előreláthatólag mintegy 350 ezer forint lesz. Hozzáteszem, hogy sok egyéb, energia- gazdálkodásssal összefüggő munkát vé­geztem. Ezek újabb 60 ezer forint meg­takarítást eredményeztek a gazdaságok­ban, Az energetikus alkalmazása tehát 200 ezer forint kiadáscsökkenést jelen­tett a 15 termelőszövetkezetnek az első félévben. Tapasztalataink szerint a közös gazda­ságok eddig nem foglalkoztak jelentősé­gének megfelelően e témával. Több ízben előfordul, hogy egyes kivitelezők nem is­merik, vagy nem akarják ismerni a vil­lamos berendezések szerelésére vonatko­zó szabványügyi előírásokat. Nem egy esetben az élet- és vagyonbiztonságot ve­szélyeztető berendezéséket átadják üze­meltetésre. A felülvizsgálat és a hibák megszün­tetése munkavédelmi jelentőségű is, hi­szen emberéleteket menthetünk meg. En­nek fontossága — gondolom ezzel min­denki egyetért — pénzben nem leérhető. Szerintem szükséges a termelőszövet­kezetekben — hiszen egyre nő a villa- mosenergia-szükséglet és -felhasználás — egy közösen alkalmazott szakember. Ezt bizonyítják az én tapasztalataim is. A termelőszövetkezetek igénylik segítsége­met. Az érsekcsanácfi Búzakalász veze­tősége például megkért, hogy készítsek terv- és költségvetést az öntözőtelep energiával történő ellátásához. A sükös- di Vörös Zászló Termelőszövetkezetben a kisfeszültségű hálózat áthelyezésének megtervezésével bíztak meg. Tekintettel arra, hogy az energetikusok tevékenysége még rövid múltra tekint vissza és foglalkoztatottságuk sem egy­séges, jónak látnám egy megbeszélés ösz- szehívását Itt átadhatnánk egymásnak tapasztalatainkat, s egyben elősegíthet­nénk a termelőszövetkezetek előrelépését e témakörben is. HALASZ PÁL Fővárosi ktsz telephelye Kalocsán Az elmúlt esztendőben a nyitani akartunk — je- idén október végéig. A Kalocsai Gépjavító Álló- lenti ki az eddigi eredmé- kétszintes épületben jelen­más olyan tevékenységet nyék összegzéseként Tesch leg a vízvezetéket szere- folytatott, ami mind kevés- Rezső, a telep vezetője. — ük. Az ősz beköszöntőig a bé volt kifizetődő. Bér- Tavasszal kezdtük gyárta- belső úthálózat munkáit munkában szántást vállal- ni az utánfutó lakókocsi- ugyancsak befejezik a ki- tak a közös gazdaságok- kát, amelyekből több mint vitelezők. nák. Nem egy esetben vi- 200-at szállítottunk le A telep külső képe még szont csak olyan messze augusztus végéig. az átmeneti állapot jeleit találtak munkát — példá- A közúti járműprogram mutatja. Az épülő csarnok ul Észak-Magyarországon keretén belül készülő ko- egy részét állványok fog- •—, hogy tetemes összeget csikat szalagszerűen állít- iák körül, s' a belső utak vittek el a szállítási költ- ják össze. A futószalagot sejtetik, hogy korábban az ségék. Az utóbbi időben naponként három lakóko- esős idő beálltával bokáig, egyre több termelőszövet- esi hagyja el. Az Alföld vagy térdig érő sárbán le- kezet berendezkedett az típusú utánfutó nyolc sze- hetett csak közlekedni itt. erőgépek házi javítására, mélyes, az Univerzál pe- Ez a környezet — könnyen következésképpen csők- dig négy embernek ad elképzelhető — nem nö- kentek a megrendelések, ideiglenes szálláshelyet a velte a munkahely vonzó kihasználatlan kapacitások településektől távoleső hatását. Mit tesznek most, jelentkeztek a kalocsai munkahelyen. _ Exportál- hogy jól érezzék magukat gépjavítónál nak a szocialista országok- a dolgozóik? Az idei év elején végül ba, idehaza pedig főleg a — Április 1-től áttértünk megvásárolta a Bács-Kis- kőolajipari vállalat, az Or- a 44 órás munkahétre. A kun megyei Gépjavító Vál- szágos Vízügyi Felügyelő- dolgozók munkaruhát, ci­lalatnak ezt a gyáregysé- ség, valamint a gépjavító pót, sapkát (a nők ken- gét a Budapesti Jármű vállalatok veszik igénybe dót) kapnak. Az átlagbérek Kisipari Termelőszövetke- ezt a terméküket a tavalyi 1580 forintról zet A fővárosi ktsz-nekez — Ismerjük már a Jő- 2080 forintra emelkedtek, lett az ötödik vidéki te- vő évre szóló programot s mintegy 80 ezer forintot lephelye. A szövetkezet is — folytatja a telepve- tesz ki a prémium össze- beruházásokat is kezdetné- zető. — A növekvő tér- ge, amit ösztönzésképp ne- nyezett itt melés megalapozására új gyedévenként felosztunk a — Az eltelt időben Mao- szerelőcsarnok készül el az jó munkát végzők között Az utolsó műveletek az egyik lakókocsin. Az utánpótlás nevelését tár kívánkozik az mfor- gyártmányok megválasztá- ipari tanműhely segíti elő mócióhoz. Voltak gazdasá- savai, amelyek a piacon — fejezte be tárgyilagos gi vezetők, akik alig vár- jelentkező fizetőképes ke- tájékoztatását Tesch Re- ták a reform adta önálló- resletet elégítik ki, jöve- zső, a jármű ktsz kalo- ságot, de akadnak, akik delmezővé válik a terme- csai telepének vezetője. még ma is berzenkednek lés. Ettől pedig nincs mit Kiegészítésül csupán há- a nagyobb felelősségtől. A félni, rom mondatos kommen- példa igazolja: az olyan H. F. R égi mondás, igaz mondást amit nem ismerünk, arra nem vágyakozunk. Történelmi röffel mér­ve bizonyítani is könnyű. Mert nyilván nem gyűjtött autóra a középkori varga, s a leghatalmasabb csá­szárnak sem juthatott eszébe televíziót állítani a szo­bájába. Gondolom, azon is jót kacagtak volna déd­apáink, ha valaki arról akarta volna őket meggyőzni, hogy a késő unokák majd gépmadárral röpködnek a levegőben. Rövidebb távon nézve már más a helyzet. Egészen természetes, hogy az ember vágyakozik mindazokra a javakra, amelyekről ismerete van. Nem mindet igényli azonban, mert általában viszonyítani képes önmaga helyzetét másokéhoz, történelmi, társadalmi lehetőségekhez. Tudom például, hogy feltalálták a színes televíziót, , egyes országokban már évék óta gyártják, s hamarosan kapható lesz nálunk is. Vá­gyokozom rá? Természetesen. Vásárolok, mihelyst megjelenik a kirakatokban? Bizonyosan nem. Mert sok-sok reális igényem előbb áll a listán, mint ez a 15—20 ezer forintos csoda. IX érdés persze, hogy mit nevezünk reális igény­li nek? Nyilván azokat a célokat, amelyekig erőnktől, képességünktől tellő becsületes munka árán elkapaszkodhatunk. Ez a szint ma nálunk a nagy tö­megeket tekintve: meglehetősen egyenletes. Legtöb­ben azt hiszem a „nem koplalok balatoni nyaralóért” kategóriába tartoznak. Vagyis: jó beosztással jut em­bernek való táplálékra, ruhára, cipőre, könyvre, szó­rakozásra. Bizonyos eltérések persze akadnak a leg­népesebb kategóriában is. Van, aki a nyaralást fel­áldozza egy festményért, másra egy százforintos réz­karcot sem lehet rábeszélni. Nem vagyunk egyfor­mák. összegben, forintban igen sokan megközelítően azonos igényeket elégítünk ki, mert lehetőségeink is megközelítően azonosak. Eddig csupán a pult egyik oldaláról beszéltünk. Arról, amelyen ott sorakoznak az igényelhető javak, s mi markolunk belőlük lehetőségeink, ízlésünk szerint. Az igények fedezete De mit adunk érte? Mi az igények fedezete? Nerr^ is lehet más, mint minden földi jó reális aranyfedezete: a munka. Ebben pedig korántsem vagyunk olyan egy­ségesek, mint a pult előtti sorakozónál. Egyébként is nagyobb figyelemmel, szigorúbban méricskélve tart­juk számon jogainkat, mint kötelességeinket. A gaz­dasági életünkben megkezdődött változások egyes ked­vező hatása kétségtelenül már érződik. Csodák azon­ban nem történnek. Naivitás lenne azt hinni, hogy mindörökre megszűnt a lógás, illetve annak finomí­tott változata, a „lazítás”. Dehogy szűnt meg! Külön­ben is. Két ember munkája sem egyforma. Még ak­kor sem, ha mindkettő egyformán igyekszik. Mennyi­vel szembetűnőbb azonban a különbség, ha egyikük ráadásul csak imitálja a munkál Azt szoktuk mondani, hogy a gondolkodás, az ** emberi magatartás formái lassabban változ­nak, mint a gazdasági viszonyok. A társadalmi fejlő­désben döntő szerepet játszó objektív törvényszerű­ségek éppen azért érvényesülnek gyakran eikk-cak- kosan, mert bizonyos emberi magatartások, cselekvé­sek szembekerülnek azokkal. Igaz ez a munkához való viszonyban is. Emlékezetesnek és bizony jöve­delmezőnek is tartom azt a párbeszédet, amelynek nemrég fültanúja voltam, egy vasúti váróteremben. A két atyafi régen cserélhetett gondolatokat, mert nagyon megörültek egymásnak. Gyórs mondatokban ismertették egymással az elmúlt időszak változásait. De ez nem is érdekes. Ami megütötte a fülemet: — Es mennyi a forint? — kérdezte az egyik. — Nem sok. Olyan ezeröt-ezerhat. De — és itt je­lentőségteljesen magasba emelte mutatóujját a má­sik — ezért j óformán nem kell csinálni semmit. A mire én azt mondom: ez a sok! Mert az árak- hoz, az általányos igényekhez mérve a másfél ezer forint valóban szerény összeg. Rengetegnek tű­nik azonban, ha a semmiért kapja valaki, s temér­deknek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a leg­jobb munkás ugyanott esetleg csak ezer forinttal kap többet Holott ő letesz valamit az asztalra, nem úgy mint az imént dicsekvő. Az igazán bosszantó persze az* hogy ilyen — saját bevallásuk szerint is — semmittevő állampolgárok is odaálinak a pulthoz, sőt gyakran ők követelőznek a leghangosabban. M ondhatja valaki, hogy mindez túlzás, hiszen 1 ■ olyan munkahely nagyon kevés van, ahol sem­mit nem kell csinálni. Az üzemekben megy a futó­szalag, sebesen pörögnek a gépek, parancsolóan dik­tálja a tempót, a termelőmunka organizmusa. A hi­vatalokban halmozódnak az akták, követelik a mun­kát. Aki lazít délelőtt, az legfeljebb este dolgozik ott­hon, mert más nem végzi el helyette azt, amit őrá osztottak. S ugyanígy elképzelhetetlen a semmittevés más munkakörökben is. Miért dicsekedett akkor ilyes­mivel az idézett polgártárs? Vagányságból? Azért di­csekedett, mert nálunk ez bizonyos típusú emberek­nél sikk. Szerintük az az életrevaló ember, aki ilyen­képpen szervezi meg az életét. Tehát munka nélkül keres pénzt, vagy minimális munkával sok pénzt. Sajnálatos, mert homlokegyenest ellentmond alapve­tő elveinknek, de el kell ismernünk; akad még a közgondolkodásnak ilyen motívuma. M indezektől persze előbb-utóbb megszabadulunk. ■ * Részint, mert a tőlünk idegen mentalitású em­bereket kényszeríteni fogja a gazdasági valóságunk változása, másrészt mert mégiscsak & vannak keve­sebben, s nekik kell alkalmazkodniuk az öntudatos derékhadhoz. Azokhoz, akik teljes joggal jelentkez­nek igényeikért, mert tettekkel hozzájárulnak annak fedezetéhez. : A. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom