Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

t oldal 1969. szeptember S. szerda Öfen a brigádból A Mélykúti Vegyes és Építő Ktsz egyike a leg­jobb közösen termelő üze­meknek megyénkben. Ta­valy 58 millió forint érté­ket termeltek és idei ered­ményük sem lesz rosszabb. Még nincs egy éve, hogy vadonatúj irodaházba köl­töztek, ugyanitt van a min­den igényt kielégítő közös ebédlő, hideg-meleg vizes fürdő, és a korszerű műhe­lyek is e telken épültek. A további gazdasági fejlesz­tés mellett szerepel közeli terveikben a sportpálya felépítése és több más — az ifjúság igényeit szolgá­ló — valamint szociális — berendezés. A tagság — mondhatjuk ezt — jómódú; aki szorgal­mas, szépen keres. Ám mi­lyen lehetőséget nyújt a ktsz tagjainak a kultúráló- dásra? Milyen a dolgozók igénye az olvasás a mozi, a színház, tartalmas szelle­mi érfékek iránt? Találom­ra választottunk ki öt ta­got a faipari üzem II. szá­mú — szocialista — brigád- ' jából. Kommentár nélkül adjuk közre válaszukat, amelyekből azt a végkövet­keztetést szeretnénk levon­ni: a jó kereseten kívül több-kevesebb szellemi igé­nye is kell hogy legyen az embernek. — Hogyan, állnak a ktsz- ben a kultúra iránti igé­nyekkel? Reggeltől estig Racsmány András bri­gádvezető 34 éves, hat éve tagja a szövetkezetnek. Bri­gádja 36 tagú. a dolgozók egyharmada nő, legnagyobb részben fiatalok. — Olvasás? A Népsza­badságba és a megyei saj­tóba bele-belenézek, ha egyáltalán futja az időm­ből. Fél ötkor kelek és 10 után fekszem. Hát léhet így olvasni? Moziban ré­gen, tán három éve, ha vol­tam. A televízió tel jesen ki­elégít. Szakmai fejlődés? No, azért olvasok, szakmai könyveket. Amellett, hogy technikumi érettségim van, asztalos szakmunkás is va­gyok, s érzem, fejlődni kell a mesterségben. A mun­ka, az a lényeg. Meg a pénz... — A ktsz könyvtárát se látogatja? Családjának sem visz olvasnivalót, esetleg az asszonykának? — Nincs a szövetkezetnek könyvtára. Aki olvasni akar, a községi könyvtárat keresi fel. Ott — azt mond­ják — sok a Jó könyv. Egyéb szórakozás? Hát mi is... Egy-egy kirándulás, nyáron, ha a szövetkezet szervez ilyet... Csak szakköxiy veket... Zömök, erős ember a 35 éves Gömöri István, ö így beszél: — Csak arra van időm, hogy szakkönyveket olvas­sak. Asztalos szakmunkás vagyok és bizony, ha nem fejlesztjük a tudásunkat, le­maradunk. Kis könyvtáram van, csupa szakirodalom. A gépészet is érdekel: Nyolc általánost végeztem, a fele­ségem az idén érettségizett Bácsalmáson. Persze, ahogy az asszony tanult, sokat kellett odahaza segítenem a házimunkában. Nem lá­tok abban semmi kivetni­valót, ha az ember kezébe veszi a főzőkanalat, vagy a seprűt. Hogy én követem-e feleségem példáját? Nem, nem tanulok tovább. Csak képezem magam. Ja Igen, ha már a szórakozásról van szó, hadd mondjam el: 15 évig népzenész voltam, ezért a tv-ben a magyar nóta és a népzene érdekel különösebben. Újság? Ha kezembe kerül, elolvasom. Szépirodalom? Kérem szé­pen, hát van az embernek ideje olvasásra? Dolgozni kell, mert pénzből élünk... Nem járok sehova... özvegy Jakity Lászlóné harmadik éve tagja a bri­gádnak. Nagy szeretettel fogadták be a fiatalasz- szonyt, akinek férje tragi­kus halállal halt meg. Hogy él Jákityné? — A munkának élek. Szüleimmel lakom együtt, akik az Új Élet Tsz-ben dolgoznak. Hatéves Laci­ka fiammal ketten marad­tunk, ahogy férjem meg­halt. A kisfiú most megy iskolába. Bizony, gond a nevelése, hiszen édesanyám is dolgozik. Könyvek? Nem, nem olvasok, inkább kézi­munkával foglalkozom. Nem járok sehová és a szórakozás is idegen tőlem. Hogy azért valami mégis legyen, most szeretnék tele­víziót venni. Deltát veszünk majd. Újság? Édesapám a megyei újságra és a Sza­bad Földre fizet elő. Meg­mondom őszintén, nem sze­retek olvasni. Azt kérdezi, hogy érzem magam ennyi férfi között? Semmi pana­szom nincs, szeretnek és megbecsülnek. Szabadság? Már mind kiszedegettem apránkint, egy napom sincs az idén. Talán még azt hadd említsem meg: egy éve voltam Budapesten. Bundát vettem magam­nak ... A szórakozás elviszi a pénzt... Végei János megbecsült asztalosmester volt a köz­ségben, mielőtt szövetkezeti tag lett. Két év múlva nyugdíjba megy. Rövid számvetést végez az ujjain, aztán nyilatkozik: — Hat lányom és két fiam van, közülük már csak egy kislány van otthon, Marika, aki ugyancsak a szövetkezet alkalmazottja, illetve ipari tanuló a var­rodában. Unokák? Van bi­zony, tizenkettő. Ha ünnep­kor valamennyien itt van­nak, be sem fémek az egy- szoba-konyhás lakásba. El szoktam menni látogatóba a gyerekekhez, ami elég sok időt vesz igénybe, mert nem idehaza laknak. Van kis szőlőm, 280 négyszögöl, 220 litert adott tavaly. Ol­vasni? Azt nem szoktam, rosszak a szemeim. Ha va­lami érdekes van az új­ságban, az asszony olvas­sa fel. Televíziónk nincs, lehet, hogy majd veszünk, ha összejön a rávaló. Mo­zi? Szeretem az izgalmas krimifilmeket. De ha fel­iratos, akkor nem. Egyéb szórakozás? Hát a munka, mi volna más. A munka hozza a pénzt, a szórakozás meg elviszi..; Elég a rádió is..'. Eleven mozgású, fürge észjárású és amolyan „vi- láglátott" ember Gavlik Kálmán. Többször dolgozott már vidéken, tavaly a Ba­latonon faházakat építettek. — Elég munkát ad ne­kem a nemrégiben épült családi házam, örülök, ha az üzemi munkából fenn­maradó időt arra tudom fordítani. Három szoba összkomfortos a ház, még sok rajta az igazítani való. Én is szívesen bemegyek azonban a könyvesboltba, ha asztalos- és faipari könyveket lehet kapni. Na­gyon fontos a mi szak­mánkban az újnak a megis­merése. Televízió? Nincs, a ház falaiban van benne. Csak egy kis rádiónk, elég az is. Mozi? Néhanapján. De tessék elhinni, a mun­ka után már nem igen van az embernek kedve a mo­ziba elmenni. A megyei új­ságot néha kézbeveszem. Szabadság? Nézzen rá a házra, hát elenged ez? * * • öt ember a brigádból — jó munkások, szorgalmasak és j ólkeresők. Vajon sza­bad-e megelégedni azzal, hogy életcéljaikban csak a pénzt hozó munka legyen első helyen és a felüdülést, a pihenést, megújulást je­lentő kultúra az utolsó he­lyen, vagy még ott se? Balogh József Négylábúak kórháza Parasztportához hasonló a kecskeméti állatkórház ud­vara. Van egy kisebb széna­rakomány is. A hátsó mel­léképület végénél traktor után kapcsolt Rapidtox-fer_ tőtlenítő. Maga a kórház épülete is öreg kúriára em­lékeztet. Az állatkórház vezetője, dr. Szende Károly, valahol a 35 és a 40 év között, moz­gékony, eleven szellemű em bér. Szobájában folyóiratok özöne, sörba rakva évfolya­mok szerint. Munkatársai: laboráns, két állatgondozó, két mentővezető. Az öt-, il­letve kéttonnás állatmentő járgányok bérfuvart végez­nek: gyümölcsöt szállítanak. A kórházban nincs nagy for. galom; három beteg van bent mindössze: egy ló, egy csikó, egy kos. — Szezon előtt vagyunk — mondja dr. Szende. — Jön az ősz. a betakarítás, több lesz a baleset. A másik forgalmas időszak a tavasz. 128 oldalon jelent meg az Ifjú Kommunista Kellemes meglepetés az olvasónak az Ifjú Kommu­nista legújabb, szeptembe­ri száma. Sokat fejlődött az utóbbi időben ez az új­ság, amely most már szin­te folyóiratnak is beillik. Továbbra is megtartotta azonban újságszerűségét, jobb papíron nyomják és így sok szép fényképfelvé­tel is színesíti. Hogy mi mindenről ír a KlSZ-fiata- lok, ifjúsági vezetők havi lapja? Szinte felsorolni is nehéz. Jelentős helyet foglalnak el a különböző évfordulók­ra emlékező cikkek. Latin­ka Sándorról, a 20 éves al­kotmányról, a Tanácsköz­társaság leverését követő ellenforradalomról, Bokká- nyi Emmáról, Románia és Bulgária felszabadulásáról, s a Lenin-centenáriumra készülő magyar fiatalok­ról ír az újság. Merre tart a nyugatné­met diákmozgalom? — Fél­kiló élelem naponta (Fia­talok Mao birodalmában) — Van-e újfasiszta veszély a világban — ilyen címek keltenek érdeklődést a va­lóban érdekesen megírt külpolitikai cikkek iránt. Nagyon hasznosnak ta­láltuk az új tanév küszö­bén a dr Polinszky Károly művelődési miniszterhelyet­tessel készített interjút is, melynek során pl. ilyen kérdések is elhangzottak: — Mi tette szükségessé az ösztöndíjrendszer tovább­fejlesztését? Miért nincs differenciálva a térítési díj a kollégiumok minősége szerint? stb. Olvashatunk a lapban a szakmunkásképzés reform­járól, számos riportot a fia­talok mozgalmi tevékeny­ségéről, elemző cikkeket az ifjúságkutatás tudományos kérdéseiről, a falusi ifjú­ság rétegződéséről, a nem­zedékváltásról. A Fórum rovat a fiatalkori bűnözés kérdését feszegeti, a KISZ- élet rovatban Szombat este Baja környékén címmel ta­láltunk egy tanulságos ri­portot a kihasználatlan KISZ-helyiségekről. A KISZ-vezetftk akadémiaia a szónoki művészetről komi hasznos tanácsokat. A fia­talok bizonyára érdeklődés­sel olvassák majd Hermann István írását a felelősség és egyéniség kérdéséről, fon­tos útbaigazító cikket talál­nak az állam és az egyház viszonyáról is a lapban. Az irodalmi rovat ezút­tal Szabó Pált mutatja .be — nála tett ugyanis látoga­tást Gerő János — s két Szabó Pál novella is köve­ti a szubjektív hangvételű bevezető írást. A fiatalabb prózaíró nemzedéket ezút­tal Végh Antal képviseli a lapban. T. P. A világ legnagyobb városa A világ legnagyobb vá­rosa Tokió. amelynek augusztus 1-én elővárosok nélkül 11 455 376 lakosa volt. Hivatalos- adatok sze­rint Tokióban 5.8 millió férfi és több mint 5,6 mil­lió nő lakik. Többnyire akkor ellenek a tehenek. Éves átlagban havi három műtét a kisborjak világrajövetelével kapcsolat, ban. Császármetszés, ritkáb­ban magzatdarabolás. Bicikliszeleptől a vekkerig Hogy mégis mi a leggya koribb? Eléggé kificamított kifejezéssel: a marhák „ide. gen test nyelése”. Vasdara­bok a bendőben, recésgyo­morban. A könnyen mozdít­ható darabokat kihozza a nagy erejű mágnes. De a befúródottakon már csak az operáció segít Jó esetben. És hogy miket talált már? A bicikliszeleptől az óramu­tatóig terjed az eszközök, alkatrészek változatos ská­lája. De szakmai berkekben emlegetnek épen maradt tyúktojást és működő vek­kerórát is. Kissé anekdoti- kus zamatuk van az efféle különleges eseteknek, ám akár igazak, akár nem, elég jól hangzanak ahhoz, hogy elhihetők legyenek. A nagyüzemi állattartás mintha kedvezne a „vas­nyelésnek”: szögek a takar- mányos ládákból, a bálázó­drót darabjai — kis gondat­lanság, s az állat behab­zsolja, besodorintja. A lo­vaknál a baleseteken kívül leggyakrabban a kólitünetek fordulnak elő. főleg a tava­szi és az őszi takarmányvál táskor; sertéseknél pedig a húgykőképződések. A Duna —Tisza közi talajösszetétel az utóbbinak nagymérték­ben kedvez. Ottfelejtett jószágok Az állami gazdaságok négylábú betegeit helyben gyógyítják, erre már lehető, ség van a mezőgazdasági nagyüzemekben Sőt a na­gyobb, saját állatorvost fog­lalkoztató tsz-ekben is. így a kecskeméti állatkórház „páciensei” mintegy 40 szá­zalékban a közös gazdasá­gok, a többiek háztájiból, s más privát állattartóktól ke. rülnek elő. S itt megint az extrém esetek: — A tsz-ekből nem egy­szer úgy hószák be a beteg állatot, hogy azt sem tud­ják, miit a tünetek. Mivel ezt sem a traktorossal, sem a kocsikísérővel nem közlik Aztán mintha elfeledkezné­nek róluk, s csak . a legköze, lebbi leltárnál veszik észre, hogy hiányzik egy vagy több jószág. A számla per­sze „megugrik”, de a tsz nem nyugtalanítja magát, fizet a biztosító. Ezzel szemben a háztáji­ból behozott állatoknál a tulajdonos szélsőséges, aggó. dalmaskodó ragaszkodása a jellemző. A fanatizmussal határos állatszeretet különó. sen a galambászok körében fordul elő; költséget és fá­radtságot nem kímélnek egy-egy szárnyas meggyó- gyítása érdekében. A kaná­ri törött lábát fogpiszkáló­sínbe kell rakni. Körülmé­nyes a macska gyógyítása, lefogása annyi embert igé­nyel, mint egy lóé. A teve paraméterei ■ Állatmutatvánnyal is fel­lépő cirkusz még nem for­dult meg anélkül Kecske­méten, hogy legalább egy lebetegedett „szereplő” ne jelentkezett volna dr. Szen­dénél. Zsiráf, majom, ele­fánt, teve. Az egzotikus ál­latokról bizony nem sok szó esik az állatorvosi egyete­men. Így amikor egy teve emésztését kellett rendbe­hoznia, előbb egy órán át tanulmányozta a „sivatagi hajó” egészséges párját, hogy ezáltal megismerje an. nak „paramétereit”. Gilisztahajtóra volt szük­sége az egyik elefántnak. Gondosan ki kellett számí­tani az adagot, figyelembe véve az állat méreteit, s ez. után írta meg a receptet. A gyógyszerész aggodalma sa n telefonál: „Két tizedessel el tetszett írni a mennyiséget. Az egész készletre szüksége van?” Ugyanezt a szert a majmoknak is be kellett ad. ni. Nem volt könnyű műve. let. végülis málnaszörpbe keverve itatta meg velük. Uj elhelyezés A kórház falai omladoz­nak, nedvesek, elkülönítő nincs, a boncolót a rókairtó gyutacsok társaságában kel­lett berendezni, a fertőtlení­tő gép meg a két mentőko­csi a szabad ég alatt. De a helyzet a jövő év vé­gére gyökeresen megválto­zik. A Halasi út közelében, a város szélén tízmilliós be. ruházással elkészül az új ál. lategészségügyi állomás, benne az új állatkórházzal. H. D. Csatornát kérünk Utcánk, a Horváth Döme ut­ca, nagyon forgalmas, amióta itt üzemel az Expressz Étte­rem. A csatornázás hiánya ezek után nyilvánvalóvá vált, mert a gyalogjárda és az út­test között mindig áll a víz. Az utcában járó autók és más járművek a házakra, a házak ablakaira állandóan felcsapják a vizet és sarat. A keréknyomókkal össze­szabdalt, sáros útszakasz lát­ványnak is visszataszító, hi­szen tehetetlenek vagyunk az ott felgyülemlő szenny- és eső­vízzel szemben. Segítséget ké­rünk. Nagy Istvánné Kecskemét (Olvasónk panaszát a városi tanács vb építési-közlekedési osztályához továbbítottuk.) Örömben is lehet bánat 1968. augusztusában a Csillé- ritelepen egyszobás garzonla­kást kapott négytagú csalá­dom. Nagyon örültünk, bár a helyiségek nem nagyok, mégis összehasonlíthatatlanul jobb ez a lakás, mint a régi volt. Az ideköltözés után a fürdőszoba csapja elromlott. Jelentettem ezt a házfelügyelőnek, azután írásban az Ingatlankezelő Vál­lalatnak. Az ingatlankezelő víz­vezeték-szerelőt küldött hoz­zánk, aki megállapította, hogy a javítás nem tartozik a ga­ranciális javításhoz, a fürdő­szobában a csap természetes elhasználódás következtében ment tönkre. Természetes el­használódás? Hiszen csak né­hány napig használtuk. Sze­retném tudni, mennyi ideig köteles az ingatlankezelő ga­ranciális javítást végezni? Alt Imre Kecskemét, Csilléritelep Kézimunka-kiállításon jártam Az elmúlt héten a katymári asszonyok a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben kézimun­ka kiállítást rendeztek. A tél folyamán készített hímzéseket, horgolásokat ízléses összeállí­tásban mutatták be. A fala­kon csipkékből összeállított virágok, horgolt kosztümökbe bújtatott rajzmanökenek még egy városi kirakatnak is dí­szére váltak volna. Az aszta­lokon sokszínű, eredeti népi motívumokból összeállított té­rítők. Ügy éreztem magam, mint egy virágoskertben, ahol , a virágokat szorgos asszony! I kezek készítették fonalból, cér­nából. Patocskai Istvánné, a szakkör vezetője elmondta, hogy ősszel a kezdeti szoron­gások leküzdése után1 az asz- szonyok minden héten egy es­tét együtt töltöttek, így ké­szültek a kézimunkák. Őszinte szívvel gratulálok a szép munkához és kívánom, hogy még sok ilyen értékes kiállítást rendezzenek. Endrődi Józsefné Jánoshalma (Endrődi Józsefné sorainak örömmel adtunk helyet a katymári asszonyoknak mi is szívből gratulálunk.) Csak egy tábla hiányzik A kecskeméti szolgáltatóház — a városi tanács épülete mö­gött — szerintem fővárosi szín­vonalú üzletházunk. Csak egy icipici hiányossága van: egy tábla hiányzik a bejárati ajtó­hoz: melyik fodrász-kozme­tikus dolgozik délelőtt és me­lyik délután — ezt rögzítse a felirat. Ilyent eddig csak Pesten lát­tam. De higyjék el az illeté-. kesek, ötleteset utánozni nem szégyen! Horváth Pálné Helvécia i

Next

/
Oldalképek
Tartalom