Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-14 / 213. szám

than a rvgéíb 4. »Mal 1969. szeptember 14, vasárnap Nehéz pillanatok Minden ember sorsában I re fordult, esik is. Egy-egy vannak nehéz pillanatok, anorák munkaideje viszont amikor dönteni kell. Ilyen- elég sok, kapucni is tartó­kor összesűrűsödik az idő, I zik hozzájuk, a bélés vate­szinte nem is érzékeljük a percek múlását, csupán ké­sőbb vesszük észre, hogy elfáradtunk, mintha egy ■nehéz súlyt emelgettünk volna. Az ilyen pillanatok gyak­ran ismétlődtek az első fél­évben a Bács-Kiskun me­gyei Kézműipari Vállalat jánoshalmi telepén az itt dolgozók életében. Akado­zott a munkaellátás, álltak a gépek, visszaesett a ke­reset. Az emberek tehetet­lenek voltak. Sokan úgy döntöttek, hogy búcsút vesz­nek a kapufélfától. A ri­porter szóvátette tavasszal az áldatlan helyzetet. A napokban visszatértem Já­noshalmára, hogy meggyő­ződjek: változott-e valami. Takács Miklós, a telep vezetője, annak idején kis­sé magába roskadva ült az íróasztala mögött. Tapasz­talt szakember és vezető, de a visszafogott rendelé­sek ellen ő sem tehetett semmit. Egykedvűen húzo­gatta ki a fiókokat & mu­tatta meg az okmányokat. A sűrűn váltakozó, gazda­ságtalanul kis szériákra szóló igénylések alátámasz­tották a keserű hangulatot. A szobájában most csöng a telefon. A hivatalos hí­vás Kiskunfélegyházáról érkezett. A készülék kagy­lójából először összefüggés nélküli kifejezéseket hal­lok: anorák... ezer da­rab ... sürgős megrendelés. Takács Miklós, miután le­teszi a kagylót, megteremti a kapcsolatot a szavak kö­zött. A vállalat központjá­ból kérdezték: szeptember végéig le tudnának-e szál­lítani ezer darab orkán dzsekit a tervükön felül. lines. Viszont kétszeres bért kapnak a varrónők. Délelőtt tíz óra és a telep­vezető egyelőre nem szól senkinek. A közeli trafik­ban vásárol még egy do­boz Kossuthot Délután két óra. Műszak­váltás van. A felhőktől megszűrt napsugarak fá­radtan esnek be az abla­kon. A varrógépeket letör­lik az asszonyok, eltakarít­ják a nyolc órányi munka hulladékait. Itt van a má­sodik műszak is, de egyik masina sem berreg fel a műhelyben. Termelési ta­nácskozás. Üjra nehéz percek, de ezek már másfajta töltésű- ek. Vállalják a többletmun­kát, vagy sem? Akik ápri­lisban is itt dolgoztak, na­gyon jól emlékeznek: 932 forintot vittek haza a bo­rítékban. S ez nagyon ke­vés — még akkor is, ha községben élnek, s nem olyan drága az élet, mert ad valamit a háztáji, a kert is. Júniusra már csak­nem 300 forinttal emelke­dett a keresetük, de ez még mindig nem érte el a tervezett 1370 forintos át­lagfizetést. — Az ezer da­rab többlet mindenkitől nagyobb munkafegyelmet kíván, számolni kell azzal is, hogy az e havi szabad­szombatokat, esetleg más­korra kell áthelyezni — hallják az asszonyok. Elő­ször, mintha távolról ér­keznének hozzájuk a sza­vak, azután mind kivehe­tőbbek, megfoghatóbbak. Fölszólal az egyik társuk, Vörös Istvánná: ha valaki bliccel a szalagban, a töb­biek is lemaradnak. Ameny- nyiben nem igyekszik min­denki, inkább ne is kezd­jünk bele. Szeptember elsejétől őszi­téli cikkek készülnek a já­noshalmi üzemben. A rak­tárhelyiségben majdnem egy hónapra előre ott van­nak kiszabva a kék, piros színű női, férfi, serdülő és bébi dzsekik. A munka észrevehetően visszazök­kent a normális kerékvá­gásba. Kevesebben akar­nak elmenni, mint koráb­ban. S ez jó. A varrónők 200 százalékos bért kap­nak ezért az ezer darabos többletmunkáért. Ez a tétel csaknem 1 millió forintos értékkel növeli a vállalat termelését. A nyereségből majd természetesen a já­noshalmi asszonyok is ré­szesednék. ta­sza­A rövid termelési nácskozáson a négy lag sorra csatlakozik a vál­laláshoz. Szólóban dolgoz­ni kezd a délutánosok első gyorsvarrógépe, majd kö­veti a többiek kara. Halász Ferénc Beszámoló Berlinben Borotáról Néhány hete egy magas, jólöltözött fiatalember jár­ja a borotai Egyesülés Ter­melőszövetkezet területét. Mindent megvizsgál, hosz- szú jegyzeteket készít, kü­lönösen a takarmányter­mesztés eredményei iránt érdeklődik. A válaszadás bizony sok­szor nehézségekbe ütközik, tekintve, hogy a fiatalem­ber németül kérdez ... Wilfried Hübner, a ber­lini Humbold Egyetem hallgatója öt hetet tölt Bo- rotán, öt hétig ismerkedik a kitűnően gazdálkodó Egyesülés Termelőszövetke­zettel. Ez idő alatt megte­lik néhány «jegyzetfüzet, bőségesen lesz tehát alap­anyag ahhoz, az előadáshoz, amelyet hazatérése után tart az egyetem harmad­éves hallgatóinak, évfo­lyamtársainak. — A ti egyetemeteken gyakoriak a külföldi tanul­mányutak. gyakorlatok, vagy csak egy-egy hallga­tót küldenek el időnként, tanulmányozni más orszá­gok gazdaságát? — A hallgatók tíz szá­zaléka minden évben kül­földön tölti gyakorlatát. Az egyetem dékánja személye­sen is járt Borotán. így ke­rültem én éppen ide. Ez a gazdaság igen korszerű mó­don termeli a takarmányt, a gabona, a lucerna és a kukorica betakarítása majd­nem teljesen gépesítve van. Pontosan ez az én témám. — Ezek szerint növény- termesztőnek készülsz... TIZEK SZÖVETSÉGE Takács Miklós számol. A hamutartóban szaporodnak a Kossuth cigaretta csikk­jei. A Férfiruha Nagyke­reskedelmi Vállalat biztos tartalékokat akar az őszre. Igen, az időjárás hűvösebb­A Kunbajai Állami Gaz­daság és kilenc termelőszö­vetkezet megállapodást írt alá, melynek célja a gaz­daságok tevékenységének összehangolása. Elsősorban a szőlő termelésére és fel­dolgozására, a bortermés korszerű technológiával tör­ténő kezelésére, palackozá­sára, valamint értékesítésé­re vonatkozik az együtt­működés. A megállapodást aláíró gazdaságok vállalták, hogy a feldolgozás, tárolás és pa­lackozás tekintetében oly módon is együttműködnek, hogy amennyiben szabad kapacitásuk van, egymás­nak kölcsönösen felajánl­ják és rendelkezésre bo­csátják megegyezés szerinti feltételekkel. Egymásnak térítésmentesen gyakorlati segítséget adnak a tárolá­si, kezelési módszerek el­terjesztésében. Szükség sze­rint közös értékesítést is megszerveznek. A jelzések szerint más termelőszövetkezetek is sze­retnének csatlakozni a tár­suláshoz. — Igen. Az egyetem né­hány évvel ezelőtt szakte­rületekre oszlott. Az öt év helyett négy év az oktatá­sik nyáron is sikerül ide ellátogatnod. — Két-három év múlva feltétlen visszajövök. Olyan Wohin gehen sie? Merre megy ön? A traktorosok szívesen viszik magukkal a berlini vendéget. si idő. és növénytermesztő, valamint állattenyésztő spe­cialistákat képeznek. — Mi tetszett legjobban a gazdaságból? — Az intenzív kukorica­fajták. a jugoszláv é* a magyar hibridek. E téren bizony sokat tanulhatunk odahaza. —* Az NDK-ban rendkí­vül magas a gazdaságok szervezettségi színvonala. Itt milyen tapasztalatokat szereztél? — Ez a termelőszövetke­zet a német gazdaságokhoz hasonlóan jól szervezett. Sajnos, csak erről tudok nyilatkozni, egyelőre nem láttam más gazdaságot. Pe­dig szívesen ismerkednék még néhánnyal... — Az öt hét valóban rö­vid erre. de talán egy má­— így mondja —fenomená­lis terveket hallok a veze­tőktől, szeretném látni a megvalósulását is. Akkor is­mét tanulmányozni akarom gazdálkodási módszereiket. Addig azonban Szeretnék meglátogatni még néhány országot, keleten és nyuga­ton egyaránt. így nagyon sokat’ lehét 'tarí'tílhi. Nem­csak a termelési módszere­ket, hanem a 'Szervezési formációkat is. A mezőgaz­daság sokféle racionalizá­lását. A beszélgetésben beállott pillanatnyi csöndben Wil­fred diszkréten köhint egyet, jelezvén, hogy a be­szélgetésre szánt ideje a vége felé jár. Még egy kérdés: — Mi a te hobbyd? — A kosárlabda és a fú­vószene ... Bárány] Ki-ki nyugovóra tér... S zépek, modern-ro­mantikusak a nyár­utói esték Kecskemét köz­pontjában. Míg a már rit­kábban közlekedő autóbu­szokra vár az ember a vá­rosi tanácsháza tövében, ide­je és kedve van engedel­meskedni a költő — Rad­nóti Miklós — szívjóságos tanácsának: „Nézd a világ apró rebbenéseit...” — Gyógyítóak ezek a nyugo­dalmas órák... Legmagasabban a nagy­templom órája vonja magá­ra a figyelmet: mint éber óriásszem őrködik a kivilá- gítc-r kerek lap a városon. Persze nem egy — négy „szem” vigyáz. Rebbenés nélkül, hogy egy pillanat­nyit se veszítsen a négy vi­lágtól felől mutatkozó lát­ványból ... Vagy azért moc- cantalan a négy óraszem, mert feszült készenlétben várja, mikor robbantja a magasba az Aranyhomok kerthelyiségében döngő-dü- börgő beat-zene a terasz könnyű tetejét, vagy az asz­talokra boruló lenge gombá­kat? Vagy azon képed el az öreg toronyóra, hogy mennyire megváltozott rö­vid hónapok alait a főtér vége, arra a volt Kis-Beret- vás irányában. Ahol az OTP öröklakások mind szaporáb­ban kapaszkodnak emelet­ről emeletre. foszforeszkMó szürkésvörös óriástű szúr a csillagos égbe. Honnan tud­hatná az óraszem, hogy az óriásdarut „látja” ... LJ a csillapodni akar, a ** Leninváros felöli szemével lenéz a városi ta­nácsházára. Ennek várkas­tély hangulatú, csipkés könnyedségében is vaskos tömbje megnyugtatja. A pil­lérek, kőfaragások, színes cserepek élén, hátán szelí­den csillog a holdfény ezüstje. Lentebb, a lombok árnyékzöldje közt sokkal földibb, józanabb ezüsttel fehérük a szolgáltatóház ma­gasba emelt alumínium ska­tulyája ... A némaságba frissítőén berregnek bele a váratlanul bekanyarodó autóbuszok. Észrevétlenül osontak fel a tanácsháza hátsó sarkáig, s mikor kivilágított akváriu­mokként kibukkantak a környező utcákból, barátsá­gos ijesztgetéssel búgatták motorjukat. Egy-két percre élénk hangok röppentek a templom meg a tanácsháza falai közé: műszakról haza igyekvő asszonyok, lányok kopogtak át a macskaköves úton, esetleg átszálltak má­sik buszba, hogy folytassák útjukat... A járművek vár­nak még egy kicsit. Mintha összebeszéltek volna, a vá­rosközpont különböző „rej­tekhelyeiből” is egyre-másra idekocognak a kései szóra- kozók ... Már aki nem ve­szítette el időérzékét holmi légkörök hatására ... Akik az utolsó autóbuszok távo­zása után baktatnak errefe­lé, az üres állomáshelyeket látva — vérmérsékletüknek megfelelően — lemondóan legyintenek, esetleg ettől meginogva megkapaszkod­nak a vasoszlopba. Egyik emberfajta tisztábban lát a csalódástól — „Elment a busz...” — a másik bú bá­natba esik. Amaz határozott léptekkel siet valamelyik periféria irányába — emez viszont hasztalan veszi cél­ba az igazán jól kivehető és stabil szalagházat — já­rásán erőt vesz a valahai Don-kanyar emléke, s im- bolyog hol a tűzoltó lakta­nyát, hol az új építkezések drótkerítését veszélyeztetve. — Jó estét kívánok! — hallom az ismerős hangot fö. lőttem, s mellettem. Kosár­labdázó termetű fiatalember mosolyog vissza rám az in­dulásra kész 8-as autóbusz lépcsőjéről. Vékony, mozgé­kony fiú. Kék pulóver, ki­hajtott fehér inggallér, rö­vid sportfrizura ... Persze, persze: a délelőtti riportala­nyom. Vágó András, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat egyik fiatal építés­vezetője ... Csak nem mun­kából jön ö is? — önkénte­lenül is az Aranyhomok fe­löl döngö zenére kap rá a fülem. Nem, ott nem lehe­tett az ifjú építésvezető. Hi­szen: egyrészt ebben a ru­hában volt. amikor délelőtt a barneváli építkezésen, a munka nyüzsgésében talál­koztunk; másrészt nem is a kerthelyiség felől jött, hanem arról a kocsiállásról, ahová a külső Szegedi útról fut be az autóbusz ... Tehát on­nan, a Szerszám és Gép­elemgyár építkezéseiről jött. E z a huszonegynéhány ^ esztendős fiatal veze­tő két nagyszabású építke­zés gazdája. S ha valaki, ő aztán megérdemelné a kel­lemes estéket az Aranyho­mok kerthelyiségében. Ilyenkor, hétköznap is... Szól a beatzene, akkorát ri­kolt a szaxofon, hogy a fé­mes hangú tirádák átugorj ják a plébániát, át a temp­lom gerincét... A Széche­nyi téri új bérházakban is néhány ablakszem világit még, máshol az utcahossznyi emeletek sávján a fehér vi­rágok könnyű függönyök mögött a tévék kékes fénye is ellobbant már... A 8-as busz is eliramodott. A gyá­ri munkásnőkkel együtt vi­szi azt a fiatal munkásveze­tőt is, aki délelőtt olyan fe­gyelmezett szabatossággal nyilatkozott ütemekről, ha­táridőkről, panelozásról, bi- tumo-perlitezésről, mintha mindennap — ezt is — csi­nálta volna... Aki — mi­után szakszerű pontossággal lediktálta két nagy építke­zés műszaki jellemzőit, ko­moly határozottsággal tar­totta el jobb kezét: „Most pedig a legfontosabbról, az emberekről beszélek az elv­társnak ...” — Egyik helyen hetvenkét, a másikon het­venkilenc .saját vállalatbeli dolgozó munkáját irányítja. Milyen büszkeséggel szólt Csendes József és Hargitai Antal ötszörösen szocialista segédmunkás brigádjairól. Bartkó István többszörösen szocialista ifjúsági kőmű­vesbrigádjáról ... Pará-> di Jenő. Píttel Tibor, Mák László és Tóth Károly brigádjairól.., Akik nem az óramutatót nézik, ha köz­bejött nehézségek miatt trá kell húzni, hogy adott sza­vuk szerint határidőre ad­ják át, amit vállaltai:.... Ä Centrum Áruházon ** túl eltűnt szemem elől az autóbusz. Mikor a fordulóban még egyet vil­lant a messzeségtől kis négyszögre zsugorodott, ki­világított belső tér, az előbb látott autóbusz helyére egy hasonló színes négyszöget képzeltem. A 11/4. sz. építés- vezetőség irodája falára akasztott díszoklevelet, me­lyen szép kiállítású betűk­kel ez a szöveg ugrott ki: „Szocialista munka építés­helye — II. fokozat.” — Az­az —■ hogy másodszor érde­melték ki ezt a kitüntetést. Legutóbb annak a nyurga fiatalembernek a vezérlése alatt... Aki huszonegyné­hány éves és építésvezető ... M o, de elméláztam.. *’* Most veszem észre, hogy minden kocsiállás üres már. Gyalog indulok haza. A Széchenyi tér friss lehe- letű parkja, szökőkútja mel­lett az Aranyhomok kerthe­lyiségének utolsó vendégei andalognak .., Munkából, szórakozásból egyszer csak hazatér mindenki. Kinek LQV, kinek úgu fejeződik be a napja.., Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom