Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-08 / 182. szám
1909. augusztus 8, péntek 5. oMal Etiópia régiségei — Életveszélyes vállalkozás Új lakóhelyünk: a Hold Miről ír az A világ egyik legkülönösebb országa, Etiópia bemutatásával indítja legutóbbi számát az Univerzum-füzetek. A cikk közlésének az ad aktualitást, hogy e régészeti és néprajzi emlékekben roppant gazdag, de csaknem feltáratlan vidékre az UNESCO legutóbb nagyszabású tudományos expedíciót indított. Maga az ország története is furcsa keveréke a ténynek és a fantázia * játékának. Ami a földrajzot illeti, 4—5 ezer méteres szint- különbségek váltogatják egymást, s mindegyik magassági övezetnek megvan a maga sajátos kultúrája. Afrika egyébként is kedvenc földrésze az Univerzumnak, így nem csoda, ha ugyanebben a számban még egy másik írás témája is a „fekete kontinenshez’’ kapcsolódik. Tulajdonképpen egy ragyogóan megírt riportról van szó, amelynek szerzője Jean Pierre Hallet, két méter magas belga agronómus, aki — pusztán kalandvágyból — 12 évet töltött Kongóban és a környező tájakon, különböző afrikai törzsek között Felvette szokásaikat, olyany- nyira, hogy maguk közé fogadták. Az egyik törzsnél ezt úgy sikerült elérnie, hogy egy szál dárdával ölt meg egy hím oroszlánt Az életveszélyes vállalkozás leírását tartalmazza a riport Japán szintén az az ország, amely sűrűn szerepel az Univerzum hasábjain. Ezúttal a 300 évvel ezelőtt élt buddhista szerzetes, Enku sajátos fafaragó művészetéről kapunk ismertetést. A „japán Henry Rousseau”- nak eddig mintegy ötezer szobra került elő. Művészetének világa erőteljes és eredeti szemléletmódról tanúskodik, ugyanakkor egyáltalán nem hasonlít a Távol-Kelet hagyományos, a végletekig kifinomult művészetéhez. Tudományos beszámolót olvastunk a múlt évi fizikai és kémiai Nobel-díja- sok munkásságáról, pályafutásáról. Bemutatásra kerül az elektronikus autó, amelyen mindenféle kapcsolás egyetlen botkormány segítségével történik. S ami időszerűségében is a legnagyobb horderejű — miután a Holdra elsőnek ellátogató emberek lábanyo- mát még be sem lepte a kozmikus por —, a szomszéd égitesten a közeli években felépítendő kutatóállomások terveiről számol be a Sience Journal nyomán közölt cikk. A tervek szerint az építéshez a Hold anyagát is felhasználják, sőt, minden bizonnyal a helyszínen nyerik a lét fenntartáshoz szükséges oxigént és vizet is. A jövő évtized közepén már legalább 24—30 ember tartózkodik rendszeresen a Holdon, természetesen meghatározott idő után újabbak váltják őket Tucatnyi tudományban terjeszthetik ki a kutatásokat olyan irányokba, amelyek a földi körülmények között nem megvalósíthatók. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy szemben lakóhelye immár nemcsak a Föld, hanem a Hold is. Nem mindegy, hogy ott miként rendezkedik be. H. D. Augusztus 20-án ifjúsági találkozók a tanácsköztársasági jubileumi túrák végcéljainál Az elmúlt hetekben minden megyében megrendezték a tanácsköztársasági jubileumi KISZ-emléktáborokat. A vetélkedők, illefve a háromtusa-versenyek győztesei, helyezettjei részt vesznék a táborozásokat követő jubileumi túrákon is. Budapestről és a megyékből augusztus 13-án gyalogosan kelnek útra a Tanácsköztársaság eseményeinek ismeretéből jelesre vizsgázott fiatalok, hogy felkeressék azokat a helységeket, amelyekhez a dicsőséges 133 nap kiemelkedő eseménye fűződik. A túráknak öt végcélja van: Salgótarján, Kaposvár, Tatabánya. Szolnok és Miskolc. * Jó érzéssel ö. Vízesés a hegyek, között Az. útibeszámolótól teljességet kívánni lehetetlen, hiszen az utazó képtelen mindenről beszámolni. Ezért csupán néhány mondatban emlékezünk meg a Split- ben töltött órákról. Dalmáolvastuk a Könyvtáros című folyóirat idei júliusi számában Bölcs István tollából a kecskeméti Szekér Endre tanár értékes könyvtárát bemutató cikket. Az irodalom és a művészet iránt érdeklődők körében eddig is tudott dolog volt, hogy Szekér Endre a tanításon kívül milyen sokféle szellemi tevékenységet fejt ki. (Könyvkritika, stilisztikai, irodalomtörténeti cikkek, tanulmányok, oktatófilm, lektorálás, folyóirat szerkesztőségében rovatvezetés, szakkörvezetés stb., stb.) Ám még barátai, tisztelői számára is hozott meglepetést Bölcs István cikke: megtudta belőle az érdeklődő, milyen gazdag az az ötezer kötetes könyvtár, amit Szekér tanár úr eddigi — aránylag rövid — élete során összeválogatott. V. M. 5. Számolta a lépéseket: egy- kettő-három ... az ötszázadiknál tartott amikor a kicsiny, somlyóaljai falucskát elérték. Kántor a legszélső ház kertekre néző, düledező kerítésén lépett át és amikor Csupati utolérte, bágyadt farkcsóválással jelezte: megérkeztek. Az udvar végében ütött- kopott szénapajta állt. Kántor a pajtafeljáróhoz támasztott létra előtt leült és Csupati egy göcsörtös szilvafának vetett háttal a vasút felé bámult, ahol lomha cserebogarakként vánszorogtak bajtársai. Amikor a hadnagy megérkezett. Csupati felmászott a létrán. A padláson ájult álomban nyöszörgött az üldözött. Csupati közönyösen nézte harag és gyűlölet nélkül. Ügy érezte, nem az ellenségét, a zsákmányát érte utói hanem életet mentett, mert az kész csoda volt. hogy a nyomorult idáig élve kibírta és átvészelte ezt az éjszakát Fel se ébresztette. Visszamászott. A rádiós gémberedett ujjakkal hívta a harcálláspontot és legnagyobb meglepetésükre a hernyótalpas páncélautó a falutól alig két kilométernyire, egy útelágazásban várakozott rájuk. * Csupall szokásos spiccei« mellett üldögélt a klubban. amikor nyolc óra körül az ügyeletes kereste. Egy óra múltán a megyeszékhelyhez legközelebb eső határőrs körzetében Kántorral együtt szállt ki az autóból. „Újabban úgy mászkálnak itt maguknál a határsértők, mint egy rozoga léckerítésen a koslató kutyák” — közölte rezignáltan az őrsparancsnokkal. ..Ez még csak hagyján, de mi lesz. ha felszedjük a műszaki zárat?” válaszolt fáradtan a határőrtiszt. A határtól két kilométerre elhanyagolt, gödrös makadámút széléig vezette őket az őrsparancsnok. Idáig jutott ugyanis Szultán és Vitéz. Az út horpadásaiban megölt az olvadó hó leve, és a két kutya itt feladta a nyomot. Csupati nem szerette az ilyesmit. Szívesebben indult volna a nyomsávról, de hát azért kérették ide Kántorral, hogy kettes-j ben próbálják meg onnan) folytatni, ahol a másik két kutya abbahagyta. „A lehető legrosszabb, más fuser munkáját helyrepofoznifl dörmögte, és az árokparton a megroggyant hóban próbált valamilyen kezdő nyomot keresni. „Ne haragudj, főnők” — mentegetőzött segéd je. Szultán gazdája, — „de olyan szépen jöttek idáig”. — Szépen? — fújt megvetően Csupati és a két daliásán ácsorgó kutyára sandított. Kántor halk morran fásokkal figyelmeztette előbb Szultánt, majd Vitézt, jobb lesz, ha tisztes távolba kotródnak tőle, és nem zavarják munkáját. Csupati Kántor morgásából megértette: félre a bámészkodó műkedvelőkkel. most nem a gyakorlópályán tartózkodnak. (Folytatjuk) Split piacán így dolgozik az ezüstműves. cia közigazgatási központja egyben fontos közlekedési csomópont, s az Adria legjelentősebb római kori emlékeivel rendelkező Mint minden idegent, minket is a Diocletianus-palota csodálatosan épen maradt falai vonzottak. A késő római építészet kiemelkedő alkotását, amelyet a császári szeszélyesség hívott életre, hatalmas méretek jellemzik. Az épülettömb kelet és nyugati oldala 215 méter, az északi 175, a déli pedig 181 méter hosszú, amelyet két méter széles fal, s 16 torony védelmezett a tengeri támadástól. A Porta Aeneán, a föld alatti bejáraton át jutottunk a palota előcsarnokába, majd a császári termek előterébe. Innen nyílott egykoron Diocletianus császár, valamint felesége Pristia és leánya Valeria lakosztálya. A köralakú, korábban márvánnyal és mozaikkal borított termet ma hangversenyek céljaira használják. A korinthosi oszlopok között elterülő belső udvar ma a Spliii Szabadtéri Játékok színhelye. A palota mellékszárnyában a kincstárt is felkerestük. A kincstár nemcsak szép, de kultúrtörténeti szempontból egyedülálló relikviákkal ismerteti meg a látogatót. Az egyik az Evangélium Spalantese a VII—VIII. századból való. s Jugoszlávia egyik legrégibb miniatűrökkel díszített könyve. A másik ritkaság, amelyet féltve őriznek a magyar- országi tatárdúlásról megemlékező História Saloni- tova. amely 1260 körül készült. A palota és a kincstár csendet, méltóságot árasztó falai után a piac hangos kavalkádjába csöppentünk. Az utcákon hosszú sorokban álló 6átrak alól csábítóan kínálták magukat a dús banánfürtök, a fügével, naranccsal rakott kosarak, népi fafaragások, hegyes orrú dalmát papucsok, s még ki tudná felsorolni hány ezer féle. furcsa használati tárgy. Az egyik sátor alatt az ezüstművest állták körül az idegenek. A mester kívánság szerint leheletvékonyságúra cizellálta a nehéz ezüsttárgyakat, vagy filigránokat. Mondani sem kell jó darabig szemléltük ezt a különlegesen szép. hagyományokon alapuló művészetet. amelyben a régi dal- mát motívumok finoman olvadnak eggyé az olasz és a török díszítőelemekkel. Érdekes, hogy a jugoszláv tengerpart városaiban milyen sokáig tart a piac, amely nemcsak vásárlásra, de az üzleti ügyek lebonyolítására, a tájékozódás céljaira is szolgál. A késő délutáni óráktól eltekintve a piacon mindig lehet kapni mindent, s általában A split! tartózkodás látnivalóit még el sem raktározhattuk magunkban, amikor egyórás autóút után már Sibenikben, a főtéren kerestünk parkírozó helyet. A szükséges napi bevásárlás elvégzése közben valamennyiünknek feltűntek az utcákon, tereken elhelyezett hatalmas táblák, amelyek hirdették, sőt az utat is mutatták — ezt nálunk is jó volna bevezetni — a Krka vízesések felé. A látnivaló bizonyára érdekes — állapítottuk meg — elmegyünk megnézzük. A majdnem 30 kilométeres, meglehetősen kanyargós és keskeny betonúton jutottunk el a Krka folyó hegyekkel körülvett csodálatos völgyébe. A természet- védelmi terület talán Jugoszlávia egyik legszebb vízesés-rendszerét foglalja magába, amely kiterjedésében nem vetekszik ugyan a Plitvicai-tavakkal, de a vízesések nagysága meghaladja a korábban említettét. A Krka tavakká kitárulkozva több mint tíz, 40—50 méteres sziklafalról zuhog alá bömbölve, hogy ismét csendes kék vizű tóvá szelídüljön. E természeti szépségnek kedves, hangulatos keretet ad a sűrű lombos és fenyőerdő, amelyben a tiszta hegyi levegővel keveredik a felszálló víz meglehetősen nagy páratartalma. Mondani sem kell a jugoszláv idegenforgalmi szakemberek nem hagyták kihasználatlanul ezt a páratlan természet adta lehetőséget A kilátó mellett — ahonnan szinte madártávlatból áttekinthető a vízesés valamennyi zuhogója, itt készítik az idegenek a legtöbb fényképfelvételt — éttermek, vendéglők, cukrászdák, árnyas parkolóhelyek várják a vendégeket A megdöbbentő ebben a vendéglátásban az, hogy mindig van hideg sör, üdítő ital, frissen sült, sőt autószerviz és képes levelezőlap is. Nem tudni hogyan csinálják, de egy biztos: a kül- és belföldi turistának nem lehet olyan kérése, hogy azt a vendéglátó szak- emuerei ne teljesítsék azonnal. Még a presszókávé sem hiányzik, amelyet magyar Madártávlatból a Krka-vízesés zuhogói. túlzsúfoltak ezek az utcák. Van a piacban valami keleties vonás, hiszen az árusok rekedtes torokhangon az egekig magasztalják fel áruikat, s ha egy-egy vásárló — ezek általában belföldiek — sokáig alkuszik, az eladók nemcsak Máriát, de a római isteneket is tanúként idézik hogy áruik a földön egyedülálló minőségűek. ízlés szerint tálalnak fel külön kívánságra. A Krka- vízeséstől ismét a tengerpart felé indultunk megté- ve a kanyargós utat. Sibe- nikből nyugat felé haladva érintettük Zadart, Kar- lobagot, Sent, majd a Skoda 1000 MB orrát Rijeká- nak a régi Fiumének fordítottuk. Gémes Gábor (Folytatjuk.) \
