Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

MW. segne*» SI, nafrnqf fc ©Mat ’ Harminchatodik éve a katedrán Harmincötévé pedagógus, nagyon megszerettem. Egy­tanítja, neveli a gyermeke­ket Herpay László, a fülöp- házi központi iskola igazga­tója. A község nemcsak igazgatóként tiszteli, de jól ismert, mint népművelő is. Sokat tett a községért, az elmaradottság felszámolásá­ért. színházi előadásokat szervez, kirándulásokon is_ merteti meg a falu lakóival hazánk szép tájait, városait. Vonásai fiatalosak, nem lát­szik meg rajta a munkában eltelt 35 év. Hamarosan megkezdődik az új tanév — Herpay László számára már a 36. — S most arról kér­dezem, hogyan kezdődött pályafutása? — Akkoriban még nem az űrhajó volt a gyermekek ál­ma, a vasút izgatta a fantá­ziájukat. Természetesen én is mozdonyvezető szerettem volna lenni. Azután Bajára kerültem, ott tanultam és pedagógus lettem. Nem volt könnyű a kezdet, s nem is mindjárt a katedránál kö­töttem ki. Sokáig dolgoztam inségmunkát, és csak nagy­sokára kaptam tanítói állást itt Fülöpházám Amikor először megláttam a községet — az akkor még végtelen pusztaságot — ki­csit megijedtem. Azután mégis megszoktam a kör­nyezetet. s az embereket is Szüret kori tanítványaim még ma is gyakran felkeresnek. El­beszélgetünk az eltelt évek­ről, arról, hogyan alakult a sorsunk. A három és fél év­tized alatt az örömök mel­lett csalódások is értek. De mindez elmúlt, s „csak a szépre emlékezem”.. — Nem is látszik meg, hogy 35 éve már a kated­rán áll. — Pedig lassan már egy­kori tanítványaim unokáit tanítom majd. Külsőm azon­ban sokakat megtéveszt. — Elmosolyodott, s egy tíz év­vel ezelőtti történetet mesél el. — Huszonöt éves pedagó­gus tevékenységem elisme­réseként kormánykitüntetést kaptam. Amikor Benke Va­léria miniszterasszony át­nyújtotta a kitüntetést, rám­nézett és hitetlenkedve mondta: „Nem is értem, hogy lehet magának 25 éves jubileuma?” — S most hogyan tovább? — Életem értelme, öröme tanítani, nevelni a gyereke­ket, amíg erőmből futja. Szeretnék még sokáig az if­jú nemzedék nevelésével, oktatásával foglalkozni — mondta búcsúzóul a fülöp- házi pedagógus. G. E. előtt... A Fűrész- és Hordóipari vállalat Mechanikai Hordógyárá- ban is felkészültek a várható gazdag szüretre. Az előző évek­hez képest mintegy 50 százalékkal többet, ebben a negyedév­ben összesen 90 ezer hektó szállítóhordót és 6 ezer hektoliter óriáshordót készítenek a pincegazdaságok, az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezetek megrendelésére. belülről keresztvas: senki sem jöhet be. Hajnalig dolgozott, töprengett, írt, járkált. Száztizenkét vers született ebben a kis szo­bában. iy őzem a szobrot, s ku- ^ * tatom, keresem ben­ne az embert, a forradal­márt, akit természetesen nem értett meg a „jó öreg kpcsmáros”, akiről nem tudhatta az apa, hogy ilyen fiú ezer évenként születik. Ö csak azt látta, hogy ko­médiás lett a gyerek, hogy „állandóan a színház körül ólálkodik”, akiből csak azt látták meg a lányukat fél­tő apák, hogy „jött-ment költő’’, hogy nincs egzisz­tenciája, amiből eltarthat­na egy asszonyt. Nem tud­hatták, hogy akivel ő csak egyszer is szóba áll, az ál­tala már halhatatlanná vá­lik, hogy akire ő egyszer azt mondja, hogy „kéksze­mű kökényfa” — annak majd egész életét nagyító alá veszik a kései kutatók. Mednyánszky Berta ezután már akárkihez férjhez me­hetett, a költő egyszeri, vagy néhányszori ránézése ..átmentette” az örökkéva­lóságba. Éppen úgy. mint Zsuzsikát, aki a tejet hord­ta neki a szomszéd község­ben Dunavecsén, éppen úgy, mint Jellasicsot, akiről semmit sem tudnánk, ha nincs Petőfi, aki megírja A vén zászlótartót. Folytat­hatnánk a sort. Nem értették meg azon­ban nagyobb emberek sem, Klapka és Kossuth sem. Pe­dig ha hallgatnak rá, ha figyelnek a szavára és nem lázító népköltőt látnak ben­ne, másképpen alakult vol­na a magyar nép, s benne a költő sorsa is 7VT ézem a szobrot. Az "arc elszánt, de mégis töprengő. Tudja, hogy el kell mennie valahová, s ebben a szándékában sem­mi nem tarthatja vissza. De azt is mutatja ez az arc, a köpeny után hirte­len kapó kéz, hogy nem tudja, nem tudhatja mi vár ott rá, ahová mindenkép­pen elmegy. Ma már tud­juk, hogy nem a legjobbak vártak rá Pesten: intrikák, megalázások, aljas gyanú­sít gatások. Nézem a szobrot, miköz­ben néhány szalkszentmár- toni férfi és nő tisztes tá­volságból méreget: mit akarhat ez az idegen az ő Sándoruktól? Tudom, hogy az első gyanús mozdulatra kiebrudalnának a faluból, mert Szalkszentmártonban olyan kultusza van Petőfi­nek, vagy ahogyan ők em­Puszták — tanyák NYELVŐR Látjátok, HALAS VÁROS 54 EZER HOLDAS TANYA VILÁ­GÁT MEGKÖZELÍTŐLEG HÉTEZREN LAKJÁK. TA­LÁN EZERREL KEVESEBBEN. MINT EGY ÉVTIZED­DEL EZELŐTT.. HA A KÜLTERÜLETEN ÉLŐK SZÁM­BELI FOGYÁSA A JÖVŐBEN IS HASONLÖ ÜTEMŰ LESZ. KÖNNYEN KISZÁMÍTHATJUK. HOGY HALAS TANYA VILÁGA 2040-RE TŰNIK EL VÉGÉRVÉNYE­SEN. DE MIT ÉR AZ ILYEN JÖSLAT? A JÖVŐT — A TANYA VILÁG JÖVŐJÉT IS — KÖZGAZDASÁGI. LÉLEKTANI. SZOCIOLÓGIÁI TÖRVÉNYSZERŰSÉ­GEK ALAKÍTJÁK A MINDENKORI TÖRTÉNELMI- TRADICIONÁLIS KERETEK KÖZÖTT. VALAMENY- NYIRE IS ÉRVÉNYESET CSAKIS EZEK TANULMÁ­NYOZÁSA ÁRÁN MONDHATUNK. öregszőlők Bogárzó, Rekettye, Felső- Kistelek. Felsőszállás. Bo- dofilár. Tajó. Alsószállás, Füzes. Inoka — a nevek egy részének eredete a hét­nyolc évszázaddal ezelőtti kiskun honfoglalás homá­lyába vész. Betyárokat rej­tő nádasok, homokpuszták, pásztorok — a kép csaknem a múlt század végéig vál­tozatlan. Aztán a mind sű­rűbb csoportokban idetele­pülök. s a megváltott föld­parcelláikon házat építők kialakították a halasi tanya­világ mai arculatát. ... A városból kivezető egyik földúton, a szomorú­füzek díszkapuja alatt ju­tunk el az Öregszőlőkbe. Két és fél ezer holdon a legkülönösebb külterületi képződmény, amellyel ed­digi riportutaimon találkoz­tam. Össze-vissza kanyarog az út a meredek homok­dombok között, a kék-lila terméssel megrakott vén szilvafákon átszűrődő nap­fény megvillant ja a csene- vész gyalogszőlő sorait, s a sűrű, megfoghatatlan rend­szőlő-. gyümölcs- és zöld­ségszükséglete. De az ipa­rosítás elszívta a munka­erőt. az ú.i nemzedéknek már nem nyújt megélhetést a korszerűtlen -kertkultúra. A város „előszobája” — ilyen elnevezésről is halla­ni az öregszőlőkkel kapcso­latban. Az itt lakók arra törekednek ugyanis, hogy a városba költözzenek. Vi­szont a határ távolabbi ré­széről. vagy éppen a kör­nyező községekből a város­ba igyekvők közül sokan nem egyetlen ugrással vál­toztatnak lakhelyet, hanem átmeneti szállásul az Öreg­szőlőket választják. Egyfaj­ta átmenetiség keletkezik tehát az elöregedés és a folytonos feltöltődés által. BEDOLGOZÓK Aki a városból költözik ide. mindenképpen kivétel. Nógrádi Józsefék is ilye­nek. A férj. aki nem idős ember, rokkantsági nyug­díjat kap. néhány évvel ez­előtt vasúti baleset érte. Évekig hiába várta, hogy lakást kapjon. A Ids nád­szerű hálózatban fel-felbuk- tetős tanyát 14 ezerért vá- kanó törékeny, álomszerű Sarolták. A tanyához e-gy és tanyákat. A táj egyszerre háromnegyed holdas telek idillikus és — halotti. tartozik, amely felerészben „Elhalásra ítélt terület” buckás. hasznavehetetlen — foglalja össze szűksza- terület. A többi részén van vúan a látottakat Juhász egy kis szőlő, gyümölcsfa. Dezső városi tanácselnök- kevés kukorica, zöldségféle, helyettes. Bár közel a vá- A verandából elkerített roshoz. kommunálisán nem apró nyárikonyhában dol- fejleszthető. Horribilis be- gozik a feleség: mellette ruházást igényelne a szőlő- halomiba rakott, frissen el- kulitúra felújítása is. Az ősz- készített gyógyszeres dobo- szességében 7—800 hold zok tömege. Bedolgozó szőlő — a Szőlőskert Szak- Enyv. ecset, egy alumí- szövetkezet tagjaié — átla- niumlemez — mindössze gosan 4—6 mázsa termést ennyi a felszerelés. A ház­ad. Néhány évtizede még tartás, a két kisgyerek gon- innen került ki a város dozásta mellett a napi tel­jesítmény: 100—150 doboz. Átlagosan megkeres vele havi 800—1000 forintot. Elmondja, újabban sokan vállalnak errefelé ilyen munkát. Hiába közel a köz­pont — innen három kilo­méter —. a közlekedés nem megoldott. Akik közelebb laknak a kövesúthoz. azok még inkább bejárhatnak. Sokan közülük a téli hóna­pokra albérletbe költöznék. A többieknek marad: a be­dolgozás. Vagy a háziipar. Vass Lajos, a közeli rekety- tyei általános iskola igaz­gatója hobbykertek kialakí­tását javasolja. Esetleg gombatenyészetek létesíté­sét. Erre is van példa. Va­lamit tenni kell. sem az Öregszőlőket, sem lakóikat nem lehet sorsukra hagyni. A halasi tanyavilág — az öregek menedéke. Mene­dék? Városi viszonylatban a tsz-gazdák 60 százaléka nyugdíjas és járadékos. Fő­leg az utóbbi. De a szak- szövetkezetek — négy van belőlük — idős tagjai még a havi 260 forintot sem kap­ják. Tavaly a tanács 128 idős parasztembert részesí­tett rendszeres segélyben. E célra évente alig félmillió forint áll rendelkezésre, A háromszorosa is kevés len­ne. Amivel a tsz-ek segíte­nek — téli tüzelővel, két ELHAGYATOTTAK legetik: Sándornak, ami­lyen sehol az országban. A múlt év márciusában pél­dául ott voltam a Petőfi- ünnepségen. Megható volt, amint egy egyszerű asszony — úgy negyven éves lehe­tett — népviseletben fel­állt a rögtönzött pódiumra és a hivatásos színészeket is meghazudtoló átéléssel, szöveghűséggel mondta el a Jövendölés című verset. Értette, s mint asszony, mint anya mélységesen át- érezte minden sorát. Vas­tapsot kapott. Ti a erre az asszonyra 11 gondolok, arra a községre, ahol ilyen embe­rek élnek, tudom, hogy jó helyen van a szobor, amely nem értéktelen bronztö­meg, de élő szellem, lobogó tűz, ökölbe szorított aka­rat, elszántság, a testi hit­ványságon uralkodó dac — tehát Petőfi. Egy alkalom­mal azt írta, hogy reméli Dózsának szobrot fognak állítani, s mellette lesz az övé is. Érthetetlenül, Dó­zsának alig nehány szobra van hazánkban. Miért? Ér­demes ezen töprengeni, de inkább cselekedni kellene. Kecskemét mindkettőnek állíthatna szobrot — betel­jesítve Petőfi reményét. Gál Sándor mázsa ingyen kenyérgabo­nával. karácsonyi csomag­gal — a semminél több ugyan, de kevés az „üdvös­séghez”. Az aprócska ház­táji homokján többnyire az igénytelen, aprószemű csi- eseribabot termesztik — a legfőbb táplálékot. A támo­gatás még leginkább a bo- doglári területen a legrend­szeresebb. az itteni Szabad­ság Tsz szociális bizottsága rendszeresein felkeresi az idős gazdákat, s a rászo­rulókat változatos módon, egyebek között még ruha­neművel is támogatják. Gond az is, hogy az öre­gek napközi otthonát mind­eddig nem sikerült kialakí­tani a városban. Elsősorban épület hiányában. A szociá­lis otthon a gyengeelmé- iűek részére van fenntart­va. A város és a járás tu­lajdonképpeni szociális ott­hona pedig — Katymáron van, A két épület funkcio­nális cseréjére lenne szük­ség. A rekettyéi határrészen szinte nincs olyan tanya, ahol egy vagy két 60 éven felüli ember ne élne. S a fiatalokkal való együttélés napról napra kitermeli a nemzedéki viszályokat. Ezek némelyike döbbenetes tra­gédiába torkoll. Mesélik, egy idős asszony egyetlen legényfiával lakott együtt. A fiú fejébe vette, hogy megnősül. Egyik asszony je­löltet a másik után vitte anyjának bemutatni, de an­nak egyik sem nyerte meg a tetszését. A fiú egy szép napon felakasztotta magát ZUGKIMÉRÖK Ahol a tanyavilág gond­jairól szó esik. ott az alko­holizmus sem marad emlí­tés nélkül. Statisztikusok nyelvén szólva: a két té­nyező között korreláció mu­tatható ki. Ehhez a halasi irdatlan pusztákon társul még egy harmadik: a zug- főzdék áttörhetetlennek lát­szó hálózata. Különösen a várostól 35 kilométerre le­vő Bodogláron. Itt nincs mód arra. hogy sorra ve­gyük a tiltott pálinkafőzés szétágazó társadalmi és gaz­dasági okait, a bodoglári helyzettél kapcsolatban azonban meg kell említeni, hogy a majd tízezer hold- nyi hafárrészen egyetlen italbolt található. S bár a forgalom nem csekély, a tö­mény szeszek nagyobb há­nyadát nem* itt fogyaszt­ják... A zugárusításnak szabályszerű hálózata van, amely még a tsz-majorsá­gig is kiterjed, elősegíten­dő az állatgondozók napi „ellátását”. KIÚTKERESŐK Kiemelkedni a tanyavi­lágból. utat keresni és ta­lálni a korszerűbb, embe­ribb életforma felé — ma is átlagon felüli erőfeszítést igényel. Mégis, ez a ten­dencia erősödőben van. A bogárzói iskola osztatlan felső tagozatosainak nyolca­dikosai közül legutóbb már hárman jelentkeztek közép­iskolába: mindegyiküket fel is vették. A rekettyéi dol­gozók iskolájának 1964-ben végzett 22 felnőtt tanulója közül azóta 12-en szereztek magasabb képesítést. Laka­tos Istvánná például 40 éves elmúlt, amikor elvégezte a nyolc általánost. Utána kö­zépfokú mezőgazdaság’ technikumban szerzett ké­pesítést. jelenleg már a fel­sőfokú technikum hallga­tója. És emellett baromfi- gondozó a Kinizsi Tsz-ben. (Folytatjuk.) Hatvani Dániel feleim.;; Nyelvészeink megállapítá­sa szerint idestova nyolc­száz éve vetették papírra ezeket a szavakat, a Halot­ti beszéd néven ismert első összefüggő prózai nyelvem­lékünk első szavait. Maga a mű nyelvünk értékes emlé­ke, bőséges anyagot nyújt régi nyelvünk hangzásáról, szókincséről, szerkezeti fel­építéséről vagy akár az ak­kori írásmódról. Mint pró­zai írásmű is értékes, mivel művészien tömöríti a szó­noki próza legtöbb kellékét, mégis legtöbbször nyelvi szempontból foglalkoznak vele. Már a címben említett kezdő két szavát is sokszor emlegetjük „látjátok” vagy esetleg a nem hibáztatható „lássátok, feleim” alakban, ha valamire nagyon fel akarjuk hívni a figyelmet. Szinte patinás szólássá vált az elmúlt évszázadokban. A régies, ódon színezetet nagy mértékben emeli a második szó, a bibliából vett „feleim”. A „feleim” szó jelentését annak is éreznie kell, aki nem tudja szabatosan meg­magyarázni. Aki nekem „fe­lem”, az barátom, annyira közel áll hozzám, szinte ket­ten vagyunk egyek. Ugyan­erről a tőről sarjadt „fele­ség” szavunk is. ennek a je­lentését azonban nem kell külön megmagyaráznunk. „Látjátok, feleim .,. ” — hangzik sok költőnk versé­ből. Csak találomra említem Kosztolányi Halotti beszé­dét és Reményik Sándor Halotti beszéd a hulló le­veleknek c. versét. Mindket­tő megtartja azt a környe­zetet, amelybe beágyazva jelenik meg először ez a szép szavunk. Ady Endre a Galilei-kör ifjú tagjaihoz, „ifjú társaim­hoz” a „véres panorámák tavaszán” kicsit bibliás han­gon, de a forradalmi átala­kulás nagy-nagy vágyával írja e sorokat: „A Föld mozog, én ifjú fe­leim, / S mi rátesszük lá­bunk a magyar rögre. / És esküszünk: mozdulni fog ez is, / S minden mostanit job­bal pótolunk, / Vagy minden vész itt, ámen, mindörök­re.” A „feleim” szó az ünne­pélyes stílus szava maradt. Fölváltotta a „felebarát” szó. Ennek a jelentése so­kaknak, Reményik Sándor Egészen c. verse szerint kis- húgának is furcsának tűnik: miért csak félig barátom, felebarátom az, aki nekem teljesen, egészen barátom. Pedig ez a szó is ponto­san azt jelenti, amit a Ha­lotti beszéd „feleim” szava. Itt mellérendelő összetétel­ről van szó, olyanféle tapa­dásról, mint a „hírnév, idő­nap (előtt), maholnap" ese­tében. A „fél” szót össze­kapcsolták a „barát” szóval, és így ragozták: felem-bará- tom, feled-barátod, feleba­rátja stb. Ez utóbbi alak állandósult, csak a második szó végéről elmaradt a bir­tokos személyrag: így kelet­kezett „felebarát” szavunk. Ma már nem választjuk szét, ha toldalékot kap (fele­barátom, felebarátok stb.). Lássátok, „feleim”, ez „fe­lebarát” szavunk keletkezé­sének magyarázata. Kiss István

Next

/
Oldalképek
Tartalom