Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-22 / 193. szám
MOT, augusztus 22, péntek Működik a hold» M/t vár megyénk szeizmográf Qz 0rSZ<£gOS népmŰV©!©SÍ , Egy Houstonból továbbított rádió jelzéssel kedden ismét működésbe hozták azt a szeizmográfot, amelyet Neil Armstrong és Edwin Aldrin amerikai űrhajós hagyott a Hold felszínén. A NASA egyik szóvivője szerint a készülék ismételt működésbe hozása után kitűnt, hogy a Hold felszínén jelenleg nyugalom van. A holdszeizmográf működésének első periódusa július 21-től augusztus 2- ig tartott. Ekkor a szeizmográf a Hold felszínéről különböző kéregmozgásokat jelzett, amiből a tudósok arra következtetnek,, hogy a Föld égi kísérőjének magva izzó* anyagokból áll. A készülék ezúttal szeptember elsejéig üzemel. (UPI) Iffmíömnrmtól? A Megyei Népművelési Tanács l“■“IIClQTOI - elnökének tájékoztatója Több mint egy éve kez-[ Megyénk részéről — dődött el a készülődés az mint a 22. albizottság el- országos népművelési nökhelyettese — Madarász konferenciára, amely a tervek szerint októberben ül össze a fővárosban. Az előkészületek sikeres lebonyolítására a Művelődésügyi Minisztérium huszonkét albizottságot hozott létre azzal, hogy ; népművelés egész területére vonatkozó kérdéseket gyűjtsék össze, és kellő megfontolás után tegyenek javaslatokat a problémák megoldására. Az albizottságok a javaslatokat egymás között is megvitatták, illetve azokat az egyes megyék népművelési tanácsai elé terjesztettéik. TV-note** Aranylakodalomban voltunk Az alkotmánynapi, látnivalókban szinte pompázatosán gazdag műsorban szerényen húzódott meg egy alig 45 perces dokumentumKedves ajándék volt ez a kisfilm nemcsak a falusi tv- nézőknek, de a városi embereknek is. akik bizonyára örömmel vettek részt — Rózsa János tréfás jókívánságokkal köszönti a házaspárt. film, az Aranylakodalom. Gurmai László egykori vöröskatona és hűséges felesé, ge, harcostársa, Gyenge Zsófia kőrösladányi aranylakodalmába invitálták kedves rigmusokkal a vőfélyek a vendéget. Nemcsak volt bajtársakat — a nagykőrösi G. Nagy Lászlót, a ceglédi Nyújtó Ferencet, a kecskeméti Rózsa Jánost, a kőrösladányi Baliga Józsefet, volt vöröskatonákat, internacionalistákat —. hanem a Magyar Televízió milliós néző- közönségét is. Hangulatos keretjáték volt ez tulajdonképpen, azt is mondhatnánk, hogy ürügy és jó alkalom a televízió számára, hogy emberközelbe hozza — egy vidám falusi lakodalom keretében — a nagy 'idők tanúit. Akik ez alkalommal jó ízű, olykor pajzán, de az alkalomhoz illő történetekkel szórakoztatták a lagzi részvevőit, s a nézősereget. örömmel fedeztük fel a lakodalom vendégei és me- sélők sorában Rózsa János bátyánkat, kecskeméti ismerősünket, akiről a többiekkel együtt kiderült, hogy kitűnő előadó is. Szinte eljátszották, megelevenítették a régi históriákat. Jó munkát végzett Dobai Sándor operatőr, a remekbe sikerült — portrénak is beillő — képekkel, a szerkesztő Koós Béla és a rendező Kende Márta. Ez utóbbi éppen azzal, hogy alig érződött az egészen bármiféle rendezettség. majdnem vendégként — ezen a hamis aktualizálás nélküli, mégis igazán tanulságos aranylakodalmon. T. P. László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, a Megyei Népművelési Tanács elnöke vett részt — többek között — az előkészítő albizottságok munkájában. Megkértük őt, adjon rövid tájékoztatást lapunknak az országos népművelési konferencia elé kerülő problémákról, a megoldásokat célzó javaslatokról. — Mindenekelőtt rövi den arról, mi tette szükségessé a népművelési konferencia összehívását. A népművelés már kinőtt a műkedvelés kereteiből, és az egész lakosságra irányuló tudatformáló tevékenység lett. Nincs azon ban sem az irányításban, sem az alapvető célkitűzésekben megfelelő szervezeti egység Állami, társadalmi és tömegsaerveze- tek tartanak fenn népművelési intézményeket, ezért az anyagi és szellemi erők egységes elvek szerinti ösz- szefogása rendkívül nehéz. A népművelésre fordítható pénzösszegek tekintetében nem állnánk rosszul, de ezek okos felhasználása szétaprózódik, és a pénzügyi összehasonlítás, tájékozódás szinte lehetetlen. A tanácsi, vállalati és tsz-alapok felhasználásában nincs meg a kellő összhang és ez a szellemi munka rovására megy. — Mit várnak megyénk népművelői a konferenciától? — Mindenekelőtt várjuk az alapvető intézkedéseket gondjaink megoldására. Hogy speciális kérdéseket érintsek- megyénk közismert problémája a tanyai lakosság bevonása a népművelésbe. A tanyarendszer felszámolása a közeljövőben nem várható, ezért nekünk be kell rendezkednünk hosszabb távra. Várjuk továbbá intézményhálózatunk bővítését és korszerűsítését. Sajnos, e tekintetben nagyon le vagyunk maradva és — furcsa talán, de így van — főként városaink vannak hátrányban, hiszen az elmúlt évtizedek során fal- vaink jelentős többsége kapott művelődési otthont, városaink viszont szükség- megoldásokkal küzdenek. Várjuk továbbá a káderkérdés megoldását, a népművelő munka megfelelő rangra emelését. Munkánkat szinte alapjaiban fenyegeti a hihetetlen ará nyű fluktuáció, aminek megállítása a konferencia intézkedéseitől várható. — Ügy hallottak, javaslat készül a népművelési törvény megalkotására. — A népművelés egységességét elősegítő törvényre már régen szükség van, és ilyen törvény megalkotása bizonyára „helyére teszi” a népművelői munkát. Régen ideje már, hogy a népművelés jogilag is a helyére kerüljön politikai, kulturális és társadalmi életünkben, szabályozzuk helyét a társadalomban, kapcsolatát a kultúra más ágaival, az egyes szervek feladatát a népművelésben, az irányítást és más átfogó kérdéseket. Ország- gyűlésünk hozott már múzeumi, könyvtári, levéltári törvényt, de még nem eléggé körvonalazott az egyes ember és a társadalom előtt a népművelés szerepe. Persze, az új törvényt nem a népművelési konferenciától várjuk, csupán csak a konferenciára készített tézisek alapján lehetőség lesz a népművelési törvény megalapozására, előkészítésére. A törvény jogi vonatkozásait egy jogászokból álló szű- kebb körű bizottság dolgozza ki. Mindez biztosíthatja, hogy az ősszel ösz- szeülő népművelési konferencia érdemben megvitathassa a népművelő munka egységének segítésére hivatott törvényre vonatkozó elgondolásokat. B. J. Gondolatölő MEGYEI, városi, járási szervek tanácskozásainak napirendjén olyan ügyek szerepelnek, melyekről írásos beszámoló, jelentés, előterjesztés stb. készült, s azt a meghívottak idejében kézhez kapták, volt idejük tanulmányozni, mire a tárgyalásukra sor került. Az is egyre természetesebb, hogy ezek az írásos anyagok lényegre tö- rőek, ugyanakkor alaposak. Éppen ezért igenigen kedv- és érdeklődés- lohasztó, amikor — annak ellenére, hogy a témát minden jelenlevő ismeri már — egy-két- három „őshozzászóló” (szerencsére fogyogat már ez a típus) olyan részletről beszól hosszú lére eresztve, ami dicséretesen összefogva benne van az írott jelentésben. Borzasztó kínos a jelenlevőkre, ha több ilyen felszólalást hallanak az adott tárgykörben. Kicsit eltúlozva a dolgot, inkorrekt magatartás az efféle szómalom járás, és többet árt, mint használ. MERT MI TÖRTÉNIK? Egy gazdaságvezető ismerősöm így fejezte ki magát: „Amikor a második ilyen szó... — és megmondta magyarán, mit — hallana, egyszerűen bedugom a fülemet, vagy ha úgy jobban tetszik, egyik fülemen ki, a másikon be.. Egy üzemi pártvezetőségi tag így fakadt ki egy — emiatt is elnyúlt értekezlet után: „Azt hiszed, tudom, miről volt szó? Tévedsz. A harmadik semmitmondó prófécia után már csak a méreg evett: ezért üljek itt órák hosszáig, mikor a brigádban ezer tennivaló vár? Miért rabolják el unásig ismert szövegek ontásával az időt a produktív munkától ? ...” Egy harmadik vélemény — hasonlóan meddő szónoklatok után: „Elhatároztam, öregem, hogy most már azért se szólalok fel. Pedig szerettem volna egy új, lényeges momentumot kiemelni, olyat, amiről az előterjesztés nem tett említést ... De tűkön ültem, vártak rám, fontos döntésre készültünk a munkahelyemen, s csak azt számolgattam: ha én is beszélek, még tovább húzódik az ülés. Megalkudtam, mert drágább volt az én időm ott, az üzemünkben. De ha hozzászólok, netán több lelki- ismeretes emberben kelt újabb ötleteket, ők is jelentkeznek... Hogy értem volna vissza a gyárba — időre? Elismerem, nem volt fair eljárás részemről, de tudják be azoknak, akik szófecsér- lésükkel nemcsak hogy mások elől veszik el az időt, rombolják idegzetét, de nem egyszer az eredeti gondolatokat is befullasztják...” ÉRTHETŐEK az- ilyenféle vélemények, s az is, ha az újra törekvő, a már lezárt, elintézett, megismert kérdésekkel nem bíbelődő emberekből ingerültséget váltanak ki a meddő hozzászólások. Valamikor tavaly dicsértük az egyik megyei vezető gesztusát, aki az ülést így kezdte: „Mindenki megkapta, tanulmányozta írásban is az anyagot, tehát a témát leglényegesebb vonásaiban ismerjük mindany- nyian. Éppen ezért arra kérem az elvtársakat, csak az szólaljon fel — aki valami újat tud mondani a tárgyról.,.,. Ha így lesz, garantálom, hogy feleannyi idő alatt végzünk, mint máskor ...” — Javaslatát megfogadták, s úgy lett, ahogy mondotta. Mindenki örült, többször emlegették később is a példát. ERRŐL-ARRÓL ismét hallatszanak olyan hírek tanácskozások értelmetlen elhúzódásáról, hogy jó lenne ezt az előbbi példát újból —, és mind általánosabban gyakorlattá váltani. Tóth István % M ||_| 1 | I ■ 1 ___ r I sem felelt meg. Végül is ma- végtelen ismétlések sikerV OlßlM(0* fifiV DfllflldlKCI Hfl ©fi© I ga tervezett egy koncertbala- sorozatára. Orosz dalokat T MIMI 1W1 | > lajkát, amelynek alapján játszottak, amelyekből az Í Vladimir Ivanov, a híres orosz lélek énekelt. Csajgy szól a régi dal. De helyen kicsi lapos hang- cogással”. Igazi hírnevet pétervári mester egy csodá- kovszkij így szólt az egyik mi most a balalajká- szekrényhez vékony, hosz- Vaszilij Andrejev földbirto- iatos hangú hangszert készí- koncert után: ..Milyen nagyról kívánunk mesélni, a ré- szú nyakat illesztettek, más- kos nemesnek köszönheti, tett. A szerkezetére vonatko. szerű ez a balálajka. Milyen gi orosz népi hangszerrőL hol nagy, széles testhez rö- aki nagy barátja volt az zó adatokat a legnagyobb ti- meglepő hatást fejt ki a ze- Néhány vékony deszkalap vid nyak készült. Alap- orosz népzenének. Emlékira- tokban tartották, sőt magá- nekar együttesében.” 1889- és egy húr. Ez volt a hang- anyagként általában nyírfát, taiban így ír a balalajkáról: ról a balalajkár'ól sem ad- ben az Andrejev-együttes szer őse és valószínűleg rég- vörösfenyőt vagy lucfenyőt, _ sendes júliusi este volt tek hírt- mert mé8 abban fellépett a párizsi világkiál- ről származik a neve is, ta- tölgyfát sőt Ukrajnában tö- házam tornácán az időben is pórias dolognak lításon, ahol szintén nagy Ián az ó-orosz „balakaty”, köt használtak. Különösen '' Hirtelen olvan han- minősítették a balalajkajá- sikert aratott. vagy_ a „balagurity” kifeje- szépek az észak-oroszországi ütötték mea 1 fülemet tékot- kJ a számtalan különbö*;f*kol ami magyarul ,,da- balalajkak tiszta hangjuk aminőket még soha nem Az új hangszer megfelelt M zg fajta balalajkát ügyes' SL'n nem dafál tok csörgldíésére tmlékez’ hallottam- Azt azonnal meg- minden követelménynek, készítenek a kiváló hangugjes kezekben nem aarai, tak csorgedezesere emiekez- állapítottam, hogy a hangok Szinte emberi hangon ene- szerépito mesterek. A hang. bal^iktZéf széoenSMröri a ^ a - • valamilyen húros hangszer- kelt, a leghalkabb pianisszi. szer felületét a legjobb műDaiaiajka es szépén kisen a A z orosz nemesseg is tői származnak és csakha- mókát ugyanolyan szépen vészek díszítik, gyakran oanatos, vagy viaam orosz M iSmerte a balalajkát. mar felhangzott valami tü- adta vissza, mint a legha- egész mesejeleneteket festem oaiakat. Többek között Csandoskin zes, ritmikus dallam, amely talmasabb fortisszimót. De nek rá. A balalajkacsaládA balalajkát először egy neves hegedűművész és ze- szinte ellenállhatatlanul sokáig nem maradhatott ti- nak számos tagja közül kiXVIII. század elejéről szár- neszerző a XVIII. század- táncra kényszerítette az em. tokban a csodahangszer, emelkedik a könnyű, az elmazó krónika említi. I. Pé- ban, majd később Jablocs- bért. Az épület oldalszár- Andrejev csakhamar híres ső szólamú. másődszólater cárról emlékezik meg, kin, I. Katalin cárnő udvari nyához siettem. Egy ismerős lett szerte Oroszországban, mú, a basszus és végül a aki gyakran öltött fel pa- muzsikusa volt mestere en- paraszt, An tip ült a lépcsőn 1886. december 23-án Péter- kontrabasszus balalajka rasztruhát és a nép közé ve- nek a hangszernek. XIX. és játszott. Játéka olyan várott hangversenyt rende- erős, mély hangjával. Igen gyűlve, talán éppen a sa- század 50-es éveiben sok szép és eredeti volt, hogy zett és átütő sikert aratott, sok neves művész kedvelte ját születésnapi ünnepségén igaz történettel vegyített le- teljesen elbűvölt. Megfogha- emsokárn ezt a hangszert. Egy alkafokozta balalajka muzsiké- gendát meséltek Radivilov tatlan miként lehet ebből az N T lommal, amikor Andrejev jával a hangulatot. lovagról, a balalajka virtuó. egyszerű háromhúros hang- amikor KiíevtőOmszkit’ Nyizsnij-Novgorodban konA balalajka ősének — zárol, akit gyakran felkér- szerből kicsalni ilyen hango- minden nagvt)bb várnshnn certezett, találkozott Saljamint már említettük — tek arra, hogy neves müve- kát. Elhatároztam: nekem is koncertezett pinnal. Barátok lettek, mindössze egy húrja volt. székkel együtt lépjen fel az meg kell tanulnom a bala- ‘ Hosszú évekig énekelt ezAzután a húrok száma fo- udvari koncerteken. lajkajátékot és ha lehet a A kortársak úgy emlékez- után orosz népdalokat Salkozatosan növekedett, vé- Mégsem volt a balalajka tökéletességig fejleszteni... ” nek vissza a héttagú And- japin otthon és külföldön és gül négyre emelkedett. Min. elismert hangszer. A neve Andrejev megvizsgálta az rejev-együttes hangverse- mindenütt Andrejev együt- -den vidéken más-más ala- valahogyan egyet jelentett a abban az Időben vásárolha- nyére, mint a viharos lelke, tese kísérte, kúra készítették, az egyik zeneiséget nélkülöző „cin- tó hangszereket, de egyik sedés, az elragadtatás és a Sényl Imre
