Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-22 / 193. szám
8. oldal 1989. augusztus ZZ, péntek DUNA VECSEI TUDÓSÍTÓINKTÓL Évi 10 millió forint az erdőből A Kiskunsági Állami Erdőgazdaság dunavecsei erdészetének vezetőjével, Jakab Artúrral folytatott beszélgetés alkalmával nagyon kevés szó esett az úgynevezett „erdei romantikáról”. Nem sétáltunk az erdőben, nem láttunk vadászokat, sőt vadakat sem. Az erdei munka kevésbé romantikus, de annál jelentősebb haszonnal járó hétköznapjairól érdeklődtem. — Hatezer holdon gazdálkodunk, de ez nem ösz- szefüggő terület. A dunavecsei, kiskőrösi, kalocsai és a kecskeméti járásban is van kisebb-nagyobb területünk. Amióta az erdőgazdaságokban megkezdődött a korszerű gépi munka, stabilizálódott a munkáslétszám. Jelenleg kétszáz- nyolcvanan dolgoznak az erdészetben, de az idénymunkásokkal együtt a létszámunk megközelíti a háromszázötvenet. — Az eléggé általános vélemény szerint az erdei munka igen kellemes, mit mond, erről az erdész? — A munka valóban kellemes, de egyáltalán nem könnyű,/ Évenként 15 ezer köbméter fát kell kitermelnünk. Ezt a mennyiséget néhány évvel ezelőtt még kézierővel teljesítettük. Ma már jó néhány motoros fűrész segíti a munkát. A kitermelt fa vagonba rakása, illetve a szállításhoz törKölcsönzés, előadások szervezése a járási könyvtárban A riport ügy indul, hogy Vasberényi Géza könyvtáros elém tette a Magyar Nemzet egyik számát és mosolyogva mutat a „Vidéki könyvtárban” című karikatúrára: egy kis egér hívja társát Swift és Balzac művei közé, mondván, hogy ott senki nem zavarja őket... — Vajon a dunavecsei járási könyvtárban is így van? — Nem, nemi — nyugtat meg mosolyogva Borbély János, a könyvtár igazgatója. — Olvasóink — összesen 690 személy — ugyanis 15 ezer kötet között válogathatnak. A kölcsönzési forgalmunk is elérte az első félévben ezt a számot. Véleményem szerint év végére ez meg fog kétszereződni. Az olvasók számának növelésében nagy segítségünkre van a járási könyvbarát bizottság. — Milyen elvek alapján történik a könyvtár állományának bővítése? — Legfontosabb feladat a Gyűjtőköri Szabályzat elkészítése. Ebben lerögzítjük a helyi kulturális-gazdasági sajátosságokhoz igazodó gyűjtési alapelveket. A szabályzat összeállítását azonban olvasás-szociológiai vizsgálat előzi meg. A könyvtár a kölcsönzésen kívül természetesen más munkát is végez. Borbély János elmondta, hogy közkedveltek az intézmény gyermekfoglalkozásai, mese- délutánjai és filmvetítései, valamint a felnőttek részére szervezett irodalmi szabadegyetem előadásai. 1969 —70-ben például nyolc előadást tartanak a magyar és külföldi irodalom időszerű kérdéseiről, a modern irodalmi irányzatokról; a könyvtár dolgozói ugyanakkor készülnek a felszabadulás 25. évfordulójának méltó megünneplésére. Elhatározták, hogy járási dokumentációt állítanak össze a felszabadulás eseményeiről, továbbá az egyes községek fel- szabadulásának napján reprezentatív kiállításokat rendeznek. November 3-án ün- neplik a járási székhely fel- szabadulásának évfordulóját, de máris folyik a kiállítási anyag rendszerezése. — Milyen újságok, folyóiratok járnak a könyvtárba? — Könyvtárunkban 60 na. pilap és folyóirat közül válogathatnak az olvasók. De ezeken kívül ritka szakirodalmi folyóirataink biztosítják a speciális érdeklődési körű olvasók igényeinek kielégítését. Az értékelés szerint nálunk található a megye egyik legjobb kézikönyvtára. Beszélgetés közben szóba kerülnek a könyvtár gondjai. Az igazgató a raktárhelyiségbe invitál. A legnagyobb jóindulattal is csak fészernek nevezhető kis lyukba — ahol még villany- világítás sincs — porosodnak a talán nem kis értékű dokumentumok: újságok, folyóiratok. Azt hiszem, egyetérthetünk Borbély János megállapításával; ilyen körülmények között nehéz megóvni őket. — Lehet, hogy túlságosan is könyvtárpárti vagyok — mondja az igazgató —. de azt hiszem, hogy nagyobb gondot kellene fordítani megfelelő raktárhelyiség kialakítására. Jelenlegi létszámunk kevés: 1955 óta három ember látja el a feladatokat, pedig azóta nemcsak a könyvállományban, a kölcsönzési forgalomban. az olvasók számában, hanem egyéb fontos munkaterületeken is mélyreható változások következtek be. Cs. L. ténő előkészítése még most is kézierővel történik. Ezt a munkát bizony csak a legedzettebb emberek képesek elvégezni. Gyakran küzdünk munkaerőhiánnyal, bár a keresetek elfogadhatóak, mert a kitermelésben részt vevő férfiak átlagosan 2800—3000 forintot, a nődolgozók pedig 1700—1800 forintot keresnek. — Hogyan értékesítik a nagymennyiségű kitermelt fát? — Évente 1000 köbméter papírfát szállítunk a Dunaújvárosi Papírgyárba, 600 köbmétert egy osztrák cég megrendelésére exportálunk. Sok nyersfa kerül a solti fafeldolgozó üzemünkbe, ahol a rakodópallókat és az építőiparban használatos többféle fűrészelt árut készítik. A környező termelőszövetkezetektől sok megrendelést kapunk, ez jelenti a helyi piacot. Az idén 10 millió forintos termelési tervet kell teljesítenünk. Az eddigi eredmények kedvezőek, megvan a lehetőségünk célkitűzéseink túlteljesítésére is. Megtudtuk még Jakab Artúrtól, hogy az erdőgazdaság látja el a környező termelőszövetkezetek erdészeti szakirányítását. Részt vesz a közúti fásításban és közreműködött a Kiskunsági öntözőcsatorna fásításánál is. A solti csemetekerttől minden évben 200 ezer nemesnyár suhángot kapnak a helybeli közös gazdaságok. Szabadszállási, solti és izsáki megrendelésre fokozatosan berendezkednek a szőlőtámfakarók készítésére. Ügy látszik, a fa visszahódítja szerepét a betontól... Az erdészet .vezetője nemcsak arról beszélt, hogy miként „fogyasztják” az erdőt, hanem arról is, hogyan gondozzák és ültetnek be évent^ közel 100 bold- nyi parlag területet a legjobb minőségű csemetékkel. suhángokkal. Gondolni kell a jövőre is, mert a fák lassan nőnek ... Szabó Attila Tanműhely Kunszentmiklóson Az épületből a legkisebb „ipari zaj” sem szűrődik ki, pedig ipari munka folyik itt már több. mint egy éve. A Hazai Fésűs- fonó Vállalat kunszentmik- lósi tanműhelyében 70 lány. fiatalasszony hajol a szövetek fölé és nagy gonddal figyeli a szövési hibákat, s aztán ördögi ügyességgel kihúzzák az elhibázott szálat, s a „szabványnak” megfelelőt fűznek a helyére. — Tavaly május 8-án települt le ez a tanműhely a községbe — tájékoztat Soós Gábomé vezető. — Először az úgynevezett Galambos féle házban voltunk elhelyezve, de a létszám szaporodott, s nagyobb helyiséget vásárolt a vállalat. A kezdeti időkben mindössze 18-an voltunk, akik a műstoppolást végeztük, de a munka, s így a foglalkoztatottak száma is szaporodott. A munka nem kíván valami nasv szakértelmet, de a vállalat 10 hét tanulási időt biztosítja kezdőknek. s az első őt hétre 550 forintot. a következő öt hétre pedig már 650 forintot fizet. Azt követően a teljesítménytől függően alakul a kereset. A tanulóidőre fizetett pénz nem sok. de kezdetnék mindenképpen biztató. hiszen zömmel olyan lányok vannak itt, akik a nyolc általános után kereső foglalkozást találtak a községben, az otthonuktól néhány percre. A munkaidő napi nyolc óra. s van olyan dolgozójuk, aki 2800 forintot visz haza a hónap végén. Ez persze nem általános. — Akiben igyekezet, érzék és munkafegyelem van, az általában megkeresi az 1700—1800 forintot, de az átlagkereset inkább 1500 forint — mondja Soós Gáborné. a tanműhely vezetője, aki Budapestről utazik le naponta. — Azt még el kell mondanom, hogy dolgozóink fizetéses szabadságot és nyereségrészesedést is kapnak, bár még jelenleg nem üzemszerűen folyik a munka; kötetlen Naponta 500 pohár hűsítő Augusztusi hétköznap délután 6 óra. A MÁVAUT kecskeméti állomásra szinte percenként érkeznek a helyi és távolsági járatok. A Budapestről érkező Ikarusz farmotoros fürgén kanyarodik a kocsiálláshoz. Nagyokat szuszogva megáll... A meleg a büféhez sodorja az utasokat. Mire lakortyolják a frissítőket, máris újabb „kitikkadt” embercsoport rohanja meg az utasellátót. „Málnát kérek.. ^ egy jaffát, de hideg legyen ..., azt a szendvicset kérem, és egy kávét... Kossuth cigarettájuk van?...” A milliónyi kérést gyorsan és pontosan teljesíti Sándor Pálné, az Utasellátó Vállalat 83. sz. vendéglátó üzemének dolgozója. Mikor a pult körüli embergyűrű elfogyott, munkájáról beszélgettünk. — Általában reggel fél héttől nyolc óráig, délután öttől hét—fél nyolcig meg- állásnyi időm sincs. Két napig 14—14 óra a szolgálati ideje, s utána két szabad nap következik. Ezeken a napokon kolléganője. Tóth Pálné áll a pult mögé. — Az elaprózott, sűrű áruátadást így elkerüljük — folytatja. — Szeretem ezt a munkaidő-beosztást. Nem mondom, este hét után, amikor hazamegyek nem kell elaltatni... A kánikulai napokon 20 liter szörpöt azgz 500 pohár hűsítőt ad eí. Emellett 200—300 üveg jaffa, 200 dupla. 50—60 pogácsa, 20— 30 doboz cigaretta a napi teljesítménye. • Esténként 2—3 ezer forinttal számol el. E filléres árukból havonta 90—100 ezer forint a bevétek Jövőre szörpautomatát kapnak, amely jelentősen megkönnyíti a munkát. De addig? Húsz-harminc ember ismét megrohanja a büfét. „Egy jaffát kérek.... egy málnaszörpöt adjon, de hideg legyen...” S máris kortyolják a jégbehűtött italt. T. L. Napközi otthon a Szelidi-tó mellett Mint annak idején hírül adtuk: a kalocsai járás általános iskolás gyermekei számára napközi otthont létesítettek a Szelidi-tó közelében. A takaros létesítményben a nyár folyamán számos járásbeli pajtás töltött vidám, feledhetetlen napokat Ezzel kapcsolatban kínálkozik a gondolat; a szelidihez hasonló, kitűnő természeti adottság több is van a megyében. És milyen nagyszerű szolgálatot tennének másutt is az ilyen létesítmények! (Pásztor Zoltán felvétele) Válaszol az illetékes Július 23-án „Az ostrom régen volt” címmel közöltük Medgyesi Jőzsef kunbajai ol- vasónk levelét, melyben a siklósi vár elhanyagoltságát kifogásolta. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségtől ebben az ügyben az alábbi válaszlevelet kaptuk: „A siklósi vár helyreállítását hivatalunk a Baranya megyei Tanács V. B.-vel közösen végzi. A helyreállítás során a vár múzeumi-idegenforgalmi együttessé alakul. Az épületben szálloda, étterem, eszpresz- szó, turistaszálló és múzeum kap helyet. A munka nagy része már elkészült, a teljes befejezés 1970- ben várható. Ekkor rendezik a kivitelezés miatt feldúlt udvart és a környéket. A kedves levélíró aggodalma szerencsére nem indokolt, mert a siklósi vár — a helyi szervek megértő és nagyarányú segítségével — rövidesen újjáidőben dolgozunk. Van remény arra. _ hogy üzemmé növekedjünk, de ehhez komoly beruházásokat kellene végrehajtani. így például a szociális létesítményeket, a vízellátást, az ebédelést megoldani stb. A reményen túl azonban ezek mint szükségletek is felmerülnek. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a vállalat bővíteni akarja a létszámot, s jövőre már 120—150 főnek adna elfoglaltságot és kereseti lehetőséget a tanműhely, illetve akkor már kirendeltség, vagy telep. — Van elég jelentkező? Sajnos ezzel gondiaink vannak. A lehetőség Kunszentmiklóson kimerült, sőt már járnak be hozzánk a környező községekből is. Azt akarjuk elérni — s ez ügyben hamarosan tárgyalni is fogunk — hogy Szalkszentmártonban is létesítenénk bed ol gozói rendszeren alapuló felvevő helyet. Ehhez csupán az szükséges, hogy a község vezetői adianak egy helyiséget, ahol az árut. illetve a munkadarabot- kiadják, ahová beviszik az asszo- avok. Másképpen nem tudjuk elvégezni a ránk háruló feladatot, nem érjük el a kitűzött és szükséges létszámot. A Hazai Fésűsfonónak mindenképpen megéri ez. A szövőgépek és a szövetek alapanyaga, a fonal ugyanis hibaforrás, s a kizárólag exportra készülő kelmékben, ha itt-ott gyártási hiba fedezhető fel, viszonylag olcsón, és gyorsan megjavítják a fiatal lányok, akik a keresettel elégedettek lehetnék. A vállalatnak egyébként nemcsak Kunszentmiklósan van ilyen kirendeltsége, hanem az ország más részén, elsősorban a főváros környékén. Hetenként egyszer jön a teherautó: hozza a mun- kánakvalót, s viszi a hibátlan, exportképes anyagot. — Munka állandóan és folyamatosan van, sőt. ha üzemszerű lesz a munka- szervezés, több szociális juttatásban részesülnek majd dolgozóink. Ehhez azonban az kell. hogy találtunk megfelelő munkaerőt itt a környéken — fejezi be Soós Gáborné. G. S. épül. Dr. Barcza Géza osztály- vezető.” a „Nem rajtam múlott... * volt Szíjjártó Károly kecskeméti Olvasónk levelének címe. A 9. sz. AKÖV illetékeseinek válasza a következőképpen hangzik: „Szijjártó Károly kecskeméti lakos egyik autóbuszunkon Kecskemétről Kiskunfélegyházára utazott. Közúti ellenőrünk a Kiskunfélegyháza AMG megállóhelynél ellenőrizte a járatot és bár 36 személynek érvényes utazási igazolványa (menet-, illetve bérletjegye) volt, Szíjjártó Károly menetjeggyel nem rendelkezett. Az ellenőr a fennálló rendelkezések értelmében az utast a menetjegy megváltására és pótdij megfizetésére szólította fel. Szíjjártó Karoly arra hivatkozott, hogy a menetjegy megváltására senki nem szólította fel. Nem fogadható el az utas ilyen iránvú kifogása, mert a hivatalos autóbusz-menetrend 8. oldal 1. pont 2. bekezdése világosan kimondja, hogy: „Az utas köteles a gépkocsiban a jegykezelőnél felhívás bevárása nélkül ... menetjegyet váltani.” Az ellenőr helyesen járt el, a pótdíj utólagos behajtására a szükséges intézkedést megtettük. Podmaniczky János forgalmi igazgató-helyettes.” Július 30-án közöltük Eszes Sándor Üttörő utcai olvasónk panaszát a „Zajos bajok” ösz- szeállitásban. A Vendéglátóipari Vállalat illetékeseinek válaszát az alábbiakban ismertetjük: „Eszes Sándor panaszának nyomán az egység vezetőjét meghallgattuk. Elmondása szerint a kisvendéglő a zárórát szigorúan betartja és 02 óra után vendég az üzletben soha nem tartózkodik, Ismertettük a panaszt és felhívtuk figyelmét a záróra legszigorúbb betartására és az ittas vendégek szeszes itallal való kiszolgálásának tilalmára. Véleményünk szerint amennyiben a fenti '•endeleteket az egység vezetői betartják, úgy a záróra módosítása nem szükséges, a iolen- legi megfelel. Molnár János igazgató,’!
