Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

4. oldal lOfifl. jdítns Tfl. «smart#* Megjegyzés Telepes I Hasznos göngyöleg Izsákon néha mentö­ved a postás, s a Gön­gyölegellátó Vállalat IV. számú telepére viszi azt a küldeményt, amit az V. számúra adtak fel. Valóban akad itt valami zavaró dolog. A községben a Gyü­mölcs- Zöldség- Göngyö- lcgeilátó és Gyártó Vál­lalatnak két telephelye is van. Egész precízen az V. és a IV. számú te­lepek — egymástól né­hány száz méterre. Az utóbbi helyen tíz láda­szögező asszonyt és lányt valamint négy segédmun­kást — lényegében egyet­len brigádot — foglal­koztatnak a szezonban. Mellettük viszont egy te­lepvezető, minőségi ellen­őr, s egy kifutó is meg­él. Túlzott méretű „appa­rátus”. Az V. számú telephe­lyen tavaly fűrészüzemet létesítettek, tíz géppel. Eélszázan szabják az „al­katrészeket”, két mű­szakban. Naponta 8—9 köbméter ládaelemet ké­szítenek, de ennek csak elenyészően kis részét — mindössze 10—15 száza­lékát — szállítják át a közeli szomszédba, a IV. számú telepre, ahol szö­gezik, összeállítják, s gú­lába rakják a terméket. A többit Kecskemétre és Nagykőrösre fuvarozzák tehergépkocsival, vala­mint vagonokban. A szál­lítási költségek, amelye­ket egy átgondoltabb be­ruházással elkerülhettek volna, elég tetemes ösz- szegre rúgnak. Kecske­méten például a II. szá­mú telep Kiskőrösi úton levő 11 holdas területe is befogadta volna ezt a fű­részüzemet — lényegesen csökkentve a félkész gön­gyöleg utazási távolsá­gát. Fájdalmas utóhatá­sú szervezés. Mindez a önköltséget növeli. A ráfordítás így nagyobb a gazdaságos aránynál, s ez is hozzá­járulhatott, hogy a válla­lat hitelt kért a banktól az év elején. Arra hivat­kozva, hogy a szükséges pénzt nem kapta meg, megrendeléseket utasított vissza. Nem vállalta a többi között mintegy 25 ezer rekesz elkészítését a Kecskéméi Konzervgyár­nak. Ekkor félgőzzel dol­goztak a gépek. A göngyölegellátás az idén is országos gond. A konzervgyár, illetve a Szövetkezetek Bács-Kis- kun megyei Értékesítő Központja rendelkezik annyi ládával, rekesszel, amennyi a leszerződött áru felvásárlásához szükséges, sőt a MÉK húsz százaléknyi több­let fedezetéről is gondos­kodott. A gazdaságok — s különösen a kedvezőt­len adottságú tsz-ek — önálló értékesítésének za­vartalanságához azonban már kevés a göngyöleg. Az ellátó vállalat készle­tei nem elegendőek a várható szükséglet^ kielé­gítésére. Barackból, al­mából ugyanis rekordter­més ígérkezik. Nagy­üzemi agrárpolitikánk meghozza gyümölcsét, termőre fordulnak az ül­tetvények. S lám, nincs elég láda. Göngyölegben szegény ország vagyunk, tclephe- Ivekben ellenben — a Je­lek szerint — felbecsül­hetetlenül gazdagok. Még tartalékokkal Is rendel­kezünk. Halász Ferenc A víz nemcsak az élet fenntartásához nélkülözhe­tetlen, hanem gazdasági je­lentősége is állandóan nö­vekszik, amennyiben a ter­melés számára egyre fonto­sabb lesz. A társadalmi igény és a vízviszonyok azonban különböznek: a különbséget úgy igyekszünk kiegyenlíteni a magunk ja­vára, hogy gazdálkodunk a vízzel. A vízgazdálkodás műszaki, tudományos, gaz­dasági és igazgatási tevé­kenységet foglal magába. A vízgazdálkodás távlati fel­adatait a kormány hagyja jóvá. Duna—Tisza köze Bács-Kiskun megye a Dunából és a Tiszából tud­ja a vízszükségletét fedez­ni, de korántsem egyfor­mán. A Tisza vízigényes vidékei ugyanis teljesen kihasználják a folyó „víz­készletét”, míg a Dunán — hivatalos becslések sze­rint — mindössze 5 száza­lékos a kihasználtság. Ha csupán a mezőgazda­ság szempontjából nézzük a vízgazdálkodási és hasz­nosítási tennivalókat, ab­ból kell kiindulnunk, hogy az évi csapadékmennyiség megyénkben nem elegendő és megoszlása szeszélyes; emiatt a tenyészidőben gyakran vízhiány van. A hiányt öntözéssel pótoljuk, erre a felszíni és felszín alatti vízkészleteinket hasz­náljuk feL A felszíni vizekből tör­ténő öntözésre a Duna men­tén jobbak a lehetőségek, ahol a folyótól távolabb eső területekre is elvezet­hető az öntözővíz vagy gra­vitációs, úton, vagy szivaty- tyús rendszerrel. A belvíz- csatornákból történő öntö­zés mellett I960 óta a cső­kutas öntözés is számotte­vő. 1968 végéig az öntö­zésre berendezett terület nagysága azonban csak 61 ezer katasztrális hold. Öntözőrendszerek A megye két jelentősebb öntözőrendszere a kiskun­sági és kalocsai öntözőrend­szer. A Duna és a homok­hátsági vízválasztó között fekvő területen Bajáig a Dunavölgyi, a Kiskunsági Főcsatorna és a Sárközi I— III. csatorna 50 ezer ka­tasztrális hold vízellátását tudja biztosítani. A kalo­csai öntözőrendszerrel 7 ezer hóidat lehet öntözni. Bajától délre a Ferenc tápcsatorna és a hozzá csat­lakozó holtágak 3 ezer hold öntözésre elegendő vizet biztosítanak. Bácsbokod, Felsőszentiván, Csávoly, Madaras községek a Kí­gyós csatorna vizét hasz­nálják öntözésre. A homokhátsági vízvá­lasztótól keletre az öntö­zésnek korlátozottak a le­hetőségei. A Homokhátság vízfolyásai, a Kővágcér, a Csukásér stb., csak idő­szakonként szállítanak je­lentős memiyiségű vizet er­re a területre. Öntözőmű a Homokhátságon nincs, az öntözéses vízhasznosítás je­lentéktelen. A Tiszakécskétől délre eső területekre a Tisza szolgáltatja az öntözővizet, illetve táplálja a halastó­nak kialakított holtágat. A terület csatornahálózata ebben az évben épült ki. Ez az öntözőfürt 4400 hóid kiterjedésű és teljesen esőz- tető rendszerű. Tervek, elgondolások A III. ötéves terv hátra lévő részében 8800 kh-val növekszik az öntözött terü­let A tervidőszak jelentős beruházása lesz a Fűzvöl­gyi Főcsatorna, de elkezdő­dik már a kecskeméti, ti- szakécskei és a hartai ön­tözőfürtök építése is. Távlatban a kiskunsági, a kalocsai az igali öntöző- rendszerek területén, a Kí­gyós vízrendszerében nyí­lik (lehetőség a további fej­lesztésre. Kisebb terü­letek öntözése — a Duna vizéből, közvetlen vízkivétellel — a folyó egész hosszában megold­ható. A Homokhátság víz­zel való ellátása erősen korlátozott. A csőkutas ön­tözésre berendezett terület nagysága itt 15 200 kh. Na­Tápliszt fenyőtűi és falevélből Szovjet tudósok az utób- tézet poliszacharid labora- bi évek során jelentős ku- tóriumának egyik részletét tatómunkával járultak hoz- mutatja be, ahol a legkor- zá a cellulózikémia fejlő- szerűbb felszereléssel dol- déséhez. Rigában például goznak. új eljárást dolgoztak ki a furfurolnak fahulladékból való előállítására, ami te­kintélyes hasznot hoz a népgazdaságnak. A furfu- rol ugyanis egyike a leg­sokoldalúbb kémiai anya­goknak, fenolműgyanták és a nylon előállításánál épp­oly nélkülözhetetlen, mint a növényi olajok finomítá­sánál, de vetőmagcsávázás- ra, gyomirtásra, tartósítás­ra, aromajavításra is hasz­nálják, amellett nélkülöz­hetetlen adaléka a motor- hajtóanyagoknak, ugyanis nagymértékben növeli a kopásállóságot. A rigai intézetben gaz­daságos technológiát dol­goztak ki a fahulladéknak cukorrá való feldolgozásá­ra is, ezáltal olcsó állat­táphoz segítették hozzá a mezőgazdaságot. Ugyancsak ott született meg a fenyő­tűből és falevélből való táplisztelőállítás gondolata, ami az ipari méretű gyár­tás megindítása óta vita­mindús adaléka a takar­mányozásnak. A kép a rigai kutalóin­gyobb volumenű öntözést a Duna—Tisza közén csak a Duna—Tisza csatorna meg­építése után lehet megvaló­sítani, erre azonban csak 1980 után kerülhet sor. A mezőgazdasági vízhasz­nosításnak a tógazdaságok kiterjesztésével is vannak lehetőségei. A tavak gyak­ran kapcsolódnak más hasznosítású művekhez, ja­vítják azok kihasználását. A megyében 400 hektár nagyságú a tóterület, a mel­lékhasznosítású halasított tárolók területe 570 hektár. Rövidesen — még a III. ötéves tervben megkezdő­dik a hartai és a fülöp- szállási halastó építése. A későbbiekben a Kiskunsági Főcsatorna mentén épül­nek halastavak, de erre a célra a szabadszállási és a fülöpszállási kishozamú le­gelők is számításba jönnek; az említett területeken 2000 kh összterületű tógazdasá­got lehet kialakítani. A folyók holtágai, a ta­vak, a Homokhátság mé­lyedései, a szikes legelők — természetes víztárolók — mellett a mesterséges tárolók szolgálják a bel­vízvisszatartást és a víz mezőgazdasági hasz­nosítását. A távlati fejlesztési tervek víz­tárolási céllal veszik szá­mításba a természetes mély­vonulatokat, a szikes le­gelőket, a mezőgazdasági­lag csak kis részben hasz­nosított területeket, össze­sen mintegy 35 millió köb­méter tároló térfogattal. Z. T, Erőgyűjtés l\fo, még két hét... egy ■L ' hét... három, ket­tő, egy nap és kezdődik a szabi! — Ki ne ismerné ezt a szinte gyerekes időszám­lálást, amely évről évre fő­leg nyaranként hangzik el oly sokszor. S mennyi min­den meghúzódik e számlál- gatás mögött! Először is a fáradtság, amelyet a szabadság köze- ledtén egyre inkább érzé­kelünk. Szinte úgy tűnik, hogy a maradék erőnket kell latba vetnünk a napi munka során. S ott vannak a háttérben a különböző tervek. Például: „Végre ki­alszom magamat!... Any- nyit olvasok, hogy az egész évi lemaradásomat póto­lom! ... Két hétre még azt is elfelejtem, hogy valaha dolgoztam, mert az az iga­zi kikapcsolódás!” És hosz- szan lehetne sorolni a ter­veket, amelyeket ki-ki kí­nálkozó lehetőségei, kedv­telése, vérmérséklete stb. szerint programba állít ma­gának. A ztán megkezdődik a ■S*- várva várt szabadság. Sokan szakszervezeti, vagy éppen vállalati üdülőbe utaznak, az ország vala­mely szép tájára. Mások a nagyszülőket örvendezte­tik meg az egy-két hétre való hazalátogatással. Szép számmal vannak azonban, akik otthon töltik a szabad­ságot, olyan munkák — fes­tés, nagytakarítás, házkörü- li javítgatások stb. — el­végzésére szánva a pihenő időt, amelyekre nem futotta a napi kenyérkereső fogla­latosság mellett. Hiszen sok mindenre jő a fizetett szabadság. Végső soron az ilyen kiadósabb otthoni elintézni valók el­végzésére is. Jótékonyan hat ugyanis az ember köz­érzetére, ha nem szorítja — az időhiány miatti — gond. És milyen nagyszerű, hogy együtt lehet a család, figyelmünk reggeltől estig a gyerekeinkre összponto­sulhat. Ez is. az is a meg­szokott „kerékvágásból” való kikapcsolódást, az erő­gyűjtést szolgálja; a mun­kában megfáradt szervezet, idegrendszer felfrissülését. C miközben élvezi az ember a szabadság örömeit, ahogyan múlnak az üdüléssel töltött napok, egyre sűrűbben azon kapja magát, hogy gondolatban ismét fel-felvillan a mun­kahely, a munkatársak, akik ilyenkor az erőt gyűj­tők feladatait is ellátják. Egyszercsak előtörnek az ilyen sóhajok: „Szegények, de sokat dolgozhatnak ... “ Vagy: „Nagyszerű volt a pihenés, de azért már jól fog esni a munka.” És csakugyan, akik már túlestek rajta, bizonyíthat­ják: mint a szabadság meg­kezdését, majdnem úgy vár­juk a munkahelyre való visszatérést. Erre is készü­lődünk. Ötletekkel, elhatá­rozásokkal. Tervezgetjük,. hogyan, miként látunk is­mét a munkához, mit le­hetne az eddigieknél oko­sabban, jobban csinálni. Afert a szabadság, a 1J± felfrissülés nem ma­rad jótékony hatás nélkül. P. I. Szövetkezeti együttműködés a bácskai körzetben A különböző szövetkezeti formák közötti együttmű­ködés eddigi tapasztalatai­ról beszélgettünk dr. Var­ga Antallal, a Bácskai Me- zőgazadsági Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsé­gének titkárával. — Amióta a Petőfi Né­pében megjelent Erdősi Jó­zsef elvtársnak a megyei pártbizottság első titkárá­nak erről szóló átfogó, út­mutató jellegű nyilatkoza­ta, többször tárgyaltunk a témáról. Megjegyzem, a te­rületi szövetség megalakulá­sa óta már több esetben foglalkozott az általános fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetek és a termelő- szövetkezetek közötti együttműködés lehetőségei­vel. Történtek is kezdemé­nyezések. A mi körzetünkben is sürgetik a zöldség-, gyü­mölcsellátás jobb megoldá­sát. Ebben jelentős szerepet vállalt magára az érsekcsa- nádi Búzakalász Termelő- szövetkezet. Éves megálla­podást kötött a Baja és vi­déke valamint a bácsboko- di és bácsalmási fogyasz­tási szövetkezetekkel. Vál­lalta, hogy saját szállító eszkózeivel 14 üzletet lát el folya­matosan. zöldségfélékkel, és a melléküzemben ké­szített savanyúsággal. A bácsbokodi termelőszö­vetkezetek és az ottani fo­gyasztási szövetkezet között együttműködés alakult ki a lakosság ellátásának javí­tása érdekében. A fogyasz­tási szövetkezet évente 5— 600 hízott sertést dolgoz fel, ezzel elősegíti a körzeté­hez tartozó községek ellá­tását. Bajai elárusító he­lyükön töltelékáru kapha­tó és pecsenyesütéssel is foglalkoznak. Hasonló igény jelentke­zik Bácsalmáson, ahol a termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezet együtt tudnák üzemel­tetni a húsfeldolgozót. Ehhez a szövetségtől kér­tek segítséget és más ha­sonló üzemet is megtekin­tettek tapasztalatcsere cél­jából. Az együttműködésnek I egyik megoldása lehet a szállításban történő kölcsö­nös segítségadás. A Baja és Vidéke Általános Fo- ' gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet fuvarozási gond­jait a bajai Lenin Terme­lőszövetkezet könnyíti. Az együttműködésnek nagy szerepe van a szolgál­tatásoknál. A termelőszö­vetkezetek javító és kar­bantartó műhelyei majd­nem mindenütt segítik a községi fogyasztási szövet­kezeteket. Van példánk egyéb kap­csolatra is. A dávodi Au­gusztus 20. Termelőszövet­kezet megyei Értékesítő Központja közös anyagi hozzájárulással hagymatá­rolót épített, amelyet közö­sen használnak. A bácsalmási Petőfi Ter­melőszövetkezet és a MÉK a községben létesí­tett közös zöldség- és gyümölcselárusító helyet. Tanácskozások kezdődtek a vaskúti Bácska Termelő- szövetkezet és a helyi fo­gyasztási szövetkezet között arról, miként lehet a pálin­kafőzőét közösen üzemel­tetni. Ezek még csak kezdeti lépések és korántsem ak­náztuk ki a lehetőségeket. Reméljük, hogy a követke­ző időszakban kialakulnak az együttműködést elősegí­tő jogi feltételek, közgaz­dasági szabályzók. A szö­vetkezetek közötti gazdasá­gi kapcsolatok pedig elő­segítik a lakosság igényei­nek kielégítését, növelik a foglalkoztatottságot —han­gozta! ta a területi szövet­ség titkára. K. S-

Next

/
Oldalképek
Tartalom