Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

SEGÉDSZÍNÉSZEK difcé kis ügyelője a legem- tam mindhárom felvételi lékezetesebb szerepe: vizsgán. Hihetetlen!... — Pesten jártam glimná- BLAHOTA MÁRTA tán- ziumba. de gyerefeszínész- cosnő: tökéletes nádszátter­Szilárdy István, akinek beteljesült minden kezdő se­gédszínész álma: felvették a Színművészeti Főiskolám Színpadon vannak majd minden előadáson, többet, mint a diplomás színészek, 280—300-szor is évente. A színészek fellépés-kötele­zettségét szabályok maxi­málják: ha túl kell halad­niuk az előírást, amely an­nál kisebb, minél maga­sabb a fizetésük, külön feli iépti díjat kapnak. A sie- gédszínészek nem. mint­hogy annyiszor kell szere­pelniük, ahányszor a szín­háznak szüksége van rá­juk. Ok a „II. alabárdos” és „egy häng a tömegből” vagy gyakran maga a tö­meg. Mégsem statiszták, mert a színházhoz tartoz­nak. státuszuk van, 1000— 1100 havi fizetésük. Egyet­len dologban egyeznek meg: a segédszínészi „rend­fokozatot” átmenetnek te­kintik. BE felé? Három példa e Kecslneméü Kato­na József Színház 24 ta­gú segédszínészgárd á jábol alighanem legtöbbjüket jel­lemzi. SZILÁROY ISTVÁN már csak néhány napig segéd- színész. Ifjú sorstársai mind azt szeretnék, ami netai sikerült: bejutni a Színház- és Filmművészéé Főiskola hallgatói közé. Nemrég kapta meg ax ér­tesítést a felvételről, és ba egyáltalán képes lenne nyugalomra, ez az ideges alkatú, lányosán szépaze- mű, 19 éves fiú. nyugod­tan tekinthetne vissza a kecskeméti színháznál el­töltött egyetlen szezonjára, ahol a Cirkuszhercegnő Petrovícs hadnagya volt a legsikeresebb, és az Bari­ként játszot­tam már Kecskeméten vagy 12 éve. Páger Antal fia voltam a Földindulás ban, amikoi itt vendégsze­repeit. Érett­ségi után ren­dezőszakra jelentkeztem, de a felvételi első lépcsője után áttaná­csoltak a szí­nészek közé. A második lépcső azon­ban itt sem ment. Világo­sító voltam a filmgyárnál, majd admi­nisztrátor, az­tán ide szer­ződtem Kecs­kemétre. Fi­gyeltem ki­meredt szem­mel, meg­nyúlt fülek­kel előadáson és próbán, otthon pedig verseltem, monologi- záltam a négy falnak, és most átúsz­met, acélsod- r°ny 'I"Ugal~ szágában is Blahota Márta a tán. kaptam vagy nosnő, aki nyugalmat bét monda­szeretne. tót, ezenkívül ___Törékeny játékszer a kerékpár a von-_____t_ t ató ormótlan kerekei között Aki bal ol­dali képünkre néz, sötét színekkel festi maga elé a baleset jajkiáltással. fékcsikorgással hangos pillana­tát találgatja, mi lett az áldozattal, ki a hibás. Ki? Hát maga az áldozat. A jobb oldali képen máj, a rend­őr kérdéseire szepeg az ifjú. néhány perccel az ütkö­zés után. Nagy szerencséje, hogy az ijedtségen kívül más baja nem esett, hacsak egy-két atyai pofont nem kapott otthon. (Megérdemelte volna.) A PETŐFI NÉPE Összeállította: Szabó János MELLÉKLETE Foto: Pásztor, Tóth, APN Cserje Zsuzsa, aki a legküzdelmesebb úton jár: szín­padi gyakorlat közben szeretne színész leimi. úgyszólván csak tánc. Már amennyire van lehetőség igazi színpadi táncra vidé­ki színháznál. Ez nem va­lami arisztokratikus kri­tika. 9 évig tanultam ba­lét tozni, megértem, mi­lyen nehéz dolga van a koreográfusnak. Tomastamámő akartam lenni, véletlenül kerültem színpadra. Nyugalmat sze­retnék ... CSERJE ZSUZSA több olyan szerepet eljátszott már. ami igazi színészi fel­adatnak tekinthető: Cippo- rát a Mózesben, egy érde­kes epizódot a Lüszisztrá- téban, legutóbb pedig Montmorency kisasszonyt az Imádok férjhez menüi­ben: ezt a legjobb alakí­tások között emlegette a kri­tika. Állandó szereplője a művelődési intézmények irodalmi estjeinek is; — Én nem jelentkezem már többet főiskolára, leg­alább is színészszakra nem. Színész akarok lenni még­is. váratlan balszerencsé­nek kell történni, hogy er­ről lemondjak. Hogyan? Becsülettel és alázattal ki­dolgozva minden szerepet, ahogy eddig is próbáltam, így is átminősíthetnek szí­nésszé. így érte el Latdno- vits Zoltán is az utóbbi évtized legragyogóbb szí­nészi karrierjét. Igaz, ilyen Példa nincs több. mérsé­keltebben ragyogó is csak nagyon kevés. Mégis meg kell próbálnom, merit a színháza* mindennél job­ban szeretem, nem tehetek mást. Arról a változásról susognak szóítébeti-hosszSban. amely rövidesen a szoknyáik hosszában, illetve rövid­ségében áll be. Hogy jön a maxi, megy a mini. Hadd menjen csak A miniszoknyának még távoztában is érdemes utána fordulni, a maxi meg érkezőben is olyan, mint eltűnőben. (Kivéve persze, ha bőségében elveszíti azt. amit hosszában nyeri bár így a figyel­mes szemlélőnek éppen az a nyereség, ami a szok­nyának veszteség.) Akár igaz a mini vége. akár nem. a Magazin köte­lességének érezte, hogy mint a folkloristák a feledés­be merülő népviseletet, összegyűjtsön néhány jellem­ző ábrázolatot e célszerű ruhadarab virágkorából. A MI NI PA RÁDÉ dicsekvés szándéka nélkül jegyezzük meg. hogy a közzétett képek csekély töredéknek számítanak gaz­dag archívumunkhoz képest: a gyűjtéssel megbízott munkatárs ügybuzgalma minden eddigit fölülmúlt. Mint elmondotta, sohasem kívánt még témát ennyire megragadni, másrészt úgy véli, hogy a világ vala­mennyi műalkotása közül a miniszoknyában valósul meg legteljesebben a tartalom és a forma egysége. Ezek tényszerű megállapítások, szemben a mini­szoknya ellenfeleinek hipotézis jellegű vádjaival, mi­szerlnt a huliganizmust, a közlekedési baleseteket, sőt hovatovább az időjárás furcsaságait is összefüggésbe hozzák a miniszoknyával, esztétikájuk pedig csupán az ismert, filozófus mondásán alapul: „Szép az. ami térdek nélkül tetszik.” A minipártiak az anvagtakarékossági mozgalom és demográfiai hullám érdekeire hivatkoznak, biztosak lévén benne, hogy kedvel* szofcnvafaitáiuk legszélső­ségesebb változatát a kilométer hosszú uszályok sem söpörhetik el. E változat hossza ugyanis már elektro­nikus mérőeszközökkel sem mérhető. <? így feltehető, hogy viselésére teremtenek alkalmat időnként az élet kiszámíthatatlan bonyodalmai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom