Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

Beszélgetés a Katona József Színház vezetőivel Mérlegen a múlt és a jövő évad A beszélgetés színhelye: Baja. Az 1968—69-es évad utolsó feladatával, a szokásos nyári vendégjátékkal birkózik itt a Kecskeméti Katona József Színház együt­tese. Fáradtan Jcissé a végigjátszott 10 hónap után, küszködve a nem éppen ideális körülményekkel (Baja színháza, a József Attttila Művelődési Ház rekons­trukcióra vár), s még az időjárás miatt is bosszankod­va, amely alig-alig hagyja kihasználni az idén a Sugo- vica-menti város nagyszerű strandlehetöségeit, de lát­va a bajaink értő színházszeretetét, segítő szándékát, mégis lelkesedéssel. A Petőfi Népe kérdéseire Radó Vilmos igazgató és Turián György rendező válaszolt a kettejük közös iro­dájául szolgáló szobában. Szinte mindegyik válaszba bekapcsolódtak mindketten, amint a Katona József Szín­ház szervezeti, gazdasági irányítása és művészeti veze­tése is példásan összefonódik. — Hogyan kaphatnánk gyors áttekintést a máit szezonról? maradandóbb darabjai közé tartozik a magyar köny- nyű múzsának, ugyanezt mondhatjuk el a klasszikus operettek műfajában Millöcker G-asparone-járól. Elő­adjuk a magyar szupersikert, a Csárdáskirálynőt, az el­múlt pesti operettszezon kellemes meglepetését, Török Rezső—Horváth Jenő Péntek Rézi című musicaljét, egy később kiválasztandó új magyar zenés vígjátékot és még egy operettet: vagy a Cigányszerelem lesz, vagy az Egy éj Velencében, tehát mindenképpen márka a maga nemében. — A szereposztás megtörtént már? — Több darabnál már igen, de minthogy soha nem lehet tudni, mi jön közbe, erről majd csak a bemutatók előtt. Viszont máris közzé tehetjük a társulat „sze­reposztásának” változásait van bőven. Nyolc új tag szerződött hozzánk, tehát a színészgárda csaknem egy­negyede kicserélődik. Moór Mariannt már elszólították feladatai a Nemzeti Szín­házhoz Csorba István Kapos­várra, Károlyi Mária Győrbe, Komlós József Budapest­re, Juhász Tibor Miskolcra, Perlaky István Veszprém­be távozik. Szögi Arany pedig elbúcsúzik a színpad­tól. A többiek maradnak, és csatlakozik kollektívánk­hoz három most végzett főiskolás, Jobba Gabi, Kört- vélyesi Zsolt, Korbuly Péter, mindhármukat igen sok­oldalú tehetségnek tartják, filmről, képernyőről ismer­heti már őket a közönség. Üj színészeink még: Péva Ibolya, szubrett és naiva volt Miskolcon, Berta Erzsi primadonnaszerepeket játszott Győrben, Kéry Edit az utóbbi időben az Irodalmi Színpadon lépett fel, Rózsa Sándor Szolnok népszerű bonvivánja és Szentesi Zol­tán a Fővárosi Operettszínházból távozó komikus. Any- nyit így előzetesen új tagjainkról, hogy átlagos élet­koruk jóval alatta van a 30 évnek. A sokoldalú, alapos tájékoztatás után fokozott kí­váncsisággal és reményekkel várjuk az új színházi idényt. Sz. J. RÓNAY GYÖRGY! Nyári album JÜNIUS Még egyszer ez a koranyár, még egyszer ez a sárga rózsaözön a kertben, a peónia-mámor. Június. Hömpölyög a szélben a virágpor, s havazva hull a nyárfák szösz virága. ALKONY ESŐ UTÁN Zápor volt délután. Csillámlik az esővert nyárfalomb és a süppedt sírokon a moha. Most csupa-csupa gyöngy a temetőkert, s az égen szivárványlik a holtak mosolya. ELVADULT KERT Seníki sem ültetett, nem vetett az idén itt; látod, a kert mégis dúsan tenyészik: sarjat hoz a gyökér, szárba szökik a mag. Folytatják azt, amit az ember abbahagy. SÉTAÜT Hányszor sétáltam erre, hány nyári s őszi napnak alkonyát néztem innét? Számolnám, s számtalan. A tó, a fák, ez út: mind ugyanaz maradt Csak. valahogy rövidebb lett, ami még hátravan. ESTI ÁLLOMÁS Alkonyul; lassan a júniusi vasárnap. Csillog a sín, a szemafor zöldet mutat. Fáradtan szorongatják fonnyadó csokrukat, akik az esti gyorsra várnak. — Talán néhány számmal. Ha vége a bajai ven­dégszereplésnek megkönnyebbülten elmondhatjuk: 435 előadást tartottunk meg. 260-at Kecskeméten, 25-öt Baján, 170-et tájon, az utóbbiak túlnyomó többségét a megyén belül. Tizenhárom bemutató, hét prózai és hat zenés darab. Előadásainkat mintegy 200 ezren látták, 500 bérletesünk volt Kecskeméten, 200 Baján, a községi bérletszervezés Klskunmajsán, Soltvadkerten és Vas- kúton sikerült legjobban. Valamennyi szám emelkedő a sok évi átlaghoz képest, összehasonlítási alapunk még nincs ugyan, de alighanem megőriztük a legláto­gatottabb vidéki színház címet, és jóval túlteljesítettük 2 millió forintos bevételi költelezettségünket. Mondani sem kell, hogy mennyire őrülünk ennek, főként azért, mert a magunk portáján cáfolata vagyunk a színház alkonyáról huhogó világméretű szóbeszédnek. — Melyik bemutatókat tekintik a legnagyobb művészi eredménynek? — Föltétlenül a Diplomásokat kell elsőként említe­ni, úgy is mint a Bács megyei írónő, Raffai Sarolta drámaírói tehetségének már második, ékes bizonysá­gát, a darabot és a főszereplőket jutalmazó számos ní­vódíj és az országos kritika elismerő fogadtatása is mellette szól. Egyetértett a szakmai közvélemény és a közönség nagy része a Liliom előadásának magas mű­vészi színvonalában is. Az Euridiké és Végh Antal Holnap — vasárnap című drámájával kapcsolatban már korántsem ilyen teljes a vélemények összhangja, mi mégis büszkén tekintünk vissza mindkettőre, ha némi önkritikával is. — S amit sikertelenségnek tartanak? — Arról inkább a korrekciós szándék beszéljen, ami talán jövő évi műsortervünk puszta címjegyzékéből is kiolvasható; Egyértelmű választ különben sem lehet a kérdésre adni, mert a Végh Antal darabot a hideg fogadtatás ellenére is pozitív eredményeink közé so- roljúk, viszont a Cirkuszhercegnő vagy az Isten vé­led* édes Piroskám látogatottságára igazán nem lehet panaszunk, mégis helyesnek tartjuk azt az intézkedést, amely úgynevezett giccsadít vetett ki rájuk. Mit te­gyünk? Játszuk ezeket a darabokat is, minthogy való­ságos közönségigényt elégítenék ki, és igyekszünk be­lőlük kiirtani a giccset — amennyire lehet. — Nézzük ezek után az új műsortervet. A premierszám és a műfaji arányok változatla­nok. Hét prózai mű* kezdjük a magyarokkal. Egy ősbe­mutató: Czakó Zsigmondtól a László király. Történel­mi tragédia, egy méltatlanul elfelejtett, igen nagy te­hetségű Petőfi-kor társ soha elő nem adott műve. Nyel­vének felfrissítését a napokban fejezte be Buda Fe­renc költő: meglepő szépségek bukkantak elő a több, mint 150 esztendős szövegből. Aztán még két új ma­gyar dráma. A merész valóságfeltáró riportjairól, no­velláiról ismert Galgóczi Erzsébet nekünk küldte meg a Főügyész felesége című első színpadi művét. Neves író és publicista* de új színházi szerző Csák Gyula is. Most végzi az utolsó simításokat szatirikus vígjátékán, a Nagy kísérleten. Lehet, hogy olyan termékeny vi­hart kavar a színház világában, mint annak idején ri- portkönyve a Mélytengeri áramlás az irodalomban? A felszabadulás 25. évfordulójára Karinthy Ferenc könyvalakban is, filmen is híressé vált művének szín- revitelével, a Budapesti tavasszal emlékezünk. — És a világirodalom? — Négy év megszakítás után végre újra Shakespeare- bemutató Kecskeméten: a legnagyobb drámaíró leg­tömörebb, legdinamikusabb tragédiája, a Macbeth; Mű­sorra tűztünk egy huszadik századi klasszikus, Brecht, Magyarországon már próbált sikernek számító művét a Kaukázusi krétakört. Végül pedig Tennesse Williams: Az ifjúság édes madara: divatos szerző, irodalom és költészet a javábóL — A zenés darabok? — Ezen a kereten belül is változatosságra töreked­jünk. Szigligeti Ede megzenésített Liliomfija a leg­A SZOCIALISTA országokban élő magyar írók munkásságáról, műveik publikálásáról folyamatosan kapjuk az értesüléseket. Gyakoriak az írólátogatások, is, mindkét viszonylatban. Nem mondhatjuk el ugyan­ezt Kárpát-Urajnáról, az itt élő magyar írókkal és magyar nyelvű kiadóval szemben még vannak adós­ságaink. Ez a merev állapot az idei Ünnepi Könyvhét alkalmával kezdett ugyan feloldódni, hiszen az Ung- várott dolgozó Kárpát Könyvkiadó külön könyvsátor­ral képviseltette magát, ahol a Kárpát-Ukrajnában élő magyar írók és költők műveihez hozzájuthattak az érdeklődők Budapesten. Ungvári tartózkodásom alatt felkerestem a volt megyeháza öreg épületében székelő Kárpát Könyvki­adó vezetőit, hogy információt kérjek tőlük egyrészt a kiadóvállalat szervezeti működéséről, más vonatko­zásban pedig a magyarlakta területek íróinak pub­likálási lehetőségeiről. Szergej Ivanov igazgató és Omilian Dohanics fő- szerkesztő távollétében Konsztantyin Bibikov főszer­kesztő-helyettes, a magyar osztály vezetője és Kovács Vilmos, a magyar osztály vezető szerkesztője fogadott és ismertette velem a Kárpát Könyvkiadó működését. Konsztantyin Bibikov elvtárs, aki kitűnően beszél magyarul, elmondotta, hogy a Kárpát Könyvkiadó húsz éves múltra tekint vissza. Évente mintegy 100 kiad­vány jelenik meg a kiadóvállalat godozásában, 900— 1000 ív terjedelemben. Ebből körülbelül 25 könyv (a több kötetes művek is egy könyvnek ún. „megneve- zés”-nek számítanak) magyar nyelvű. A magyar nyel­ven megjelenő művek ívszáma mintegy a felét teszi ki az összvolumennek. Ennek ismét a felét a magyaror­szági kiadókkal közösen — kooperációban — megje­lentetett művek adják. A kiadó öt osztályra tagozódik, mégpedig az ukrán­orosz irodalmi osztályra, az u-o. tömegpolitikai osz­tályra, az u-o. ipari és mezőgazdasági osztályra, vala­mint a magyar osztályra. A magyar osztályon vala­mennyi előbb említett profil — az irodalmi, a tömeg­politikai, az ipari-mezőgazdasági s turisztikai — meg­található, természetesen magyar nyelven. Mint már mondottuk, a magyar osztály vezetője K. Bibikov, vezető szerkesztője pedig Kovács Vilmos költő-író, az Ukrán Írószövetség Kárpátontúli Területi Tagozatának titkára. Két szerkesztő dolgozik az osz­tályon, Zékány Miklósné és Groszman Endre. Kate- rinyuk Marianna segédszerkesztőként foglalkozik a ki­adóban, van azonkívül egy főkorrektor (aki a megje­lent könyvek műszaki, helyesírási állapotáért felelős). A műszaki és tervosztály közös az ukrán-orosz nyel­vű osztállyal. A kiadóvállalat magyar osztályának kettős a rendel­tetése. Egyrészt az itteni magyar lakosságot ellátni saját kiadású magyar nyelvű irodalommal: másrészt pedig a kooperáció a magyar kiadókkal, ami egyfe­lől a klasszikus magyar és más szerzők magyar nyelven való megjelentetését célozza, másrészt pedig az itteni írók-költők közös kiadásban való publikálását szeretné elérni. A két ország közötti közös könyvkiadás 10 éves múltra tekint vissza. ÉS MI A HELYZET a magyar nyelvű tankönyvek kiadása terén? Tudni kell azt, hogy Kárpát-Ukrajná- ban 101 magyar iskola működik, ezek közül 17 tíz- osztályos középiskola. Ezeknek a tankönyveit nem a Kárpát Könyvkiadó adja ki, hanem a Kijevi Köztár­sasági Kiadó (Radjanszka Skola) magyar szekciója. Elmondották a magyar szerkesztőség vezetői, hogy a kiadó magyar osztálya évente 4—5 tömegpolitikai brosúrát jelentet meg, továbbá 2—3 mezőgazdasági és ipari szakkönyvet, valamint 2—3 itteni szerzőtől való szépirodalmi művet ad ki. A magyar kiadókkal való kooperációban kiadott könyvek száma 15—18-ra tehető. És a példányszámok? Tömegpolitikai brosúráknál és szakkönyveknél 1500—1800 a kiadott példányszám, verseskönyveknél 1800—2000, prózai műveknél pedig 2000—2500. A kiadói együttműködés tíz esztendeje alatt 3 mil­lió 200 ezer példányban jelentek meg a közösen ki­adott művek, amelyeknek legjava a gyermek- és if­júsági irodalom területére esik. E téren igen változó a példányszám, mert például Tolsztoj Aranykulcsocs- ká-ja 180 ezer példányban fogyott el eddig, Dod-Mi- hajlik Ordasok között című regénye pedig 60 ezer példányban jelent meg és hamarosan újabb kiadása válik szükségessé. ÉRDEKES kísérletbe fogott a közelmúltban a Kár­pát Kiadó és az Akadémiai Kiadó: közösen jelentet­ték meg az ukrán-magyar és magyar-ukrán szótárt. A kísérlet bevált és a két kiadó között a kooperáció további kiszélesítésére van kilátás. Az itteni magyar nyelvű könyvellátás szempontjá­ból igen hasznos a kiadók együttműködése, mivel min­den közös kiadványból legalább 2000 példány a kár­pát-ukrajnai belső könyvpiacon kerül eladásra. Mikor a legközelebbi jövőben közös kiadásra kerülő művek felől érdeklődtem, Kovács Vilmos elvtárs el­mondta, hogy Majakovszkij életrajzát (6 ív) Kasszil Lev magyar fordításában adják ki, továbbá Az ukrán költészet antológiája van megjelentetés alatt 16 ív ter­jedelemben. Ez a könyv klasszikus és élő ukrán köl­tőket mutat be a magyar közönségnek. Igen gyümölcsöző megállapodás született a magyar Kiadói Főigazgatóság és a Kultúra Könyvkereskedel­mi Vállalat, valamint a Kárpát Könyvkiadó között: a kooperációban kiadásra kerülő ukrán könyveket a Kárpát Könyvkiadó elismert fordítói gárdája ülteti át magyar nyelvre és Magyarországon csupán a kontroli- szerkesztést végzik. Másik gyümölcsöző és csak nemré­giben megkötött megállapodás, hogy a Kárpát-Ukraj­nában kiadott — ottani magyar írók műveit tartal­mazó — könyveket az Állami Könyvterjesztő Válla­lat is terjeszti. Most kerül kiadásra Szalai Borbála fiatal írónő Dongó Dani danája című ifjúsági könyve, ebből az ÁKV 20 ezer példányt rendelt. Kárpát-Ukrajnában irodalmi folyóirat és alma­nach ez idő szerint nincs, így az írók számára gyé­rebb a publikációs lehetőség magyar nyelven. Hogy ezen segítsen, a kiadóvállalat évente közreadja a Kár­páti Kalendáriumot 18—20 ezer példányban 15 ív ter­jedelemben. Ennek a kalendáriumnak az idén jelent meg először irodalmi melléklete 2 íven, amit jövőre már 5 ívre szeretnének fejleszteni. Szerkesztés alatt van és jövőre kerül kiadásra hét fiatal, most induló költő antológiája. A hét fiatal köl­tő: Balogh Balázs újságíró, Benedek András, Zseliczki József és Bállá Gyula bölcsészhallgatók, Kecskés Béla falusi tanító, Ferenczi Tihamér kolhoztag és Fodor Géza üzemi munkás. Elmondották még a Kárpát Könyvkiadó vezetői, hogy az idén rendszeresítettek egy kiadványt Kale­idoszkóp címmel, amely negyedévenként 4—4 íven jelenik meg és a szovjet tudományos és szakirodalom­ból válogatott természeti érdekességek leírását közli magazinszerűen. ÉVENTE KIADNAK ezenkívül egy műsorgyűjte­ményt magyar nyelven a falusi kultúrházak (Kárpát- Ukrajnában klubnak nevezik) műkedvelő csoportjai részére. ^ Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom