Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

1969. július 6, vasárnap 5. olást Á gazdasági kapcsolatok számos formája valósul meg A MÉSZÖV elnökének nyilatkozata Napirendre került kü- §g lönböző szövetkezeti M formák közötti együtt- H működés, mint a moz-1| galom továbbfejleszti-^ sének egyik lehetősége. = Több kezdeményezésről §§ már hírt adtunk. Az ál- s talános fogyasztási és §§ értékesítő szövetkezetek s és más szövetkezeti jj szektorok között egyes {§ vonatkozásokban már § évek óta kialakultak a ü termelési kapcsolatok §| egyszerűbb formái. Mos- = tanában tárgyalások kéz- |§ dődtek az együttműkö- ü dés színvonalának nőve- g lésére, kiterjesztésére. == Főként a lakosság áru-M ellátásának témakörében j§§ tanácskoztak. Előzetes tanácskozások Felkerestük Brachna Já­nost, a MÉSZÖV elnökét, hogy tájékoztasson bennün­ket a jelenlegi helyzetről. — Szövetségünk érdek- képviseleti körében össze­sen 36 általános fogyasztá­si és értékesítő, 24 takarék, 2 méhész és 7 lakásszövet­kezet tartozik. Az általá­nos fogyasztási és értékesí­tő szövetkezetek, az úgyne­vezett ÁFÉSZ-ek között is kialakult együttműködés, Megemlítem a két jelentő­sebb társulást: az egyik az Alföldi áruház létrehozásá­ra alakult 14 szövetkezet közreműködésével, s másik nyersbőr felvásárlására és értékesítésére jött létre 22 résztvevővel. Felkerestük a termelő- szövetkezetek területi szö­vetségeit, hogy az érdekelt tagszövetkezetek bevonásá­val konkrét megállapodá­sokra tudjunk jutni. Feb­ruár 25-én a kecskémét— kiskunfélegyházi, március 27-én pedig a dunamelléki területi szövetség vezetői­vel folytattunk megbeszé­léseket, bevonva a tagszö­vetkezeteket is. Ügy vél­jük, hogy ezek a tanács­ka p­kozások segítették a csolatok javítását. Több éves megállapodások A fogyasztási és értékesí­tő szövetkezetek ez idő sze­rint 178 tsz-szel, szakszö­vetkezettel, valamint ktsz- szel van valamilyen for­mában szerződéses kapcso- laba. Három kivételével valamennyi ÁFÉSZ egy, vagy több éves megállapo­dást kötött. Huszonhárom a helyi ellátás bővítésére — főként zöldség, gyümölcsfé­lékre vonatkozóan — szer­ződött. Együttműködés ala­kult ki szolgáltatásokra, főként szállításra, javítás­ra, s megállapodtak mező- gazdasági üzemekkel a ter­melés bővítésére vonatko­zóan is. Külön említésre méltó a Kecskemét és Vi­déke ÁFÉSZ-nek a Magyar —Szovjet Barátság Termelő- szövetkezettel kötött 40 va­gonra szóló paprikatermel­tetési szerződése. A Fülöp- szállás és Vidéke ÁFÉSZ, és a soltszentimrei Ezerjó Szakszövetkezet megállapo­dást kötött fűzfavessző ter­melésére, és feldolgozására. Az együttműködés gaz­dasági eredménye már ed­dig meghaladja a kétmil­lió forintot, árbevétele pe­dig 65 millió forint körül van. Ezek természetesen csak hozzávetőleges adatok. Ennél is sokkal lényege­sebb a tagságra, a lakos­ság ellátásának javítására gyakorolt hatás. Érdemes külön megemlíteni a bács- bokodi és a kiskunhalasi fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, és tsz-ek kö­zötti kapcsolatok jelentősé­gét. A sertéshizlalásban és feldolgozásban kifejtett együttműködés eddigi ered­ményei példázzák, hogy a belső ellátás igényéit sok­kal színvonalasabban tud­nák kielégíteni és jóval könnyebben, mint eddig, ha ilyen kapcsolatok másutt is kialakulnának. Hozzáte­szem, hogy az együttmű­ködést egyes jogszabályok merevsége is akadályozza. Reális elképzelések Jelenleg 20 szövetkeze­tünk tárgyal különböző tár­sulások megvalósítására, illetve a meglevők tovább­fejlesztésére, bővítésére. Megállapíthatjuk, hogy a további együttműködést il­letően igen jó és reális el­képzelések vannak, ameny- nyiben ennek jogszabályi feltételei is megteremtőd­nek, szinte biztosra vehető, a fejlődés üteme gyorsul. A Kecskeméten működő két lakásszövetkezet az it­teni ÁFÉSZ-szel szeretne karbantartó és javító tár­sulást létrehozni. A kis­kunhalasi lakásszövetkezet épületében szövetkezetünk máris házi boltot nyitott. Érdemes azt is megemlíte­ni, hogy a megyében mű­ködő 24 takarékszövetkezet közül 15 kötött megállapo­dást 52 más szövetkezettel. A takarékszövetkezetek jel­legének megfelelően az együttműködés áruhitel nyújtásában, árupropagan­dában, illetve a szövetkeze­ti tagoknak történő kifize­tésekben, és egyéb szolgál­tatásokban nyilvánul meg. Folynak a tárgyalások a kapcsolatok további széle­sítésére. A Solt és Vidéke Takarékszövetkezet például együttműködik a többi szö­vetkezettel, mintegy 800 holdnyi szőlőtelepítés re­konstrukciójának megszer­vezésében. Megállapítható azonban az is, hogy egyes tagszö­vetkezeteink még a kezdő lépésig is alig jutottak el. Énnek véleményünk szerint elsősorban szubjektív okai vannak. A gátlások meg­szüntetésében, az együtt­működések továbbfejlesz­tésében számos feladat vár ránk — hangoztatta befe­jezésül a MÉSZÖV elnöke. K. S. Ne sírjon, nénike Sokáig bolyongott a hosszú folyosókon, amíg végre útbaigazította valaki. Az ajtó előtt még megállt néhány pillanatig, aztán félénken kopogtatott. Nem hallotta, hogy bentről szólt valaki, tehát megis­mételte a bátortalan kopog­tatást. — Tessék bejönni! — hangzott most már jól hall­hatóan az ajtó mögül, s a néni, nagy szatyorját maga előtt tolva öreges lassúság­gal lépett a helyiségbe. — Jó napot kívánok! Ugye, jó helyen járok, ked­ves? — Attól függ milyen ügy­ben tetszik fáradni! — vá­laszolt a fiatalember, aki miután végigpillantott a fe­keteruhás, szemüveges né­nin, pillanatra maga előtt látta a nagymamát, amint ül a fehérre meszelt ház előtt, s motyog a néhány- napos kiskacsáknak: — Na ugye, kis fattyák, majd megnőttök tik a nyáron, kis sárgafenekűek. Egyetek csak, egyetek... A fiatal­ember nagyon szerette a nagymamát, s még most is jólesik hozzá hasonló nénit látni, mert a nagymama már régen meghalt. — Tessék ide ülni a fo­telbe, és elmondani miről van szó. Hátha tudunk se­gíteni. — Itten panaszról van szó lelkem, vagyishát ta­nácsadást szeretnék kérni — válaszolta a néni, s ko­mótosan lekuporodott a fo­telba, szorosan maga mel­lé téve a szatyrot. — Ugyan nem idevalósi a panasz, de hát úgy gondol­tam azért csak tetszik taná­csot adni. Mert a lányom­ról van szó, de mondom, ő nem a megyében dolgozik, hanem egy miskolci gyár­ban, Nehéz sora van sze­génynek, nem ilyet érde­melne I— sorolja a fekete­ruhás néni, és zsebkendő­jével már a szemüveg mö­gött törölget, hangja elvé- konyultan meg-megcsuk- lik. 7VTe sírjon nénike! ' Biztosan tudunk segíteni és meg tetszik lát­ni, helyre jön minden, min­den jóra jön — vigasztalta a fiatalember, bár még nem tudta pontosan miről van szó. A néninek ez látszólag jól esett. Beljebb ült a fo­telban, most már nem pil- lantgatott olyan sűrűn a szatyorra sem. — Régen sejtem én már, hogy nincs minden rend­ben a lányom körül, de nem tudtam biztosat. Nahát, most vasárnap hazajött egyedül. Nem kérdeztem én tőle, hogy hol az urad gye­rekem, mert tudtam hol van: ül a börtönben. Kilenc hónapot kapott. Ügy iszik az, hogy félelmetes. De csak akkor, ha nem dolgo­zik. Ha munkája van, sem­mi baj nincs vele. Ezért is kapott csak kilenc hónapot, mert a vállalat igazolta: nagyon jó dolgos ember ez a Kiss Mihály, csodálko­zunk, hogy megverte a rendőr elvtársat. Szóval a Miska börtönben ül. Így egyedül jött haza a lányom. Alighogy leült a kanapéra, már dőlt is belőle a pa­naszkodás. Sírt, hogy ő meghal, meg ilyenek. Csit- títottam, hogy dehogy halsz meg gyermekem. Pedig lát­tam, hogy fogy el belőle az élet. Egy hete is itthon volt, hát akkor még nézett ki valahogy, de most — iste­nem, tán csak a lelke tart­ja egyben. A néni ismét sírva fa- kadt. Szemüvegét ki­csit megemelte zsebkendő­jével törölgette az arcát, ahol végigfolyt a könny. — Persze a lányom nem a Miskát sajnálta. Mert az olyan ember, hogy ha nem Az Új táborban Kívülről elegáns szállodá­nak nézné az ember a Szik­rai Állami Gazdaság újbö- gi körzetének központjában épült új egyemeletes házat. Belülről nemkülönben, hi­szen minden: a lakószobák és egyéb helyiségek, a nagy előcsarnok a tv-vel, az ele­gáns folyosók mind-mind az itt lakók kényelmére szolgálnak. Pedig nem szál­loda ez az egyelőre friss mésztől illatos ház: a nyá­ri építőtábor diáklakóinak ad otthont. Kétszáz közép- iskolás leánynak. Egy hete érkezett meg az első turnus Bács-Kiskun megyéből. egyelőre csak 170-en vannak, de nem kell félni, hamarosan megjön­nek a többiek is. telt ház lesz. Ahogy szétnézünk az épületben, csak a két Ügye­letes kislány kísér bennün­ket és dr. Vörös Lídia, a tá­bor orvosa. A diákok már javában dolgoznak kint a Bagi Ilona építőtábor 262 lakójából ae állami gazda- szőlőben. Ott kerestük fel ság „kölcsönadott” ötvenöt a lakiteleki Szikra Tsz-nek. őket. Ahogy letelik a munkaidő, gépkocsi viszi a lányokat Dudás László agronómus a tábor éttermébe, elmondotta: az első héten , a szőlőben találnak elfog- Hartszáz folyómétert kell jártunkkor délelőtt ti ős&A laltságot az önkéntes diák- egvnek-egynek naponta ra már a legtöbben telje» tábor lakói, szőlőt kötöznék, megkapálnia, hogy megle- sítették a feladatot. Igazi kanálnak, gyomot irtanak, gyen az előírt norma. Ott- délfelé már megjelenít az első hólyag is: Zárai Ildikó tenyerét törte fel a kapa- nyéL Gyors elsősegély, az­tán mintha mi se történt volna: Ildikó tovább dolgo­zott. És a délutáni program?, Kiadós ebéd a gyönyörű új ebédlőben, majd szabad időj ki-ki olvas, pihen, rádiózik. Estefelé van program sze­rinti foglalkozás is. mű-i vészegyüttesek látogatásig meg és más hasonló köz­pontilag rendezett műsoron látják őket vendógijá. A Szikrai Állami Gazda­ságnak nem ez az egyetlen ifjúsági tábora. Az újbögi kerületben Báés megyei diákok dolgozlak, a szikrai Bagi Ilona építő táborban pedig Szplnok megyeiek, szám szerint 202-en. Az el­helyezek ott sem rosszabb, sőt a környezet — a közeli T őserdő — romantikusabb. Hólyagot tört a kapanyél Zárai Ildikó kecskeméti kis­lány kezén. Bartha Enikő, a táborparancsnok helyettese tüzetesen megvizsgálja, majd beköti. hoz neki bort az asszony, azért veri, ha meg hoz, be­rúg és azért veri meg. — Szóval egy miskolci gyárban dolgozik a lányom, nehéz testi munkát végez. Csont-bőr az istenadta. Vannak ott férfiak is, bi­valyerős emberek, és elné­zik, hogy ez a szerencsét­len lapátoljon. Azt vála­szolják neki, ha nem bír­ja, menjen fagylaltot áru­sítani. Hát micsoda beszéd ez tessék mondani? Lehet ilyet válaszolni egy asz- szonynak? Kérte már több­ször is, hogy küldjék el szanatóriumba, vagy üdül­ni egy rövidke időre, hogy összeszedje magát, de azt a választ kapta, hogy majd jövőre, vagy esetleg a té­len. De addig mi lesz vele? A szomszédok is mondták, most hogy itthon volt: ej­nye Mariska, de össze van menve. — Az éjszaka is, amikor fel akartam költeni — mert a kora hajnalival már indult vissza — csak álltam fölöt­te, néztem. Istenem, de tönkre vagy menve lányom. Megérezhette, hogy ott ál­lok, mert fölébredt. Mond­tam neki: ne menj vissza Mariskám, ott egye meg a fene azt az embert, ahol van. Itthon jól megleszel, kijársz a gazdaságba, egész­séges helyen keresed a pénzedet. De ő csak el­ment. Én meg úgy gondol­tam bejövök, és elmondom a panaszomat itten. Írják meg a gyár vezetőjének, hogy vigyázzanak a lá­nyomra, küldjék el szana­tóriumba mert beteg az, hi­szen látja, aki ránéz. A fiatalember feszengett a széken. Afit válaszoljon erre, hová küldje a nénit, aki itt ül a fotelben apró, fehérvirágos kis kötényké­ben és sír, sír, sír. — Ne sírjon nénikém, hi­szen ezen lehet segíteni. — Ugye hogy lehet! — kapott a szó után a néni, és fényes bőrű, apró kezeiben zsebkendőjét gyűrögette. Madárcsontú kiest teste ki­egyenesedett a fotelben, szemei úgy fénylettek az üvegek mögött, mintha nem is a könny, hanem a jókedv fényesítette volna ki őket. — Tessék már segíteni aranyoskám, hiszen csak harmincegy éves múlt a ta­vaszon. — Segíteni fogok néni- kém! — válaszolta a fiatal­ember, s gyengéden átka­rolva a nénit lekísérte a lépcsőn. Mikor visszatért a szobájába, sokáig tenyeré­ben tartotta homlokát. Le­csukott szeme mögött a nagymama terelgette sár­ga kislibáit, Gál Sándor 600 métert megkapálni? Még kimondani is sok. Még­is délre már megvan a 120—130 százalék. Ott jártunkkor azt mondták a kislányok: jó lenne az egész nyarat a táborban tölteni... Szöveg: Balogh József Kép: Kovács János

Next

/
Oldalképek
Tartalom