Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
július fi, vasárnap 5. oldal Súgván Endre NEM AKAR DICSEKEDNI halálának 25. évfordulóján Bizonyára sohasem gondolt arra, hogy utcát, teret, iskolákat neveznek el róla. Ö egyszerűen csak az igazságot kereste, a dolgozó emberek jogait. Eleinte a józsefvárosi ügyvédcsaládban sem sejtették, mire készül Endri. Nagy volt az öröm, amikor a jogi egyetem elvégzése után dr. Ságvári Endre lett belőle és fővárosi tisztviselőnek is kinevezték. Művelt, sok nyelven beszélő. kivételes eszű ember lévén keresni kezdte az eszmét. az utat amely a jobb emberség felé visz. így találta meg a helyét a kommunista ifjúsági mozgalomban. A párt akkoriban a fiatal kommunistákat az Országos Ifjúsági Bizottságba kérte dolgozni, s a népfrontpolitikát hirdető, energikus fiatalok hamarosan nagy tekintélyre tettek szert. Ebben a nagyszerű/ harcban vált tapasztalt katonává Ságvári Endre is. Előbb a VII. kerületi ifi csoport élére került. 1938-tél Kulích Gyulának, az ÓBB titkárának segítőtársa, Ku- lich letartóztatása után pedig utóda, harcának folytatott lett. Ságvári különösen értett a fiatalok nyelvén, * * a közös harcban példaképpé tudott magasodni. Mint 1934. szeptember 16-án. amikor a nevezetes Tompa utcai torsága és leleménye révén kijátszotta üldözőit. 1944 ©lején, 30 évesen, a Béke és Szabadság című illegális kommunista lap szerkesztője lett. Ez volt az első orgánum, amely fegyverbe szólított a megszálló fasiszták ellen. Ságvári a fegyveres ellenállás egyik szószólója volt. 1944. július 27-én is, a nemzeti szabadságharc ügyében találkozott elvtársaival. Nem tudta, hogy elárulták, nem sejtette, hogy minden lépését figyelik. Társával pihenni tárt be a Budakeszi úti cukrászdába, ahol néhány pillanat múlva pisztolyt szegeztek rá hóhérai. Ságvári életének természetes konzekvenciája volt a gyors, határozott mozdulat, amellyel a fegyverért nyúlt, hogy három üldözőjét leterítse. A negyedikre nem jutott golyó. A negyedik őt ölte meg. Ha élne, 56 éves volna, és a munkában is tanújelét adná kivételes bátorságának. Korai hősi halálával a megalkuvás nélküli harc szimbólumává nőtt. aki arra tanít hogyan kell igazán szeretni a hazát, a népet a szabadságot. K. Gy. A kecskeméti széchenyivárosi építkezés I-es tömbje — ahogy a szakmabeliek mondják, „első üteme” — őszre készen áll. Szeptembert említ a művezető, akivel az „utolsó”, 5 lépcsőházas. 90 lakásos épület árnyékában beszélgetünk. A „hivatalos” célt már teljesítettük. Ha sok tapasztalatszerzésre nem is volt olyan nagy idő, ő, aztán egy brigádvezető, majd egy műköves munikás a lényeget elmondta a megyei állami építőipari vállalatnál július elsejével bevezetett 44 órás munkahétről. Tankönyv — félmillióért Még javában tart a szünet, a diákok gondtalanul élvezik a nyári hónapokat. A könyvesboltokban azonban már az új tanév „veti előre” az árnyékát. Folyamatosan érkeznek a boltokba a tankönyvekkel telt csomagok. Képünkön: a bajai ÁKV könyvesboltba eddig félmillió forint értékű tankönyvcsomag érkezett. Nem kis munkát jelent a bolt három dolgozójának: Pauk Gyulánénak, Bálity László- nénak és Ácsai Erzsébetnek, hogy szétosszák a könyveket. (Pásztor Zoltán felvétele.) Igaz, ő, a művezető nehezen akart kötélnek állni, mondván, hogy menjek az építésvezetőségre, mert ott X elvtárs „szokott ezzel a kérdéssel foglalkozni”. Én azért se tágítottam, mert most pont olyanok véleményére voltam kíváncsi, akik nem „hivatalból” intézték a dolgot. Végül is elkezdődött a nyilatkozat, de amikor még egyszer kérdeztem a nevét, hogy jól értettem-e, hevesen igyekezett lebeszélni: „— Ne. a nevemet, ne tessék írni.” Pedig milyen rendes ember az a művezető. A lényeg máris kiderült — Még egy hónap se telt el. Olyan sokat nem tudunk' a rövidített munkahétről — magyarázta — Az bizonyos, hogy a több szabad idő jól jön. Zömmel vidékről bejárók dolgoznak itt. s különösen a hétfő reggeli későbbi munkakezdés, illetve a péntek délutáni korábbi befejezés előnyeinek örülnek. bár naponta is hamarabb végzünk. Kedvezőbb a hétfői fél 8-as kezdés a vonatjáráshoz, pénteken előbb otthon lehetnek a családnál ... Ami a keresetet illeti, nem csökkenhet. Az alapbérek a munkaidő rövidülésnek megfelelően emelkednek, hogy a munkások ne érezzék anyagilag a változást... nyilas gyűlést szétverte ifjú seregével. A Tompa utca! ütközet után állásától megfosztották. börtönbe vetették. Ott irta naplójába a felejthetetlen sorokat: „A bátorság akaraterő és szokás kérdése. Nem szabad megijedni a fájdalmaktól, ha valamit el akar érni az ember. Saját magadat is nevelned kell, hogy annál biztosabban állj a lábadon.” Bátor volt. mert bírta akaraterővel és megszokta az állandó életveszélyt. Horthy rendőrsége halálra kereste, mint a Batthyány- emlékműnél rendezett tüntetés. az 1942. március 15-i Petőfi téri népfronttüntetés egyik szervezőjét. Nyomában voltak, de hallatlan báPersze. hogy a keresetek miképpen alakultak eddig, csak az augusztusi elszámolásnál mérhető fel... Mielőtt a művezetővel arra a bizonyos kötetlen „csevegésre” került volna sor, megkérdem, hívjon oda egy brigádvezetőt. Az első emelettől könnyű volt „lekiál- tani” a fiatal kőművest. Lakner Jánost, mert éppen felettünk dolgozott. Szerszámát ott tette le mellettünk. A tömzsi fiatalember őszinte örömmel szólt róla, miben érzi mindjárt a több szabad idő értékeit. Egész brigádja — a Május 1. — művezetői tanfolyamon van itt Márpedig a vizsgák hamarosan eljönnek, s bőven van mit tanulni. Tanul, strandol..; — De megéri —. vallotta a brigádvezető —, mert olyan papír lesz a kezünkben, amit országosan respektálnak. Más előnyök: motorral jár haza Kalocsára, s pénteken este 6 órakor otthon van, mióta rövidebb a munkahét. Mintha helyben dolgozna. Mehet strandolni a családdal közel a Duna. a Sze- lidi-tó —. lehet válogatni... Csak lenne Kalocsán is olyan eleven víziélet — csónaksport —, mint Baján... Majd Muntyán Gyula műköves hagyta abba a munkát kérésünkre. Tán jól is esett neki a pár perc, míg a hosszú guggolásból — éppen a fal alján kopogott kalapácsa — egyenesen állhatott. — Jó a több szabad idő — kezdte mindjárt — meg az is, hogy 'ezzel a pénzünk se lett rövidebb. Szeretnénk kihozni ezalatt is, amit eddig. Bízunk benne, hogy nem lesz kevesebb a négyzetméter ... Persze, pontos kezdés, az idő lelkiismeretes kihasználása 'kell hozzá. Egy kis privát A megnövekedett pihenőidőben mit csinál? — Van egy-egy kis privátmunka. jó ismerősöknek segít az ember, vagy a családban építkezik valaki... Jobban mehetünk a strandra... KIK-házban lakunk — egymagunk — s kötelességem a külső-belső tatarozása. Ehhez is könnyebben hozzájutok... Tobi László: Első szegtől O lyan szívósan invitált az öreg, mintha valami különös érdeke lett volna, hogy megnézzem a házát meg a kertjét. Fogtam hát magam, s amikor már vagy hatodszor jött értem, felkerekedtem. (Köz- bevetőleg gyorsan ideírom, hogy az „öreg” B. S. nyugalmazott tanácsjegyző, s itt ismerkedtünk meg Ti- szagébicsen, ahol én nyaralok. 0 télen-nyáron itt lakik.) — Látja ezt a házat? — kérdezte, amint megálltunk egy szerény, de kedves családi ház előtt. — Látom — feleltem, mert a tagadást céltalannak találtam. — Olvassa el, mi van a homlokzatára írva, ott a padláslyuk alatt. „Magamcsináltalak” — ez volt odaírva. — Ügy nézze mea uram, az utolsóig ezt a házat — folytatta már bent a szobában, miközben a felesége uzsonnához terített —, hogy ez a ház az első szegtől az utolsóig nemcsak hogy az enyém, de a kezem munkájának eredménye is. LJ alkan és elismerően ** füttyentettem, hogy én is részt vegyek a. társalgásban. Ö folytatta: — Sohasem voltam nagyjövedelmű ember. Harminc esztendeig tartott, amíg ezt így, ahogy van, megcsináltam. Magam öntöttem a vályogot. Magam ácsoltam a tetőgerendákat, de még az ablakkereteket is magam gyalultam. A kollégáim hivatalos óra után mentek tarokkozni meg kuglizni. Én siettem ide az én kis telkemre és ácsoltam, szögeztem, fúrtam. Mindent magam! — De hiszen ön ezermester! — kiáltottam fel. — Minimum — felelte. — Nézze ezeket a csendéleteket a falon. Például azt a három dinnyét a kanosával. — Nagyon megkapó. — Magam festettem 1906 nyarán. De magam kereteztem is be. Mert ahhoz is értek ám. Éppen esni készültem az egyik bámulatból a másikba, amikor hirtelen megragadta a váltamat: — Jól ül? — kérdezte. — Pompásan. — Azt meghiszem — bólogatott büszkén —, masz- szív székek ezek! Két hétig csináltam egy széket. De ezek aztán székek ám! Magam raktam a kályhát, magam üvegeztem az ablakokat, és nicsak milyen pompás pantallót varrtam magamnak a múlt nyáron! egtekintettem a nadrágját és megelégedésemet fejeztem ki a látottak felett. Ezek után karon ragadott és hátravitt a kisudvarba. — Hogy a kertemet magam művelem, ezt mondanom se kell. Magam ültettem a gyümölcsfáimat, magam oltottam őket, de nem bocsátom ám áruba a termésemet! Magunk esz- szük meg az egészet. Olyan büszkén nézett körül, mint az úristen, amikor a világot megteremtette és az utolsó emberrel is készen volt. IS ezdtem irigyelni ezt * ”■ az embert. Életműve látható és megfogható, teljes és befejezett egész. Kevesen mondhatjuk el ezt magunkról. Nem tudom, nem több-e megcsinálni egy tökéletes széket, mint írni egy tökéletlen elbeszélést — erre gondoltam. Ez az ember még a vizet is másként issza, mint én. Mert ő ásta a kutat (természetesen), és ő csinálta a vödröt is (természetesen). Neki itt minden szöghöz személyes köze van. Némelyikről talán tudja, hogy az ujjára ütött, amikor beverte. De persze azért, azt a szöget is szereti. Sőt, talán még jobban. — Tudja, mivel volt a legtöbb vesződségem? — kérdezte. — A kutyaházzal. — Két óra alatt készült! — kacagott jóízűen. — Hát akkor a rádióval. — Ne vicceljen. Rádiót minden kölyök tud csinálni. — Hát akkor nem tudom. — A surolókefével. Sehogy sem tudtam jól ösz- szefogni a sörtét. De három hét alatt azért megvoltam ezzel is. ’ — Hát mindent maga csinált? — Mindent. Magas, húsz év körüli fiú tűnt fel a kertajtóban és ment fel a tornácra vezető lépcsőn. — A fiuk? — kérdeztem. — Igen. De nem a saját fiam. Minthogy az asszony húsz év alatt se lett amúgy, most húsz éve örökbefogadtam egy fiút. D üszkén csillogott a ° szeme, ahogy hozzátette: — Magam mentem érte a lelenchdzba! Miután kiderült, hogy Muntyán Gyula huszadik évét tölti megszakítás nélkül a vállalatnál, kézenfekvő, megkérdeztem a művezetőt is. Ám alighogy beírtam a noteszba, hogy 19 éve és hogy a szakmában 40 esztendőt húzott már le. rögtön kérte: — Ezt ne tessék írni.. Tessék kihúzni... Ez csak olyan magunk közti beszélgetés ... — De hát miért? Vajon nem azok érdemlik meg iga-^ zán a népszerűsítést, akik ilyen hűségesek a szakmához. munkahelyükhöz? — Nem, nem... Jobb az így. Ne vegye senki úgy. hogy még eldicsekedtem a negyven évemmel. Mert nem ez a döntő. Tölthet valaki egynegyednyi időt a mesterségben, mint egy másik. de attól lehet sokkal jobb szakember ... Volt már nekem is olyan kőművesem, hogy amikor felfalazott egy sarkot, én restelltem magam: „Hát így tanulta ezt a szaktárs? Ezt nem lehet elfogadni...” El is ment tőlünk. Láttam, erre is, arra is elbarkácsolga- tott szegény... De a mi munkánk — felelősség is. Nem lehet elnézni a rosz- szat... Mindig haragszom azért, ha valaki — akármilyen szakmáról is legyen szó — a hibát a „hosszú idejével” akarja mentegetni. Igaii elégtétel Azért nem akarom, hogy engem... Ne tessék kiírni a nevem... Engem az dicsér és az tölt el jó érzéssel, ha betartom a határidőket és tisztességes lakásokat adok át... Eddig sikerült... Ezeket mind én adtam át — mutatta a körben fehérlő, csillogó és színes falú új épületeket: a 3 négy lépcsőházast, amelyekben 56—56 család lakik már; a hétlépcsőházas hosszú épületet, amely a többivel együtt képez impozáns négyszöget, s 126 otthonának ablakáról verődik most vissza a vakító napfény — és ezt az állványosat... A házak között a messzi, fákkal határolt terepet látjuk. Most még üresen. Arra újabb tömbök épülnek majd ... — A negyven év... — most először enged meg magának egy szemérmes szubjektív megjegyzést. — Az ember idegei... De főleg a lábak ... Mennyi lépcsőt kell megjárni naponta ... S mennyi lépcsőház van ezekben a szép épületekben ... Magam előtt látom a művezetőt — színes, kockás inge messziről mutatja, merre jár az állványok, gépek, építőanyaghalmok. meszes ládák között —. s emlékszem ezüstös hajára, fakó svájcisapkájára, meg értelmes szemére, " ahogy őszintén kérte, ne írjam ki a nevét. Eszembe jutnak emberek, akik — bár nevük sokszor jelenik meg nyomtatásban — reklamálnak, ha véletlenül kimaradnak — nem is olyan jelentős esemény protokolljából. Nem bánom, ha meg is haragszik a művezető, hogy ..a magunk közti beszélgetés” leközlése mellett (hogv egyikünknek se legyen egészen igaza) legalább nevének kezdőbetűit ideírom • R. A. \ Tóth , ~
