Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-22 / 167. szám

Í969. július 82. kedd 5. oldal A magasfigyelőben... A magasfigyelőből — amely a falutól néhány ki­lométerre emelkedik a rit- kás erdő, s a szántóföldek fölé — messzire látni. A határőrnek nincs más dol­ga, mint nézelődni, szabad szemmel vagy távcsővel vé­gigpásztázni az utakat, a földeket, katonai nyelven szólva a terepet. Első ízben szinte szórakoztató őrködni a toronyban, ahonnan nem­csak Gara templomának Takarékosságom története Kecskeméten, a Centrum Áruházban vettük meg a hűtőszekrényt. De lábak is kellettek hozzá, mert nem akartuk a földre tenni az új bútordarabot. Csak há­rom világosszínű láb volt. a negyedik nem akart elő­kerülni. — Néhány nap múlva lesz — biztattak a keres­kedők. Nem érkezett újabb szál­lítmány néhány nap múlva sem. Egy héttel később pe­dig a sötét is elfogyott. —• Sajnos, nincs rá kilá­tás, hogy a közeljövőben kapunk — mondták.— Töprengés közepette áll­tam meg a rádió-műszaki bolt kirakata előtt, ahol megpillantottam egy tv-ké- szüléket — lábakon! No­sza, gondoltam, most vagy soha... Besiettem az üz­letbe. — Nincsen, már elfo­gyott, kérem — adták tud­tomra. — A kirakatban még van... — rebegtem. — Azt nem vesszük be *— nyugtatott meg az el­árusító. — Esetleg nézzen be néhány nap múlva. Pár nappal később ismét benéztem. — Semmi..; —1 tárta szét a karjait a kereskedő, amint felismert — de talán három nap múlva, akkorra ígérték — mondta. Naponta arra jártam és mindig megnéztem, hogy kirakatban vannak-e még a világos tv-Iábak. Megvol­tak. Egy héttel később már ez is megnyugtatott. Aztán egyszerre csak nagy bátorság vett rajtam erőt, amit egy családi fejmosás előzött meg — a hűtőszek­rény lábatlansága miatt. Betelt a pohár. Másnap mentem a rádió-műszaki boltba. — Az üzletvezetőt kere­sem — mondtam az egyik kereskedőnek, amint sorra kerültem. Jött az üzletve­zető. Előadtam a kérése­met. — Azokat a tv-lábakat szeretném a kirakatból — léptem elő. — Hát kérem... az a garnitúra 185 forintba ke­rül — mondta egy kicsit tétovázva. — Mi kivehet- jük éppen, de... Néhány perccel később már az ezermester úttörő­bolt Nagykőrösi utcai üzle­tében válogattam a tv-lá- bak között — a rádió-mű­szaki bolt üzletvezetőjének tanácsára, aki szintén ott szerezte be a lemezjátszója lábait. S ami nem utolsó szempont, 10 forintért da­rabonként, tehát 145 forint megtakarítással! Csak azt nem értem: ha egy árucikk leértékelt, de mégis használható változa­tával képesek ellátni az egyik boltot, miért feled­keznek meg teljesen a szaküzletekről? tornya, épületei, de tiszta időben a szomszédos jugo­szláv község gyümölcsfák között megbúvó utcái, házai is látszanak. Tabányi Tibor határőrnek, aki már második évét tölti az őrsön, még most is örö­met szerez az eléje táruló látvány, a természet pom­pája, hiszen budapesti fiú lévén, élvezi a zöldet, a sár­ga tobzódó színárnyalatait, a friss levegőt. Ez volna hát a nehéz szolgálat? Ez is, de a szolgálat neheze éppen abban rejlik, hogy a ma­gasfigyelőben álló határőr­nek a magasból, felülről nézve kell felismernie a munkába menőt, a sétálga- tót, a községbe valót — no, és elsősorban — a határsér­tőt. Tabányi Tibor ebből a feladatból a napokban je­lesre vizsgázott Korán reggel történt. A falubeliek közül gyalogosan, kerékpárral sokan igyekez­tek az országhatár melletti táblákra. Egyszercsak a re- kettyésen át vezető úton egy magányos férfire szegező- dött a távcső. A gyűrött ru­ha, a borostás arc, a tétová­zó léptek feltűntek a határ­őrnek. — Vajon mit keres itt? — tűnődött Tabányi Tibor az ismeretlen láttán. — Dol­gozni nem mehet, hiszen nincs nála semmi — mor­fondírozott tovább, s úgy döntött, érdemes közelebb­ről is szemügyre venni. Né­hány pillanat múlva már a figyelőt elhagyva az idegen elé indult — Állj! — csattant fel a hangja a rekettyés bokrai közül, úgy, hogy a határ fe­lé sétálgató csupán fegyve­rének csövét látta. Késve és hebegve, hatá­rozatlanul felelt a kérde­zett: — Régi épületeket. i i ke­resek ... én ugyanis... ré­gész vagyok... Tabányi Tibor előlépett a bokrok rejtekéből. — Igazolja magát! A férfi idegesen motozott a belső zsebében, egyre a fegyver csövét kémlelte, amely minden mozdulatát követte. Végre egy köny­vecske került elő. A határ­őr néhány lépést tett hátra, kezében az igazolvánnyal. — Forduljon meg! — mondta, s fél szemmel a férfit figyelve belepillantott az igazolványba. — Indulás! — kiáltott rá az idegenre Tabányi Tibor. Egy, a bokrok között ma­gasodó fához értek, ahol el­rejtve a telefonkészülék la­pult. — Jelentkezem! Küldje­nek járőrt a 22-es pontra Határsértőt fogtam el — hangzott a gyors jelentés. Az őrsön minden kiderüli Bálint Lászlóról, erről a 20 éves fiatalemberről.. — A múlt évben része­gen karamboloztam, s eltil­tottak a gépkocsivezetéstől — mondta megtörtén. — Nem mentem dolgozni, rossz társaságba kevered­tem, s néhány helyre betör­tem ... Be akartak csukni, gondoltam Jugoszlávián ke­resztül Nyugatra szökök ... Csak azért fogtak el — pró­bálta vigasztalni magát —, mert nem ismerem a kör­nyéket ... Talán azóta rádöbbent, hogy nem a határon követ­te el a legnagyobb hibát.. Gémes Gábor Kalocsai bemutató Budapesten Az együttműködés eredménye A kalocsai Iszkra Terme­lőszövetkezet ma dél­előtt élelmiszerboltot nyit a város központján. Egy régi épületet alakítottak át kor­szerű üzletté. Az elárusító hely több üzem együttmű­ködésének eredményeként jött létre. Mivel a termelő- szövetkezet nem tudja fo­lyamatosan áruval ellátni, ezért megállapodást kötött a Hosszúhegyi Állami Gazda­sággal, amely rendszeresen szállít friss gyümölcsöt és palackozott borokat. A kö­zös gazdaság szintén gyü­mölccsel és zöldséggel látja el a boltot. A termelőszö­vetkezet megállapodott az illetékes vállalattal vető­magárusításra is. A háztáji termelők többször kifogásol­ták, hogy ezirányú igényei­ket nem elégítik ki. Ezért is határozta el a termelőszö­vetkezet vezetősége, hogy ezen a gondon is segít. Budapestre, a Rákóczi út 53-ba két hétre beköltözött Kalocsa. A Népművészeti és Háziipari Szövetkezet boltjában kalocsai heteket rendeznek. Már jóelőre meg­telt a bolt kalocsai mintás áruval. A bolt vezetője, Aszódi László — akitől a bemu­tató ötlete származott — már hónapokkal előbb meg­rendelte, külön terveztette a Kalocsai Háziipari Ter­melő Szövetkezettel azokat a különlegességeket, ame­lyeket most a vásárlók elé raknak. Párnák, térítők, pohár­alátétek, szalvéták, áttört­mintájú, habos, könnyed asztalkendők, ellipszis és köralakúak, csipkések, hím­zettek. Olyan termékeket produkáltak a kalocsaiak erre az alkalomra, amellyel eddig csak külföldön sze­repeltek. Van itt asztalte­rítő 170 forinttól hatezerig. Híradás Bátyáról Öt brigád vetélkedik Ez év tavaszán a bátyai Piros Paprika Tsz vezetősége szocialista brigárversenyt kezdeményezett felszabadulásunk tiszte­letére. A mozgalom fő célkitűzése a ter­melés, illetve a munkatermelékenység fo­kozása, az önköltség csökkentése, a mi­nőség javítása, anyagtakarékosság, a munka- és életkörülmények jobbá téte­le, a szocialista közösségi szemlélet fej­lesztése. A megelőző aktív politikai munka ha­tására öt brigád száznál több tagja lé­pett versenybe a szocialista cím elnye­réséért. A két kertészeti versenybrigád egyike csupa fiatalokból áll. Ugyancsak két vetélkedő kollektívát alakítottak a traktorosok, illetve a gépszerelő műhely dolgozói, a sertéstenyésztők pedig egyet. A tsz pártszervezet javaslatára a kö­zös gazdaság vezetősége a verseny első három helyezettjének arányos megosz­tásban összesen 15 ezer forint jutalmat szavazott meg. A brigádok irányítására, és munkájuk ellenőrzésére öt tagú ver­senybizottság alakult a függetlenített ve­zetőkből, akik egyúttal a brigádok tevé­kenységéért is védnökséget vállaltak. A jubileumi brigádversenyt minden­ben messzemenően támogató szövetkeze­ti vezetők oly módon is ösztönzést kíván­nak nyújtani a vállalás teljesítéséhez, hogy két brigád tagjait kétnapos har- kányfürdői kirándulásra hívták meg. A közbiztonság őrei Bátyán a községi pánt- és tanács vb a napokban tárgyalta meg a helyi rendőr­megbízott beszámolóját. Ennek nyomán megállapították, hogy a községben szilárd a közrend, és a közbiztonsági helyzet. Tavaly bűncselekmény az egész év fo­lyamán nem fordult elő. A rendőrpa­rancsnok irányításával tevékenykedő ön­kéntes rendőri csoport sokat tesz a helyi politikai, és gazdasági célok megvalósítá­sáért is. Jó segítséget nyújtanak a tulaj­don védelmében, messzemenően szem előtt tartják a törvényesség elvét, alaptalanul nem indítanak eljárást, s munkájuk ellen panasz nem merült fel. Az önkéntes rendőrök többsége eredeti foglalkozása szerint a bátyai Piros Papri­ka Tsz gazdája. Termelő munkájuk mel­lett önzetlenül és rendszeresen kiveszik részüket a társadalmi munkából is, mini önkéntes rendőrök pedig havonta egyszei szakmai továbbképzésben részesülnek. A lakosság elismeréséhez az említett vb- ülésen társult a helyi párt- és tanácsi ve­zetők köszöneté az önkéntes rendőri tes­tület eddigi munkájáért, és jókívánságaik a további eredményes ténykedéshez a köz-| rend, és biztonság védelmében. Hegedűs János községi párttikár Nagyon kelendőek a kalo­csai hímzéssel díszített és most különösen divatos fe­hér blúzok, kötények. Az ünnepi héten az üzlet el­árusító leánykái maguk is ilyen blúzt hordanak. Jó reklámot csinálnak vele, hiszen az első délelőtt már 22 darab blúzt eladtak Gyűlik a forint és a dollár, a bolt külföldi valutáért is árusít. A kirakat felett felirata Kalocsai hetek. Ennek je­gyében rendezték be a ki­rakatot — csupa szín, ra­gyogás, virág, olyan, mint egy ékszeres doboz. A bolt belsejében a falon, a vit­rinekben kalocsai termékek. S ott, a nézők szeme előtt, díszes kalocsai ruhában, gyöngyös fökötőben festi a szebbnél szebb virágokat, mintákat Szvétek Andrásné (Vén Margit) pingáló asz- szony. A Kalocsa melletti Szakmár községből jött er­re a bemutatóra. Megjárta már Bécset, Brüsszelt, Pá­rizst, Helsinkit Most is csak néhány napig marad Budapesten. A jövő héten Venezuelába, Caracasba utazik. A vevők, az alkalmi né­zők csodálkoznak. — Csak így előrajzolás nélkül? — Milyen ügyes. — Nézd, milyen ragyo­gók a színei — hangzik az elismerés minduntalan. Fotoamatőr, színes filmet forgat. — Margitka egy kicsit lépjen közelebb! Így. Hogy a fény a fejére essék. Szvétekné búcsúzóul egy névjegykártyát vesz elő és néhány perc alatt kalocsai motívumot pingál — emlé­kül. Kádár Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom