Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-22 / 167. szám

fW9. fffllos 22, keM Sikerült a nagy kísérlet (Folytatás az 1. oldalról) gedélyt a kabin belső nyo­másának megszüntetésére és a kabinajtó ezt követő kinyitására. A nyomás las­san csökkent és a két űr­hajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyitását. Ezután ismét hosszas ellenőrzés következett, majd Arms­trong jelentette, hogy meg­kezdi a kiszállást. Az űr­kabin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgyneve­zett „arany tornácra” a be­járati részre, majd közölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghúzásával Arms­trong kinyitotta az űrhajó oldalára felszerelt tartályt, ebből előbújt egy különle­ges fekete-fehér képeket adó tv-kamera, s néhány másodperccel ezután már az egész világ megláthatta a létrán lassan, óvatos mozdulatokkal lemászó űr­hajóst. Az űrkabin nagyjából függőlegesen szállt le, lába azonban jobban kinyúlt a vártnál. Armstrongnak így sem okozott nehézséget, hogy a létra utolsó fokáról a lábazat tányéralakú aljára ugorjon, majd óvatos, las­sú mozdulatokkal előbb egyik, majd másik lábával is a Holdra lépett. Az első tapasztalatokat haladéktalanul közölte a Földdel: a Hold felszíni ré­tege szürke, sötét színű pornak tűnik, de képes el­bírni az emberi test súlyát, amely egyébként a Holdon a földinek csak egyhatoda. Röviddel a leszállás után a holdkomp pilótája, Ald- rin rövid nyilatkozatot tett, amelyet később rádiófelvé­telről közvetítettek. _ Magyarországi idő sze­rint röviddel hajnali ne­gyed öt előtt Aldrin is ki­mászott a kabinból és ki­próbálta a mozgást a Hol­don. Az űrhajós hatalmasa­kat ugrott a nehéz ruhában. Mind Armstrong, mind Ald­rin elragadtatással szólt az első benyomásokról. „Nem olyan, mint az amerikai si­vatagok, de nagyon szép” — mondotta Armstrong. „Cso­dálatos ez a magány” — je­lentette ki Aldrin. Az űrhajósok ezt követő­en eltávolították a védő­burkot az űrhajó lábazatára szerelt emléktábláról. Ez a tábla a Holdon marad, hir­detve, hogy itt lépett elő­ször az ember a Holdra. A tábla a két űrhajós nevén kívül Nixon elnök aláírását is tartalmazza. Armstrong ezután lesze­relte a tv-kamerát a hold­komp oldaláról és több mint 20 méterre távolodott el ve­le. Előbb körképet készített a látványról, a földi irányí­tó központ tájékoztatására, majd a szilárdan álló hold­kompra irányozta azt. Ald­rin közben megkezdte a tu­dományos műszerek elhe­lyezését : egy automatikus szeizmikus mérőállomást, egy, a lézersugarak vissza­verésére szolgáló berende­zést és egy alumíniumlapot helyezett el; ez utóbbi az úgynevezett napszél, a nap­sugárzás anyagi részecskéi­nek mérésére szolgál. Talajminták gyűjtése Az űrhajósok a tudomá­nyos program keretében megkezdték a talajminták begyűjtését, előbb egy kü­lönleges vákuum-kamrába, majd egy számozott reke­szeket taralmazó tartályba. Az ehhez szükséges műsze­reket, a tudományos felsze­reléshez hasonlóan, az űr­hajó oldalára szerelt tar- [ tályból vették elő. Ezt követően a két űrha­jós nekifogott, hogy eredeti­leg két óra negyven percre tervezett tartózkodásának hátralevő idejét is teljesen kihasználja. Befejezték a kő­zetminták gyűjtését, fény­kép- és filmfelvételeket ké­szítettek, különböző mozdu­latokat végeztek, kívülről ellenőrizték holdkompjukat, közben megfigyeléseiket részletesen közölték a földi központtal. Befejezett a program Magyarországi idő szerint röviddel reggel hat óra előtt befejeződött a nagy kísérlet. Elsőnek Aldrin mászott vissza az űrkabinba a lét­rán, majd Armstrong is kö­vette őt. Mivel kamerájukat sok más felszerelési tárggyal együtt a Holdon hagyták, a földi tv-nézők ezt is láthat­ták. Az űrhajósok előbb rö­vid időre bezárták a kabin­ajtót, átkapcsolták űrruhá­jukat a benti oxigénellátás­ra, majd újra kinyitva ka­binjukat, még a háti tar­tályt is kidobták. Az újabb ellenőrzések után Aldrin és Armstrong ismét helyreállí­totta a kabinban a légnyo­mást, megkezdte a védőruha levetését, evett és pihent. Készülődés a visszatérésre Az Apollo—fi hold­kompjának két utasa Neil Armstrong és Edwin Ald­rin amerikai űrhajósok csaknem hétórás szender- gés után felébredtek, és megkezdték a felkészülést a soron következő nagy fel­adatra: a Hold elhagyásá­ra, és az Apollo—11 űrha­jóhoz való csatlakozására. Az első űrhajósok, akik az égitest felszínére léptek, még pihenésük előtt elvé­gezték a szükséges ellen­őrzéseket, és megszabadul­tak felszerelésük egy ré­szétől, hogy csökkentsék a kabin súlyát. A Hold fel­színén hagyják a többi kö­zött tv-kamerájukat is, amely a világ tv-történe- tének eddigi legnagyobb érdeklődéssel fogadott köz­vetítését sugározta. Ugyan­csak a Holdon marad az űrhajósok értékes háti- tartálya, amely a levegőt, és a testük hűtésére fel­használt vizet tartalmaz­ta, s amelyben a récfió- összeköttetéshez szükséges berendezés is helyet ka­pott. A Holdon hagyják az űrhajósok fényképezőgé­peiket és szerszámaikat is, és helyükre az összegyűj­tött talajminta kerül. Armstrong és Aldrin hosszú órákon ást rádió- kapcsolat nélkül maradt, hogy megfelelő idejük le­gyen pihenésre, amelyhez a kabin meglehetősen ké­nyelmetlen feltételeket te­remtett. Az űrhajósok csak a padlón összekuporodva pihenhettek. A telemetri- kus berendezések adatai szerint a két holdutas csu­pán fél ál ómban töltötte a pihenőidőt. A rádiőkap- csoiatot magyar idő szerint, a délutáni órákban vették fel ismét velük. Lengyelország újjászületésének napja 1944. derekán a szovjet hadsereg egységei a hit­lerista csapatok üldözése közben Lengyelország föld­jére léptek. A velük ér­kezett lengyel csapatok, valamint az országban te­vékenykedő partizán alaku­latok támadásra indultak: megkezdődött Lengyek*- szág felszabadítása. Július 21-én a Lengyel Munkáspárt vezette bal oldali erők, valamint a szovjet emigrációban meg­alakult Lengyel Hazafiak Szövetsége kezdeményezé­sére az Országos Nemzeti Tanács deta-étumban ki­mondta a Lengyel Nemze­ti Felszabadítási Bizottság megalakítását. A követke­ző nap, július 22-én Chelm-ben közzétették a Felszabadítási Bizottság kiáltványát. Ez a nap a népi Lengyelország meg­születésének napja. Azóta 25 esztendő telt el, és a szörnyű háborús pusztítások után a romok­ból újjáépült ország, a Lengyel Népköztársaság, sokszorosan túlszárnyalta mindazt, amit Lengyelor­szág a múltban elért. Kenyérszegés ■ á Visszaindult a hoidkosnp Tegnap este, magyar idő szerint 18 óra 54 perckor sikeresen fellőtték a Sast (ahogy a holdkompot ne­vezik) a Hold felszínéről. Ez a berendezés több kü­lönböző darabból álL Az egyik, amelyik a Holdról felemelkedett, s indulás után néhány perccel már 18 kilométer magasságban volt a Hold felszínétől. Az alsó része pedig, a négy póklábú berendezés, amire leszállt vasárnap este a Hold felszínére. Ez most mintegy kilövő állomásként szerepelt, s abból lőtte fel saját rakétájával önmagát a Holdra szálló komp. A két holdutas, Armstrong és Aldrin állva vezette a járművet a Collins által irányított Columbia, az Apollo—11 Hold körül 110 kilométer magasságban ke­ringő kabinja felé. Magyar idő szerint 22 óra 30 perc körüli időre tervezték a holdkomp találkozását az Apollo űrhajóval, hogy az összekapcsolás után a Hold térségét elhagyva, csütör­tökön érkezzen vissza csak­nem 400 ezer kilométeres távolságról a Földre. Jól vizsgázik a tritlcaié Rövidebb szór, nagyobb kalász Vizsgázott az újabb ne­mesítésű tritiealé a Duna— Tisza, közi Mezőgazdasági Kísérleti Kutató Intézet tenyészkertjében. Az idén megfigyelt több mint öt­ezer hibrid közül számos egyed rendelkezik új, a kí­vánalomnak megfelelő tu­lajdonságokkal. Sikerült például a tritiealé szárá­nak rövidítése. Az ember- magasságra növő szár, a további termésfokozásnál, nem bírná el a súlyos ka­lászokat, megdőlne. A be- zosztájához hasonló ma­gasságú szár kialakításával sikerült megtartani a nagy­ra nőtt kalászokat, melyek­ben 100—110 szem is be­érik. Ilyen termékenyülés­sel, a rövid szárú törzsek holdanként 40—50 mázsa átlagtermést adnak. A rozs leváltására nemesített új gabonafajta a búzával ve­tekszik. A „minősítésnél” a bő termésen kívül kivá- nakan a búzahoz hasonló; annál jobb béltartalom. Fehérjében már gazdagabb a termés, a sikértartalom vár még javításra. A kisparcellákon meg­kezdődött az aratás. Tör­zsenként aratják, csépelik, s értékelik a hibrideket. Mérik a kalász nagyságán kívül a szár szilárdságát, hosszát, vastagságát, és a gyökér alakulását. Bejegy­zik a hibridek törzsköny­veibe a szem nagyságát, összetételét. A már közter­mesztésbe került fajták be­takarítását is megkezdték — több mint 10 ezer hol­don — a kiskunsági homo­kon és az ország különbö­ző területein. A különbö­ző tritiealé hibridek a nagyüzemi gazdaságokban is jól szerepeltek. A rozs­nál kétszerié, sőt helyen­ként háromszorta több termést adnak, s kitűnően vészelték át a szeszélyes időjárást: mindenütt tal­pon áünak a triticaJék. Baráí&t és szövetségest köszöntünk! A lengyel nép történel­mének fontos mérföldkövét jelzi a mai dátum. A fa­siszta német hódítók el­nyomása alóli felszabadu­lás csak a több mint ezer év előtti mérföldkőhöz, a lengyel állam megalapítá­sához mérhető. Lengyelország ae elmúlt 25 év előtti elhanyagolt mezőgazdasági államból a modern ipar és technika államává fejlődött. Ipari termelése 1938-hoz viszo­nyítva 13-szorosára nőtt. Gyökeresen megváltozott az ország gazdasági struk­túrája. Míg 1959-ben nem­zeti jövedelmének csak 37 százaléka származott az iparból, ma ez meghalad­ja az 54 százalékot A len­gyel ipar ma egy hónap alatt többet termet mint a háború előtti egy eszten­dő alatt. Űj termelési ágak jöttek létre, mint például a kohászat, a gépkocsi- gyártás, a hajóépítés, az elektrotechnika és a vegy­ipar — ezekben Lengyel- ország világviszonylatban is jelentős helyet vívott ki magának. Az ország gazdasági szerkezetének változását tükrözi, hogy 1939 előtt a lakosság 27 százaléka édt városokban, ma a lengye­lek többsége városban él. A 25 év alatt megsokszo­rozódtak az eredmények, a tudomány és a kultúra területén is. Nagymérték­ben kibővült az iskolai hálózat, az általános isko­lát végzettek mintegy 80 százaléka tanul tovább, a 79 felsőfokú iskolában és az egyetemeken pedig 300 ezer a hallgatók, száma. Bennünket, magyarokat sok évszázados hagyomány, és testvéri érzés köt össze a lengyel néppel. Napja­inkban a barátság szálai a proletár internacionaliz­mus elveit követve, min­den eddiginél jobban meg­erősödtek, szövetségesek és társak vagyunk, közösek eszméink, szorosan együtt munkálkodunk védelmi szervezetünkben, a Varsa. Szerződésben és a szocia­lista országok gazdasági erőfeszítéseit összehangoló KGST-ben, Lengyelország újjászületésének r0f)ján, barátaink legnagyobb nem­zeti ünnepén, velük együtt tisztelgünk a fasizmus el­leni harcban elesett hősök emléke előtt, velük együtt örülünk impozáns eredmé­nyeiknek, s őszinte szívvel kívánjuk, hogy együttmű­ködésünk tovább fejlődjék népeink és az egész szocia­lista közösség, az európai kéke éa k&tonsáa i&vána­A lengyel meKŐgazd&sÚRban m állami gazdaságok és tér* iá elősző vetkezetek mellett az egyszerű társulások formá­ja a* uralkodó. A „mezőgazdasági körök” a falvak 87 százalékát tömörítik. Az elmúlt évben a hektáronkénti gabonahozam túlszárnyalta a 20 mázsát, csaknem kétszer annyi vott, mint a háború előtti Lengyelországban. A az aratási ünnepen a párt és az állam vezetői jelképesen megszegik az ország kenyerét. Az ipar patronálja a tudományt A második világháború óta eltelt 25 esztendő alatt megk változott az egykori „fekete Szilézia” arculata. Szilézia ma már nem csupán Lengyelország legnagyobb ipari központja, de tudományon góc is. Közismert, hogy a nagy ipari üzemek jelentős segítséget nyújtanak a tu­dománynak. Jó példa erre a Lengyel Tudományos Aka­démia Fizikai Intézetének nemrégiben Zabrzeben meg­nyitott fémfizika és dielektrikus intézménye. Az új tu­dományos intézmény berendezés 5,5 millió zloíyba ke­rült. Képünkön: Krystyna Wokalska és Józef Drabecki az intézet munkatársai a metallografikus mikroszkóp mellett. A műszer a fémek, valamint a félvezetők felületének vizsgálatára szolgál. Évente 120 ezer gépkocsi A „Polski Fiat 125” a szerelőszalagon. A varsói szeméh gépkocsigyár a Warszawa és a Syrena után rátért - olasz licenc alapján — a Polski-Fiat gyártására is. gyár gyorsan közeledik a cél felé: 120 ezer i'ulski-Fiap «SF év ' " 14 4 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom