Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

1969. július 20, vasárnap B. oldal Zászlók a vár fokán Elfogyó falu Messze északnyugaton még világos az ég alja, amikor megszólalnak a bástyán a fanfárok. Nyí­lik s várkapu, s apródok vonulnak ki hosszú sor­ban, fáklyával a kezük­ben. Megállnak a felvonó­híd előtt. Lódobogás hangzik va­lahonnan a sötétből. Mar­cona csapat rúgtat elő, nagy ívben megkerülik a csendben várakozó népet, s lecövekelnek a lőporto­ronynál. — Apor uram! — kiál­tok. Megismertem a gyenge fényben. A prémes csákó félszemére húzva, bajsza derűsen mocorog az orra alatt Dörren a hangja: — Nicsak! Mi keresni valójuk van véreimnek a messzi Kecskemét pógárai- nak itt a végeken? — Kendet vizitálni jöt­tünk nagyuram... összeborulunk, hátbave- regetjük egymást. S ne­vetünk, hogy milyen jól eltaláltuk a kor hangját. A fakult téglák, frissen lobogó zászlók, a vár fen­séges sötét tömbje, s a csillagos ég olyan mint valami középkori díszlet. Holott nem díszlet, hanem valóság. S igazán nem kell romantikus léleknek lenni Kilátás a fellobogózott várfokról a városra. hozzá, hogy az ember itt, ___ a gyulai várban visszaál- Ahol lehetne nyáron is Hat eve alapította meg módja magát négy-öt év- játszani. a gyulai várszínházát Be­századdal a múltba. Ehhez fogható azonban kés megye, es a varos íl­Apor uram Apaffy Mi- másutt sincs az országban, letékeseinék lelkes tamo- hály fejedelem hű embere, A gyulai vár egyedülálló gatásával Miszlay István, azaz Fekete Tibor, a Kecs- történelmi emlék. Az egyet- a Békéscsabai _ Jókai Szín- keméti Katona József Szín- len épen maradt középkori ház főrendezője. Ot kér- ház művésze láthatóan jól téglaeródítmény. A fel- deztük: hogyan tamadt az érzi itt magát: szabadulásig el volt zárva ötlet? — Varázslatos helyű: a látogatók elől. Ma mú- — Elég ide belépni, az Kár, hogy nekünk nincs zeum. És a nyári várjáté- ember színfalak között ér- ilven ... kok otthona. zi magát. Krakkóban és Varsóban, Versailles-ban, Salzburgban és Dubrovnik- ban éltem át ezt a külön­leges, semmilyen más szín­házi élményhez nem ha­sonlítható hangulatot Vé­tek lett volna kihasználat­lanul hagyni a remek le­hetőséget ... De van egy másik ok is. Ne engedjük át a nyarat a könnyű műfajnak. A nyári szünet­ben szinte korlátlanul uralják a terepet az alkal­mi együttesek. Adjunk va­lami értékesebbet, ezt akartam elérni. Ügy tűnik, hogy a vár­játékok inspirációt is je­lentenek az íróknak. Így van-e? — Mi is reméljük. Iro­dalmunk meglehetősen sze­gény történelmi drámák­ban. Szeretnénk, ha vár­színházunk bíztatást adna. Az első lépést Keresztúry, Dezső tette meg tavaly, amikor átdolgozta Madách Az ái-Zrínyi és szerelme, Zsuzsanna (Fülöp Zsig- Csák végnapjai című drá- mond és Petényi Ilona.) máját. Az idén Jékely Zol­tán új vígjátékával nyi­tottunk, a Fejedelmi ven­déggel. Jövőre pedig valószínűleg Hubay Mik­lós új művét adhatjuk elő. Az idén a Fejedelmi' vendég után Lope de Vega A furfangos menyasszony című víg játéka következik. Évente két bemutatót tar­tanak Gyulán, újabban pedig a játékok között egy nagyszabású hangversenyt is. Ä program — nem kü­lönben a vár lábánál elte­rülő óriási park és strand — egyre több vendéget vonz Gyulára, az ország legtávolabbo tájairól és kül­földről is. A vár udvarán az 500 személyes nézőtér mindig megtelik. Az IBUSZ előre leköti az előadásokat. Kecskemétről is minden évben indul különvonat Este nyolc óra. A lovasok felvonulása a jel: indul- Gyulára. hat a közönség a várudvarra. M. E» < A házakat, a Dunára haj­ló görbe utcácskákat mint­ha a csönd lebegtetné. Ide jöjjön, akinek a nagyváro­si zaj megviselte az idegeit — hirdethetné az idegen­forgalmi prospektus. ha lenne ilyesmi Ordason. Az első kép, ami a falu szélén Dunapataj felől jövet fo­gad: kifelé szaladó vanitatós pótkocsi, előttünk kézi haj­tású kocsin nyomorék em­ber halad a faluközpont fe­lé. Az egyik udvaron a ma­gasban gólyafészek, leg­alább négy hosszúlábú ma­dár tollászkodik rajta. Nem­csak a főutca, a mellékut­cák is kihaltak; néhol egy­két öreg feltűnik, a kapu előtti sámlin üldögélve, ma­gányosaim esetleg párosá­val. Az 50-es évek elején a Lé- lekszám majdnem az ezret súrolta — emlékezik az ak­kori vb-titkár, Suhajda Pé­ter, a helybeli Űttörő Tsz mostani elnöke. Jelenleg alig több mint 700-zan lak­ják Ordast A csökkenés főleg a 60-as évek elején „ugrott meg”, a tsz-átszer- vezést követően. Az igaz­sághoz tartozik, hogy Ordas sohasem vűlt szapora köz­ség, törpebirtokos paraszt­ság lakta, az újkrumplinak és a spenótnak köszönhe­tően viszonylagos jólét ho­nolt, a termést hajóval hordták Pestre eladni. Családok tucatjai költöz­tek el innen az utóbbi év­tizedben. Pestre, Dunaújvá­rosra, Bajára. A fogyás azonban korántsem csak ebből adódik. Az anyaköny­vi kimutatás szerint az évenkénti halálozás 9—12 között alakul. Ehhez hoz­zájön még az az egy-kettő, aki nem a községben, ha­nem valamelyik kórházban hal meg. Ács Zsigmondné védőnő nyilvántartása sze­rint az utóbbi hat év édve- születései: 63-ban 9, 64-ben 14 (átmenetileg két cigány- család élt a faluban), 65-ben 9, 66-ban 6, 67-ben 4, 68-ban 7, 69 első felében 2. Ter­mészetes szaporodás helyett természetes fogyás. (A szomszédos Géderlakon stagnálás van.) Tavaly öt házasságot kötöttek Orda­son. Nem hivatalos infor­máció szerint a művi abor­tuszok száma eléri a hat­ezer lakosú Dusnokét. Hat év óta az általános iskolának nincs felső tago­zata. A néhány 5—8 osztá­lyos tanuló Géderlakra jár át. Néhány év — és az alsó tagozat is megszűnik. A község 448 munkaké­pesnek nyilvánított lakójá­ból 279 a kereső. (A ta­nulók száma 29. a háztar­tásbelieké 140.) A keresők kisebbik hányada — 119 személy — él a községben. A többiek egy része Kalo­csára ingázik, a többiek — Bajáról. Budapestről — ál­talában csak hetente jár­nak haza. Sok közöttük ví­zi, félig-meddig hajós élet­módot folytat, mint a „FO­KA” rövidítésű folyamkot­ró és kavicstermelő cég al­kalmazottja. Két-három kivételtől elte­kintve az összes 30 évnél fiatalabb — húsznál többen aligha lehetnek — az eljá­rók között van. Mi köti ezeket a faluhoz? A szom­bat—vasárnapi Duna-parti séta. a szűk kis klubhelyi­ség biliárdasztala, vagy az egyetlen italbolt? Legtöbb­jük nem kíván itt megtele­pedni. Ez kérlelhetetlen ten­dencia. amin az sem vál­toztat, hogy az utóbbi tíz évben épült 8 új ház; mert ennél többet bontottak el. Az idős házaspárok leg­többje magányosan él, s a természet rendje szerint egyikük előbb-utóbb egye­dül marad ... Ilyenek — teljesen magányosan élő öregek — máris vannak vagy tizenöten. Ha pedig ők is kihalnak, nos ilyen is van: már hat ház áll üre­sen a faluban, bezárt aj­tókkal. Hármat közülük nemrég adtak el, ezek be­költözésre várnak, a má­sik három pedig vevőre... Amíg a tsz dolgozó tag­jainak száma 66, addig a nyugdíjasoké, járadékosoké 70—80 között van. A mun­kaképesek között a 40 éven aluliak száma mindössze 18, közülük 11 a nő. Az öregek támogatásra szorulnak; köz­gyűlési határozat szerint jár nekik kedvezményes fo­gathasználat, óránként 5 forintért, kedvezményes ga­bonavásárlás, s évenként 1—2 mázsa ingyenes szal­majuttatás. Több a tsz erejéből nem telik. A jófajta Duna men­ti földeken kimondottan szántóföldi növénytermesz­tés folyik, géppel művelhe­tő és betakarítható. Gabo­na, kukorica, kender és olajlen, valamint 25 hold fűszerpaprika — ez évben utoljára. 1965-ig a hagyo­mányos újkrumplit is ter­mesztették, de évente ráfi­zettek mert soha nem szed­ték fel idejében. A kukori­ca és a lucerna százalékos, a tagok határozott igényé­re, hogy teljesithessék az évi előírt 150 munkanapot. Általában gondosan ügyel­nek arra, hogy ezt ne lép­jék túl. Az alkalmazottak, zöm­mel más községbeldek, több mint 20-an vanniafk, s ők ta­lálhatók a gépeken, meg az állattartó telepen —, az ál­landó munkában. A tava­lyi egy napra jutó átlag- kereset. tagoknál és alkal­mazattaiknál egyaránt 75 fo­rint volt, de a gazdálko­dás mögött olyan termelé­kenység sem áll, amely ezt a nem túl magas bért reá­lissá, megalapozottá tenné. A felhalmozás majdnem a zéróval egyenlő, a tavalyi biztonsági alapot felhasz­nálták, s új tartalékolás nem történt. A tsz saját lehetőségeinek szintje alatt gazdálkodik, végsősoron ké­nyelmes, de teljesen távlat- talan körülmények között. Valamennyire is belterjes termesztés a háztájiban fo­lyik, újburgonya, fűszer- paprika, majoránna — de ettől a kisüzem még nem válik korszerűvé. Végülis nincs nyomor, legalább is nem szembeszö, kő; égbekiáltó bajokkal sem találkozni, csak valahol el- vékomyult az életlehetősé­gek termőrétege, és sorvad­ni kezd egy Duna menti falu... Perspektivátlanság van. leszűkült horizont. Az italbolt forgalma hónapról hónapra emelkedik, jelen­leg már 86 ezernél tart. a boltvezető három éve van itt. akkor lehetett havi 60 ezernél... A boltvezető a község két autótulajdonosa közül az egyik. Itt isznak a traktorosok, az állatgondo- zók, az esti legeltetés előtt betér a juhász, aznap már a tizenkettedik nagyfröccs- nél tart. 86 ezer... Ha a községben élő összes kere­sőt számításba vesszük, no­ha mindegyikük mégsem iszik, akkor is több mint 700 forint jut egy főre és havonta. „Tíz-tizeröt év múlva egész csinos kis horgászte­lep leszünk”. — mondotta valaki a falu jövőjébe piL lantva, anyaggyűjtésem so­rán. S hozzátette: „Ha csata nem történik valami ...” Ez a „valami” olyan fog­lalkoztatási lehetőség meg­teremtését jelenti, amely nemcsak az innen eljárók­nak, de még a köroyékbe-i beknek is kedvet csinál az itteni elhelyezkedéshez. A MÉH országos trösztje szá­mításba vette egy roncsfel­dolgozó telep létesítését. Ehhez a tsz területet adna, s alkalom nyílna akár 4— 500 személy állandó foglal­koztatására is. Kezdeti sza­kaszánál tart még a dolog, s nem tudni, lesz-e belőle valami, vagy sem. S ha nem lesz, és ha más helyi kezdeményezésre sem kerül sor, akkor Ordas sor­sa csakugyan megpecséte­lődik. A Duna azént továbbra is megcsillan itt, épp úgy, mint eddig, túlsó partján — majdnem szembe a fa­luval — a rövidesen meg­épülő első magyar atom­erőművel. Hatvani Dániel Apaffy Mihály fejedelem és tanácsosai. Jobbról balra: Iványi József, Tyll At­tila, Horkay János, Szoboszlai Sándor és Fekete Tibor. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom