Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-02 / 150. szám
1969, JöHms 8, szerSa Ü, oKtaí Ott voltam a Waterlooi csatában... Ütiképek Kárpát-Ukrajnából Az Ungvárra érkezésemet követő hajnalon megszólalt szállodai szobámban a telefon. Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője hívott fel: — Van-e kedved ma részt venni a Waterlooi csatában? Azt hittem, tréfál. Hamarosan kiderült azonban: olyan riporttémát ajánl, amely csak ritkán adódik az újságíró életében. Kinek nem dobogtatná meg a szívét, amikor hallja: Ung- vártól 20 kilométerre, Sze- rednye és Alsószlatina határában forgatják a film- történetben eddig legköltségesebb kétrészes monstre alkotást, A Waterlooi csa- tá-t. És a főrendező maga Szergej Bondarcsuk, a monumentális filmek világhírű alkotója. Félóra múlva már száguldott is velünk a gépkocsi a Munkács felé vezető országúton. Hárman kaptunk engedélyt a főrendezőtől a lezárt területen való tartózkodásra: egy szovjet, egy szlovák újságíró és jómagam. A „hadszíntéren" három- --.negyed napot töltöttem eL Szelíd lankák váltakoznak magas hegyekkel, haragos zöld erdőket zúgat a szél a hegyek oldalán. Keményen süt a nap, a lankákon szőlősorok — Sze- rednye híres bortermő vidék —, a lankák egy része azonban kopár. Ezeken foglalnak helyet, egyelőre pihenőben, lábhoz tett fegyverrel a dragonyosok, pattantyúsok és gárdisták ezrei. A szivárvány minden színében tündökölnek a korhű öltözékek, amelyeknek elkészítésére — Mark) Garbuglia fődíszlettervező elgondolásai alapján — tizenkilenc szovjet város het- venhárom iparvállalata kapott megbízást. A díszlettárban annyi a látnivaló, hogy megszédül tőle az ember: a porosz légiósok fekete színű, ezüst halálfejes verettel díszített kalapjaitól az aranyozott mellvértekig, a tölténytáskáktól a „gyémántokkal” kirakott kardokig minden látható itt És a harcosokon mennyi történelmi emlék! Még csak a napi munka előkészületei folytak, amikor Bondarcsuknak jelentették: újságírók keresik. Otthagyva kis társaságát, elibénk sietett és készségesen állt rendelkezésünkre. Mintegy félórás tájékoztatója során elmondotta: — Az olasz Dino de La- urentiis cég, és a Moszfilm közös vállalkozása ez a hatalmas film, amelynek méretei minden eddigit felülmúlnak. A Háború és béke, valamint a Cleopátra is sokba került ez azonban még többe: 25 miiló dollár a gyártásra előirányzott összeg. — Ügy hallottuk, nemzetközi színész élgárda játssza a főszerepeket. — Jól hallották. Napóleon szerepét az amerikai Hod Steiger formálja, Ney fnarsallt Dean O’Harley alakítja. Cambrone szerepében a népszerű Szamojlov Jevgenyijt láthatjuk. A francia királyt a világhírű amerikai művész, Orson Welles formálja meg. A kanadai Cristopher Plummer mint Wellington irányítja majd seregét a csatamezőn. Érdekesség egyébként, hogy éppen Wellington seregében számos amerikai, olasz és angol szereplő van. Ennek oka, hogy az angolszász színészek alakítása, temperamentuma jobban megfelel az eredeti — korabeli — elgondolásoknak, hiszen a wellingtoni sereg annakidején főleg angolokból, hollandokból, skótokból tevődött össze. Amíg Alfredo de Lauren- tiis-sel a film olasz gyárFent a magasban, vadász- leshelyhez hasonló emelvényen ősz katona foglal he lyet. Rengeteg kitüntet': szalagja a mellén. Szviri- dov Pjotr, a gyártás szovjet főigazgatója elmondja: Mihail Kazakov hadseregtábornok az illető, aki segédtisztje társaságában foglal helyet, és URH-készü- lék segítségével irányítja a hadmozdulatokat. Luscsin- szkij hadseregtábornokkal együtt ők ketten az általános katonai tanácsadók. A lovassági hadmozdulatokat Hófehér paripák, arany csákó, vérpiros forgó rajta. Ney marsall testőrsége. társvezetőjével beszélgettünk, az Elbától Waterlooig gyalogló elf#*:dt, összetört Napóleon maradék serege élén megérkezik, hogy találkozzék a francia király által elfogatására eléje küldött Ney marsall csapataival. A szemben levő hegyoldalon valósággal cammognak a napóleoni katonák, köpenyük-ruhájuk szakadt, sáros, arcuk borostás. A császár is vagy húsz évet öregedett. Szemben velük a királyi katonaság, az imént már említett tündöklő tarkaságú korhű ruhákban, eredeti fegyverek mellett. Fent a hegyek oldalán karéjban a lovasság, meg a tüzérek. Megindulnak a ködfejlesztők, hogy szomorúbbá, a helyzethez illőbbé tegyék az egyébként napsütéses vidéket. Oszlikovszkij Nyikoláj altábornagy ellenőrzi, illetve irányítja. Bondarcsuk mindenütt ott van, mindent ellenőriz, észrevesz, a legkisebb hiba miatt is megismételteti a jelenetet. Napóleon fáradt katonái már vagy tizedszer próbálják el a jelenetet. Ez a rész — a császár találkozása volt katonáival, és az elfogására küldött marsall — a monumentális film legdrámaibb pillanatait idézi. Szergej Bondarcsuk, és a közben odesereglett gyártási szakemberek elmondták: míg a Háború és béke négy esztendeig készült, ez a lényegesen nagyobb film mindössze hat hónap alatt „áll össze.” Jelentős részét már leforgatták Itáliában, a többit pedig itt, a Kárpátokban. Néhány nappal Megvert, pár ezer főnyi serege élén érkezik Napóleon az Elbától Grenoble-ig, gyalogszerrel. Holtfáradt, mikor Ney marsallal találkozik. előbb vették szalagra az Elbán való átkelést a megáradt Latorcán. — Mikor láthatjuk A Waterlooi csatát a mozikban? — Október tizedikére kész a felvétel, indul a vágás, és a többi „apró munka”. 1970-ben már vetítik a mozikban a filmet. Késő délután hagyta abba a munkát a stáb. Az eddig leforgatott 1500 méter film ma 30 méterrel nőtt. Egy-egy pihenő szünetében körülfogták a fagyialtos kocsikat, a hűsítőt mérő pultokat a statiszták. Mert bár „játék” ez a film, a valóságos, korhű felvételt rengeteg munka, izzadság előzi meg, amelyből a statisztáló szovjet katonák alaposan kiveszik a részüket. Sőt még a községek lakói is, hiszen ők is rajta vannak a filmen. Balogh József Bondarcsuk, Napóleon és Ney marsai! TEKNÖCHÁTON SZÜLETŐ KÍNAI ÍRÁS — GÉPEK AZ AKTÁK HELYETT — ŰRÁLLOMÁS A 70-ES ÉVEK ELEJÉRE Miről ír az Univerzum Régészeti, kutúrhistóriai, mákra gyakorolt káros ha- természetrajzi cikkeket kö- tását ismerteti. A narkoti- zöl az Univerzum füzetek kum élvezete generációk legújabb júniusi száma, a egész során át érezteti ha- laptól megszokott változa- tását. A júniusi számban tosságban. Vezető helyen — mutatják be a múlt évi bio- az előző számban megjelent lógiai Nobel-díjasokat is írás folytatásaként — az — akiknek sikerült megírás művészetéről olvasha- fejteniük az élet genetikai tunk. Kiderül ebből, hogy a kódját —, tevékenységük cirill ábécé kialakítása, el- bemutatására azonban elterjesztése — a IX. és a X. sősorban a témában jára- század fordulóján — nem tos szakembereknek szóL szűkölködik a kalandokban. Izgalmasabbak azok az A történelem előtti időkből írások, amelyek a jövő felé származó számos megfejtet- forduló ember számára len írással bajlódnak még nyújtanak eligazítást, a ma is a kíváncsi tudósok, technikai civilizáció mind Ezek közé tartozik. a már jobban kiterebélyesedő virág holt etruszk nyelv is. tógában. Képekkel illuszt- Meglepő felfedezésként hat, rált összeállítás ismerteti a hogy a képírás elemeire modem hírközlés legkor- épülő kínai „ábécé” létre- szerűbb jelenét és közeljö- jötte mágikus, kultikus vőjét. Kiderül: máris lészertartáshoz kapcsolódik: teznek olyan — számítógé- állatok csontjait, teknősök pékkel egybekapcsolt — te- páncéljait addig tartották a lefonok, amelyek az irodai tűz felett, amíg meg nem munkát, a nyilvántartást repedeztek. A jósok, varázs- forradalmasítják; úgy tűlók a repedéseket jelekké nik, az aktahegyekben és formálták, és elolvasták. lepedőnyi kimutatásokban Évezeredek szokásait ele- ^BS^et öltő bürokráciának ha- veníti meg. A jog születése marosan, legalábbis pár évcímű cikk is. továbbá az tizeden belül, befellegzik, ősember, vagy éppenséggel kérdés, hogy a bürök az emberiség történetére pLCja sz^v^® növénye a nem túl hízelgő események- technika talajan is felvi- ről — a szárazföldi hatal- raSpz,,f't , más emlősök tömeges és jó- Űrállomás: hogyan es néhány esetben végérvényes miert? kérdezi címében kipusztításáról ad számot, a a .* Jogosan, hiszen Jégkori tömegmészárlás d- ®z., űrhajózás mar odáig mű írás. Jelenkori problé- fejlődött a Szovjetuniómát érint az a tudomá- ^an a? USA-han is —, nyos cikk, amelyik az ör- ,9®^. ,a^ar ® ® személyt dögi hatású kábítószernek, „lando jelleggel befogadó az LSD-nek a kromoszó- űrállomás megépítésének mar ma sem lenne technikai akadálya. A probléma csak ott van, hogy egyáltalán megéri-e — az emberiség szempontjából kellően kifizetődik-e a több milliárd dolláros befekte- j tés. A feladatot, amit az űr- j állomás elvégezhetne, szá- I zadrésznyi költségért már j ma is ellátják a mesterséges holdak. Mások viszont az űrállomás megépítése mellett törnek lándzsák mondván, hogy az ember összegező-színtetizáló képességét csupán műszerekkel helyettesíteni nem lehet. Ügy tűnik, az amerikaiak újabban fontolóra vették egy, a jövő évtized elején megépítendő űrállomás tervét. H. D. >> Anti”-törekvések Az emberek csömört kapnak a konvencionálisán csinos arcoktól” — pattant a felismerés zseniális szikrája néhány londoni üzletember agyában, s ezután nem sokat teketóriáztak. Megnyitották a csúnya fo- tomodellek számára alapított első ügynökséget. Akik tehát csúnya létükre foto- modell-karriert szeretnének befutni, besétálnak az ügynökségre, ahol — amennyiben fényképezésre kerül sor — óránként 6 fontot is kapnak honoráriumként. Egyben ráléptek az érvényesülés útjára, hiszen fotomodellekké váltak. Persze, mint mondottuk, ha egyáltalán sor kerül a felvételre. Mert a különös ügynökség nagyon igényes. Csak a kivételesen csúnyák jöhetnek számításba. Ezt igazolja az igazgató kijelentése is, akt szerint „ezer jelentkező közül legfeljebb száz jöhet szóba”, A többiek — nem eléggé csúnyák. A hír olvastán már-már hajlamos voltam ismét a pihent agyú pénzemberek pimaszságával magyarázni a bizarr ötletet, mikor hirtelen bennem is kapisgál- m kezdett bizonyos felismerés. Hogy tudniillik ennek a londoni „csúnyák kerestetnek” üzletnek köze van ahhoz a széltében-hosz- szában tapasztalható mozgáshoz, amit hirtelenjében „a n t i”-k ampánynak neveznék. Ezer vonatkozásban meggyőződhetünk róla, hogy az embereket legjobban az eddig megszokottal, elfogadottal, a konvencionálisán elismerttel végletesen ellenkező dolgok hozzák igazán izgalomba. Hogy ne mondjunk mást. Odafigyelünk szívbéli érdeklődéssel a televízióra, ha a képernyőn két-három olyan riportalanyt mutogatnak, beszéltetnek, akik mindent prímán csináltak, akikről példát lehet venni, olyannyira pozitív hősök? Saját környezetében meggyőződhet az ember, hogy ilyen műsor alatt nyugodtan társalog a család, a szomszéd. Kit izgat, hogy miként kell valamit jól csinálni? Hiszen mennyi, de mennyi feszültség szűrhető ki — abból az alapállásból, hogy minden munkahelyen mindenki mély meggyőződéssel vallja: „Én is tudnám, sőt még jobban tudnám, csak hát ugye, nekem nincs olyan jó keresztapám, aki hitbizományba adta volna azt a beosztást Gyilkos csendnek kell azonban betöltenie a szobát, amikor a Kék fény negatív hősei, az anti-tisztes- séges emberek vallanak nem hétköznapi életfelfogásukról. Nincs drámaibb hangulat annál, mint amikor a rablógyilkos borostás képét, különleges profilját, mély titkokat villogtató szemét mutatja a kamera, miközben a bűnöző praktikus szakszerűséggel ismerteti, mivel, hol és hogyan ütötte főbe áldozatát, hogy azután köny- nyebb legyen megfojtani. Majd a mélylélektan vizein taglalja, miért ezt tette, ahelyett, hogy dolgozott volna. Más. Itt volt az igen népszerű Rádiókabaré legutóbbi műsorából az a szám, amelyben Major Tamás bűnrossz versikéket szavalt. Nevetünk akkorákat szabályos, mestermíves költemények hallatán, szavalja bár azokat szintén Major Tamás — mint ezeken a blöd zöngeménye- ken? Mikor volt Abody Bélának olyan háhotás jókedve, mint ezúttal? ... Tehát vajon nem jó közérzet- stimmolók a szamárságok is, ha azok kvalifikált szamárságok? .., Nem adják vissza önmagunkba vetett hitünket, hogy tudniillik ennyire hülyék mégsem vagyunk? Azazhogy... Később mégis gondba merülünk. Afelől tudniillik, hogy az ilyen „kritikán aluli” versikék alkotói — „műveiken” keresztül — mégiscsak fórumhoz jutottak, míg mi, a nagy átlag — leshetjük a sikert a kulcslyukon. Vagy tán nem érdekesebb az extra-csapnivaló is, mint a középszerűség? Meg olyat is hallunk, hogy ez o nagy beatzene- rajongás nem más, mint a középszerűség elleni lázadás kifejeződése. Minden más, csak ne a szürke átlag! Ha tehát csömörünk kezd lenni valamiből, keressük a gyógyírt az ellenkezőjében. Az eddigi példák sugalmazzák, hogy ha tehát sokan unják már a tehetségesebbnél tehetségesebb táncdalénekesek produkcióit, indítson a tévé — rádió — táncdalos vetélkedőt — botfülűek részvételével. Legyen ez is országos méretű. Induljon munkahelyi, községi-városi szinten, s az elődöntőkben már olyanok jussanak kamera elé, akik garantáltan botfülűek. Az országos döntőt pedig az ismert vil- lanygyújtásos szavazással bonyolítsuk le ... Mennyi sok kellemes órát szereznénk neves és abszolút hallású zenei szakértőinknek, akik végre olyan önfeledten kacaghatnák ki magukat, mint a mi kedves vidám mackónk — a Rádiókabaréban. Jeligének ilyesmi is megfelelne erre a vetélkedőre: „Isten nem ver bottal — de botfüllel igen...” Tóth István
