Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

6. oldat 1969. július Z. szerda Ahonnan a KISZ lakásépítő akció elindult Nem szikrázik már a Babi... Lapjuk 1969. április 25-i számában „Szikrázó Babi című észrevétel Csuka Antal dunaszentbenedeki lakos hibás kávéőrlőjével volt kapcsolatos. A panaszt kivizs­gálva megállapítottuk, hogy a javítás elhúzódását a gyártómű szállítási késedelme okozta. A 004. sz. szervi­zünk június 4-én megjavított állapotban postára adta Csuka Antal kávéőrlőjét. Dr. Grátz Endre irodavezető Gépipari Elektromos Karbantart« Vállalat, Budapest (Mit fűzhetünk e válaszhoz? Hiszen önmagáén beszel Annyit azén megjegyzünk, hogy, amikor pár hónapos késedelem után hírül vettük az apró hiba orvoslását, cseppet sem elismerő hangsúllyal kiáltottunk fel: Ez az- tán szolgáltatás! Szerk.) Intézkedtünk, hogy * zaj minimális legyen Az ígéret szép szó... Feltételezem, hogy egy­szerű teledékenységről van szó. Annak idején ugyanis az ígéret csupán szóban hangzott el, sehová fel nem jegyezték — mármint az il­letékesek —, s bár a sajtó több esetben írt a kecske­méti szégyenfoltról, semmi nem történt az ügyben. A „hatszögletű” kocsmá­ról van szó, amely Kecske­méten, a Csongrádi út és a Klapka utca találkozásánál terül el. Ez önmagában nem lehet kifogásolható, de ugyanott elterülnek a ked­ves vendégek is. Szép sor­jában leülnek a kőkerítés mellé, miként a parti fecs­kék. Sőt még csicseregnek is. Danájuk azonban nem szívszaggató, hanem dob­hártyarepesztő és nyuga­loműző, Épületes látvány ez a járókelőknek, akik már évek óta rezignáltan veszik tudomásul, hogy hát igen, ilyen is van. Jobb sorsra érdemes állampolgárok isz- szák el itt keresetüket, ősz­be ésavarodott apák hente­regnek a társadalmi mun­kában és városfejlesztési alapból épített járdán, hor­kolnak a hajdani szemétle­rakó helyén kinőtt gyepen. Időnként népes családok te­lepednek le a villanyoszlop tövében és emelgetik a sö­rös korsókat, derülnek egy­más trágár viccein és össze­vesznek, ha fogytán a pénz, és a józanság. Szemben — talán húsz méternyire — óvoda van, és azok a szülők, akik hozzák, viszik a kisgyerekeket, mel­lesleg ingyen cirkuszt is lát­nak, főleg fizetési napokon. Néha olyan nagy a kis kocs­ma látogatottsága, hogy a vendégeknek nem elég sem a járda, sem a füves rész, kihúzódnak az óvoda mel­letti parkba, körülbástyáz­zák magukat sörrel, vagy fröccsel és csattog a kártya. Bús képű fuvaros lovak, ta­licskák, kerékpárok tarkít­ják a terepet, s időnként — elég gyakran — megjelenik itt a rendőrségi autó is. So­ha nem jönnek feleslege­sen. Egy-két alakot mindig rendre kell utasítani, vagy be kell vinni. Járt itt már a mentő is, amikor az utca kövéről szedték fel a fél­tékenység! vetélkedőben alulmaradt, eszméletlen pol­gárt. Bent a kocsmában bűz, piszok, hangoskodás, abszo­lút kultúrálatlan környezet. Karjukon kisgyermeket tar­tó, a férjükért aggódó anyák, alkalmi muzsikusok, reszkető alkoholisták, alku­dozó honleányok stb. De minek beszélek? Nem egy­szer megírtuk már ezt, re­mélve, hogy a KÖJÁL fel­figyel a cikkre és azonnali hatállyal bezáratja a buti­kot. A vendéglátó vállalat igazgatója körülbelül fél évvel ezelőtt úgy nyilatko­zott, hogy ha elkészül a Kuruc téri presszó, a hat­szögletűt azonnal bezárják. Nos, a presszó régen meg­nyílt, de a kocsmát máig sem zárták be. Feltételezzük, hogy egy­szerű feledékenységről van szó. Viszont szeretnénk, ha rólunk azt feltételeznék az illetékesek, hogy számon tartjuk az ígéreteket, s al­kalomadtán visszatérünk rájuk. Nem egyéni érdek, hanem egy városrész lakos­ságának nyugalma, Kecske­mét jóhíre, a jelenségben csupán üzletet látó szemlé­let elítélése sarkal bennün­ket. — dorgál — Mi tagadás, büszkeség töl­tött el, amikor a napokban egy rokontéma kapcsán a bajai KISZ lakásépítő kez­deményezésre hivatkoztak a rádióban. Hiszen tudom, hogy 1958-at írtunk, ami­kor a bajai Ganz Villamos- sági Művek KlSZ-szerve- zetének gyűlésén felvető­dött az ötlet, s nyomában az első 86 tagú építőkö­zösség szervezésével útjára indult a lakásépítő akció. — Vajon hol tartanak azóta? — Éppen a tizenhetedik közösség szervezésénél — mondja Pető József, a Ba­ja városi KISZ-bizottság titkára. S nyomban hozzá­teszi : — Az emlékezetes gyűlés óta pedig három­száz lakás megépülésével ugyanennyi fiatal család gondja oldódott meg. Tíz év eredményei Évenként átlagban tehát 30 lakás következtetek, a KISZ-titkár azonban foly­tatja: — Jelenleg a 11. számú közösség ügye „fut sínen”. Az 1967-ben szerveződött 45 tagú kollektíva előtaka- rékosság után tavaly folya­modott hitelért, s kötött szerződést a kivitelezésre, amely ez év decemberére jelöli meg a lakások átadá­si határidejét. Külön örö­mük, hogy a helyi lakbe­rendező ktsz szeptemberre ígéri a befejezést. Persze, ez az öröm sem változtat azon a bosszú­ságon, melyet az 1967-ben, illetve tavaly minden épít­tető számára hátrányosan módosított hitelezési rend­szer váltott ki — teszi hozzá Pető elvtárs. — Ök ugyanis a jóváhagyott 100 ezer forint hitelösszegből 40 ezer után 2, a fennma­radó 60 ezer után meg 6 százalék kamatot kötelesek fizetni. A mostani hitel- rendszer pedig 80 ezer fo­rint után írja elő a 2 szá­zalékos kamatot. A közös­ség tagjai kivétel nélkül vékonypénzű fiatalok, hát­rányos helyzetbe kerültek az előttük és utánuk épít­kező társaikkal szemben. Ügy érzem, nem jogtalan, amikor méltányosságot ké­rünk a számukra. E megítélésünk szerint is jogos kérés után a többi építőközösségre terelődik a szó. A 12-es kollektíva pél­dául — a munka ütemét tekintve — augusztus vé-’ gén veheti birtokba a 29 otthont. A három szoba összkomfortos lakásokat egyébként házilagosan épí­tik, élve a saját téglagyár­tás előnyeivel. (Jelenleg 14 család termeli az évi 2 millió téglát. S ennek ezer darabját — szemben a TÜ- ZÉP 800 forintos árával — 580 forintért kapja az épí­tőközösség.) A sorban következő 13- as kollektíva jellemzője, hogy tagjai a vízügyi igaz­gatóság dolgozói. ők nyol­cán vannak, s az építéssel megbízott bácsbokodi ktsz serény dolgozóinak jóvol­tából ugyancsak ez évben birtokba vehetik új laká­saikat a két, egyemeletes házban. A további — 14, 15, 16- os — közösségek 61 lakás építésére fogtak össze, há­rom kivitelezőt bízva meg a munkával. A 61-ből hét lakás elkészítését ugyan­csak a bokodi ktsz vállalta el még ebben az évben. S 1 hogy a felsorolás teljes—le­gyen: az ÉPSZER Vállalat az akció keretében az idén 16, s jövőre ugyanennyi la­kást épít ifjú dolgozóinak. Ezek után adjuk össze az említett lakásszámoikat, s vegyük figyelembe a 17. közösség jövő évi megépí­tésre tervezett 75 lakását is. Az eredmény: a kezde­ményezés óta elkészült 300 mellett még 250 lakás di­cséri a KISZ-akció életre­valóságát! Érdekeltség a munkaerő oldaláról is — Csak a legnagyobb tisztelettel szólhatok arról a segítőkészségről, amely- lyel akcióinkat a vállala­tok, intézmények támogat­ják — mondja Pető elvtárs. — Amikor a 152 KISZ- alapszervezetünk titkárai útján újabb és újabb épí­tőközösségek szervezéséhez kezdünk, levélben felkeres­sük a vállalatok vezetőit is, támogatásukat kérve. S ez soha nem marad el. Gépkocsikat adnak a szál­lításhoz, különböző ked­vezményeket biztosítanak. A munkaerő oldaláról meg­van ebben az érdekeltsé­gük is. Az építkezők 25—30 százaléka vidéki, vagy be­járó. Ezért gyakran a vál­lalatok keresnek meg ben­nünket, egy-egy fiatal dol­gozójuk érdekében. Aztán dicsérettel emlí­tette a KISZ-bizottság tit­kára a Vízügyi Igazgatósá­got, a Vas- és Fémipari Ktsz-t, a DÁV KlSZ-szer- vezetét, a Finomposztó Vál­lalatot, a 9. sz. AKÖV-öt, a Gázmüvet. Ez utóbbi pél­dául ' már számos KISZ-la- kásba saját költségén ve­zette be a gázt. De mint Pető József hozzátette, szinte kivétel nélkül felso­rolhatna valamennyi válla­latot, ahol a dolgozók épít­keznek. — Mégsem minden arany, ami fénylik — tet­te hozzá némi szünet után. — Ha én egyszer leírnám, mit kell végigcsinálnia az építtetőnek! Valóságos kál­vária, amely már a telek- vásárlással elkezdődik. Nem szólva az olyan zök­kenőkről, amelyek olykor az imént méltatott válla­lati támogatást is oldalba támadják. Gondok és tervek S már monrjta is a pél­dát: a városi kórház szak- szervezeti bizottsága négy KISZ-es fiataljának 10—10 ezer forintot kölcsönzött öt évre, kamatmentesen. Az OTP viszont — mivel a pénzt szabályosan az épít­tető betétkönyvére utalja át a szakszervezet —, nem tudja be saját erőnek. Ezért az adható hitelnek csak 25 százalékát hajlandó fo­lyósítani. — Értem én az okát — jegyzi meg a KlSZ-bizott- ság titkára —, attól tart az OTP, hogy az építtető na­gyon eladósodik, s nem tudja a hitelt törleszteni. Én pedig a saját példám­ból tudom: ötezer forin­tom volt, amikor az egyik közösség tagjaként építkez­ni kezdtem. A hitelfedezet­hez szükséges többit köl­csön kértem, csakhogy ezt nem tudta az OTP! Sze­rintem rugalmasabb meg­ítélésre van ilyen esetben szükség. Különben óhatat­lan, hogy az érdekelt épít­tető kiskaput keres a cél­térésért. Végül még valamit: örömmel könyvelik el a KISZ-bizottságon, hogy a városi tanáccsal egyre jobb a kapcsolatuk. Érzik, hogy a tanács előtérbe helyezi a magánerős építkezést és tudják azt is, milyen óri­ási gondokkal küzd ezzel kapcsolatban a közműve­sítés megteremtésében. — A legtermészetesebb hogy mi is számolni kezd­tünk, és úgy döntöttünk, hogy a lakásonként 4 ezer forintba kerülő hidroforos megoldás helyett vízműtár­sulást hozunk létre. Ez már működik is. A laká­sonkénti 4 ezer forint be­fizetés mellett nagyarányú társadalmi munkát is vé­geztek a vízhálózatban ér­dekelt építtetőink. Akik most építkeznek, azoknak viszont csatornázási társu­lást célszerű létrehozni. Erről folynak a tárgyalá­sok. Előnyösebb ugyanis a helyi derítők építése he­lyett a hűtőházi főcsator­nához való csatlakozásra költeni a derítőre szánt, mintegy 300 ezer forintot. Ezzel is kiteljesedik az ak­ció, így tartunk lépést az, új követelményekkel. Kivizsgáltuk Puliusz Fe­renc kecskeméti lakosnak a MÁV kecskeméti alsópá­lyaudvaron történő zajos tolatás miatti panaszát, és megállapítottuk: A pályaudvar 15 ipari vágányára beérkező kocsik száma naponta eléri a 150— 200-at, s a kocsik beállítá­sa állandó tolatást igényel. A vasúti, valamint az ál­lomási végrehajtási utasí­tások előírják a mozdony­személyzetnek mikor, és hol kell „figyelj” jelzést adni­uk. Az iparvágányokat, von­tatóvágányokat. sorompó nélküli közúti és üzemi át­járók keresztezik, s ezek­nél a jelzés adása kötelező. A Halasi úti személyi közlekedést pörgettyűs rendszerű sorompó bizto­sítja, lehetővé téve, hogy a zárt sorompó mellett a vá­gányokon át közlekedjenek a gyalogosok. Ebben az át­járóban már többször elő­fordult személyi baleset, s itt mindig kötelező a „fi­gyelj” jelzés adása. A MÁV rendelkezése elő­írja, hogy lakott területe­ken csak a legszükségesebb jelzést szabad adni. Az állomásfőnökséggel egyetemben sűrűbb ellen­őrzéssel is igyekszünk a személyzet által adott hang­jelzéseket mindjobban csökkenteni. A mozdonyok figyelmeztető jelzéseit tel­jesen megszüntetni azonban a fentiek ellenére sem tud­juk. Nagy Gyula vontatási főnök MÁV Vontatási Főnökség Szeged P. I. A beszélő köntös Mikszáth Kálmán regénye nyomán rajzolta: Cs. Horváth Tibor ^zto«e«,;torŐur»°“4' *"«***?** besték fel, tábort . köbnek A követek összenéznek nagy mosolyogva, mintha mondanák: „olcsó, bizisten olcsó!” Porosznoki uram már nyúlna is a dolmány­-zsebbe. Hiszen az két arabs lónak az ára! Az ösz­vérért inkább eljövünk máskori Akár meg k tarthatják vitézlő had­nagy uram. A tiszteletre méltó atyák úgysem használhatják többé. Kompro­mittálta magát, hogy tábori szolgálatot végzett egy protestáns szellemű had- csapatban. P* nem volt apelláta, beadták a derekukat. s a követek végül Hamar elterjedt a híre, miként vágott eret a csavaroseszü kuruc a jámbor cíviseken.A Szécsényben álló császári zsoldoshad kanitánva

Next

/
Oldalképek
Tartalom