Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

«. «Nt»! 1969. Jűlltts 16, szerda Cinna eiámutí. Csöppnyi habozás után szilárd hangon mondá: ..Tüstént hagyjátok el városunk határát!" Aiijg telt bele egy kis idő és Álmodom talán7 Vissza, tel Nem engedlek! Le o lóról, hitvány gyaur, ho'l urunk színe elé akarsz járulni I a vezér pedig végigterült a por­A köntös láttán Olaú A lány sarkon fordult, ban ... /ifi? íjíjíiMi Kérlek, ha meg nem bántalak, hadd vessek egy alázatos pillantást a kaftány másik Mó­lóra is, Allah nagy és Mohamed az ó prófétája! Bármit parancsolsz, ó Kecskemét követje, teljesítem Cinna elámutt. Csöppnyi habozás után szilárd hangon mondá: ..Tüstént hagyjátok el városunk határát!" Aiijg telt bele egy kis idő és Dolgozó diákok EZER ÉS EZER diák ke­rekedett fel, hogy a tan­évet követő szünidőben megkóstolja a fizikai mun­kát és két hetet az ország valamelyik építőtáborában töltsön. Ezek a táborok már egyáltalán nem hasonlíta­nak a tíz évvel ezelőttiekre. Az én nemzedékem még gyertyával világított a hon­védségtől kölcsön kapott sátrakban és az ebédet kecskelábú asztaloknál fo­gyasztottuk. ..Szabadtéri1' zuhanyozónk volt. és csá­kánnyal vertük a betonke­mény földet, a Duna egyko­ri medrét, hogy csatornát ássunk a Hanságban. Tud- 'tuk. hogy nem üdülni men­tünk oda. s bizony volt kö­zöttünk, aki egy-két nap után jelentkezett a parancs­noknál: n^m bírja tovább a hőséget, a kemény munkát. A többség, a kilencvenöt százalék kitartott: önként vállaltuk, nem szaladunk el a csákány nyelétől. TUDJAK a mostani fia­talok is, hogy nem üdülni utaznak az állami gazda­ságokba, a földmunkákhoz; nem a pihenés kedvéért vállalták a két hetet. Tisz­tában vannak vele. hogy munkájuk nagy segítséget jelent a mezőgazdaságnak, a népgazdaságnak, s dicsé­retükre válik, hogy a nya­rat nem csupán pihenéssel akarják eltölteni, hanem hasznosítani igyekeznek ma­sukat. Érre természetesen nemcsak az építőtáborok­ban nyílik lehetőség. Egyre több és több diák vállal munkát a szünidő­ben. Azon túL hogy az egész évben tanuló fiatal­emberek. lányok egy kicsit az izmaikat is meg akarják mozgatni, nem egészen El­hanyagolható szempont a fizetség. SZAZAKRA, sőt ezrekre tehető azoknak a diákok­nak a száma is. akik a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetekben töltik a nyarat: segítenek a kertészetben, az aratásban, szénagyűjtésben, vagy amit éppen rájuk bíz a brigádvezető, az idősebb tsz-tagok. Helytelen volna azonban, ha a munka mel­lett nem gondolnának pihe­nésre. ha nem szakítanának időt maguknak arra is. hogy kiránduljanak, ismerkedje­nek az országgal, vagy ép­pen külföldre látogassa­nak^ _____ A NYÁRI építőtáborok már régen jó hírű mozga­lommá váltak. A szülők tel­jes biztonsággal és leik' nyugalommal engedik el a nagy gyerekeket, ezekbe a táborokba, ahol nem dol­goztatják őket agyonra. de ahol teljes kényelemben, jó ellátásban, orvosi felügyelet­ben részesülnek, s megerő­södve térnek vissza majd az iskolapadokba. Aki dol­gozni akar. megtalálja a munkát, s örvendetes, hogy egyre több diák találja ezt meg a nyári szünetben. G. S. Vizsgálják a strandok és kutak vizét az üzemi A KÖJÁL a nyári egészségvédelemért konyhákon Bizonyos szempontból a nyár fokozottan az egész­ségügyi ártalmak évszaka. Gyümölcs- és zöldségsze­zon, strandidény, légyinvá­zió : mindez óvatosságra int bennünket. A megyei Köz­egészségügyi és Járvány­ügyi Állomás vezetőitől az iránt érdeklődtünk, milyen vizsgálatok folynak az egészség károsodásának megelőzésére, illetve mi­lyen szabályokat kell fel­tétlenül figyelembe ven­nünk az évnek ebben a szakában. A válaszok arra enged­nek következtetni, hogy a felelős poszton dolgozók ár­gus szemekkel figyelik az élet megannyi területét, valamennyiünk egészségé­nek megóvása érdekében. így a közelmúltban vizsgál­ták felül a megye szik- víz- és üdítőital-töltő te­lepeit, s intézkedéseket tettek a szabálytalanságok meg­szüntetésére, sőt nem egy esetben a működési en­gedélyt is bevonták. A vá­sárlóközönség máris ked­vező jelenségeket észlelhet például az üvegek tiszta­ságát illetően. A szabadfürdők és stran­dok általános vizsgálatán túl, ilyenkor sor kerül a víz szennyezettségének la­A beszélő köntös Mikszáth Kálmán regénye nyomán rajzolta: Cs. Horváth Tibor boratóriumi ellenőrzésére is. Különös gonddal vizsgál­ják felül az aránylag „fiatal” fedettuszoda vi­zét, amely klórral tisztítva és fertőtlenítve visszakerül a medencébe, ezzel párhuza­mosan azonban állandóan friss vizet is kap az uszo­da. A tapasztalatok arra vallanak, hogy a kezdeti nehézségeket leküzdve ma már itt is, de az uszodák mindegyikében is kielégítő az egészségügyi helyzet. A megyében levő 15 KISZ-táborban az egész­ségügyi szerveknek jófor­mán alig akad tennivaló­juk. A hajdani sátortábo­rokat, amelyekben szép számmal volt kifogásolni és tennivaló, napjainkra állandó jellegű épületek váltották fel, amelyekben mind az elhelyezés, az egészségügyi létesítmé­nyek, mind pedig az élel­mezés tekintetében szinte nincs is kifogásolni való. A jelenlegi időszak fel­adata a tanyai iskolák kút- jainak „szemrevételezése” is. A KÖJÁL célkitűzése, hogy lehetőleg már a tan­év kezdetére mindenütt jó ivóvíz álljon a tanulók rendelkezésére. Hasonló helyszíni ellenőrzéseket, il­letve laboratóriumi vizs­gálatokat végeznek a me­zőgazdasági nagyüzemek kútjaival kapcsolatban is. Nagy gonddal vizsgálja az állomás a városokban a szemétkezelést és a tapasz­talatok alapján, szükség esetén javaslattal él majd az illetékes végrehajtó bi­zottságokhoz. Az egyik legveszélyesebb nyári csemege, a fagylalt készítésének ellenőrzése — állandóan napirenden levő feladat. Az összes fagylaltkészí­tő üzemből vettek min­tákat és laboratóriumok­ban ellenőrizték, a későbbiekben pedig szú­rópróbaszerűen vizsgálják majd felül az előállító üze­mek tevékenységét Rend­szeres a nyári ellenőrzés a közétkeztetési konyhákon, a piacok élelmiszert áru­sító helyein és kellő fi­gyelmet fordítanak a fel­vágottakat árusító boltok hi­giéniai felülvizsgálatára is. A felvilágosító munka — nem utolsó sorban a saj­tóban megjelent közle­mények — hatására örven­detesen javult a helyzet a növényvédőszerek szakszerű használata tekintetében. Ami a megye jelenlegi járványügyi helyzetét ille­ti, a huzamosabb ideig tar­tó hűvösebb időjárásnak köszönhetően a szokásosnál jóval kevesebb dizentériás megbetegedés, gyomorhu­rut fordult elő. A fertőző májgyulladá­sos esetek száma viszont a múlt hónap második felében több volt, mint az előző év hasonló sza­kaszában. Az elmondottakon túl a KÖJÁL ezúton is felhívja a figyelmet a nyáron fo­kozottan szükséges egész­ségügyi rendszabályok — a kézmosás, a gyümölcsök gondos megmosása, a le­gyek elleni védelem, az ál­talános tisztaság — be­tartására. J. T. Jó kezdeményezés A dunaszentbenedeki Üj Hajnal Tsz mindent meg­tesz, — a szó igazi értelmé­ben — a község közétkezte­tésének megoldásáért. A tsz vezetősége felismerte azt a tényt, hogy dolgozói a nyári munkák idején nem érnek rá főzni, mégis fon­tos, hogy meleg ételt egye­nek. Ezért a kalocsai fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezettel együttműködve, kibérelte a Presso-vendéglő konyháját, és főhivatású szakácsot szerződtetett. Az étkeztetés előfizetéses alapon történik. Szép újí­tás, hogy a termelőszövet­kezeti járadékosok 5,50-ért önköltségi áron ebédelhet­nek. Az első héten már so­kan igénybe vették a két­szeresen „szövetkezeti’* konyha bőséges szolgáltatá­sait. Az Üj Hajnal Tsz-nek, és a földművesszövetkezetnek a közös vállalkozásból je­lentős haszna nincs. Ebben az esetben az igazi haszon- élvező: a lakosság. A vál­lalkozóknak sok előfizetőt, az előfizetőknek pedig jó étvágyat kívánunk! Szabó Gábor Dunaszentbenedek A munkaidő-csökkentés a textilipar létérdeke ?olt Kedden ülést tartott a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének Elnöksége, amely több napirendi pont között főkérdésként vitat­ta meg a munkaidőcsök­kentés tapasztalatait. Je­lenleg mind a 37 textilipari vállalatnál különböző mér­tékben alkalmazzák a munkaidő-csökkentést. A vállalatok azért is töreked­tek a heti munkaidő mér­séklésére, mert figyelembe véve a munkaerőhiányt, és a versenyt más iparágak­kal szemben, ez létérdekük is volt. Egyben a munka­időcsökkentés segítette an­nak a célnak a megvalósí­tását, hogy javítsák a dol­gozók 70 százalékát kitevő nők helyzetét, enyhítsék a három műszakos beosztás­sal járó terheket. A mun­kaidő-csökkentés miatti ki­eső időt a vállalatok általá­ban 50 százalékban mun­kaszervezési, 10 százalék­ban egyéb intézkedésekkel, 40 százalékban pedig a veszteségidő csökkentésével pótolják. A radar csalhatatlan Közlekedésrendészeti őrjárat Dunavecsén „Csíkos”. Így nevezik a gépjárművezetők a rend­őrök fürge, kék-fehér URH- autóit. Ahol megjelennek, még a „legvagányabb” gép­kocsivezető is betartja a re- I gúlát. Egy ilyen autóval in- __1; útnak, hogy meg­győződjünk róla: vajon be­it ártják-e a közlekedés sza­bályait a Dunavecsén át­haladó járművek? A kocsi­ban ott lapul a szabálysér­tők csalhatatlan ellenfele — a radar. M iközben elindultunk, útitársam, Kovács János rendőralhadnagy, a járási rendőrkapitányság közleke­désrendészeti előadója meg­jegyzi: — Amióta 40 kilométer/ órára csökkentettük a meg­engedett legnagyobb sebes­séget, még csak koccanásos baleset sem fordult elő a járási székhelyen. Termé­szetesen akadnak, akik a sebességkorlátozást nem ve­szik figyelembe. Ezekre „va­dászunk’ most... Hirtelen kileng a mutató. A kanyarban személygép­kocsi tűnik fel. A készü­lékre pillantok: 75 kilomé­tert mutat! A radar keze­lője megálljt jelez a sza­bálysértőnek, majd a gép­kocsihoz lép. — Jonapot kívánok! Ké­rem a gépjárművezetői és személyi igazolványát!... Mivel túllépte a megenge­dett sebességet, szabálysér­tési feljelentést teszek ön ellen! Sándor János budapesti lakos,- a CH 38—85-ös Sko­da vezetője nem is tiltako­zik. — Mennyivel jött? — kérdem tőle. A radar felé int a kezével: — Jobban tudja ez ... — feleli lehangoltan. Közben újra kileng a mutató. Az AC 67—01-es Wárszawával Pólyák Mik­lós sem tartotta be a se­bességkorlátozást. — Kérem, én csak ötven- nel jöttem! — mentegetőzik Ez viszont már elég a sza­bálysértéshez. Kissé gyérül a forgalom. Egy-két lovas kocsi, munká­ba igyekvő kerékpáros ha­lad el, majd a hátunk mö­gött, Baja felől egy GAZ— j 69-es közeledik. Elhúz mel- : i lettünk, „pilótája’’ barátsá­gosan kiint, aztán rálép a pedálra: sebessége 70 kilo­méter óránként. — A gépkocsivezető bizo­nyára nem sejti, hogy a ké­szülék a távolodó jármű se­bességét is méri — szól Ko­vács János, és gyorsításra biztatja a gépkocsivezetőn­ket. A „csíkos” a szabály- sértő nyomába iramodik. Készülékünk ezt a sebessé­get is méri: a mutató a 90- esen állapodik meg, de neki szabad ... Néhány perc múlva már Kovács alhad­nagy birtokában a szabály- sértő betétlapja: Okvátovity István bátyai lakos a vét­kes, ő egyébként az egyet­len Bács megyei... Aztán még Balogh József kunhegyesi lakos kénytelen megválni egy betétlapjától, és véget ér az érdekes ellen­őrzés. Kovács János búcsú­zóul ennyit mond: — Bízunk benne, hogy a gyakori ellenőrzések ha­tására végérvényesen meg­szilárdul a járási székhely közlekedési fegyelme. Cs. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom