Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-28 / 147. szám

Akár a szőlő gyökere...

Amikor Wéber Ede 1891-ben 2000 hold homokot vásárolt Kecskemét határában nagyon is tisztában volt azzal: aranybányát fedezett fel. Valóban így volt. A telepesekkel benépesített nagybirtokon, ahol két év múlva 500 holdon ültették el a furmint, a rizling, az ezerjó, a hárslevelű vesszőit megalapozta a város környékén a homoki szőlőtermesztést, s horribilis vagyonhoz juttatta Wéber Edét. Helvéciát — így nevezte el a tulajdonos saját hazájáról ezt a települést — sokáig nem ismerték, hiszen az 1950-ben alapított állami gazdaság, amelybe később kisebb-nagyobb gazdaságok olvadtak bele, nehezen tudott lábra állni. A hír néhány éve mégis szárny- rakapta a gazdaságot, tüzes borai, pálinkái nemcsak itthon, de a határokon is túl ismertté, keresetté váltak. A községnek, az állami gazdaság dolgozóinak, a volt telepesek unokáinak fáradozása tehát nem volt hiábavaló.

’ ’'ft'

A Helvéciái Állami Gazdaság amely jelenleg majdnem 12 ezer holdon terül el fő profiljában szőlő- és gyümölcstermesztéssel foggoknak, s az elkövetett hibáknak tudható be, hogy a gazdaság 1965 óta veszteségesen gazdálkodik.

S ha már arról beszél gelalkozik, ám meglehetősen ■ok. 5236 hold szántóterülete van. Sajnos, a korábbi vezetés nem a legjobban gazdálkodott, hiszen az új telepítéseknél elhanyagolták a talajerőpótlást, a gépesítési beruházásokat nem tartották szükségesnek, amelyhez kapcsolódott, s jelentősen lerontotta az eredményeket a terület elaprózottsága.

— A nagyüzemi táblákat nem lehet kialakítani — mondta Verők István, a gazdaság igazgatója —, ugyanis a szántó 687 darabból áll, s ennek csak 56 százaléka a 20 hold feletti. A szőlő még ennél is tagoltabb, hiszen a 2280 hold 162 parcellából áll, s a tíz holdon felüli e jelentős területnek csupán a fele. A felsorolt objektív adottsátünk, hogy milyen széttagolt a terület tegyünk még hozzá valamit: a gazdaság talajviszonyaiból eredően — a szántó aranykorona értéke 5,36 — állami támogatásban részesülnek. A múlt, illetve ebben az esztendőben az árbevétel 15, 1970-ben 13 százalékát kapják meg. A mélyebb elemzés kimutatta, hogy a szántóterületnek majdnem a felén — 2500 holdon — gazdaságosan a jelenlegi feltételek mellett nem lehet termelni. Ezért ezt más módon hasznosítják: 1969-ben 77 holdon főleg fenyő- és akácerdőt telepítenek, s későbbiekben talajjavítással legelővé, ültetvényekké alakítják ki. Beszéljünk azonban a szántóföldi termelés eredményeiről is. Az új vezetés — nagyon helyesen — 1968-ban az eddig 20—22 fajta növény helyett vetésszerkezet változtatással 4—5 fajta növény termesztését írta elő. E növényféleségekből is kiemelkedik a lucerna és a búza. A táblázat önmagáért be1967 1968 1969

lucerna 18,1 25 28—30 q

búza — 13,22 19 q

Az igazság kedvéért említsük meg: az 1969. évi számadatok becsültek. A szántóföldi növénytermesztéshez tartozik — s ezt a gazdaság vezetői szívügyükMunkában a gazdaság mérnökei által konstruált vegyszeres gyomirtó

s holdanként 6,5 mázsa mű- kimosta a szántóföldi nővé- területi feldarafooltságon a trágya felhasználása mel- nyékét, a gyümölcsfákat, de termelést szolgáló beruhá- lett 15—16 mázsa szénát még a szőlőt is tönkretette, zásokon, rossz talajadott- takarítanak be a korábbi 7—8 mázsával szemben.,

E néhány adat csupán csak érzékelteti azokat a változásokat, amelyek jelenleg folynak az állami gazdaság növénytermesztésében. Eddig a talajerőpótlásról ejtettünk szót, a továbbiakban foglalkoznunk kell a vízgazdálkodással is. A gyengébb gazdálkodási eredményekben alapvető szerepe volt ennek, hiszen a talajvíz — különösen az

Helvéciái

A vízgazdálkodás regionális ságokon túli gondok. Az terve most készül, sőt a ki- eredményes gazdálkodás vitelezés is megkezdődött, érdekében ebben az eszten- A 3 évig tartó munka, csa- dőben 531 hold termő, nemBz a magasmflvelésfi szőlő 70—80 mázsát ad holdanként.

nefc tartják — a talajerőpótlás. Jelenleg az ütem, négyévenként, holdanként 200—250 mázsa szerves trágya talajba juttatása, megfelel a kívánalmaknak. A táblázatban feltüntetett eredmények is ennek köszönhetők, hiszen a szervestrágya mellett a búzánál 9 mázsa vegyes, lucernánál 7 mázsa műtrágyát használtak fel. A rétek, legelők hasznosításában is előrelépés történt ebben az évben. Kétszáz holdon végezték el a talajerőpótlást,

alacsonyan fekvő területe- tomázás biztonságossá ken — jelentős károkat teszi a termelést a növé- okozott. Nem egy esetben nyék vízháztartását.

Kezdetben azt mondtuk a Helvéciái Állami Gazdaság fő profilja a gyümölcs- szőlő-, s mostanáig a szántóföldi növénytermesztésről beszéltünk. Szükséges volt ez, hiszen a területi

adottságok nagysága, felda- raboltsága ezt kívánta, s a korábban elkövetett hibák ott voltak először lemérhe- tők. A szőlőtermesztésnél később, de sajnos, nagyobb volumenben jelentkeztek a

Épül az új bort-’-oló és feldolgozó üzem a gazdaság központjában. A munkások a betonozást végzik.

termő szőlő és gyümölcsös kerül selejtezésre. Ennek oka a szőlők, gyümölcsösök gyenge minőségű állaga. Ezzel egyidejűleg korszerűsítenek — széles, so- rosítással, támrendszerrel, fajtaszelektálással, tőkepótlással — 681 hold szőlőt, amely 12 millió forintba kerül. E rendkívül sürgős munka elvégzése mellett szükséges a terméseredmények fokozása érdekében a talajerőpótlás, s a többi szőlőterületek korszerűsítése is. Az 1969-es évben holdanként 200 mázsa szerves, 16—18 mázsa műtrágyát szórnak el. A tervek szerint 400 holdon kialakítják a magasművelést, amelyből eddig 212 hold készült el. S míg a szőlőtermés átlagát a közeljövőben 35—40 mázsában határozták meg, a magasművelésű szőlőről 70—80 mázsát várnak.

A legfontosabb feladatok tervezése, elvégzése megtörtént, sajó szőlőtermesz-, tés feltételei vagy biztosítottak már, vagy rövidesen megvalósulnak. Erről meggyőzhetnek bennünket az összehasonlító adatok.

Szőlőtermés holdanként, mázsában.

1967 1968 1969

19,75 27,27 30

A gazdaság vezetői a korszerű művelés, a munkaerőhiány — erről később beszélünk — megoldása ér-