Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

1969. májas 25, vasárnap 8. oldjál HÁ8UD huszonötezredszer is TKS Ük négyen már választottak Éjszaka van. A nyitott ablakon át alig érezni a levegő mozgását. A csend szinte bántó, s csupán a nyári ég csillagkavalkádj a az, amely mozog, szikrá­zik a kékes fekete kárpi­ton. Azt hinné az ember, ilyenkor mindenki alszik, pihen, pedig nem így van. Hetényi István kecskemé­ti amatőr rádiójának fej­hallgatójában zúg, siste­reg, kopog, serceg a világ. Az MHSZ megyei rádió klubjának vezetője kilenc éve kezdte el ezt a hasz­nos hobbyt, de már meg­szerezte a C fokozatú rá­dióamatőr vizsgát, amely arra jogosítja, hogy 250 watt telesítményű adóval dolgozhat. Ma éjszaka ju­bileumot ül — ezért is hí­vott meg —, megteremti a 25 ezredik rádióösszeköt­tetését. — Eddig — kezdte na­gy ob szerényen — 190 or­szág 24 999 rádióamatőré­vel forgalmaztam, illetve ennyien küldték el a dí­szes nyugtalapot. Tagja va­gyok a CHC nemzetközi diplomavadászok klubjá­nak, ami annyit jelent, hogy 25 ország diplomával igazolta: ismernek, számí­tanak rám a rádióamatő­rök munkájában. & v pc-ytnlrvn száz díszes oklevél — japán, szovjet, amerikai, angol, bolgár, svéd stb. — fekszik, rajtuk a különböző országok nyel­vén Hetényi István neve és nemzetközi száma: 1586. — Az én hívószámom HA8UD, s már sok nem­zetközi versenyen megis­mertek. A SAC skandináv, az OKDX csehszlovák, a CQMIR szovjet rádióama­tőr versenyekről az első helyezéseket hoztam el. E vetélkedések során volt olyan óra, amikor percen­ként két idegen, külföldi állomással létesítettem kap­csolatot, adtam és vettem üzenetet. A 250 Watt teljesítmé­nyű rádióállomás üzem­­bentartása, kezelése igen nagy szakértelmet kíván, nem is beszélve a nemzet­közi Okódex és a Morse- ÁBC ismeretéről. — Valóban sok tanulás, gyakorlás előzte meg eze­ket az eredményeket. A rádióberendezéseket, az antennarendszert magam tervezem és építem, mert azt tartom: az az igazi amatőr, aki az elektro­technikát énpen olyan jól ismeri, mint a szerelést és a forgalmazást. Sajnos ez­zel a hobbymmal nem fog­lalkozhatok annyit, ameny­­nvit S7í*rp+r\‘1*vk! reggel és este egy-egy órát, természetesn szombaton és vasárnap egész nap. Az amatőrködés mellett most sok időt fordítok egy olyan típusberendezés kialakítá­sára, amely a fiatal ama­tőrök munkáját megköny­­nyíti, illetve megoldja az adó-vevő elkészítésének gondját. A másik nagy ter­vem : szeretném nyomdába adni azt a könyvet, amely a rádióamatőröknek segít. Címe: Mit kell tenni, hogy rádióamatőr legyél? A könyv iránt már nemcsak a hazai, hanem a külföldi rádiósok is érdeklődnek ... Későre járt, a kíváncsi­ság furdalt, ki lesz a hu­szonötezredik partner. He­tényi István a rádió elé ült, egyik kezével a ve­vő kondenzátorát forgatta, a másik keze az adóbil­lentyűn nyugodott. A sis­tergésből egy alig pár má­sodpercig tartó jelcsopor­tot szűrt ki, s aztán bo­szorkányos gyorsasággal kopogni kezdett a billen­tyűn. A válasz nem so­káig késett. — UD6BW—Baku—One­­ratőr Juri—TKS—fér—FB —QSO (Bakuból Juri je­lentkezik. Köszönöm a pompás összeköttetést.) S a következő Dillanat­­ban Hetényi István ismét adott. _ MY—OSO—NS 25 090 — (ön a huszonötezredik partnerem.) A hullámsávon egy má­sik adó jelentkezett, úgv látszik a HARUD-t iól is­merik. ezért figyelték. — W7AH—'Washington— Operatőr Joe—TKS—fér— PB—OSO—HA8UD ... Ezt talán ígv lehetne le­fordítani: Washingtonból küldi üdvö’üptót a jubile­um alkata"Joe ...) Gémes Gábor A Hajósi Állami Fiúne­­velő Otthon udvarán hatalmas diófa alatt már­ványasztal. Az épület vala­ha Mária Teréziát látta — több ízben is — vendégül. Nyilván a márvány is ab­ból az időből való. Van be­lőle több is, szerte a park­ban. Állami gondozott fiúk ülik körül: és a szülők is, ha látogatási nap van. Most Tolnai Lajos igaz­gatóval beszélgetünk az asztal mellett. A téma: ho­gyan választanak pályát az állami gondozott gyerme­kek. — Nagyon lelkiismerete­sen vigyázunk rá, hogy minden gyermek valóban a neki legjobban megfelelő pályára menjen. Egy-egy csoportvezető tanár négy évig foglalkozik a gondjai­ra bízott 20—25 fiúval. Ez­alatt, de különösen az utol­só két évben, már körülte­kintően kutatjuk a gyere­kek hajlamait, képességeit. Mire elvégzi az iskolát, ki is alakul a kép, mi szeret­ne lenni és alkalmas-e arra a pályára. Az idén 22 nyolcadikos Orgonahangverseny Kecskeméten ucvenyi István rádióamatőr szerelés közben. A kecskeméti filharmó­nia hangverseny-évad utol­só koncertjére kedden este fél nyolc órai kezdettel ke­rül sor a kecskeméti Nagy­templomban. Az est szólis­tája Lehotka Gábor orgo­naművész, a műsorban köz­reműködik Hevesi Judit he­gedűművész. Bach, Corelli, Isaye, Liszt, Fikéthy és Schubert műveiből adnak elő. végez az intézetben. Talá­lomra szemeltünk ki közü­lük négyet. Milyen foglal kozást választottak vajon? | ALMÁST FERENC | Hullámos hajú, rokonszen­ves fiatalember. Kézfogás­kor szemébe néz az ember­nek, felnőtt benyomását kelti. Ö így vall a pályavá­lasztásáról: — Bátyám a Kecskeméti Katona József Gimnázium­ban az idén érettségizik. Én is a Katonába megyek, sze­retnék mérnök lenni. A ta­­nulmánvi eredményem: ki­tűnő. Heten vagyunk test­vérek, öten állami gondo­zásban. 1964 eleje óta élek itt az intézetben. Mikor ide kerültem. Kosa Jóskára bíz­tak. ő akkor kiscsoportve­zető volt. (Kosa Jóska mondja róla: még abban az évben úgy „felhúzott”, hogv nagycsoportvezető lett belőle.) Tolnai Lajos igazgató sze­rint: Almási Feri az intézet legjobb növendéke. O az otthontanács elnöke. A többi fiú véleménye: a leg­alkalmasabb rá valameny­­nyiük közül. Megkérdezem: — Mit szeretsz olvasni? — Rejtőt, meg a fiatalok­ról szóló könyveket. És a műszaki folyóiratokat. KOSA JÓZSEF Almá­si Ferivel való barátságá­ban mindvégig kitartott, ő is jóformán ugyanazokat a könyveket, lapokat olvassa. Egy évvel korábban került az intézetbe, mint barátja. — Fótra megyek, a gyer­mekvárosban működő autó­motorszerelő szakközépis­kolába. Nagyon szeretem a gépeket, ezért választottam így. A félévi átlagom: 4,4 volt. Mi is heten vagyunk testvérek — még ebben is egyezünk Ferivel — közü­lünk három lett állami gon­dozott, szüleim súlyos be­tegsége miatt. Tibor bá­tyámmal ide kerültünk Ha­jósra. Ö már vízvezetéksze­relő szakmunkás, egy ktsz­­ben dolgozik. A hajósi Jó­zsef Attila Tsz-ben sokszor találunk elfoglaltságot a gépműhelyben. — Mi a véleményed az intézeti életről? öt éve élsz itt, megszeretted? — Otthonunk ez valóság­gal. Nehéz innen új helyre menni. Egy jó azért lesz benne: Fót közel van Új­pesthez és néha elmehetek a Dózsa-meccsekre... | ZSÍROS BÉLA. | Az otthontanács tagja. K°tten vannak testvérek, mindket­ten állami gondozásban, öl éve él az intézetben. O a Kecskeméti 623-as Szak­munkásképző Intézetben lesz vasesztergályos tanuló. Már a leendő munkahelye is megvan: ha végez, a Kecskeméti Szerszám- és tűek, vékonyak — hogyan bírják ezek majd a mun­kát? ... Aztán kinéztem magamnak egy becsületes arcút, odamentem, kezet adtam, de csak az új jam hegyét markolta meg. Mon­dom: van-e család? Kivág­ja hetykén, hogy csak hat gyerek, többre még nem fJ'lotta a kilenc év házas­ságból ! Megijedtem, hogy miért ilyen fenyegető ez az ember? Milyen szomszédom lesz ez nekem?... De az­tán azt gondoltam: mind­egy, ha egyszer így hozta a sors ... De olyan érdeke­sen nyújtotta a szavakat, hogy állandóan nevethet­­nékem volt. — Hát mutatott két há­zat. Mondom, ezt válasz­szák, a kisebbet, mert eb­ben is van két akkora szo­ba, hogy egyik sarkából a másikba kiabálni kell! Mit csinálunk mi ekkora ho­­dályban? ... A bútorok úgy álltak benne, mint a feszü­let a temető kapujában, olyan szigorúan. A duny­háknak idegen szaguk volt... Lézengtem ki-be, elöre-hátra a portán. A kamrában szalonna, olda­las, krumpli, hagyma. Mon­tom az asszonynak: főz­zél valamit, már nagyon falhatnék. Azt mondja: ezekből? Tán meg is van­nnak mérgezve! Mondom: hagyjad már, a hétszentsé­git ennek a keserves vi­lágnak, hát legalább meg­­döglünk!... — Megmutattam mind­két házat, de mindjárt ki­szagolták, hogy a kisebbik­ben még nem laktak a ki­telepítés után, s ott még a villa, a tányér is bent van a konyhaszekrényben ... Ké­rem, én akkor azt gondol­tam magamban: hogy tud­nak ezek az idegenbe bete­lepedni? Mert a férfi mind­járt olyan otthonosan jött­­ment a portán, mustrálgat­­ta a jószágot, a felszerelést, az asszony meg rögtön la­kodalmas vacsorát főzött!... Bár lehet, hogy ha engem ilyesmire kényszerített vol­na az élet, én is megtet­tem volna ... Másnap reg­gel átszólok, hogy fogjon be ő is, kimegyünk a ha­tárba, megmutatom a föld­jét: kötelességem volt ez nekem. Hát kérem, még akkor kelt föl, nagyban ásí­­tozott a verandán! Aztán látom, hogy a gyeplőt a szügvelőhöz akarja kapcsol­ni. Átmentem, segítettem. Ez már nem volt köteles­ségem ... — Másnap, alig virradt még. felkiabálta a gyereke­ket, hogy nyomás kifelé, dolgozni! Affenét, mondom magamban, hát tán pa­rancsnokom is nekem ez az ember? Mérges voltam, ál­mos is, és akkor ráadásul még át is szemtelenkedett, és vigyorogva oktatgatott, mit hogyan kell csinálni! Jó, hogy ki nem vágtam, de hát akkor ki mutatta volna meg a földet? Meg termet­re is akkora volt, hogy két magamat hasíthattam vol­na belőle ... Hát azt gon­doltam: okos enged, szamár szenved! — Hát kérem, mivel fi­­, zetett a jóindulatért? El­kezdett hepciáskodni! Hogy ő is tudja azt, ne kaparász­­szak bele! Kedvem lett vol­na jól szájonkapni, de mon­dom, még bajom lehet be­lőle... Kihajtottunk inkább a határba. Négy darabban volt a tizenöt hód ja, este lett, mire bejártuk. Más­nap reggel egymás mellett szántottunk. Hát egyszer­­csak hallom ám, hogy ret­tenetesen veri a lovat, és káromkodik, de úgy hoev a föld maid meghasadt alat­ta! Átlépek hozzá, mon­dom: mi van, szomszéd? Hát az volt, hogy nem szo­kott ilyen vályogtalajhoz, amilyen nálunk van, és nem bírta az ekét len vöm­éi, de ezt nem ismerte be, hanem a lovat hibáztat­ta!.-. — Másnap szántani kezd­tem, kukorica alá, de a ló olyan csökönyös volt, hogy mihamar kihozott a béke­­tűrésből... De meg az is, hogy ez a föld bizony nem homok! Meg kellett szok­ni... Abriktolom éppen a lovat, mikor megint oda­jön a szomszédom, és el­kezd kiabálni, hogy a jószá­got pedig ne bántsam, mert az semminek sem oka!... Ezeknek a ló volt az iste­nük, ezt hamar észrevet­tem, de akkor még nem tudtam, meg mérges is vol­tam, és elküldtem melegebb éghajlatra. De még neki állt feljebb! Erre én le­­súnytam a fejem, be a két hórihorgos lába közé, és át­dobtam magamon! Csak úgy nyekkent!... Meg is sajnáltam Mondom: ez itt segíteni akar nekem, én meg kibánok vele! — Hát én nem is bántam volna, bármit csinál, de éppen azt a lovat! Tőlem vette a volt szomszédom, csikó korában én n°ve!tem, én tanítgattam! Mondom: nem a ló itt a hibás! Hát erre nékem jön! De én bi­zony elkaptam, és úgy be­­lepászítottam a barázdába, hogy csak úgy nyekkent! Még meg is sajnáltam: hát persze, hogy nem bírja sze­gény nyomni az ekeszar­vát, mikor olyan sovány!... Hát kilihegtük magunkat, és akkor javasoltam, hogy fogjuk össze a két lovat, mert nekem is csak egy volt akkor, a háború után — Ügy megsajnáltam, hogy a könny is a szemem­be gyűlt — aztán meg ne­vettünk. Nevettük magun­­katö mert már elszállt a mérgünk, és észrevettük, hogy milyen h-i+átc va­gyunk... És akkor meg­egyeztünk, hogy összefog­juk a két. lovat, és úgy a szántás is jobb lesz.,. Hát jobb lett. Kicsit megkés­tünk mindennel, de jó nyár jött abban az évben. és hasznát láttuk a munkánk­nak. U A cigaretta csonkig = égett. A traktorok g kipihenték magukat. |g Felkapnak a nyereg­ül be. feldübörögnek a g motorok, és neki­ül vágnak a hatalmas H' táblának: az idén g áprilisba nyúlt a tél, H igyekezni kell a ku­li kn-icavctésscl. g Néha ecymásra és g munkájukra pillan- Ü! tavak komoly arc­ig cal: vi<rvízni kell a H csatlakozásra. Gépelem Gyárban fog dol­gozni. j MÍG JÓZSEF. Hat testvére közül négy állami gondozott. Mint barátja, Zsíros Béla, ő is a 623-as intézetben tanul majd to­vább és ugyancsak a vas­esztergályos szakmában. Es hogy minden egyezzen: ugyanoda pálvázik. ahová Béla: a „Gépelembe”. T%J égy fiatalember sor­* ’ sa. Találomra ragad­tuk ki, bizonvítékul. hogy az állami gondozót fiatalok pályaválasztását nem ha­nyagolják el a nevelők. Ám hadd egészítsük ki a cikk címét: nemcsak ők négyen választottak már nálvát, hanem a többi is, mind a huszonketten. És nemcsak Hajóson, hanem valameny­­nyi intézetben. Balogh József Országjárásra, kirándulásra antőbuszigényét sürgősen, jelentse be Kecskemét. 21-41 telefonon. 3802

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom