Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
1969. májas 25, vasárnap 8. oldjál HÁ8UD huszonötezredszer is TKS Ük négyen már választottak Éjszaka van. A nyitott ablakon át alig érezni a levegő mozgását. A csend szinte bántó, s csupán a nyári ég csillagkavalkádj a az, amely mozog, szikrázik a kékes fekete kárpiton. Azt hinné az ember, ilyenkor mindenki alszik, pihen, pedig nem így van. Hetényi István kecskeméti amatőr rádiójának fejhallgatójában zúg, sistereg, kopog, serceg a világ. Az MHSZ megyei rádió klubjának vezetője kilenc éve kezdte el ezt a hasznos hobbyt, de már megszerezte a C fokozatú rádióamatőr vizsgát, amely arra jogosítja, hogy 250 watt telesítményű adóval dolgozhat. Ma éjszaka jubileumot ül — ezért is hívott meg —, megteremti a 25 ezredik rádióösszeköttetését. — Eddig — kezdte nagy ob szerényen — 190 ország 24 999 rádióamatőrével forgalmaztam, illetve ennyien küldték el a díszes nyugtalapot. Tagja vagyok a CHC nemzetközi diplomavadászok klubjának, ami annyit jelent, hogy 25 ország diplomával igazolta: ismernek, számítanak rám a rádióamatőrök munkájában. & v pc-ytnlrvn száz díszes oklevél — japán, szovjet, amerikai, angol, bolgár, svéd stb. — fekszik, rajtuk a különböző országok nyelvén Hetényi István neve és nemzetközi száma: 1586. — Az én hívószámom HA8UD, s már sok nemzetközi versenyen megismertek. A SAC skandináv, az OKDX csehszlovák, a CQMIR szovjet rádióamatőr versenyekről az első helyezéseket hoztam el. E vetélkedések során volt olyan óra, amikor percenként két idegen, külföldi állomással létesítettem kapcsolatot, adtam és vettem üzenetet. A 250 Watt teljesítményű rádióállomás üzembentartása, kezelése igen nagy szakértelmet kíván, nem is beszélve a nemzetközi Okódex és a Morse- ÁBC ismeretéről. — Valóban sok tanulás, gyakorlás előzte meg ezeket az eredményeket. A rádióberendezéseket, az antennarendszert magam tervezem és építem, mert azt tartom: az az igazi amatőr, aki az elektrotechnikát énpen olyan jól ismeri, mint a szerelést és a forgalmazást. Sajnos ezzel a hobbymmal nem foglalkozhatok annyit, amenynvit S7í*rp+r\‘1*vk! reggel és este egy-egy órát, természetesn szombaton és vasárnap egész nap. Az amatőrködés mellett most sok időt fordítok egy olyan típusberendezés kialakítására, amely a fiatal amatőrök munkáját megkönynyíti, illetve megoldja az adó-vevő elkészítésének gondját. A másik nagy tervem : szeretném nyomdába adni azt a könyvet, amely a rádióamatőröknek segít. Címe: Mit kell tenni, hogy rádióamatőr legyél? A könyv iránt már nemcsak a hazai, hanem a külföldi rádiósok is érdeklődnek ... Későre járt, a kíváncsiság furdalt, ki lesz a huszonötezredik partner. Hetényi István a rádió elé ült, egyik kezével a vevő kondenzátorát forgatta, a másik keze az adóbillentyűn nyugodott. A sistergésből egy alig pár másodpercig tartó jelcsoportot szűrt ki, s aztán boszorkányos gyorsasággal kopogni kezdett a billentyűn. A válasz nem sokáig késett. — UD6BW—Baku—Oneratőr Juri—TKS—fér—FB —QSO (Bakuból Juri jelentkezik. Köszönöm a pompás összeköttetést.) S a következő Dillanatban Hetényi István ismét adott. _ MY—OSO—NS 25 090 — (ön a huszonötezredik partnerem.) A hullámsávon egy másik adó jelentkezett, úgv látszik a HARUD-t iól ismerik. ezért figyelték. — W7AH—'Washington— Operatőr Joe—TKS—fér— PB—OSO—HA8UD ... Ezt talán ígv lehetne lefordítani: Washingtonból küldi üdvö’üptót a jubileum alkata"Joe ...) Gémes Gábor A Hajósi Állami Fiúnevelő Otthon udvarán hatalmas diófa alatt márványasztal. Az épület valaha Mária Teréziát látta — több ízben is — vendégül. Nyilván a márvány is abból az időből való. Van belőle több is, szerte a parkban. Állami gondozott fiúk ülik körül: és a szülők is, ha látogatási nap van. Most Tolnai Lajos igazgatóval beszélgetünk az asztal mellett. A téma: hogyan választanak pályát az állami gondozott gyermekek. — Nagyon lelkiismeretesen vigyázunk rá, hogy minden gyermek valóban a neki legjobban megfelelő pályára menjen. Egy-egy csoportvezető tanár négy évig foglalkozik a gondjaira bízott 20—25 fiúval. Ezalatt, de különösen az utolsó két évben, már körültekintően kutatjuk a gyerekek hajlamait, képességeit. Mire elvégzi az iskolát, ki is alakul a kép, mi szeretne lenni és alkalmas-e arra a pályára. Az idén 22 nyolcadikos Orgonahangverseny Kecskeméten ucvenyi István rádióamatőr szerelés közben. A kecskeméti filharmónia hangverseny-évad utolsó koncertjére kedden este fél nyolc órai kezdettel kerül sor a kecskeméti Nagytemplomban. Az est szólistája Lehotka Gábor orgonaművész, a műsorban közreműködik Hevesi Judit hegedűművész. Bach, Corelli, Isaye, Liszt, Fikéthy és Schubert műveiből adnak elő. végez az intézetben. Találomra szemeltünk ki közülük négyet. Milyen foglal kozást választottak vajon? | ALMÁST FERENC | Hullámos hajú, rokonszenves fiatalember. Kézfogáskor szemébe néz az embernek, felnőtt benyomását kelti. Ö így vall a pályaválasztásáról: — Bátyám a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban az idén érettségizik. Én is a Katonába megyek, szeretnék mérnök lenni. A tanulmánvi eredményem: kitűnő. Heten vagyunk testvérek, öten állami gondozásban. 1964 eleje óta élek itt az intézetben. Mikor ide kerültem. Kosa Jóskára bíztak. ő akkor kiscsoportvezető volt. (Kosa Jóska mondja róla: még abban az évben úgy „felhúzott”, hogv nagycsoportvezető lett belőle.) Tolnai Lajos igazgató szerint: Almási Feri az intézet legjobb növendéke. O az otthontanács elnöke. A többi fiú véleménye: a legalkalmasabb rá valamenynyiük közül. Megkérdezem: — Mit szeretsz olvasni? — Rejtőt, meg a fiatalokról szóló könyveket. És a műszaki folyóiratokat. KOSA JÓZSEF Almási Ferivel való barátságában mindvégig kitartott, ő is jóformán ugyanazokat a könyveket, lapokat olvassa. Egy évvel korábban került az intézetbe, mint barátja. — Fótra megyek, a gyermekvárosban működő autómotorszerelő szakközépiskolába. Nagyon szeretem a gépeket, ezért választottam így. A félévi átlagom: 4,4 volt. Mi is heten vagyunk testvérek — még ebben is egyezünk Ferivel — közülünk három lett állami gondozott, szüleim súlyos betegsége miatt. Tibor bátyámmal ide kerültünk Hajósra. Ö már vízvezetékszerelő szakmunkás, egy ktszben dolgozik. A hajósi József Attila Tsz-ben sokszor találunk elfoglaltságot a gépműhelyben. — Mi a véleményed az intézeti életről? öt éve élsz itt, megszeretted? — Otthonunk ez valósággal. Nehéz innen új helyre menni. Egy jó azért lesz benne: Fót közel van Újpesthez és néha elmehetek a Dózsa-meccsekre... | ZSÍROS BÉLA. | Az otthontanács tagja. K°tten vannak testvérek, mindketten állami gondozásban, öl éve él az intézetben. O a Kecskeméti 623-as Szakmunkásképző Intézetben lesz vasesztergályos tanuló. Már a leendő munkahelye is megvan: ha végez, a Kecskeméti Szerszám- és tűek, vékonyak — hogyan bírják ezek majd a munkát? ... Aztán kinéztem magamnak egy becsületes arcút, odamentem, kezet adtam, de csak az új jam hegyét markolta meg. Mondom: van-e család? Kivágja hetykén, hogy csak hat gyerek, többre még nem fJ'lotta a kilenc év házasságból ! Megijedtem, hogy miért ilyen fenyegető ez az ember? Milyen szomszédom lesz ez nekem?... De aztán azt gondoltam: mindegy, ha egyszer így hozta a sors ... De olyan érdekesen nyújtotta a szavakat, hogy állandóan nevethetnékem volt. — Hát mutatott két házat. Mondom, ezt válaszszák, a kisebbet, mert ebben is van két akkora szoba, hogy egyik sarkából a másikba kiabálni kell! Mit csinálunk mi ekkora hodályban? ... A bútorok úgy álltak benne, mint a feszület a temető kapujában, olyan szigorúan. A dunyháknak idegen szaguk volt... Lézengtem ki-be, elöre-hátra a portán. A kamrában szalonna, oldalas, krumpli, hagyma. Montom az asszonynak: főzzél valamit, már nagyon falhatnék. Azt mondja: ezekből? Tán meg is vannnak mérgezve! Mondom: hagyjad már, a hétszentségit ennek a keserves világnak, hát legalább megdöglünk!... — Megmutattam mindkét házat, de mindjárt kiszagolták, hogy a kisebbikben még nem laktak a kitelepítés után, s ott még a villa, a tányér is bent van a konyhaszekrényben ... Kérem, én akkor azt gondoltam magamban: hogy tudnak ezek az idegenbe betelepedni? Mert a férfi mindjárt olyan otthonosan jöttment a portán, mustrálgatta a jószágot, a felszerelést, az asszony meg rögtön lakodalmas vacsorát főzött!... Bár lehet, hogy ha engem ilyesmire kényszerített volna az élet, én is megtettem volna ... Másnap reggel átszólok, hogy fogjon be ő is, kimegyünk a határba, megmutatom a földjét: kötelességem volt ez nekem. Hát kérem, még akkor kelt föl, nagyban ásítozott a verandán! Aztán látom, hogy a gyeplőt a szügvelőhöz akarja kapcsolni. Átmentem, segítettem. Ez már nem volt kötelességem ... — Másnap, alig virradt még. felkiabálta a gyerekeket, hogy nyomás kifelé, dolgozni! Affenét, mondom magamban, hát tán parancsnokom is nekem ez az ember? Mérges voltam, álmos is, és akkor ráadásul még át is szemtelenkedett, és vigyorogva oktatgatott, mit hogyan kell csinálni! Jó, hogy ki nem vágtam, de hát akkor ki mutatta volna meg a földet? Meg termetre is akkora volt, hogy két magamat hasíthattam volna belőle ... Hát azt gondoltam: okos enged, szamár szenved! — Hát kérem, mivel fi, zetett a jóindulatért? Elkezdett hepciáskodni! Hogy ő is tudja azt, ne kaparászszak bele! Kedvem lett volna jól szájonkapni, de mondom, még bajom lehet belőle... Kihajtottunk inkább a határba. Négy darabban volt a tizenöt hód ja, este lett, mire bejártuk. Másnap reggel egymás mellett szántottunk. Hát egyszercsak hallom ám, hogy rettenetesen veri a lovat, és káromkodik, de úgy hoev a föld maid meghasadt alatta! Átlépek hozzá, mondom: mi van, szomszéd? Hát az volt, hogy nem szokott ilyen vályogtalajhoz, amilyen nálunk van, és nem bírta az ekét len vöméi, de ezt nem ismerte be, hanem a lovat hibáztatta!.-. — Másnap szántani kezdtem, kukorica alá, de a ló olyan csökönyös volt, hogy mihamar kihozott a béketűrésből... De meg az is, hogy ez a föld bizony nem homok! Meg kellett szokni... Abriktolom éppen a lovat, mikor megint odajön a szomszédom, és elkezd kiabálni, hogy a jószágot pedig ne bántsam, mert az semminek sem oka!... Ezeknek a ló volt az istenük, ezt hamar észrevettem, de akkor még nem tudtam, meg mérges is voltam, és elküldtem melegebb éghajlatra. De még neki állt feljebb! Erre én lesúnytam a fejem, be a két hórihorgos lába közé, és átdobtam magamon! Csak úgy nyekkent!... Meg is sajnáltam Mondom: ez itt segíteni akar nekem, én meg kibánok vele! — Hát én nem is bántam volna, bármit csinál, de éppen azt a lovat! Tőlem vette a volt szomszédom, csikó korában én n°ve!tem, én tanítgattam! Mondom: nem a ló itt a hibás! Hát erre nékem jön! De én bizony elkaptam, és úgy belepászítottam a barázdába, hogy csak úgy nyekkent! Még meg is sajnáltam: hát persze, hogy nem bírja szegény nyomni az ekeszarvát, mikor olyan sovány!... Hát kilihegtük magunkat, és akkor javasoltam, hogy fogjuk össze a két lovat, mert nekem is csak egy volt akkor, a háború után — Ügy megsajnáltam, hogy a könny is a szemembe gyűlt — aztán meg nevettünk. Nevettük magunkatö mert már elszállt a mérgünk, és észrevettük, hogy milyen h-i+átc vagyunk... És akkor megegyeztünk, hogy összefogjuk a két. lovat, és úgy a szántás is jobb lesz.,. Hát jobb lett. Kicsit megkéstünk mindennel, de jó nyár jött abban az évben. és hasznát láttuk a munkánknak. U A cigaretta csonkig = égett. A traktorok g kipihenték magukat. |g Felkapnak a nyeregül be. feldübörögnek a g motorok, és nekiül vágnak a hatalmas H' táblának: az idén g áprilisba nyúlt a tél, H igyekezni kell a kuli kn-icavctésscl. g Néha ecymásra és g munkájukra pillan- Ü! tavak komoly arcig cal: vi<rvízni kell a H csatlakozásra. Gépelem Gyárban fog dolgozni. j MÍG JÓZSEF. Hat testvére közül négy állami gondozott. Mint barátja, Zsíros Béla, ő is a 623-as intézetben tanul majd tovább és ugyancsak a vasesztergályos szakmában. Es hogy minden egyezzen: ugyanoda pálvázik. ahová Béla: a „Gépelembe”. T%J égy fiatalember sor* ’ sa. Találomra ragadtuk ki, bizonvítékul. hogy az állami gondozót fiatalok pályaválasztását nem hanyagolják el a nevelők. Ám hadd egészítsük ki a cikk címét: nemcsak ők négyen választottak már nálvát, hanem a többi is, mind a huszonketten. És nemcsak Hajóson, hanem valamenynyi intézetben. Balogh József Országjárásra, kirándulásra antőbuszigényét sürgősen, jelentse be Kecskemét. 21-41 telefonon. 3802