Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-10 / 105. szám
1 oldal »9. május 10. szombat A munkaerő helyzete a termelőszövetkezetekben II. Az egyenletesebb foglalkoztatás lehetőségei Előkészületek a telepítésre A MEZŐGAZDASÁGI termelési színvonal emelésének fontos meghatározója a rendelkezésre álló munkaerő-állomány hatékony kihasználása. Ugyanakkor a mezőgazdaság munkaerő-helyzetének — az összetételből adódó problémák mellett — nagy ellentmondása, hogy egyidejűleg küzd az év egy bizonyos időszakában munkaerőhiánnyal, másik részében pedig foglalkoztatási nehézségekkel. A munkerő, illetve az eleven munka hullámzó igénybevételének lényeges oka a termelés idényszerűsége. Ennek következtében az időszakokra bontott munkaerőmérleg úgyszólván minden gazdaságban általában áprilistól-októberig munkaerőhiány, novembertől márciusig pedig munkaerő-felesleget mutat. Jellemzőként lehet említeni, hogy még az általában munkaerő-felesleggel rendelkező szövetkezetekben is szeptember hónapban munkaerőhiány van. Ugyanakkor a munkaerőhiánnyal küzdő szövetkezetekben a tagság foglalkoztatása decembertől-februárig 40—60 százalékos. (Az országos adatokat szemlélve a közös gazdaságok, mintegy 38 százalékában munkaerőhiánnyal, 39 százalékában munkaerő-felesleggel számolnak és 23 százalékában mutatkozik egyensúly a munkaerő és a szükséglet között.) A mezőgazdasági termelés munkaerőigénye elsősorban a növénytermelés miatt szezonális. Az állattenyésztés munkaigénye természetesen viszonylag kiegyenlített. Ezt jól bizonyítják a termelőszövetkezetekben teljesített fizikai munkaidő összetételének arányai is. A megoszlás országosan az 1964—65. évek átlagában a következő: növénytermesztés 55 százalék, állattenyésztés 24 százalék, egyéb 21 százalék. (Meg kell jegyezni, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben felhasznált munkaidő csökkenő tendenciát mutat a mezőgazdasági építkezéseken a segéd- és kiegészítő üzemágakban végzett munka javára.) Ezzel szorosan összefügg, hogy 1964- ben a megye termelőszövetkezeteiben az egy munkaképes tagra jutott teljesített munkanapok száma az első negyedévben 28, a másodikban 51, a harmadikban 53, a negyedikben 40. SZÜKSÉGES megjegyezni, hogy a mezőgazdaságban az idényszerűség nagymértékben függ a természeti körülményektől, amelyek hatása még magas műszaki színvonal mellett is jelentős. Teljesen nyilvánvaló, hogy néhány év alatt nem lehet előirányozni olyan műszaki fejlesztést, amely megoldhatná a tavaszi, vagy különösen az őszi munkacsúcs problémáit. Ez annál is inkább kilátástalan, mert a növénytermesztésben, de az állattenyésztés egyes területein is még igen magas a kézi munkaerőigény. 1965-ben a termelőszövetkezetekre vonatkozó országos adatok szerint a kukorica kézi-munkaerőigénye (az összes munkálatokhoz képest) 78, a cukorrépáé 87, a takarmányrépáé 80, a burgonyáé 84, a fűszerpaprikáé 91, a szőlőé, 94 százalék; az állattenyésztés területén: a tehenészetben 94, a sertéstenyésztésben 93, a sertéshizlalásban 92 százalék. A mezőgazdasági termelés idényszerűségét nagyon érzékletesen bizonyítja országos felmérés alapján — a felhasznált munkaerő havonkénti aránya. Eszerint a felhasználás mértéke december-január és február hónapokban 5,1—5,8 százalék körül alakul, márciusban, áprilisban, májusban 7,1—10,3 százalék közötti, júniusban, júliusban, augusztusban 10,1—•' 10,6 százalék közötti, szeptember, október és november hónapokban 9,7— 10, 3—7,6 százalék. szerint» a közös gazdaságokban 300 ezerre tehető a munkanaphiány.__________ AZ EGYENLETESEBB BAGS-KISKUN megyében az összes munkanapok negyedévenkénti százalékos megoszlása a termelőszövetkezetben a következő: I. negyed 15,7, (országos: 17,4), II. negyed 27,7, (országos: 28,2), III. negyed 31,7, (országos: 30,7), IV. negyed 24,9, (országos: 23,7) százalék. A különbség a téli foglalkoztatás alacsonyabb színvonalával és a kertészeti kultúrák nagyobb munkái gényű ápolási és betakarítási tennivalóival magyarázandó. Az adatok ismeretében mi tehát a cél a megye termelőszövetkezeteiben ? A tagokat a legkisebb szüneteltetéssel foglalkoztatni, illetve mind nagyobb mértékben felhasználni a rendelkezésre álló munkaerőt. Ennek a fontos tennivalónak a jegyében a megye közös gazdaságaiban évről-évre növekszik a felhasznált munkanapok száma. 1966-ban közel félmillióval, azaz 3,4 százalékkal volt több a munkanap, mint 1964-ben. Kedvező jelenség ez azért is, mert ez idő alatt a termelőszövetkezetek tagjainak száma 3,1 százalékkal csökkent. A munkaidőalappal végzett számítás azonban jelzi, hogy a megyében bőven vannak még gondok a rendelkezésre ál- j ló munkaerő felhasználását illetően. A KSH Bács-Kiskun megyei igazgatóságának adatai szerint 1966-ban a közös munkában való részvétel szerint a foglalkoztatás a következőképpen alakult. A közös munkában részt vett összesen 83 103 fő, ha ezt az iparhoz hasonlóan beszorozzuk az egész éven át lehetséges munkanapok- számával, akkor ez 25,6 millió munkanapnak felel meg. Ezzel szemben a ténylegesen ledolgozott munkanapok száma mindössze 13,3 millió volt, a naptári munkaidőalap 52 százaléka. A naptári munkaidőalap kihasználtsága az egyes dolgozó kategóriáknál eltérő: a tagoknál mintegy 60, az állandó alkalmazottaknál 96 százalék. Legalacsonyabb az időszaki munkavállalóknál: 30 százalék. Tehát ugyanakkor, amikor a munkaerő jelentős kihasználatlanságát vagvunk kénvtelenek megállapítani, elsősorban a téli időszakban, addig egyes becslések foglalkoztatás, vagyis a nyári-őszi munkaerőigény és a téli munkahiány érdekében már sok intézkedés és kezdeményezés történt, de ez a munka folyamatosan még nagyon sokáig az üzemi vezetés érdeklődésének homlokterében kell, hogy legyen. Az egyenletes foglalkoztatottság megközelítésének elsősorban a munkacsúcsok csökkentésének legfőbb útja a munkafolyamatok gépesítése, illetve a kézimunkaerőt felszabadító eljárások tömegesebb alkalmazása. Ha megoldódik a kukorica, cukorrépa és a burgonya betakarításának teljes gépesítése, akkor a három növény őszi országos munkaerőigénye a jelenlegi 18 millió munkanap helyett 3 millió lesz. E három növény betakarítása gépesítésének megoldása, annál is inkább sürgető feladat, mert a szőlő- és gyümölcstermés betakarításának gépesítése nehezebben oldható meg. A munkacsúcsok enyhítése érdekében megfontolandó még: az üzemágak helyes társítása, az egyenletes munkaigényű ágazatok mértékének növelése, a családi és részesművelésen keresztül az alkalmi foglalkoztatást igénylő falusi munkaerők munkába vonása, a dolgozók üzemen belül ideiglenes átcsoportosítása. Elsősorban a téH foglalkoztatási gondok miatt a tsz-ek kiegészítő tevékenysége hézagpótló gazdasági életünkben és fejlődésüket objektív gazdasági erők is táplálják. (A munakerő-felesleg foglalkoztatása, a nagyobb jövedelmezőség és az ipar kooperációs igénye.) A megyében a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenysége sokrétű. Legelterjedtebb a mezőgazdasági termékek feldolgozása és értékesítése. De bővülnek a falusi szolgáltatások is: helyi építkezés, vendéglátás, autójavítás, stb. Az utóbbi időben terjedt az ipari jellegű műhelyek szervezése, főként a kooperáció az ipari nagyüzemekkel. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a megyében az ipari eredetű árbevételhez a feldolgozó és melléküzem tevékenység csaknem azonos arányban járult hozzá (45, illetve 43 százalék), így e két üzemfajta az ipari tevékenységre felhasznált munkanapok 54 százalékával közel 95 millió forint árbevételt biztosított. A termelőszövetkezetek legnagyobb bevételüket az építőanyagipari, borászati, tejfeldolgozási, valamint szerelési és javítási bérmunkákból érték el. A melléktevékenység kiterjesztésének egészben véve pozitív eredménye mellett egyes termelőszövetkezetekben az eredeti célkitűzéstől eltérő hatása is jelentkezett. Például Kecskeméten az alaptevékenységen kívüli bevétel aránya az Alkotmány Tsz-ben 73,9 százalék. Nagyon biztató, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a termelési színvonal és az ipari tevékenység olyan összefüggésben van, amely szerint az árbevétel nagysága és a felhasznált munkanapok száma a termelési színvonal növekedését követi. Ez az összefüggés igazolja a melléküzemági tevékenység szükségességét. AZ ELMONDOTTAKBÓL érzékelhető, hogy a termelőszövetkezetek munkaerő-állományának az eddiginél jobb felhasználása, egyenletesebb foglalkoztatása a későbbiek igen sokrétű tennivalóit hordozza magában. Az erre vonatkozó célkitűzések és konkrét vállalkozások igen biztatóak, ami arra enged következetetni, hogy a mezőgazdasági munkaerő felhasználatlanságából fakadó veszteségek fokozatosan csökkennek. Dr. Weither Dániel A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet bajai telepén egy, az ősszel kiirtott akácos helyét szántja gépével Király Imre traktoros. A fél méter mélyen átforgatott talajba az idén már gyümölcsfacsemeték kerülnek. (Pásztor Zoltán felvétele.) Darumozgató teleszkópok Az idén a rochlitzi Hydraulik gyárral darumozgató teleszkópok szállítására kötött szerződést a Szerszám és Gépelem Gyár. A termelést a kecskeméti gyáregység végzi. Csütörtökön szakemberek érkeztek az NDK-beli vállalattól a Juhász utcában levő üzembe, hogy ellenőrizzék a gyártást és szakmai tanácsokkal segítsék a munkát. A kecskeméti ..gyáregység dolgozóinak új feladatot jelentett a megbízás, ami a Panther típusú darus teherautók darumozgató teleszkópjainak a készítését írja elő. Az NDK-megrendelés havonta csaknem háromszáz berendezés szállítására szól. Az elkészült első, 100 teleszkópból álló sorozatot ebben a hónapban indítják útnak Rochíitzbe. Füttyös fészekrakók A járda — ma még — forró homok. Olyan ifjú a kecskeméti Hunyadi városnak ez a része. „Növőben” a Liszt Ferenc utcának ez a vége is, ahol az ÉPSZER Vállalat iparitanuló-építésvezetőségének egyik új munkahelyét találjuk. Nagy hosszú gumicső mentén tettük meg az utolsó távot; ez hozza a vizet a már kész, lakott, s a maguk egyéni környezetét viselő házak felől. Minden új, friss, fiatalos, derűs — errefelé. Ügy beleillenek ebbe a miliőbe a rózsaszínű téglafalakon szorgoskodó ifjúmunkások is. Jól megtermett fiútól érdeklődöm, hol találom a „főnököt”. Szolgálatkészen kiabál fel a falakra. — Küldjétek már le Bandi bácsit! A felszólításra, — mint valami várfal mellvértje — megelevenedik az emeleti főfal. Hajdonfős vagy „kovbojosan” hajtott szélű kalappal árnyékolt fejek jelennek meg az „orom” fölött. Kockás, egyszínű meg tarka inges, izmos felsőtestek hajolnak ki — kíváncsian. Mire válaszolnának, hol van szakoktatójuk, Besenczi András, a szikár, nyúlánk fiatalember meghajolva lép elő egy deszkázat mögül. Éppenhogy nem „bácsis” megjelenésű — nemrégen volt még ő is ipari tanuló, 1959 óta van a vállalatnál, s negyedik esztendeje szakoktató — de hát van valami meleg tisztelet ebben a megszólításban. Általános bemutatás következik. 8 lakásos, egyemeletes társasház készül itt. Otthont kapnak benne a vállalat dolgozói közül is egypáran. A nyolc harmadéves tanuló másfél hónap alatt húzta fel a felmenő — körítő — falakat, a teherhordó válaszfalakat; elhelyezte az ablakok fölötti betonáthidalókat: megépítette a földszinti lakások födémszerkezetét; elkészítette körben a betonkoszorút, a lépcsőházi részt, tartókat, karokat... Most pedig — ez folyik a szemünk előtt — az emelet körítő főfalait rakják. S milyen jókedvvel. Része van ebben a pompás napsütésnek éppúgy, mint a termelő munka örömének. Hiszen ez már szinte önálló művük lesz, a szakoktató — mint maga is mondja — „csak” odafigyel, segít, tanácsot ad, ha kell. Igen célszerűen oldja meg ez a vállalat, hogy ilyen megrendeléseket bíz a szakma „érettségije” előtt álló fiatalokra. Mindent megtanulnak így, a munka megszervezésétől, az épület vagy ajtó kitűzésétől a sarkok kidolgozásáig, az áthidalók elhelyezéséig. Tervrajzok alapján. Béleszoknak a brigádközösségbe — mint ahogy nemsokára szakmunkásként dolgoznak majd. — Most legfőbb szempont' a minőség — hangsúlyozza a szakoktató, s falrészeket, sarok-kialakításor kát, pontos szinttartásokat mutat. — Tessék, sok szakmunkásnak becsületére válna ilyen munka... Ha ilyen stramm ifjúmunkások készülnek itt a júniusi vizsgákra, őket is mutassa be. Csak úgy „madártávlatból”, ahogy a falakon, s bent feltűnnek. Az egyik saroknál Bárdi Mihály, középen Gavlik Ferenc, túlnan SzVorényi Imre. Az innenső oldalon: Horváth István, Csernák Miklós, Idei Sándor. Lent és bent: Balogh András és Kürtösi Balázs... Hogy fel-felpillantunk rájuk, valami ünnepies ritmus fut végig a fal mentén. Cseng a tégla a kalapácsütéstől, kirceg a maltert öntő kanál, a simító fürgén terít, és tégla téglát követ. Talán ez a harmónia is mind több szájról csal elő vidám füttyöt... Ez az ifjú kőművesek „éneke”. Mint a madaraké, mikor fészket raknak ... S milyen szívhezszólóan vág fel a magasba a füttyszó, mikor jövőnyári kislányok lesnek fel arra-jártukban az építőkre, hogy aztán kuncogva iramodjanak tovább ... Tóth István