Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-22 / 115. szám
«. oldal I960. május 2Í. esüMrUJfc Nem messze az élelmiszeripari pavilontól találjuk a Petőfi-csarnókot, amelyben kizárólag a Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai állítanak ki. Nem is sejti a látogató, mennyi Rács-Kiskun megyei termék található itt. Csakhamar feltűnik a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyárának magnetofonkollekciója. A sztár még mindig az M—11-es. A Kéziszenszámgyár kecskeméti gyárának termékei közül a könnyűfémreszelő gyalüvasak, turbóreszelők és marók iránt nagy az érdeklődés. A Szerszám- és Gépelemgyár kecskeméti gyára különféle pneumatikus és hidraulikus gépeket állított ki. Az Irodagépipari Finommechanikai Vállalat (IGV) kecskeméti üzemének fénymásoló gépe körül igen sok a kíváncsi néző. Színes fürdőkádak jelzik a csarnok végében, hogy a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárának kiállításához érkeztünk. Nem messze a sarokban az EKA kalocsai gyárának legújabb fénycsőarmatúrái hivalkodnak erős fényükkel. A következő folyosón a Villám osszigetelő és Műanyag Gyár kiskunfélegyForró fagyosszentek BNV — Bács-Kiskun A KGM pavilonjában A naptárbeli fagyosszentek az idén csak a naptár lapjain fenyegették a zsendülő vetéseket, a fák fürtös virágait. A valóságban — szerencsére — nem produkáltak fagyot. Ellenkezőleg! Olyan mennyiségben és olyan kitartóan zuhogott ránk a meleg, hogy korántsem a fagyosszentekkel kapcsolatos szokásos gondok foglalkoztatták a mezőgazdasági szakembereket. Esőfelhőket kémleltek a kánikulai hőséget sugárzó égbolton, vagy öntözőberendezéseket szereltek rohammunkában. Váratlanul, a sokéves statisztikát megcsúfolva jött ez a hőség, és miután több mint egy hónapig nem láttak esőfelhőt az égbolton, a mezőgazdaságbon dolgozók, a mezőgazdaságból élők homloka vált egyre felhősebbé. Három szakma képviselő-! jével beszélgettem, három emberrel, akiknél nemcsak a szorgalom, a tisztességgel elvégzett munka, hanem a szeszélyesen változó időjárás is döntő mértékben befolyásolja az erőfeszítések eredményét. A kertész A kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet szántóföldi kertészetének táblái jobbára az E—5-ös út mellett terülnek el. A borsó már szépen kikelt, a szamócabokrok alján is egyre több gyümölcs piroslik elő a levelek alól. Vasárnapra talán már szüretelhetik is, most még csak kóstolgatni lehet. Az árok túlsó oldalán egy férfi locsolókannával sétál a több száz méteres sorok között, a frissen ültetett paradicsom palántákat öntözgeti. Mire végig ér egy soron, harmincat is fordul a kannával, a föld végén álló tartálykocsiig. — Nem éppen a legkorszerűbb módszer, de feltétlen hatásos. — mondja és nevetve a kannára mutat. Egyébként már — remélem — nem sokáig lesz szükségünk rá. Mire befejezzük a palántázást, talán megered az eső. Éppen ideje... Az égen már valóban vastag fellegek mozognak, de a könnyű szélben csak lassan haladnak előre. Tóth László, a kertészet dolgozója ismét fordul egyet a kannával, majd így folytatja: — Azokon a forró napoké nem tudtunk dolgozni, mert akármennyi vizet hordtunk volna a palántákra, „besültek” volna. Amit ültettünk, azt csak a késő j délutáni órákban, mivel a j hűvösebb éjszakán még volt; ideje valamit éledni. Hajnalban már nem dolgozhattunk, mert utána közvetlenül a meleg pap következett. Sajnos, egy kicsit késve palántázunk. de ha lesz eső, akkor nem számít majd ez a kis lemaradás ... A növénytermesztő Kiss Pál tulajdonképpen már nyugdíjas, csak egy kis kiegészítő jövedelemért kapálgat a kukoricaföldön. Meg szokásból is — ahogy ő mondja végtelen természetességgel —, mert ilyenkor kapálás ideje van. — Hogy emlékszem-e ilyen meleg májusra? Hát hogyne emlékeznék! Fiatalember koromban volt egvszer, úgy harminckettő táján. Akkor kukoricavetésben még a kalapot is eldobáltuk. Szó szerint értendő, pedig az a parasztnál nagyon nagy szó. ha leteszi a kalapját. De ezek a fagyosszentek is kutyamele-Az év első negyedében szervezték meg megyénkben a mezőgazdasági dolgozók biztonságtechnikai vizsgáztatását. Termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban 3500 dolgozó tett eredményes vizsgát. A jó eredményekhez jelentékenyen hozzájárult a vezetés segítsége. Különösen az állami gazdaságokban — Bácsalmás. Kecsíkemét- Szikra. Helvécia, Kunfehértó. Kiskunhalas —, biztosították kitűnően a felkészülés zavartalanságát. A vizsgára jelentkező dolgoj gek voltak. A kalap persze | már nem repült — megöregedtem. Pali bácsi, a Városföldi Állami Gazdaság nyugdíjasa nem is mond többet. Kapálni kezd ismét, siet, mert ki tudja, meddig tart ez a kis hűvösebb, felhős idő. Nem lehet azt kitalálni, ha már a fagyosszentek sem „mondanak igazat”. A főagronómus — Mi kérem itt. a városföldi Dózsában csak boszszankodtunk és szidtuk az időjárást. Ha számolni kezdünk, rögtön láthatjuk: alig több mint egy hónap múlva megkezdjük az aratást, ilyenkor minden csepp víz értékes. Az elmúlt éjszakai csendes eső — nyolc —tíz milliméter hullott a földjeinkre — legalább három mázsa gabonát ért. A hűvös idő jó. jól lehet dolgozni, de azért azt sem bánnánk, ha egy pár napig az eső „akadályozna” bennünket. A fagyosszentek utolsó napjáig, vagy a néhány nappal azon is túl tartó száraz meleg kedvezett a szőlő fejlődésének. Mostmár ha lesz eső, ha nem, hozzá kell kezdenünk a szőlő permetezéséhez. Kacsint egyet, és mosolyogva hozzáteszi: — Hogy a kenyér mellé aztán bor is legyen! Baranyi Pál zók tárgyi tudása is megfelelt az előírt követelményeknek, a jelentkezőknek alig egy százaléka nem tett eredményes vizsgát Gazdaságainkban továbbra is fontos feladat a biztonságtechnikai vizsgákra való előkészítés. Különösen a növényvédelemben dolgozók részéről elengedhetetlen a tanfolyam eredményes elvégzése, mivel — mint ismeretes — 1970 március 1-től csak szakképzett munkások dolgozhatnak a mérgező anyagokkal. Fokozott biztonsággal Gégecsövek a Villamosszigetelő és Műanyag Gyár kiskunfélegyházi gyárának vitrinjében. házi gyárának különlegességeit csodálhatjuk. A különböző porszívókhoz való műanyag gégecsövek mellett erősáramú berendezésékhez való szigetelőket állítottak ki. A Ganz Villamossági Művek tablókat, maketteket hozott a kiállításra. A Kismotor- és Gépgyár vitrinjében kenő« olaj hűtők, szűrők és egyéb járműalkatrészek reprezentálják a bajai gyárat. Nagy a Petőfi-cs árnak. Sok benne a Bács megyei kiállító. Remélem, nem hagytam ki közülük egyet sem. N. O. A ZIM kecskeméti gyárában készült színes fürdőkádak. Az EKA kalocsai gyárában készült fénycsőarmatúrák. 7. — Függesszük fel ezt a kriminalisztikai vitát, ha lehet. Szeretném megnézni Tánya Akszjonova hagyatékát ... Három óra körül Sztasz betolta az utolsó íróasztalfiókot is. Hátradőlt székében. Nem talált semmit. Semmit az égvilágon. Beljakov is elfáradt, segített a nyomozónak a kéziratok kibogarászásában. — Nézze csak, ez volt az utolsó jegyzetfüzete. Hétfőn az asztalomon felejtette. „Az utolsóelőtti — gondolta Tyihonov. — Az utolsó a retiküljében volt.” Átlapozta a piros bőrkötéses noteszt. Rövid feljegyzések, utalások emberekre, hajókra, a csukotkai atomerőműre, mese Köréről. a vadszarvasról, aforizmaszerű tőmondatok, mintha rendezői utasítások lennének egy készülő filmhez: „Expressz-szívekben!” „A hazugság pokróca, igazság-darabokból varrva!” „Tempóveszteség”, „Olyan érdekesen hazudik, szívesen hinne neki az ember.” A notesz utolsó lapjai tartalmazták rovnói riportjának vázlatát. A legvégén egy név: „A F. Hizsnyak”. És néhány mondat: „Azt mondják, a leprabacilusok tizenöt évig is elélhetnek a szervezetben anélkül, hogy hírt adnának magukról”. Ágak, madarak vonalakból rótt ábrái, semmi egyéb. — Itt sincs semmi — nyújtotta át Sztasz Beljakovnak a noteszt. — Mondja, nem foglalkoztatta Akszjonovát valamiféle bűnügy? Nem mondott valami ilyesmit? — Az ilyen ügyek nem tartoznak a mi rovatunk tematikájához. Mondta, hogy érdekes cikket fog adni, de hétfőn nagyon el voltam foglalva... — Mikor látta Tányát utoljára? — Várjon, pontosan megmondom. A harmadik oldalt félhatkor hozzák. Igen, félhat volt, amikor benéztem a rovatba. Tánya telefonon beszélt valakivel. Még intett is, hogy várjak egy pillanatig. De közben a titkárságra hivattak. Gondoltam, majd később visszajövök. Vissza is jöttem negyven perc múlva, de Tánya már nem volt itt. — Nem emlékszik, miről beszélt Tánya a telefonba? — Nem szoktam odafigyelni mások telefonbeszélgetéseire. — Kár — mondta Tyihonov. — Kár, hogy ez alkalommal nem lett hűtlen a szokásához. A személyzeti osztályon Sztasz gyorsan átlapozta Akszjonova „anyagát”. A szakszervezeti bizottság jutalomszabadságra javasolta Várnába, a nemzetközi Újságíró üdülőbe, s ez alkalomból „jellemzést” adott róla: „Tevékeny, áldozatkész újságírónő..., széles körű társadalmi munkát végez..: politikailag és erkölcsileg állhatatos”... Sztasz elgondolkozott — Valami nem világos? — kérdezte a személyzetis. — Nem egészen. Mit jelent például az, hogy „erkölcsileg állhatatos?” — Hogv-hogy mit jelent? Azt jelenti, hogy... — Hogy tevékeny, aktív volt a munkában? Az utolsó irat Akszjonova kiküldetési papírja volt. „Különludósítónk 1966. február 3-tól február 10-ig tartózkodik Rovnóban, a vegyipari üzem építkezésén.” Sztasz zsebnaptárt vett elő. Tizediké csütörtökre esett. Pénteken tehát már be kellett volna jönnie, de Beljakov szerint csak szombaton jelentkezett a szerkesztőségben. Meg kell tudni, nem fűzött-e valamilyen magyarázatot a késéshez. Lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt, de a 414. szoba üres volt. Beljakov asztalán cédula hevert: „S7erk. értekezleten vagyok. Ötkor itt leszek.” Sztasz órájára nézett. Ideje, hogy visszatérjen a Petrovkára.. * Sarapov benézett az ajtón: Tyihonov asztalánál ült és valamilyen, géppel írt papírlapokat tanulmányozott. — Régen itt vagy? — Egy órája. Kerülj beljebb, Vlagyimir Ivanics. — Hoztál valamit? — Hát, hogy mondjam? Ezek az írások az újságírónő személyiségét „jellemzik”. Sarapov Tyfhonovhoz lépett, leült a szék sarkára. — A szerkesztőségben voltál? — Igen. Itt a jellemzése, olvasd el. Sarapov hunyorgott: — A nyomozás szempontjából édeskevés. — Mindenféle szempontból hiányos. Talán csak egy másik személyzetis számára lenne elegendő. Természetesen beszélgettem a munkatársaival. Úgy beszélnek róla, mintha élne. A jelenlegi kiindulópontunk minimális esélyt ad a tettes leleplezésére. Meg kell találnunk azt a motívumot, amely oka lehetett a merényletnek. — Megölhették nyerészkedési vágyból... (Folytatjuk.) Hidraulikus teleszkóp, 10 tonnás dömperekhez. Készült a Szerszám- és Gépelem Gyár kecskeméti üzemében.
