Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek 1 A MAGYAR SÍOCfALISTA M'UMKÁSPÁRT BÁCS’-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A történelem parancsa V ilág proletárjai, egye­süljetek! — Több mint százesztendős már a jelszó, s ma is fel­hangzik minden világré­szen, a május 1-i sereg­szemléken. Mégis, meg­változott a világ, indokolt és idején való újra kér­dezni: mit jelent ma ez a történelmi csatakiáltás a mi számunkra? A kérdést azzal kezd­hetjük — hiszen akadnak, akik ezt tagadják — van­nak-e egyáltalán még proletárok? Elnyomottak, kizsákmá­nyoltak, kiszolgáltatottak vannak a világon tíz- és százmilliószámra: proletá­rok ők. Munkából, alko­tásból szabadon, és béké­ben élni akarók, uralkodó osztállyá szerveződő, és a még urak uralma alatt élő proletárok, akiket egyaránt háborúval fenye­get a tőkés világ-érdek­szövetség, s azok, akiket szegénység, elmaradott­ság, apáitól örökölt tör­ténelmi körülmények bör­töne választ még el, aka­dályoz a szabadságélés­ben — vannak százmillió­számra — proletárok ők is. A szó értelme, tartal­ma az idők folyamán vál­tozott, de lényege, funk­ciója — hogy'yok az em­beriség többsége, ők épí­tik munkájukkal, tudá­sukkal mindennap újra és újra az anyagi világot, ők teremtik a holnapot, amelyben mi és gyerme­keink is élni fogunk, s hogy ezt még mindig nem tehetik biztonságban és szabadságban ezen a föld­golyón — ez nem válto­zott az utolsó negyedszá­zadban sem. A proletárok hadserege megváltozott összetételében és megnőtt létszámában. A modern élet megköveteli a szol­gáltatások fejlesztését, mindenütt sokkal többen dolgoznak most a szolgál­tató iparágakban, mint ezelőtt, s ezeket részben alkalmazottaknak minő­síthetjük: de termelők ők is. Egyre kevesebb mun­káskéz kell a modern me­zőgazdaságban: munkások lesznek parasztokból is. Közvetlen termelőerővé vált a tudomány, s tudó­sok, szakemberek, akik döntő szerepet játszanak egy-egy ország, az egész világ fejlődésében, a bé­kés és haditechnika fej­lesztésében — nem tőké­sek, hanem bérből, fize­tésből élők óriási többsé­gükben. Proletárok? A szó régi értelmében nem. De ők is a dolgozók tömegéhez tartoznak, akár tudják és vállalják ezt, akár nem; odaköti őket a társadalmi termelésben elfoglalt he­lyük, érdekeik — és jö­vőjük is. A májusi sereg­szemlén — ha szó szerint vesszük a szót — a prole­tároknak és szövetségese­iknek minden eddiginél nagyobb seregére tekint­hetünk szét a világban. Milyen ma a világpro­letariátus helyzete? 3 óbb, mint ezelőtt volt — ha anyagi életkö­rülményeit tekintjük. Amióta létezik a Szovjet­unió, van szocialista vi­lágrendszer, a tőkések is mindent megtesznek, hogy „tompítsák az osztályharc élét.” Lehetetlen úgy bán- niok a dolgozó tömegek­kel, akiknek választásuk van, akik egy másik tár­sadalmi rendszert is lát­nak maguk előtt, mint ré­gen, amikor mindenütt a tőke volt az úr. Persze nemcsak erről van szó. A társadalmi forradalmat a termelőerők fejlődése kényszeríti ki, amely nem tűri a régi termelési, ha­talmi, emberek és orszá­gok közti viszonyokat. A tőkének szüksége van bel­ső piacra, hogy a megnö­vekedett termelési kapa­citás termékeit elhelyez­hesse. Nagyobb bérrel, hitelakciókkal, reklám­mal igyekszik erősíteni az elhelyezési lehetőséget, a piacot saját országában, és világszerte. Mégis, úgy él a világ, olyan vissza­visszatérő feszültséghullá­mok közepette, olyan atomfenyegetés árnyéká­ban, olyan egyenlőtlensé­gek között, amelyek vi­lágrészek, népek milliárd- jai közt feszülnek a har­madik világban és. a fejlett ipari országok között, hogy mindinkább nyilvánvaló: nem lehet sokáig a régi módon él­nie. Es az új életviszonyok, az új együttélési formák keresése, a népek és egyé­nek egymáshoz való vi­szonyának elrendezése kétségtelenül a nagy nem­zetközi egységberendezö- dés, a termelés és elosztás társadalmasítása, a közös erőfeszítések, közös véde­lem, a nagyobb szabadság, a nagyobb demokrácia — a szocializmus, felé halad. S itt érkeztünk el oda, hogy milyen a mai prole­tariátus, a dolgozók meg­növekedett hadseregének tudata a világról, önma­gáról, élete, sorsa, békéje és harca perspektíváiról? E tekintetben a helyzet ellentmondásos, minden­képpen átmeneti, kialaku­latlan. A proletariátus különböző osztagai közös vágyakat és célokat táp­lálnak, még sincs közöt­tük teljes egység. Magán, a szocialista világrendsze­ren belül is szembekerül­tek egymással országok, mint a legszomorúbb pél­da, Kína esete is mutatja. Olyan időszakban törté­nik ez, amikor a tőkések a legmodernebb technika kifejlesztésének roppant költséges megoldására, a nagy szériákban való ter­melés elkerülhetetlen szükségessége, és a piac kitágítása érdekében nem­zetek fölötti szervezeteket hoznak létre. A tőke nem­zetközibb, mint bármikor ezelőtt. Ez érthető is: an­nak megóvására, ami van, annak konzerválására, ami volt, könnyebb szö­vetkezni, mint kivívni va­lami újat, még sosem vol­tat, még nem birtokoltat. E s talán éppen ezért, ebben az időszakban a világproletariátus egysége még alapvető kí­vánnivalókat mutat. Pro­letárok millióiban alakult ki a félrevezető tőkés pro­paganda hatására hamis XXIV. évf. 98. szám 1969. május 1, CSÜTÖRTÖK Ara: 1 forint Kettős ünnep a Szabóhegyen (4, oldal) 50 éve történt Vörös május (5. oldal) ...dal, tűz, harc, szerelem írók, költők májusról, tavaszról (6. oldal) Az első próbálkozás (7. oldal) Magazin (8. oldal) tudat a saját helyzetéről, elégedetlensége okairól, problémái megoldásának útjairól és lehetőségeiről. Egész világrészeken még csak most válnak a népek nemzetekké, most folyik a modern társadalmi osztá­lyok kialakulása, másutt mesterségesen próbálják elködösiteni az osztályha­tárokat és érdekeket: a vi­lág egy átmeneti korszak tudatzavaraiban is szen­ved. Pedig egyre, határozot­tabban bontakozik ki az emberiség fejlődésének két fő vonala: á békét, emberi életet, a modern termelőerőkkel való vi­rágzó együttélést a töme­gek számára, minden nép számára biztosító szoci­alista törekvések fő vona­la — és a mindig új tar­talékokat harcbavetö, ha­talmas — de alapellent­mondásait megoldani nem, csak elodázni képes — imperializmus világural­mi törekvéseinek fő vo­nala. Ezek közt folyik a harc, akár akarjuk, akár nem! Ebben a harcban dől el az emberiség jövő sorsa. Erre a harcra kell felsora­kozni a világ proletariátu­sának. E bben a korszakban, a mi veszélyekkel ter­hes, de az ember előtt végtelen távlatokat nyitó világunkban, ha másként is, mint egy év­századdal ezelőtt, de vál­tozatlan a történelem pa­rancsa: ViMg proletárjai, egye­süljetek,(

Next

/
Oldalképek
Tartalom